Niagara

Fél 5kor már fenn voltam. Számítottam arra, hogy a Dóri busza biztos késni fog. Addig felöltöztem, megnéztem a dolgaimat neten, és már azzal számoltam, hogy elmegyek a Time Squarere, hogy ott reggelizzek a Mekiben. Azonban, mikor elindultam volna, jött is az SMS Dóritól: "Itt vagyok a Penn Stationon, várlak". Első reakcióm egy kínos felröhögés volt, hát hogy lehet valakit megtalálni 1 egész állomáson? :D Végig ez járt az agyamban, amikor mentem a Penn Station felé, vajon hol fog állni, hol fog várni, meg fogjuk-e találni egymást. Már a Penn Station egy jó ideig kerestem a Dórit, amikor hívott, hogy hol vagyok. Mondta, hogy az információs pultnál áll és ott vár. Ja, és az 1. emeleten. Hát gondoltam oké, én is itt vagyok az 1. emeleten, ugyanis alattunk már a metró van... :D végigmentem, találtam vagy 3 információs pultot... Dóri a Depressziós pulcsijában nincs sehol. -.-" Úgyhogy eléggé levert a víz, hogy ilyenkor mi van, ugyanis már lassan indulnunk kellett volna Chinatownba. Aztán láttam, hogy még mindig vannak mozgólépcsők, így felmentem a tényleg 1. emeletre :D ahol szintén összefutottam pár információs pulttal, ahol a Dóri természetesen nem állt sehol :D már full idegesen elmentem az utolsó irányba, és ott állt a Dóri :D örömünkben egymás nyakába ugrottunk, pedig azelőtt még nem is láttuk egymást, csak Facebookon beszélgettünk.

Így el is tudtunk indulni Chinatownba, ahol indult a busz a Niagarás túrára. Mikor odaértünk, és feljöttünk, nagy meglepetés tárult elénk. Tényleg Chinatown volt, sehol nem láttunk 1 angol feliratot, nem beszélt senki angolul, sőt, ha angolul kérdeztünk valamit, arra se nagyon tudtak válaszolni. A számozások elég hülyén voltak, elkezdett csökkenni 200tól a számozás, aztán 150nél megállt, és újra nőtt... már kezdtem nagyon ideges lenni, ráadásul azért is, mert a Dani nem hívott, mikor megbeszéltük, hogy hív, amikor elindul, és a metrónál találkozunk. Hát nem volt sehol. Felhívtam, és ő már ott állt a 75ös szám alatt, ahol indultak a buszok. Hát azt hittem, hogy megölöm. 

Fél 9kor nekiindultunk a hosszú utunknak. Olyan 4-5 körül értünk oda a Niagarához. A Dóri mellett ültem, előttem ült a Dani. Sokat beszélgettünk a Dórival, a Dani sajnos kihúzta magát, csak akkor beszélt, ha baszogattuk, hogy beszéljen valamit :D 1x sikeresen fel is keltettem. Rajta volt a napszemüvege, hát én nem láttam, hogy épp mit csinál... :D Úgyhogy utána már nem próbálkoztam a Daninál, hagytam, had aludjon :) A Dórival viszont mindent kitárgyaltunk, a pasikat, a tanulást, a tábort... mindent :D úgyhogy jó volt az út :) a busz nem volt túl kényelmes, eléggé fájt a seggünk, és a lábunknak sem volt annyi hely. Az idegenvezetés elég gyér volt, kínai túra volt, azaz kínai idegenvezetők voltak ott. Az angol kiejtés a kínaiak számára eleve szenvedés, hát ez a 2 csajszi is törte rendesen. Ráadásul pont az beszélt mindig, akinek a kiejtése rosszabb volt. Na de mindegy, valahogy kibírtuk. Nála a Niagara is Niágájá volt :D

A vízesés NAAAGYON szééép volt! Amikor bementünk a kapun, nem számítottam rá, hogy olyan közel állunk hozzá, ráadásul, hogy egyszerre 2 vízesést is fogunk látni. Felszálltunk a hajóra (the Maid of Mist), és azzal vágtunk neki az útnak. A csuklyát már csak buliból sem húztuk fel a fejünkre, így tiszta vizesek lettünk. 

De nem volt gond, ugyanis nagyon élveztük :) Én speciel már majdnem elbőgtem magam a boldogságtól, és megfogadtam, hogy legközelebb is vissza fogok menni, ha lesz rá alkalom :) 

Megbeszéltük, hogy estére veszünk valami jó itókát, és szórakozunk :) Hát el is mentünk egy boltba, vettünk 7 dollárért valami vodkát meg 1-2 dollárért narancsot... Jó volt :D A Dani és a Dóri énekeltek, én pedig hallgattam őket :D Aztán kimentünk az udvarra "friss" levegőt szívni Dórival, Dani pedig anyukájával próbált beszélni Skypeon. Később kijött, mert nem sikerült neki, így nekiálltunk képeket csinálni :D majd odajött egy helyes fekete fiatalember és csinált mindhármunkról képet :D olyan aranyos volt :D 

Jó is volt az az este, szívesen megismételném :)

Utazás New Yorkba

Eljött az utolsó fél napom Washingtonban. Bryce megígérte, hogy elvisz George Washington házához, ugyanis már ő is elég régen volt ott, és látni akarta. Így, mikor reggel felkeltünk, bepattantunk az autóba és mentünk ki Mt. Vernonhoz. 15 dollár volt a jegy, amit kicsit sokalltam, de benn rájöttem, hogy tulajdonképpen megéri, ugyanis körbevezettek a Mansionben is. Nagyon nagy területen lakott Washington, sajnos nem volt túl sok időnk, hogy mindet átnézzük, így csak végigfutottunk a területen, aztán mentünk is vissza a házhoz, hogy körbevezessenek. Utána pedig mentünk is haza, ugyanis fél 1kor már indult is a buszom New Yorkba, amihez még oda is kellett érni. Bryce nagyon rendes volt, ugyanis kocsival kivitte a táskáimat a metróhoz. Én sajnos kimaradtam a kocsiból, ugyanis a csomagtartó elég kicsi volt, így nem fért be a táskám. Helyette betette a mellette levő ülésre, ahova én már nem fértem oda. A csomagtartóba meg VALAMIÉRT nem akartam bemászni :D

Ebben az esetben nem kérdezgettem végig a Camp Leaderses csoportot, hogy ki megy még ugyanazzal a busszal - gondoltam, nekem is jól jönne egy kis magány, ráadásul az a magány is csak 4 órán keresztül tartott. A buszon sikerült egyedül ülnöm, és még a net sem működött olyan rosszul, mint a Boston-Washington közötti buszon. Azt viszont felfedeztem, hogy előttem szintén 1 Camp Leadeses csajszi ült, de csak akkor szólítottam le, amikor már New Yorkban leszálltunk. Mint kiderült, ő Angliából jött. Kicsit fura is volt a pólója, ugyanis sokkal hosszabb volt az ujja, és kicsit más volt a póló anyaga is. 

New Yorkban az első teendőm az volt, hogy eljussak a hostomhoz. Lementem a metróhoz (a new yorki metrót úgy képzeljétek el, hogy leginkább csak lépcsők vannak, így le vagy szarva, ha épp nagytáskákkal kell lemenned... ráadásul az emberek is leszarják, hogy milyen cuccal vagy, és még végig is nézik páran, hogy hogy szerencsétlenkedsz a nagy bőrönddel :D ), próbáltam venni egy metró heti jegyet, ami 29 dollár volt. Hát persze, hogy Dórikának csak 20 dollárosai voltak, erre a 40 dollárra elkezdett kiabálni a gép, hogy márpedig 6 dollárnál többet nem adhat vissza. Na mondom faja :D de szerencsére mögöttem volt 1 aranyos lány, aki fel tudta váltani a pénzem, így tudtam venni metró kártyát is :)

1 óra alatt oda is értem Jackson Heightre, ahol a hostom lakott. Amikor kérdeztem, mondta, hogy nem veszélyes a környék. Amikor elindultam 1 irányba, és jött velem szemben a sok mexikói, meg egyéb dél-amerikai népcsoport, kissé megijedtem :D A félelmem oka ugyanis az volt, hogy nem nagyon láttam közöttük szőke hajú, fehér bőrű emberkét, ráadásul nem kicsi feltűnést keltettem a sok cuccal magamon. Ez volt este 8kor. Aztán kiderült, hogy szépen elindultam a másik irányba, és már jó pár utcát visszasétáltam (mégpedig 10et). Fordulhattam vissza, aztán 1 rendőrtől kérdeztem meg, hogy mégis merre kellene menni. Aztán kiderült, hogy amikor lejöttem a metró lépcsőjén, simán csak jobbra kellett volna elfordulnom, és már láttam volna az utca nevét. Na nem baj, legalább megtapasztaltam, hogy milyen a kolumbiai negyed New Yorkban :D

Minával már rég megbeszéltük, hogy hogy jutok be a lakásba - a kulcs 1 cserép alatt volt, egy másik kulcs pedig a lábtörlő alatt. Ő sajnos nem tudott akkor otthon lenni, azt ígérte, hogy majd később ér haza este. Viszont este vártam, vártam, de nem volt sehol, én pedig korán le akartam feküdni, hogy másnap fel tudjak kelni, hogy elmenjek Dóriért, aki fél 5re ért be New Yorkba. 11kor feküdtem le végül, de úgy, hogy a lámpát égve hagytam, hogy ha jön Mina, akkor ne aludjak olyan mélyen. 2kor felébredtem, de még mindig nem volt sehol, így úgy döntöttem, hogy lekapcsolom a lámpát, másnap pedig viszem az egész cuccomat a Niagarához. Eredetileg csak 1 táskát terveztem vinni, amiben benn volt a napi váltóm. 

Így vége is volt a napnak :)

Washington 2. nap

Ezen a napon az állatkertnél kezdtünk. Sajnos Viki oda nem jött, ugyanis tantárgyfelvétele volt. Úgy beszéltük meg a fiúkkal, hogy 10kor találkozunk az állatkerthez legközelebb lévő metróállomáson, de aztán elég sokat késtem, így otthagytak, és elmentek az állatkert bejáratához :D De legalább megtaláltuk egymást. :) 

A Smithsonian National Zoo szerencsére ingyenes volt, de ebből fakadóan a minőség is látható volt. Sok helyen nem volt állat, vagy éppen nem voltak kiengedve, stb.stb. Főleg az elején. A vége fele már jobb volt a dolog, főleg a különböző házak: hüllők háza, emlősök háza, így tovább. Viszont itt láttam életemben az 1. pandát :) Legalábbis nem emlékszem, hogy Veszprémben vagy Pesten lett volna panda, de aztán lehet, hogy tévedek :) 

2 órát szántunk az állatkertre, de végül 2kor tudtunk kijönni. Úgyhogy siettünk is a Capitoliumhoz, ahova lefoglaltuk a jegyünket. Patrikkal már nagyon szenvedtünk, hogy fáj a lábunk, Dani pedig futott előre, hogy odaérjünk a Capitoliumhoz, mert már késésben voltunk :D Útközben ugyanis leálltunk az FBI épületénél, és azzal kezdtünk el fényképezkedni. A Viki a Capitoliumnál csatlakozott be hozzánk. Sajnos nem tudtunk bemenni, mert közölték velünk, hogy nem vihetünk be semmi kaját, se piát. Ez egy forró nyári napon volt fél 4kor, amikor mi nem akartunk megszabadulni az üvegeinktől, valamint nálam is elég sok kaja volt, így én voltam az első, aki azt mondta, hogy én kinn maradok és megvárom a többieket. 

Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a múzeumokba. Dani az indiános múzeumba akart menni, amitől annyira nem voltam elragadtatva, de mentem mindenki után :D Elég sokat elidőztünk ott. Utána pedig Patrikkal elmentünk a Mekibe, aminek én nagyon örültem, ugyanis még 1 falatot nem ettem azon a napon, és már este 6ot ütött az óra :D Aztán láttuk, hogy még nyitva volt a repülős múzeum, így oda mentünk be. Piát oda sem lehetett bevinni (mármint olyat, amit adnak a Mekiben poharas üdítőt), így gondoltam, hogy kinn maradok (valakivel...), és pár perc múlva én is bemegyek azzal a valakivel... de hát nem, mert mindenki bement, én meg egyedül maradtam ott kinn :D Pár perc múlva tényleg bementem, hogy megkeressem a többieket, miután 5 perce keringtem a múzeumban, és láttam, hogy milyen nagy, rájöttem, hogy inkább nézegetni fogom a dolgokat, aztán majd csak lesz valami. Mikor megláttam a Danit eléggé leteremtettem szegényt, de aztán ugyanúgy otthagytak :D Aztán kimentem a múzeumból, és ott volt Patrik. Vele beszélgettem, és vele is indultunk el a Fehér Házhoz. Daniék pedig kicsit lemaradva jöttek (egy kickball csapatnál ragadtak le). 

A Fehér Ház mellett volt 1 ajándékbolt, ahol lehetett fényképet csinálni. Be volt állítva 1 asztal és 1 pódium, szal úgy nézett ki, mintha mi lettünk volna az elnökök :) Eredetileg akkor ingyenes a fényképezkedés, ha 5 dollárért veszünk valamit (persze a bolt az drága volt...), de mivel nekünk volt ingyen kuponunk, ezért ingyen tudtunk fényképezkedni :D Persze jól ki is néztek minket a boltból :D Ezután megnéztük a Fehér Házat este, és el is váltak útjaink :) Patrikkal elbúcsúztunk egymástól, hiszen ez volt az utolsó napunk az USAban. Remélhetőleg Magyarországon is össze fogunk futni a jövőben :) Vikinek pedig megígértem, hogy lefényképezem neki a Niagaránál lévő összes helyes néger pasit :D

Washington 1. nap

Washingtonra 2 napot szántam. Sajnos a végén ki is derült, hogy ez kevésnek bizonyult, úgyhogy a következő évek folyamán mindenképp visszatérek - ha tehetem - és rászánok még 2-3 napot :)

Reggel 10re mentem Patrikért a hostelbe. Kicsit késtem, mert eltévedtem, és benn keveregtem a sok fekete között :D élmény volt.. Ahol volt a Patrik, oda mentek a Vikiék is, úgyhogy gondoltam, ott fogok szobrozni, amig nem jönnek :D Aztán Patrikkal elég sokáig vártunk, a Vikiék meg csak nem jöttek... aztán felhivtuk a Danit, és ő küldött SMSt, hogy már úton vannak a hostel felé. El is indultunk eléjük, és tökre örültek nekünk, amikor találkoztunk. A fiúk rögtön előrementek, úgyhogy nem nagyon tűntünk olyan társaságnak, akik együtt vannak :D

A hostelben ők is elhelyezkedtek, átöltöztek, összekészültek, ugyanis ők az éjszakai bostoni busszal jöttek Washingtonba.

Utána egyből a Mekibe vettük az irányt, ugyanis szinte mindenki éhes volt. Utána Fehér Ház, Washington Memorial, majd elsétáltunk a Lincoln Memorialhoz. A Fehér Házon eléggé meglepődtem, azt hittem, hogy nagyobb lesz. Tündi mondta, hogy elég nehezen lehet lefényképezni, de szerintem nem volt vele annyi gond.

Mig az összes dolgot megnéztük, már elég késő volt. Igy visszagondolva először a múzeumokat kellett volna megnézni, és, mikor azok bezártak, akkor kellett volna a kinn lévő műemlékeket megnézni. Na mindegy, ezt majd a következőknek lesz jó tanácsként :) Bryce meghivott minket kickballra, úgyhogy azt próbáltuk megtalálni a National Mallon. Minden más csapatot megtaláltunk, akik softballt és soccert játszottak. Végül fél órás késéssel megtaláltuk a kickballos csapatot is. És hát miért ne, leszakadt az ég :D jól el is áztunk. A kickball utáni italozásra nem tudtunk sajnos elmenni :( Bryce csak 1 pólót vitt, úgyhogy a Vikit nem tudtuk volna úgy elvinni, hogy ne kérjék el az útlevelét lecsekkolni. Helyette visszasétáltunk a hostelbe, és le tudtuk foglalni a Niagaráááát :D igaz, hogy Dani eléggé aggódott a pénz miatt, de szerencsére meg tudtam győzni :)

Más ezen a napon nem történt. Azt még meg kell mondanom, hogy az egész napos séta miatt jól le is égtem (bár nem fáj...), valamint a lábaim már majd le szakadtak. A derekam azóta is fáj, talán majd otthon elmúlik... :D

Egész napos utazás

Utazásom 2. napján került sor a 10 órás buszutamra Bostonból Washingtonba. Már pár nappal előtte irtam a Málnákra, hogy lesz-e olyan elvetemült, aki szintén ilyenkor megy ezzel a busszal, és volt! :) Igy ismertem meg Patrikot, akivel később Washingtonban is járkáltunk. A másik gyerek a munkatársa volt, Benjámin.

Mire odaértem a South Stationre, már ott állt a Patrik és várt. Ők már 7kor beértek vonattal, úgyhogy elsőnek tudtak sorba állni a 8:15ös buszra. 8:15kör viszont jött 1 emberke, és mondta, hogy 9:40kor fog indulni a buszunk. Na mondom faszaaa... a Patrikék eléggé fáradtak voltak 1 adag bulizás után, úgyhogy annyira nem voltak beszédesek. Elmentem Mekibe meg WCre, igy a reggelit is meg tudtam oldani.

1.5 órás késéssel el is tudtunk indulni. Emeletes buszunk volt, és annyira szerencsések voltunk, hogy a tetejére tudtunk ülni, ráadásul legelőre! :) Ezt Philadelphiában újból átgondoltuk, hogy szerencse volt-e, ugyanis nem tudtuk annyira kinyújtani a lábunkat. Ezt azonban 1 csaj megmutatta, hogy hogy kell csinálni, aki fogta magát, és feltette mindkét lábát az ablakra :D Néztünk rendesen, a Patrik is mondta, hogy már rég megcsinálta volna, csak azért nem akart ennyire bunkó lenni... erre idejött 1 idegen csaj, beült a jó édes háromszögünkbe, és felteszi a szőrös lábait az ablakra :D (ráadásul a nagyon rövid nadrág volt rajta...). Ráadásul próbált minél feltűnőbb lenni a telefonjával, meg amúgy mindennel.

Washingtonba több, mint 2 órás késéssel értünk oda. Megbeszéltük Patrikkal, hogy következő nap mikor találkozunk, aztán el is búcsúztunk egymástól.  Eléggé fáradt voltam, mert a buszon nem tudtam sokat aludni, és még Washingtonban is várt rám egy fél órás metrózgatás.

Le is mentem, hogy vegyek jegyet. Hát Washingtonban nem 1 álom a jegyvétel, ezt megmondhatom... Bostonban is vacakodtam 1 sort, mire megvettem 1 jegyet, de Washingtonban 10 percet álltam a gép előtt, hogy mi a fenét kell csinálni. Persze senki sem volt ott, hogy tudjon segiteni... végül odament 1 másik géphez 2 emberke. Hallgatom, hogy a csaj "kurva anyád"-ozik, "anyja picsáját"-ozik... na mondom ezek magyarok :D oda is mentem hozzájuk, köszöntem nekik, a srác kicsit rendesebb volt, ő mosolygott, de a csaj ilyen tök flegmán rámnézett, kb. azzal az arckifejezéssel, hogy mit akarok én ott tőle... hát mondom nagyon normálisan fogadja az embert... úgyhogy ott is hagytam őket, mert éreztem rajtuk, hogy nem lesz ott kooperáció :D

Végül valahogy sikerült megvennem a jegyet, és már indultam is, hogy felszálljak a metróra. A kijáratnál viszont nem tudtam először kimenni, ugyanis nem töltöttem fel elegendő dollárral a kártyám :D akkor jött a kérdés, hogy hogy kell feltölteni :D szerencsére látszott rajtam eléggé, hogy kétségbe vagyok esve, úgyhogy oda is jött az egyik emberke és segitett feltölteni a kártyát, és mehettem is ki :)

Mikor mentem ki, pont akkor jött Bryce. Hazamentünk, megkaptam az óriás matracomat, kicsit gépeztem, és elég későn feküdtem le :D A matrac tetszett, mert átlósan is tudtam feküdni. Bryce pedig nagyon rendes volt, adott kulcsot a lakásához, teljes hozzáférést engedélyezett a hűtőhöz, mondta, hogy akármennyit ehetek onnan, meg akármennyi kólát ihatok, meg amit találok, nyugodtan megehetem/ihatom. Persze ennek ellenére próbáltam magam visszafogni.

Boston

Eléggé elhanyagoltam a blogot, inkább csak azért, mert eddig az utazással voltam elfoglalva, és minden este holt fáradtan estem haza. Most viszont épp a 4 órás buszutamat tolom egyedül, úgyhogy ez a megfelelő alkalom, hogy megirjam, hogy mi történt velem eddig.

Bostonra 1 napot szántam. A reggel elég korán felkeltem, hiszen annyira izgatott voltam! :) Nagyon vártam, hogy mit fogok látni, milyen emberekkel találkozok, stb. stb. Úgyhogy nem is vártam sokáig, kikászálódtam az ágyból, reggeliztem, és elindultam. Dariotól elég hamar odaértem volna a Harvardhoz, 15 percre van busszal. De én úgy döntöttem, hogy inkább gyalog teszem meg ezt az utat, meg úgyis olyan korán volt, ha busszal mentem volna, tuti hamar végeztem volna, és akkor még nem lenne kb. semmi sem nyitva a városban. Az utat 1.5 óra alatt találtam meg. Dariotól szerencsére kaptam egy 2 méteres térképet, úgyhogy könnyedén eltaláltam. Útközben megállitott egy biciklis, kérdezte is, hogy hol van ez az utca, meg az az utca, aztán beszélgettünk egy kicsit.

A Harvard elég nagy területen volt, igy, hogy sétáltam, többet is láttam belőle, ugyanis az üzleti kar az egyik oldalon van, a többi kar pedig a másik oldalon. Az üzleti kar tetszett, a többi már annyira nem nyűgözött le, jobbat vártam. Egyedül sétálva elég hamar meguntam a dolgot, úgyhogy 1 óránál tovább nem is töltöttem a nagy kampuszon. Akartam venni valami ajándékot, ugyanis az volt a tervem, hogy mindegyik városból szerzek valami maradandó tárgyat. Boston esetében egy pólót vettem Harvard felirattal. Sajnos Bostonos póló nem került, ugyanis csak olyanok voltak, amik nem tetszettek.

A Harvard után egyből mentem a belvárosba, már metróval. Itt sikeresen el is tévedtem, át kellett szállnom, és az ellenkező irányba szálltam át. Eredetileg 1x kell kifizetni a jegyet, amivel addig van az ember a föld alatt, amig akar, és úgy szállogat át, ahogy akar. Viszont ahol leszálltam, ott nem lehetett átmenni a másik oldalra, ezért mindenképp fel kellett mennem, hogy át tudjak menni a másik oldalra. 2.5 dollárba fájt.. na mindegy, nem vagyok smucig :D:D

A városban először kimentem a mólóra, majd elmentem a New England Aquariumba, ami elvileg a keleti part legnagyobb akváriuma. Hát ahhoz képest... nekem annyira nem tetszett, a Tropikárium szintjét nem nagyon ütötte sajnos :/ voltak benn speciális halak, nagy teknős, meg óriás rája, de pl. cápa 1 sem. Ehhez képest a belépő is elég drága volt. 1 óra alatt végeztem is, utána pedig próbáltam elütni az időt, ugyanis megbeszéltük Vikiékkel, hogy majd találkozni fogunk Bostonban, és együtt fogunk járkálni. Na meg a Danival le is tudtuk volna foglalni a Niagarát. Azonban hiába vártam, még 2 órakor sem hivtak, igy gondoltam, hogy felhivom őket én, mert a közelben nem találtam WiFit sem. Végül nem jött össze a találka, elmentem a Quincy Marketre, átjártam, azután viszont tényleg nem vártam többet, és elindultam hazafele. Elmentem a bostoni "Central Parkba", ahol tök aranyos mókusokat láttam :) Az emberek kezéből ettek, sőt, majdnem le is támadott pár piknikező lányt, hogy adjanak nekik kaját. Utána mentem is haza, 4re vissza is értem.

Kicsit gépeztem, aztán játszottunk. Először egy stratégiai kártyajátékkal, ami olyan, mint az amőba. Mindenkinek 6 kártya van a kezében, van a tábla, és úgy kell elhelyezni a bábukat a táblán (persze csak oda lehet tenni a bábut, amilyen kártyánk van), hogy kijöjjön egy 5ös sor, átló, vagy valami ilyesmi. Az nyer, aki ilyenből csinál kettőt. 2 játszmát játszottunk, mindkettőt Dario nyerte meg :D Utána pedig Mario Kartoztunk, majd lefeküdtem aludni, ugyanis másnap elég korán kellett kelnem, hogy kiérjek a South Stationre. 

55. nap - Vége a tábornak :(

Eléggé elhanyagoltam a blogirást, tudom. Ennek ellenére remélem, hogy senki sem hiszi azt, hogy meghaltam, hogy elvittek a medvék - amik nálunk alapból vegetáriánusok voltak -, vagy eltűntem a Négyszögletű Kerekerdőben :D

Hát sajnos eljött a tábor vége, igy búcsút kellett mondanunk egymásnak. Már napokkal ezelőtt elkezdtük takaritani a konyhát, de pénteken már érezhetően is jobban kellett takaritanunk, mint eddig. Ugyanis délelőtt volt össz-vissz 10 szabad percünk (már akinek). Az is arra volt elég, hogy megnézzem gyorsan az e-mailjeimet, de szerintem még azzal is túlléptem a 10 percet. Na mindegy, annyira nem izgatott, hogy ha 15 percig vagyok távol, ugyanis biztos voltam benne, hogy még igy is előbb fogok visszaérni, mint Oriana :D Péntek reggel eléggé eltájolta magát, és 8:15 helyett jött 9 után... nekem speciel nem mondta senki, hogy Asher dolgozik (pénteken ugyanis szabadnapja van), ezért mentem mosogatóba azzal a tudattal, hogy Orianával fogok mosogatni. Aztán jött be 9 után a csaj, miután már eleve elmostam az összes létező kinosan koszos edényt, hogy ma ő van a mosogatóban, én meg a konyhán. Én meg szépen kiküldtem onnan, hogy nem, én már elkezdtem mosogatni, szal be is fejezem... meg alapból igy is beszéltem meg Timmel, hogy reggel mosogató, délben és este pedig konyha. A többiek kinn enyhén fel is háborodtak a leányra, hogy miért késett olyan sokat. Nem elég, hogy lassú, lusta, még késik is... úgyhogy ezzel szerintem megpecsételte a jövő évi sorsát, hogy tényleg nem fog tudni visszajönni. Tim nem nagyon akar vele kicseszni, de azért észrevehetné, hogy a többiek közül senki sem akarja Orianát vissza. Engem is már többször kiakasztott a csaj, mindig Jaimienek és Suenak panaszolom el a gondjaimat, bár legutóbb Davidnek fakadtam ki. 

De most ne a péntekről, hanem a szombatról beszéljünk! Reggel megtörtént az utolsó reggeli, végleg összepakoltuk a konyhát. 11kor már kinn voltunk a kosárpályán, és együtt búcsúztattuk a táborozókat. Igazából David sofőrnek akartunk ajándékot adni, de, ha már ott voltunk, akkor elkezdtünk mi is búcsúzkodni :D Van egy olyan szokása a tábornak, hogy amikor indul a new yorki busz a gyerekekkel, akkor felmennek 1 domb tetejére, és akkor 1 lábon ugrálva a busz után dobják a cipőjüket. Na ezt tegnap mi is kipróbáltuk :D 

Mi csak délután 2kor indultunk el, elég sokat unatkoztunk, de legalább behoztak Bostonba, igy nem kellett 21 dollárt költenem buszra, sőt, metróra sem, mert házhoz hoztak :D Először eléggé megijedtem, mert megcsörgettem a hostomat, és 5 percig nem történt semmi, nem jött senki sem ki a lakásból. Aztán utána végre nyilott a lift és ők jöttek! :) Azaz Dario és Maria, aki finn! :) Feljöttünk, lecuccoltam, kipakoltam 1 kicsit... a lakás nagyon fullos, tükrök mindenhol (na jó, ez kicsit félelmetes...), digitális hűtő, 2 méteres plazmatévé... :D legszivesebben képet csinálnék mindenről :D

Miután kipakoltam, elindultunk sétálni, ugyanis az igért szülinapi buli elmaradt. Igazából örültem is neki, mert nem nagyon akartam kicsapongani az éjjel, hogy aztán "másnaposan" induljak el várost nézni. Megnéztük John Kennedy házát, ahol gyerekként lakott, valamint elmentünk vacsizni, ahol Ázsiai szezámos csirkesalátát ettem. 

Visszaértünk, kicsit gépeztem, aztán játszottunk Wii-n Mario Cartot :D nem volt rossz, bár majdnem mindig én voltam az utolsó :( 

Ennyit a tegnapi napról, most éppen itt ülök kinn egyedül a konyhában, előttem 1 pohár tej, meg az üres müzlistányér. Eszek egy kis browniet, elmosogatok, aztán irány a Harvard! :) Elég korán van, úgyhogy szerintem gyalog vágok neki az útnak. Nézelődök egy kicsit :)

Majd jelentkezem, legyetek jók! :)

46. nap - Vidámpark

A mai napon nem dolgoztunk, hiszen a tábor háromnegyed részét elvitték vidámparkba. Szerencsére mi is mehettünk :) Fél 9kor indultunk, Jake volt a sofőr, jött vele Kiccigány és Liam is, az egyik gyerekfelügyelő. Valami jóféle Hondával mentünk, de nem volt olyan kényelmes, mint amilyen jó kocsi volt kivülről. :/ Ráadásul Jake is eléggé veszélyesen vezetett, eléggé kacsázott, meg gyorsan is hajtott. De nem volt gond :D ráadásul gyakorolnom kellett a passziv füvezőt és dohányzó szerepet is, mert 5 percenként gyújtottak rá, mikor az egyikre, mikor a másikra :D na mondom fasza.

1.5 órás út után oda is értünk, de még igy is várhattunk vagy 20 percet, mert még nem nyitott ki a vidámpark. Persze párszor Bristolban eltévedtünk, de nem baj, én jót röhögtem :D persze minek is van az iPhonja az embernek, ha még a GPSt sem használja... na no komment :D Bevártunk mindenkit, megérkeztek Pumáék is, megjött a sulibusz is, és még páran mások, akik szintén kocsival jöttek.

Az elején leültünk kinn enni, ugyanis nem lehetett bevinni semmiféle kaját/piát. Be is kentem magam naptejjel, de igazából csak azért, mert annyira erőltették... nem is kellett sokat várni, olyan meleg volt, hogy elkezdtem izzadni, szal a naptej hatása bőven gyér volt :D

Mikor bementünk, a nép szétszakadt, és mi is ketten maradtunk a Tündivel (miért is kellene a magyarokat bevenni a buliba...). Tündi egyből megindult, hogy először oda kell felülni, ahol később a legnagyobb sor lesz :D na hát mentünk is a hullámvasúthoz, ami végig száguld az erdőn. Nagyon a balatonfűzfői bob benyomását keltette, kb. ugyanolyan az út, csak ez nem bob, és sokkal gyorsabb volt :D Háromnegyed részig becsukott szemmel végigüvöltöttem az egészet, de nem volt rossz :D:D párszor majdnem kiestem az ülésből, de a lélek benntartott :D

Ezután egy kerékhez mentünk, ahova szintén ketten ültünk be. A lényege az volt, hogy elkezdett forogni először normálisan, utána felemelkedett egy kicsikét, és álló helyzetben is megpörgette az embert... meg minden elképzelhető irányban pörgött a gépezet. Természetesen itt is végigsikitottam az egészet, amin a Tündi végig röhögött, de mindenképpen akartam látni, hogy milyen az, amikor fejjel lefelé vagyok, kb. 20 méter magasan :D Úgyhogy nem volt végig csukva a szemem, de nyitva sem volt sokszor.. :D

Harmadszorra a nagy hintára ültünk fel, ami az elején nem tűnt olyannak, mint valójában volt :D azt a Tündi is mondta, meg látszott is, hogy több, mint 180 fokkal kileng, de nem tartottam annyira veszedelmesnek :D na hát, amikor felültünk rá, és tényleg kilengett rendesen, onnantól kezdve kezdtem rajta szarni, de hamar leállt a dolog :D

A negyedik gépezetre kicsit több időt kellett sorba állni, ami nem volt annyira kellemes, mert a tűző napon voltunk vagy 10 percig. A gép kör alakú, ami pörög körbe, de közben kileng, mintha hinta lenne. Na ez volt az első, amit végig nyitott szemmel végigsikitottam :D szivesen elmentem volna rá mégegyszer, de túl hosszú volt a sor.

Ezután az egyik - Tündi által legdurvábbnak nevezett - gép felé vettük az irányt. Ez is hullámvasút volt, mint az első, viszont itt volt spirál is. Sorba is álltunk, és pont azt beszéltük, hogy vajon beférünk-e az egyik csoportba, vagy nem. Tündi azt mondta, hogy pont a végén leszünk, én pedig reménykedtem, hogy pont lezárják előttünk. Éééés PONT lezárták előttünk a kaput, úgyhogy be tudtunk ülni a gépezet elejére, ahol a LEGDURVÁBBAN lehet élvezni a dolgot :D és igen, elbúcsúztunk egymástól Tündivel, és megbeszéltük, hogy ennél rosszabb az életben nem történhet velünk. És már húztak is fel a levegőbe, tök magasra, aztán egyszer csak elengedtek. Próbáltam nyitott szemmel nézni a dolgot, ugyanis annyira megszoktam már az ilyen dobálózást... de aztán az első spirálnál elvesztettem az önuralmam, úgyhogy becsuktam a szemem és eszeveszetten sikitoztam :D aztán ez megtörtént hátrafele is, ami SOKKAL durvább volt, akkor tényleg azt hittem, hogy kiesek a gépből és meghalok :D de aztán pont vége lett :D

Full vért izzadva elindultunk inni, és el akartunk menni 1 olyan részhez, ahol 1 farönk beleesik a vizbe, de aztán olyan hosszú sor állt ott, hogy nem lett volna a vizes részhez időnk... úgyhogy úgy döntöttünk, hogy mégegyszer elmegyünk a hullámvasúthoz, amit legelőször próbáltunk. Eléggé féltem tőle, de aztán jobb volt, mint az első :D sikerült jól elhelyezkednem, úgyhogy nem dobált a gépezet, valamint végig nyitva volt a szemem :D ugyanúgy beálltunk a fejjel lefelés körbe, ahol már úgy buliból is végigsikitottam a menetet, és különböző féle sikitásokat vetettem be, hogy a Tündit mulattassam :D még volt 1 nagyon kicsi időnk, ezért elmentünk a lila hullámvasúthoz is. Sajnos nem sikerült legelőre kerülnünk, de még igy is nagyon jó volt, és még igy is éreztem, hogy meghalunk :D

Ezután következett a vizes rész, ami annyira már nem volt olyan jó, inkább a hűsitésről szólt, ami tényleg jól esett. Egy 2 személyes gumicsónakkal indultunk neki, először lebegtünk, aztán felmásztunk a csúszdára és lecsúsztunk. Erről nincs is mit mesélni, mert nem volt akkora nagy fun - de a csúszda jó volt... csak sokan álltak ott sorba. Aztán elmentünk kicsit sétálni, mert arrébb is volt valami dolog. Ott 1 nagy kör alakú csónakhajó (8 személyes) volt, ami ment végig ilyen emelkedős-süllyedős vizen. Ott is álltunk vagy 20 percet (szerencsére tető alatt), mire kiderült, hogy nem ülhetünk be, ugyanis rajtam csak fürdőruha volt, és nem vittem pólót be a vizes részre.. hát mondom fasza. Úgyhogy csalódottan visszakullogtunk az előző állomásunkhoz és megtettünk 2 relaxálós kört a gumicsónakon. Itt mindkétszer találkoztunk Pumával, akinek be is szóltam, hogy miért nincs a vizimentők között :D Amikor meg ő látott meg minket, úgy örvendezett, mintha a haverjait látná... hát mondom szép, itt a táborban meg nem is köszönünk egymásnak :D

A vidámparknak 4kor vége lett, ezután egy kinaiba mentünk, ahol annyit ehettünk, amennyit akartunk :D Ja, a bejáratnál Puma jól belémesett :D sajnos nem szerelmes volt ez a beleesés, hanem szó szerinti beleesés volt... nem baj, jót mosolyogtam rajta, és szerzett nekem pár örömteli percet :D

Úgy terveztem, hogy benn végigeszem az étlapot :D de aztán sajnos nem sikerült :( ettem 2 kis tálka csipős-savanyú levest, kis tésztát valami piros, húsos szafttal, ettem valami kinai gyümölcsöket, kis mandarinokat, pudingot, 3 féle zselét, meg banánt, és kipróbáltam a sushit, amit többször tuti nem fogok enni. Jake is mondta, hogy ő is ki szeretne próbálni mindent, de már fullig van... úgyhogy egyikünknek sem sikerült a dolog :D Puma meg elkezdte fényképezgetni a népet, és, mivel Tündivel 2es asztalhoz ültünk, nagyon reménykedtem, hogy minket úgy sem fog megtalálni. Erre csak hallom, hogy "lédiiiiiiiz", mondom neee xD abban a pillanatban elkaptam a fejem, hogy engem le ne fényképezzen, de aztán valahogy mégis meg lettem győzve :D Utána Tündi mondta, hogy lefotóz engem Pumával, de aztán nyuszi volt megkérni őt :D Legalább én sem lettem hülyének nézve, hogy miért akarok én vele fényképezkedni, amikor holt nem szoktunk egymással dumálni... :D

A táborba este 7re értünk haza kb. Elmentünk Tündivel sétálni, megláttuk Cindyt, és megköszöntük neki, hogy mi is elmehettünk a táborba, és, hogy fizettek nekünk mindent. Beszélgettünk a visszatérésről is, és rákérdeztem, hogy jövőre hozhatnék-e magyart magammal. Elkezdi, hogy ő a Camp Americával akar "szövetkezni", mert akkor ő elutazhatna Angliába... szal, ha hozok, akkor onnan hozzak. Megnéztem a honlapjukat, és sajnos nincsenek Magyarországon :/ Úgyhogy elég szar a helyzet, mert, ha ennyire ragaszkodik a Camp Americához, és nem hozhatok magyart a Camp Leadersszel, én egyedüli magyarként nem fogok visszajönni a táborba, hogy halálra unjam magam azért, mert mindenki más tökéletesen megérti egymást, én meg le leszek szarva.

Ennyi volt a mai napom, a legközelebbi bejegyzésemet sajnos nem tudom, hogy mikor fogom irni. Addig is legyetek jók :)

45. nap - Kosarazás felsőfokon

Habár a mai nap nem éppen blogbejegyzősnek indult, végül mégis ide lyukadtam ki :) Csak reggel kellett dolgoznunk, hogy ledolgozzuk a holnap reggelit, utána pedig kezdődött a szabadnap :) Persze senki nem ment semerre - meg nem is nagyon erőltettük, hogy menjenek valahova a sofőrök, mert tudtuk, hogy úgyis megyünk ki holnap a táborból. Persze a szokásos gépezés megtörtént. Délben, amikor ketten mentünk ki a Tündivel, akkor 1x benéztem az irodába, mert meg akartam keresni Hanna nevét, hogy megjelölhessem Facebookon. Hát miért is találnám meg, de nem volt gond, mert ott volt Vilmos! :) Úgyhogy fogtam is a sátorfámat, beültem én is az irodába, odavettem magam mellé egy csomó papirt, hogy én márpedig irni fogok :D Aztán jött be öreg Vilmos is - aki 1 nagyon aranyos ember, mindig kacsint :D:D - és vele kezdtem el beszélgetni. Mondtam, hogy szabadnapon vagyok, és, hogy unatkozok... :D és mondtam neki, hogy kosaraznék, de nincs kivel, mert a Tündi nem szeret, egyedül meg nem jó :D de Vilmos szerintem nem is figyelt erre, nagyon bele volt mélyülve a laptopjába, na meg zenét is hallgatott.

Leültem én is a helyemre, gondoltam, hogy na most akkoris meg fogom kérdezni tőle, hogy nem jön-e ki kosarazni :D Annyira szégyelltem magam, hogy elkezdtem röhögni a gép előtt, segitségül hivtam Tündit egy Facebookos üzenettel :D

Egy idő után viszont kiürült az iroda, úgyhogy megkérdeztem Vilmost, hogy nem lenne-e kedve kosarazni, merthogy unatkozok :D:D Az volt a gond, hogy pont előtte vett elő egy csomó papirt, úgyhogy láthatólag eléggé dolgozott, úgyhogy mondtam neki, hogy amikor szeretné. Aztán mondta, hogy vacsi után játszanak, úgyhogy, ha gondolom, akkor menjek én is :D Úgyhogy megbeszéltük, hogy igen, megyek :D

A vacsora iszonyat gyér volt, valami csirke volt rizzsel, és a rizs volt elég gyatra. De nem baj, mert igy hamarabb végeztem, és mehettem ki a pályára, ahol már Vilmos kosarazott a tavalyi vizimentővel (John?). Megkérdeztem tőlük, hogy játszanak-e meccset, Vilmos már kérdezte is, hogy akarok-e csatlakozni. Hát persze :D mondtam neki, hogy átveszem a ruhámat (ugyanis melltartó nem volt rajtam...), meg felkötöm a hajam, ő meg vigyorgott ezen, ahogy előadtam :D

 5 perc múlva vissza is tértem a rakat pasihoz :D nagyon nagy feeling volt, hogy egyedül én voltam csaj, ráadásul majdnem mindegyik már le is vedlett :D Tündi jött a fényképezőgéppel, és fényképezett. Mindenki bemutatkozott, és nagy pechemre 90%-uknak "J" betűvel kezdődik a neve, úgyhogy a felét elfelejtettem :D volt ott Joe is, John is, Joey... meg valami "A" betűs is.. :D úgyhogy all in all 2 embernek tudtam a nevét: Vilmosét és az egyik Joet, aki a Tündinek bejön :D

3an voltunk egy csapatban, én bekerültem Vilmoshoz :D:D meg az "A" betűs emberkéhez. Jó volt a játék, mi nyertünk, és egyszer asszisztáltam is Vilmost, akkor mondta is, hogy "GO GO HUNGARY" :D senki sem értette, hogy mi van, miért mondja ezt... :D mindenesetre jó volt. Mondott valami mást is, lőjetek fejbe, de nem emlékszem :D Azt tudom, hogy pacsiztunk nem 1x :D:D Aztán játék után együtt elmentünk inni, akkor kezdtek el oktatni, hogy hogy védjem a poziciót, stb. stb., mondom elég agressziv vagyok, csak nem 1. játékban akarom megmutatni :D

2. játéknál sajnos nem álltunk olyan jól, sőt, ki is kaptunk :/ volt 1 gyerek, nevezzük "Orosz gyerek"nek, mert eléggé oroszos a neve... :D mondta rá Vilmos, hogy utálja, mert túl jól kosarazik... és épp én "fogtam" a gyereket :D mivel Vilmosék annyira akarták, hogy agressziv legyek, hát agressziv voltam :D szerencsétlen gyereket ütöttem-vertem, egyszer majdnem földre kényszeritettem :D Vilmos csodálkozott is rajta, aztán röhögött, amikor mondtam neki, hogy ők mondták, hogy legyek agressziv :D

2. játék után holt fáradtan még egyszer elmentünk inni :D megkérdezte, hogy régóta kosarazok-e, mert jól játszom... hát mondtam neki, hogy néha játszottunk gimiben, aztán kicsit csodálkozott. Újabb játékot sajnos nem játszottunk, mert elment a táborból, holnap ugyanis szabadnapja lesz, de erre nem utalt. Leültem Tündihez, aztán odajött Vilmos is, és beszélgettünk. Megtudtam, hogy törit és tesit tanul, és tanár bácsi akar lenni :D mondtam neki, hogy nálunk a tesi tanárok eléggé szaddisták, elkezdi, hogy tudja, de mindegyik az :D:D na mondom iggeeeen? :D kérdezte tőle a Tündi, hogy jövőre visszajön-e, azt mondta, hogy még nem tudja :( kérdeztem tőle, hogy mit tanit itt a táborban, és sportokat tanit :D kosár, foci, röplabda... felcsillant a szemem rendesen :D Aztán sajnos el is búcsúzott, mert le akart zuhanyozni, mielőtt elmenne a táborból.

Később kimentem az irodába, mert a Tündinek csináltam ajándékot, és rá akartam irni pár kedves sort. Már végeztem, és akkor állitott be Vilmos egy csajjal. Aztán kiderült, hogy az a barátnője!! Hát mondom a fenébe bele, hogy minden jó pasinak van valakije ebben a táborban :( Ja, ráadásul a csaj tökre ilyen igénytelen, vagy nem tudom, hogy hogy irjam le a kinézetét...

Benn is ragadtunk este az irodában Tündivel, annyira szomorú lettem,  hogy nem volt kedvem 1 levélre sem válaszolni. Helyette zenéket hallgattunk, és betettünk full szomorú magyar számokat, és elkezdtünk bőgni :D:D hát miért is ne akkor lett a legnagyobb forgalom az irodába, Puma is betért hozzánk :D:D persze egyből észrevette, hogy mi ketten benn a sarokban bőgünk, mint állat, meg törölgetjük a szemünket, aztán megkérdezte, hogy "miért sirnak a hölgyek" :D elmondtam neki, hogy mert szomorú a szám... vagyis nem szomorú, de mégis :D aztán kiröhögött :D hát mondom köszi puszi :D

Ennyit a mai napról. A holnap szerintem blogbejegyzéses lesz mindenképp, vagy legalábbis Facebookra fogok feltölteni képeket :) Vidámparkba megyünk, ráadásul nem is akárkikkel :D A sofőrünk 1 szőke vizimentő lesz (Jake), aki néha annyira mosolyog rám, hogy már szinte zavarba is hoz... :D aztán velünk lesz Kiccigány is :D meg 1 másik felügyelő, ő már nem jó pasi :D Majd remélem rá tudjuk venni őket, hogy lógjunk együtt a vidámparkba, és akkor foghatná Kiccigány a kezemet :D:D

