A napokban elég keveset írtam... és ezután sem fogok többet írni szerintem, hiszen mindegyik nap ugyanolyan baszott unalmas: monoton meló reggel 1 órán keresztül, fekvés a szobában 3 órán keresztül, monoton munka 2 órán keresztül, újabb fekvés 3 órán keresztül, újabb 2 óra monoton munka, majd unatkozás az este folyamán. Erről igazából nincs mit írni.
Még előző csütörtökön ugye nem dolgoztam. Megígértem a főnöknek, hogy, ha akarja, akkor bepótolom a csütörtököt, és akkor szerdán nem dolgozok. Mindenki belémbeszélte, hogy nem kell ledolgoznom, mert beteg voltam. De nem baj, gondoltam, hogy a konyhafőnököt akkor is megkérdezem. Habár nem kellene ennyire szívemre venni a dolgot, hisz már kevesebb, mint 2 hét, és elmegy innen, és más lesz a főnök. Na mindegy. Aztán megkérdeztem a főnököt egyik nap, hát természetesen miért is ne azt mondta volna, hogy jöjjek be dolgozni??? Merthogy kevés lesz szerdán az ember... na mondom, most megindul a keverés, és jó nagy balhé lesz a dologból, ugyanis mostanában mindennap ideges valamiért...
Hát miért is ne, a táborigazgató beszólt neki, hogy miért dolgoztat szabadnapomon... aztán odajött hozzám Eric, hogy akkor mégis mit akarok csinálni, mert hallotta, hogy mennénk el a táborból. Hát mondom igen, valóban jó lett volna elmenni a táborból, de továbbra is tartom magam az ígéretemhez. Mondta, hogy nagyon megköszönné, ha tudnék jönni, és majd ad másik szabadnapot... hát erre nagyon kíváncsi leszek, mert a csütörtököt már nem fogom megkapni, pénteken lesz Oriana szabadnapja (azaz engem nem tudna helyettesíteni kb. senki), vasárnap Beck lesz szabin (azaz akkor sem tudnak helyettesíteni...), szombatot meg ki tudja, hogy odaadják-e... sokra nem nagyon megyek azzal a nappal, mert nem hiszem, hogy David, a sofőr elmenne a táborból. Jövőhétre meg tuti, hogy feledésbe menne a dolog. Na mindegy. Jó lesz 13 napot dolgozi egyhuzamban....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése