Utazásom utolsó állomása - New York

Végre eljött az a nap, amikor elindulhattam Atlantából. Kicsit feleslegesnek találtam ezt a napot, tele volt repüléssel, ráadásul Atlantából nem volt egyenes járat New Yorkba, hanem el kellett mennem Chicagoba, ahol a gép késett 40 percet. Ennek ellenére elég jól behoztuk a késésünket, mert végül csak 10-15 perccel később landoltunk csak. Este 7 körül el is indultam hostunk, Felicia felé. Hihetetlen jó helyen lakott (bár nem a repülőtérhez képest, Minától jobban be lehetett jutni a JFKre, Felicia viszont Manhattanben lakott, ráadásul a 96. utcánál, közel a Central Parkhoz. Mire odaértem háromnegyed 9re nem volt ott senki, Felicia otthagyta a kulcsot a portán. Nagyon aranyos volt, mert a lakásban meg kipakolt mindent: törölközőt, poharat, WiFi jelszót... :D New Yorkban 2 másik magyarral voltam, Szilvivel és Anikóval. Anikó Enrique koncerten volt, Anikóval megbeszéltük, hogy 9kor elmegyünk valamerre, de annyira belejött a városnézésbe, hogy csak 11 körül ért vissza. Őszintén szólva nem bántam, mert eléggé lefárasztott a repülés, ezért inkább aludni szerettem volna. 

Másnap viszont kezdődött a nézelődés, hosszas készülődés után elindultunk a Columbia Egyetem felé.

A tavalyi évvel ellentétben most megtaláltuk, a hostunk is eljött velünk, ő pedig ott tanul azon az egyetemen. Be is mentünk az épületbe, valamint az egyik tanterembe is, ahol elvileg a Pókember is játszódott részben. 
Ezután az American Natural History Múzeumba mentünk el, ahol mindössze csak ajánlott belépő volt, ennek értéke $25, de annyit lehetett "adományozni", amennyit csak szerettél. Én $5-öt adományoztam :D voltak olyanok is, főleg a Camp Leaders fórumban láttam, hogy $1-t adományoztak csak. Hát én nem akartam ennyire smucig lenni, úgyhogy kivettem az $5-os papírpénzt. Nem volt rossz hely, bár én nem vagyok az a nagy múzeumos típus. Mindenesetre jó nagy, 4 emelete van, 1 emeleten is elég sok dolog van, ezért az 1. emelet után úgy döntöttünk, hogy megnézzük azokat a dolgokat, amik érdekelnek, aztán megyünk tovább - mert amúgy elég sok dolgot terveztünk a napra. 

A következő állomás a Time Square volt, ahol beültünk 1 Mekibe és ettünk :D majd itt szét is váltunk, Szilvi valami speciális boltba akart menni, mi Anikóval meg elmentünk az M&M-be, valamint fényképeket csinálni. Már amennyire lehetett, ugyanis csöpörgött az eső, én pedig nem akartam eláztatni a drága fényképezőgépem. Megbeszéltük, hogy találkozunk minden a Brooklyn hídnál, így fényképezkedés után mentünk is oda Anikóval, ahol leültünk és vártuk Szilvit. Megbeszéltük, hogy ha nem ér oda X időpontig, akkor mi elindulunk és nem várjuk tovább. Végül így is történt, nem jött Szilvi. Az idő még mindig nem volt olyan szép, úgyhogy Brooklyn partjáról nem is nagyon látszódott Manhattan, ami kicsit szomorúvá tett. Elindultunk a Brooklyn hídon, ahol elállt az eső, elment a pára, így előbukkantak Manhattan fényei is.

Kis séta után mentünk is vissza a lakásra, ahol Felicia ijedten fogadott minket, hogy Szilvi elveszítette a bankkártyáját, amin az összes fizetése rajta volt. Ezért is nem jött Brooklynba. Nem volt túl jó az este, de szerencsére Szilvi meg tudta szüntetni a számláját pár $100 veszteséggel. 

Következő nap reggelre terveztünk csak tennivalót, ugyanis kora délután nekem már indulnom kellett a repülőtérre. Mivel közel volt a Central Park, oda mentünk el sétálni. Majd visszafordultunk Szilvi kivételével és visszamentünk a lakásra. Kis készülődés után indultam is Newarkra, ahol nagyon nagy sor állt valami miatt. Még jó, hogy 3 órával előbb kimentem, mert különben eléggé ráfáztam volna szerintem. A gépen pont 1 magyar mellett ültem, de ez csak akkor derült ki, amikor Párizsban is láttam a kapunknál :D Atlanta utolsó napján kicsit megfáztam, nem tett jót a szervezetemnek a kinti meleg és a benti légkondi kombinációja. Ez a betegség New Yorkban tovább fokozódott, aminek eredménye az lett, hogy a gépen a légnyomás-változás elég nagy fájdalmakat okozott, egyrészt a bal fülemben, másrészt az arc- és homloküregemben. De végülis túléltem :D Megnéztem 3 filmet, a Sennát, az Egy gésa emlékiratait, és a 8 mérföldet. 1 percet sem aludtam :D Párizs kínszenvedés volt, 4 és fél órát várhattam, de szerencsére a beharangozott sztrájk a mi gépünket nem érintette, úgyhogy a tervezett időpontban sikerült hazaérnem Budapestre. 

Habár az utazás nagyon nem tetszett, a táborban töltött idő eddigi legjobb időszaka volt az USAban. Remélem, hogy jövőre is vissza tudok menni és minimum ilyen lesz a tábor, és sokkal jobb az utazás :) Úgyhogy remélhetőleg jövőre találkozunk, köszönöm mindenkinek, aki olvasott és kíváncsi volt az élményeimre :)

I had a Coke in... Atlanta!

Következő állomásom Atlanta volt, azonban ezelőtt egy 8 órás buszutat kellett túlélnem - ami nem is volt olyan rossz! Azon kívül, hogy kiderült, hogy az új tabletem érintkezése elromlott, hiába töltöttem, csak merült. Kedv kérdése volt, hogy éppen tölt-e vagy sem. Úgyhogy jövőre vihetem is vissza, hogy a garanciával megcsinálják.

Az úton elég sokáig írogattam a hostomnak, aki egy feka srác volt. Már hónapok óta beszéltünk, aminek eredményeképp nagyon vártam már Atlantát. Az ígérete ugyanis az volt, hogy majd elmegyünk a kedvenc bárjába, elmegyünk étterembe, vidámparkba, filmezünk, és, hogy minden percet ki fog használni, hogy velem legyen. És még buszon is írta, hogy mennyire várja, hogy odaérjek. Mikor odaértem Atlantában, nem volt sehol. Kicsit idegbeteg voltam, mert pisilnem is kellett, ráadásul egy ismeretlen metropolisz közepén voltam a sok ember között. Fél óra késés után végre megtalált Kevin és elmentünk a lakásába. Kocsiban beszélgettünk, de mikor odaértünk, akkor mondta, hogy meg kell még csinálnia pár dolgot a munkájához. Hát mondom oké, én addig netezek... erre fél óra után kijött, és mondta, hogy ő elmegy, mert elhívták buliba. Semmi olyan, hogy akarok-e menni vagy nem, hanem otthagyott egyedül a lakásban, és nem is ment vissza az éjszaka folyamán. Szerencsére kulcsot adott, úgyhogy szabadon járhattam a lakás és a város között. De ekkor inkább otthon maradtam, kicsit fáradt voltam, lefeküdtem aludni. 

Mivel drága hostom dolgozott, ezért egyedül kellett járnom Atlantát is. Az első teljes napban elmentem a CNN Centerbe, a Georgia Akváriumba, ami elvileg a világ legnagyobb akváriuma. Végülis elég sok akvárium volt benne, és beültem delfin showra is, ami nagyon látványos volt, csak éppen képeket nem lehetett csinálni :( Aztán bementem a Coca Cola múzeumba is, ami nagyon tetszett :D főleg az "all you can drink" része, ahol a világ összes kontinenséről voltak italok, amit a Coca Cola gyárt.

Mindössze 86 íz közül lehetett válogatni. Először azt mondták, hogy 20 percben van limitálva a fogyasztás, de szerintem senki sem nézte, hogy ki van ott 20 perce. Na de a lényeg, hogy én mind a 86 ízt kipróbáltam :D A legjobban az afrikaiak tetszettek, valamint Japánban is volt valami répa ízű ital, amit először félve kóstoltam meg, de aztán nagyon jó volt. Az európaiak között elég gyér termékeket lehetett kipróbálni, kb. mindenki burogatta kifele a tesztitalt. A végén pedig kaptunk egy ajándék üveges Coca Colat. Eléggé elfáradtam, úgyhogy elmentem egy Mekibe, kicsit neteztem és mentem vissza az imádott szállásadómhoz. A Mekis rész kicsit vicces volt, Atlanta központjában, a Five Points Stationön voltam, ahol, ha körülnéztem, mindenhol fekát láttam. A Mekiben is én voltam az egyedüli fehérember :D nem vagyok én rasszista, csak azért ez kicsit viccesen nézett ki. Aztán a buszmegállóban meg mentek a bandázások, úgyhogy inkább néztem a padlót, bár így is könnyen kiszúrható voltam a szőke fejemmel és világos bőrömmel :D Nem mondom azt, hogy féltem, mert nem féltem... míg egy feka nő meg nem szólalt mellettem :D "Te nem félsz itt állni? Esküszöm, még én is félek tőlük", és mutatott a bandázókra :D Na hát ekkor kikerekedtek a szemeim, és elengedtem egy bájvigyort, hogy köszönöm a tájékoztatást :D De aztán nem volt semmi probléma, nem kötött senki sem belém :D Amúgy úgy vettem észre, hogy Atlantában nagyon rendesek az emberek. A CNN Centerben többen megkérdezték, hogy melyik országból jöttem, jah, meg, hogy német vagyok-e :D (ez a kedvencem, amikor németnek néznek...). Az akváriumnál is tök mosolygósak voltak az emberek, a buszon is végig segítettek, hogy hogyan érdemes menni, milyen jegyet vegyek, meg a végállomásnál odajött egy nő, hogy odaértünk a végállomásra. Úgyhogy abszolút pozitív benyomásom keletkezett az emberekről. 

Ezen a napon a hostommal ismételten nem csináltunk semmit, fogta magát és elment edzőterembe, és ismételten magamra hagyott. Kicsit el is kapott a depresszió, hogy már 4. napja egyedül járom a városokat, erre meg még a hostom is pasiskodik, hiszen nem a Couch Surfing részét akarta kihasználni a dolognak, hanem azt, hogy lány vagyok. Hát szerencsére nem jött be neki, de ennek ellenére lehetett volna normálisabb is, ha már Couch Surfingen keresztül érkezett neki 1 vendége. Na mindegy. Ha ketten lettünk volna ott nála Couch Surfingesek, akkor valószínűleg nem írnék most róla ilyeneket, de egyszerűen ki nem állhatom, ha az ember valamit megígér, de nem tartja be - márpedig az ő esetében ez történt. Hihetetlenül vártam már, hogy lelépjek Atlantából. Még az is megfordult a fejemben, hogy keresek másik hostot és otthagyom a srácot, aztán szálljon magába. De aztán inkább megembereltem magam és úgy döntöttem, hogy már csakazértis kibírom. 

Utolsó napon pedig nem hamarkodtam el a felkelést, és elmentem az állatkertbe, ahol elidőztem egy darabig. Majd visszamentem Kevin lakásába, megmostam a hajamat és pakolgattam a bőröndömet, ugyanis Miamitól kezdve össze-vissza pakolgattam benne mindent, a repülőúton meg nem mindegy, hogy mi hol van. Aznap estére viszont valami csoda folytán elhívott Kevin 1 helyre, merthogy visszament a barátja Angliából és meg kellett ünnepelni. Eleve 8ról volt szó, de megint elment valahova és eleve 8ra ért haza és akkor kezdett el csak készülődni. Aztán beálmosodtam és úgy döntöttem, hogy nem megyek vele, mire elkezdett csodálkozni, hogy miért nem akarok menni. Ha normálisabb host lett volna, akkor akár fáradtan is elmentem volna, de nem érte meg, hogy másnap holt fáradtan cipeljem ki az összes cuccomat egyedül a repülőtérre, ami 1 órára volt a szállásadóm lakásától. Úgyhogy rápihentem a következő napra, ami tele volt repüléssel. És végre leléphettem a lakásról és mehettem New Yorkba, ahol szerencsére másik 2 magyar lánnyal voltam, Szilvivel és Anikóval, és már jelezték, hogy a szállásadónk nagyon aranyos.

Atlantából okulva eldöntöttem, hogy többet nem fogok férfinál Couch Surfingelni, mert egyszerűen nem tudnak hostolni. Kivéve Bostonban Dario, na vele és a barátnőjével nagyon szerettem ott lenni :) És tervezem, hogy jövőre meglátogatom őket San Diegoban, ugyanis elköltöztek :)

Orlandoi napok

Szeptember 6an reggel koran kellett kelnunk Zolival, hogy elinduljunk. Az elso cel az autokolcsonzo volt. Itt kezdodott velunk a szerencsetlenseg. Zoli kivalasztott egy olyan lehetoseget, amivel nem kellett tankolnunk, hanem valami arral szamolva az autokolcsonzo fogja tankolni a kocsit. Igy a $30 helyett, amit magunk tankoltunk volna felszamoltak $60at, igy az autot 1 napra szemelyenkent $70ert bereltuk, ami azert is rossz, mert a luxusbusz Miamibol Orlandoba is csak $55be kerul. Azzal nyugtattam magam, hogy legalabb eljutunk a Kennedy Space Centerbe. Akkor reggel nem tudtam azt, ami ezutan kovetkezett. Utkozben, ami vagy 3.5 oras volt megalltunk egy pihenonel, ahol a Zoli talalt kulonbozo prospektusokat az orlandoi latvanyossagokhoz, ugyanugy a Kennedyhez is. Megneztuk a programokat, amik egesz napra elfoglaltsagot jelent a latogatok szamara. Mi pedig csak delre ertunk oda, es mivel a Zoli estere vette meg a repjegyet, ezert 3 orakor le kellett lepnunk, hogy idoben kinn tudjon lenni a repteren. 3 orara meg nem lattuk ertelmet bemenni, foleg, mert a belepo $50 volt. Ezert keszitettunk csak par kepet, bementunk az ajandekboltba es indultunk is Orlandoba.

 Elmentunk enni es bementunk a Walmartba kicsit nezelodni, majd mentunk leadni a kocsit. A szallasadomhoz csak este 6ra tudtam menni, ezert elmentem Zolival a repterre, es ott varakoztam vele. Szerencsere volt WiFi is :D Aztan, mikor mar o is elment, elkezdett szakadni az eso, de nem ugy nezett ki, mint ami hamarosan el akar allni. Igy nem is foglalkoztam vele, elindultam a buszhoz, amivel a hostomhoz mehettem. Az orlandoi tomegkozlekedes irtozatosan gyer, ami a kovetkezo napon csapdaba is ejtett :D az allomasok nevei nincsenek kinn a megallokban, a buszon pedig semmi jelet nem adjak annak, hogy eppen merre jarsz, milyen megallo kovetkezik, es hasonlo josagok. Ugyhogy terkep alapjan kovettem az esemenyeket, hogy vajon hol is kell leszallnom. Szerencsere jo megalloban szalltam le, igy nem kellett pluszban kodorognom a szakado esoben. Negyed ora seta utan oda is ertem a hostomhoz, Elenahoz, aki csodalkozott, hogy miert nem szoltam neki, hogy nem kocsival erkezek, mert akkor eljott volna ertem. Vegulis en nem bantam :) Epp ott volt az egyik baratnoje, akinek a nevere mar nem emlekszem, de nagyon aranyos volt. Beszelgettunk, hulyultunk, majd megjott Elena baratja, Brian is. Eljutottunk Walmartba is. Elena 4 haziallatat is megismerhettem: 2 macskaja es 2 kutyaja van, mindegyikojuk nagyon aranyos volt, bar az egyik macskat nem tartottam olyan aranyosnak, amikor ejszaka nem hagyott aludni, mert mellettem akart aludni :D engedtem volna, de mivel allandoan mozgott, ezert leloktem az agyrol, akarhanyszor odafekudt hozzam :D

Masnap Elenaval mentem a varosba. Sajnos o egesz vegig dolgozott, ugyhogy nem tudott velem jonni a varosnezes soran. Elmentem a varosba a Lake Eolahoz, setaltam egy kicsit, majd elindultam, hogy talalok egy McDonald'sot. Amerikaban altalaban minden sarkon ott a McDonald's, de most kivetelesen nem talaltam sehol, csak vagy 1 ora gyaloglas utan jutottam celba :D Ezutan egy holokauszt muzeumba akartam elmenni, ami a varos masik vegeben volt. Itt tortent meg velem az, hogy nem talaltam meg a megallot, ahol le kellett volna szallnom, igy elmentem a busz vegallomasara, ami a sok haz kozott volt, semmi bolttal, vagy szorakoznivaloval. Az orlandoi tomegkozlekedes masik hatranyaval is talalkoztam: a buszok felorankent mentek. A buszmegallot csak egy oszlop szimbolizalja, ugyhogy a nap kellos kozepen, a tuzo napon varhattam fel orat a kovetkezo buszra, hogy visszajussak a varosba. Ekkorra mar elegem lett az egeszbol, ugyhogy csak vissza akartam jutni a Starbucksba es megvarni Elenat. A buszon visszafele lattam is a megallot, ahol le kellett volna szallnom, de mivel mar szurke felhok gyultek fel korulottunk, meg sem probalkoztam a leszallassal. Jol is tettem, mert par percen belul irtozatos zuhe szakadt rank.

Este Elena akart fozni, mire en felajanlottam, hogy csinalok nekik paprikas krumplit. Elmentunk a boltba a hianyzo alapanyagokert, es mar csinaltam is. Nagyon sokat beszelgettunk Magyarorszagrol is es Indiarol is, ugyanis Elena mar volt Indiaban. Nagyon tetszett neki, es nem latta olyan felelmetesnek, hogy Delhibe megyek. A paprikaskrumplit nagyon szerettek, meg Elena apukaja is evett belole, es mindet megette :) Elena mondta, hogy nem nagyon szokott enni, mindent otthagy a tanyerjan, az enyembol pedig meg repetat is kert :) valamint a feleseget is felhivta telefonon, hogy elujsagolja, hogy milyen magyar kajat evett. 

A kovetkezo napra tul sok tervem nem volt, csak az, hogy kimosom a ruhaimat. Brian ment egyetemre es felajanlotta, hogy elvisz 1 outletbe, ugyhogy csatlakoztam hozza. Eleinte nem volt hozza tul sok kedvem, de aztan megjott a kedvem, foleg, amikor meglattam az egyik boltot, a Ross-t. Eleg olcso ruhak voltak ott eleg nagy valasztekkal, ugyhogy oda beszabadultam es toltottem el ott 2 orat. Vegul 2 poloval jottem ki onnan $18-t koltve. Mikor Brian visszajott, elmentunk egy szamitogep szervizbe, ugyanis Miamiban sikeresen elrepedt a tabletem kepernyoje, amikor pattintottam vissza a tabletet a billentyuzethez. A gepet kb. $400ert vettem, ok pedig $241ert akartak javitani a kepernyot annak ellenere, hogy a neten $50-t lattam :D ugyhogy nem lett kijavitva. Vegulis lehet hasznalni, csak nem nez ki olyan szepen. Hazamentunk, megneztunk egy filmet, aztan tobbet nem is nagyon ugykodtunk. Megbeszeltuk, hogy hogy legyen a masnap, hogyan jutok ki a buszmegallohoz. Vegul Brian vitt ki, ugyhogy nem kellett azt tervezgetnem, hogy hogyan jutok ki a cuccaimmal. 

Jo volt Orlandoban, bar nagyon sajnaltam, hogy nem jutottam el Disney Worldbe vagy az Universal Studioba. Probaltam valakit talalni, aki szinten el akar menni, de aztan nem talaltam senkit sem. Egyedul meg nem akartam elmenni, hogy kiadok $100-t, csinalok par kepet es lelepek. Egesz nap tuti nem lettem volna el ott egyedul. Na majd legkozelebb.

Utazas - Miami

Ahogy igertem, itt is vagyok a 8 oras buszon Orlando es Atlanta kozott, mar Atlantahoz kozel. Az utobbi napokban is tudtam volna jelentkezni, de egyszeruen annyira lusta voltam nekikezdeni a kepeleshez, hogy vegul nem lett belole semmi :D

Szoval szeptember 2an hajnalban fajdalmas bucsut kellett vennem az utolso tabori ismerosoktol is, es indulnom kellett Miamiba. Kicsit vicces volt a dolog, ugyanis a taskam kicsit tulsulyosnak bizonyult otthon, ezert 2 pulcsit is magamra aggattam. Amikor megkaptam a borondjeimet Miamiban, kepzelhetitek, hogy mi volt az elso dolgom - eltenni oket. Erkezesem utan indultunk is az autoberlohoz kivenni a kocsinkat. 15 percet kellett setalni, sajnos kavicsos uton, ugyhogy a bodondom kerekeinek nem esett tul jol, mondhatni most mar csak huzni lehet es nem lehet tolni. A 15 perc alatt kicsit le is kapott a nap, de nem volt problema belole, kicsit piros volt a kezem, aztan ennyi. Miutan megkaptuk a Nissanunkat, indultunk a szallasra, ahol egy nagyon popec szobat kaptunk. 

A hotelhez, neven nevezve Springhill Suites jart ingyen medencehasznalat, amit nem hasznaltunk ki... nehogymar Miamiban majd a hotel medencejeben furodjunk :D Es reggelit is biztositottak, amivel jol be lehetett lakni. A kave meg isteni volt, tettek ki mogyoros izesito tejet, ugyhogy en mindig a mogyoros kavet ittam :D Miutan elhelyezkedtunk, indultunk is Miami Beachre furdeni, meg setalni a varosban. A naptejet hasznaltam dogivel, ugyhogy nem lett semmi bajom. Este pedig Walmartba mentunk es bevasaroltunk a masnapi utazasra. Amit erdekes megemliteni, az az, hogy az emberek nem nagyon voltak baratsagosak, es nem tudom miert. Amikor setaltunk a vasarloutcan, elveszitettuk a tajekozodasi kepessegunket es meg kellett kerdeznunk, hogy merre van a part. Jott egy no, lathatoan odavalosi volt, es ravagta egybol, hogy nem tudja. Volt olyan is, hogy megkerdeztem a vonatra felszallo not, hogy hova megy a vonat, mert vegallomast mondott be, ugyanakkor meg szalltak fel ra. Es a no mondta, hogy nem tudja, kerdezzek meg mast :D na mondom szep, es meg nem is penzt vagy cigarettat ker az ember toluk :D Amugy nagyon sok a spanyol anyanyelvu Floridaban, nagyon sok helyen a spanyol szerepel az angol elott. Speciel a szallodaban talalkoztunk egy olyan takaritonovel, aki nem tudott angolul, vagy csak nem akart tudni, ki tudja... :D 

Masodik napunkon mentunk Key Westre. Oszinten szolva nagyon nem erte meg. 4 ora volt az ut kocsival odafele. Szep volt a taj, tobbszor meg is alltunk fenykepezkedni. Key Westre erve megkerestuk USA legdelebbi pontjat es kimentunk a strandra, ami annyira gyer volt, hogy bele sem mentunk a vizbe. Elmentunk enni, es indultunk is vissza Miamiba. Gyakorlatilag tobbet ultunk a kocsiban, mint amennyi idot eltoltottunk Key Westen, es az elore tervezett buvarkodas sem lett megejtve annak ellenere, hogy nagyon szep az ocean es gazdag az allatvilaga. 

Aztan jott Everglades. Na ez volt az a hely, amiben kellemesen csalodtam. Eloszor bementunk a nemzeti parkba kicsit setalni, majd elmentunk az aligator farmra, ahol tobbfele hullok voltak, aligatorok, krokodilok, kigyok, stb. stb. Fogtam aligatort is es kigyot is, es megneztunk par programot is. Itt tortent meg a baj, nem kentem be magamat naptejjel, mert egesz nap borus volt az ido. Delutanra viszont annyira kisutott, hogy jol le is egtem. Bar meg mindig nem volt olyan rossz, mint ami a kovetkezo napon tortent. Ekkor ugyanis mar nem volt semmi kulonosebb tervunk Miamin kivul. Kis vasarolgatast terveztunk, valamint furdest az oceanban. Zoli delutan lelepett, mert kaszinoba akart menni, de aztan nem jott ossze neki. Mi pedig ketten maradtunk a Francival a parton. Beszelgettunk, suttettuk magunkat, stb. Ez az a nap volt, amikor akarmennyi naptejet kenhetek magamra, akkor is leegek :D Nagyon meleg volt, 10 percenkent kentem magam naptejjel, ennek ellenere ugy leegtem, hogy olyan szinem volt mindenhol, mint a voroskeresztnek. Volt is belole szenvedes rendesen. Este bulizni terveztem menni azutan, hogy az addigi napokban nem volt lehetosegem, meg tarsasagom sem... idoben el is indultunk vissza a szallasra. Atszallassal kellett menni, repterre el is jutottunk, ott viszont rossz buszra szalltunk fel. A Google szerint mehettunk volna a 42essel, mi felszalltunk arra, es elvitt Miami egyik kulvarosaba. Na mondom kiraly :D Mondtuk Francival, hogy elmegyunk vegig, aztan majd visszajovunk vele. Csak eppen a vegallomasnal le kellett szallni, mert nem ment vissza az a busz. Mondta a sofor, hogy varjunk nyugodtan, 20 perc mulva jon a kovetkezo busz. Na abbol 2 ora is lett, a busz, ami nekunk kellett volna, sosem jott meg. Aztan egyszer rakerdeztem az egyiktol, es mondta, hogy o volt az utolso 42es busz, aki beerkezett, es ne is varjuk a kovetkezot, mert mar elment. Mi kb. fel 8kor ertunk oda, szal azt jelenti, hogy mar fel 8 elott elment az utolso busz a varos fele. Nagyon boldogok voltunk Francival... vegul vonattal akartunk bemenni a repterig, de a vonaton meg bemondtak egy masik kulvarosnal, hogy az a vegallomas :D Mar total ki voltunk... aztan kiderult, hogy egy busz visz tovabb a repterre, fel is ultunk. A repternek 2 resze van, a belso repter, es a kulso, ahol vannak a buszok. Na ez a busz sikeresen bevitt minket a belso repterre. Este 10 korul jarhatott mar, es annyira elegunk lett a tomegkozlekedesbol, hogy megfogtuk az elso taxit es taxival mentunk a szallasra, ami ott volt a repter masik oldalan. Draga utazas volt, de legalabb vegre visszaertunk a szallasra. :D Na addigra hihetetlen fajdalmaim alakultak ki, foleg a hatamon es a vallamon. Le is fekudtem hamar aludni, ugyanis faradt is voltam, masnap pedig koran kellett kelni, hogy induljunk Zolival Orlandoba. Errol a kovetkezo bejegyzesemben olvashattok :)

Tabor utolso napjai

Legutolso blogbejegyzesem ota tul sok minden nem tortent velem. A taborban folytak a munkalatok es az elokeszuletek az eskuvore. Kivancsi voltam, hogy milyen lehet eskuvo alatt dolgozni, hiszen tavaly meglehetosen sokat ajanlottak 2 napi munkaert. Miutan felsoportem a hazakat, ablakmosas lett a feladatom, az egyik ujjamban az ideg annyira lezsibbadt, hogy nem is ereztem par napig. De mar rendben van :D Aztan jottek az apro munkalatok, aztan az agytologatasok, rendezgetesek, majd az agyak megteritese. Na ez jo ki munka volt, viszont elveztem is, akar 1 hotelbe is jo lenne referencianak :D Estenkent probaltunk kozos programot csinalni, elmentunk bowlingozni, pizzazni... de foleg azert, mert nem jottek a taborba a mosodasok, ugyhogy nekunk kellett elvinni a ruhainkat kimosatni. 

A hetvegei eskuvo kegyetlenul faraszto volt. Az elso vendegek csutortokon erkeztek meg, es hetfon, azaz tegnap mentek el. Csutortokon es penteken nem kellett semmi veluk kapcsolatosat csinalni, bar pentek este mar nem ehettunk a konyha teruleten, hanem fel kellett menni a kozossegi helyisegbe. Rendeltunk kinait, ugyhogy kicsit sem bantam a dolgot :D Szombaton beindult a munka, reggel 7kor kezdtunk a konyhaban, delutan 2ig voltunk ott. Mar akkor elegge faradtak voltunk, ugyanis penteken elegge hangoskodtak a draga vendegek, ugyhogy az ejszakai alvas nem volt annyira lehetseges. Raadasul Tim ahanyszor bement a hazba, mindig becsapodott az ajto, mert annyi esze nem volt, hogy legalabb megfogja kicsit, hogy ne csattanjon es remegjen bele az egesz haz. Persze ezt minden nap bejatszotta, eleve koran kellett kelni, a korankelestol szamitott 2 oraval korabban o becsapta az ajtot. Szombaton aztan elmentem Arival bevasarolni, majd vettunk megint kinai kajat vacsira :D Abban a tudatban voltunk, hogy este nekunk meg karbantartoskent dolgozni kell, ezert siettunk vissza a taborba. Ott aztan mondtak, hogy nem kell aggodni, nem muszaj beallni a karbantartosok koze, csak, ha akarunk. Ugyanis masnap kemeny nap kovetkezett, reggel 6 orai kezdessel. Mig szombaton csak a reggelit es az ebedet kellett csinalni, vasarnap a vacsora is rank maradt, igy a reggeli 8 - 10:30, az ebed 12 - 14 a vacsi meg 18:30 - 20 kozott volt. Szerencsere eleg jol haladtunk a munkaval, elo tudtunk keszulni idoben a vacsorara, valamint a vendegek is eleg hamar mentek ebedelni, ugyhogy delutan volt egy 1.5 oras szunetunk, ahol mindenki aludt, a szombat ejjel sokkal rosszabb volt, mint a penteki, a vendegek be voltak rugva, es mindenki megtalalta a mi hazunkat, ahova be-bejottek allandoan, persze csak veletlenul. Vasarnap este nagyon nem volt problemank az alvassal, es szerencsere a vendegek sem hangoskodtak :D Hetfon pedig csak reggelit kellett csinalni, aztan allhattam neki pakolni. Cindy, a karbantartos fonok felajanlotta, hogy menjek el hozza, ugyanis a taborbol mindenki lelepett, es 3an, vagy 2en maradtunk volna ott. Rendeltunk vacsorat, elvittuk a maradek eskuvoi tortat a taborbol, valamint par piat. Fel is ajanlotta Cindy, hogy kimoshatom a ruhaimat, ami nagyon jol jott. Vegre illatosak a ruhaim, mert hasznaltunk mosoport es normalisan van kimosva, normalis meleg vizzel. Dennis pedig adott merleget, amivel lemerhettem a borondomet. Es kezdodhetett a pakolas, ugyanis 56 lb-t mutatott a merleg, mig a megengedett suly az 50 :D nehany cuccot vissza is kuldtem a taborba, beleertve az egyik pulcsimat is, amit nagyon szeretek otthon hordani :( De remelhetoleg az elkovetkezendo 1 evben nem lesz ra annyira nagy szuksegem, foleg Indiaban :D 

Masnap reggel, azaz ma hajnali fel 4kor indultunk is a repterre. Nagyon halas vagyok emiatt Cindynek, ugyanis az igazgatono eloszor azt mondta, hogy mivel draga a hotelszoba, ezert elotte nap este leszek kivive a repterre. Cindy aztan mondta, hogy neki ez nem akadaly, csinalt mar rosszabb dolgokat is :D na mondom oke, akkor nincs gond :D Dennis merlege meg egy kicsit eltert a repter merlegetol, mig az ove 50.6 lb-t mutatott, a repteri csak 47.8at, ugyhogy hozhattam volna akar a pulcsimat is :D Na mindegy, legalabb nincs problema a taskaval es legalabb tudok vasarolni par plusz dolgot az utazasom alatt. 

American Airlinesszal meg tobbet nem nagyon szeretnek utazni. Mar 2 eve tapasztaltam, hogy an inflight entertainment (nem tudom leforditani magyarra, de ez foglalja magaba a filmleket, zeneket, jatekokat a repulon) nem a legjobb, mondhatni nagyon nem tetszett. Ma pedig a bejelentkezos pultnal levo holgyemeny elegge nem volt baratsagos, na de mindegy, tuleltem. A WiFi meg annyira reklamozva van mindegyik gepen, hogy mar en is megorultem a fejemnek, hogy a 3 ora alatt legalabb meg tudom nezni a dolgaimat, ugyanis Cindyeknel nem volt WiFi, ott nem tudtam semmit sem csinalni. De csalodnom kellett, ugyanis a WiFi-hasznalatert fizetni kell. Ugyhogy ezek utan, hogy kifizettem tobb 100 dollart a jegyre, fizessem ki minden becsekkolaskor a borondfeladasi dijat, a repulon meg nem ehetek/ihatok ingyen es meg netezni sem netezhetek :D Alvassal probalkoztam egy ideig, de eleg kenyelmetlen repulon aludni szerintem :/

Lassan erkezem is Miamiba, az itteni idojaras szerint felhos az ido, annyira nem lesz meleg, mint amire szamitottam, holnaptol viszont vihart mondanak mindennapra. Probalok jelentkezni minel hamarabb, szerintem az Orlando - Atlanta buszrol fogok irni szeptember 9en :) Ott ugyanis lesz vagy 8 szabad oram :D Elvileg internet is lesz a buszon, ami ingyenes, de a Boston-Washington ut utan ketelkedem az egyszeru, zokkenomentes internetben :D