Na legyetek jók, pápá :)

44. nap - Részvétel a tábor életében

A tegnapi napon nem történt semmi különös a munkában. A meló ugyanaz volt, mint eddig, nem is gondoltam, hogy a napról blogbejegyzés fog készülni. De hát mégis :) Ezt a konyhásoknak köszönhetem, akik eldöntötték, hogy ők márpedig elmennek inni :D Ugye ebből mindig kimaradok a korom miatt... (kb. gyereknek érzem magam ilyenkor). Úgyhogy kissé sértődötten beültem az irodába, és gondoltam, hogy elütöm valahogy az időt. Benn volt épp David, a sofőr, meg 1 másik pasi, akinek nem tudom már a nevét, valami J-betűs, de mindig kacsingat, meg ilyeneket csinál :D Aztán velük kezdtem el beszélgetni. Minden este szokott lenni 1 tábori gyűlés, ahol kb. mindenki ott van, csak a konyhások nem :D Aztán David kicsalt nagy nehezen, mert gáznak tartotta, hogy 6 hete itt vagyok, és meg mertem kérdezni, hogy ilyenkor mi történik ott :D Na hát kimentem vele, miután megigerte, hogy ott lesz mellettem végig, és beszélgetni fog velem :D 

Nightwishes pólómban kimentem. Van 1 kék hajú csaj itt a táborban - akinek mellesleg tökre tetszik a haja... -, pont ült 3 üres szék mellett. Odamentem, hogy leülök, egyből letámadott, hogy tetszik neki a pólóm. Nahát, ő volt az 1., aki tudta, hogy mi az a Nightwish :) Úgyhogy elkezdtünk beszélgetni, mondtam neki, hogy még nem adódott rá alkalmam, hogy mondjam, mennyire tetszik a haja :D Aztán bemutatkoztunk egymásnak, Hannának hivták. A gyűlés végén mondta is, hogy legközelebb mehetek vele, mert megsértett David, és mondtam, hogy többet nem megyek vele :D De mindjárt le is irom, hogy mi történt :) 

Mikor mentünk kifele, David kérdezte, hogy tudok-e valami magyar népdalt. Mondom, hogy persze, hogy tudok, de nem fogok énekelni a tábor előtt :D és még Vilmos is ott volt... Győzködött elég rendesen, de nem hagytam magam, mondtam, hogy nem fogok énekelni semmi pénzért, mert szar a hangom :D Hanna is mondta, hogy ne törődjek a hangommal, ők magyar népdalt akarnak hallani. 

Elkezdődött a show, először 1 aranyos férfi tartott beszédet, akivel szoktam beszélgetni pár szót, de nem tudom a nevét :D :S Aztán utána David tartott 1 kis beszédet, és miért is ne, közölte, hogy van 1 új személő, mégpedig a konyhai staffból :D mindenki felém nézett, enyhén rák vörösen próbáltam magam takargatni, és mindenki megtapsolt :D na mondom jó, elég a feltűnésből :D Más szerencsére nem is történt ezen a shown, David mondta, hogy 1 hetem van, hogy gyakoroljak 1 magyar népdalt és előadjam :D

Visszajöttem az irodába, aztán hazaért Tündi is. Elmondtam neki, hogy mi történt velem, aztán együtt kezdtünk el magyar népdalokat nézegetni :D Aztán jöttek a magyar mulatósok, MC Hawerral az élen :D Elkezdtünk énekelni, bár én voltam az, aki jobban nyomatta :D Olyan 9 után bejött David is, hogy felpakolja a gépre a táboros képeket, akkor meg elkezdtünk magyar táncolni :D

Aztán gondoltam, hogy David úgyis mindenhol ott van a fényképezőjével, úgyhogy megkértem, hogy mutassa meg a képeket, hátha látom rajta Vilmost :D először nem akartam neki elmondani, hogy a Vilmos tetszik, csak azt, hogy tetszik valaki :D egyből elkezdett találgatni, Pumára is rákérdezett :D mondtam neki, hogy ő az 1. volt :D:D Aztán annyi képet mutogatott már, hogy inkább mondtam Vilmos eredeti nevét (Max). Aztán utána bejött Benny és egy csaj (aki szintén tud spanyolul, szal legyen mexikói :D:D), beszélgettünk velük, és akkor elkezdi David, hogy nem tudják-e, hogy ki az a Max, mert nekem tetszik, de ő nem tudja, hogy ki ő.. na mondom wáááá :'D Egyből le is csititottam az öreget, hogy ne mondja már el mindenkinek :D Mi lett volna, ha pont Vilmos jött volna be, és tőle is megkérdezi, hogy ki az a Max, mert nekem tetszik :D:D

Úgyhogy este egy jót szórakoztunk :D 

A mai napról szerintem nem fogok bejegyzést irni - bár ki tudja, holnap viszont megyünk vidámparkbaaa :) Na arról tuti irok mindenképp ;) Addig is legyetek jóóók!! :)

43. nap - Ismerkedés másokkal

Ez a nap... hát nem semmi volt :D Főleg az este volt nagyon jó, de az elejétől kezdem, hogy ne legyen össze-visszaság :) Reggel kivételesen konyhára kellett mennem, ugyanis tegnap este szólt Tim, hogy legyek én a konyhán, Oriana meg mosogatni fog. Úgyhogy 8 helyett  negyed 8ra mentem, ami elég rossz volt, főleg, hogy tegnap este elég későn tudtam elaludni. Full álmosan bementem az emberek közé, azt sem értettem, hogy ki mit akar, hogy mit csináljak... úgyhogy elég kellemetlenül éreztem magam, és jobb szerettem volna egyedül lenni. Ennyiből jobb is a mosogatóban lenni reggel, mert legalább ott felébredek, utána meg nincs gond a kommunikációval. De igy... na mindegy, lement a reggeli azért :)

A déli műszak sem volt olyan rossz, sőőőt! :) Az ebédről annyit, hogy valami kifli féleséget adtunk zöldség-hús keverékkel (kb. olyan beütése van, mint a hotdognak), úgyhogy előszeretettel használják a ketchupot, vagy éppen a csipős szószt. Legtöbbször Suenak segitek adagolni, most is ezt tettem :) Egyszer csak jött Vilmos herceg, és kérte a csipős szószt... ment Sue a hűtőhöz, én meg - kihasználva az alkalmat - Oriana elé furakodtam, hogy nekem adja oda Sue a csipős szószokat :D Éééés iggen, nekem adta oda, és én adtam oda Vilmos hercegnek őket *.* Az örömöm nagy volt, mert rámmosolygott, és mondta, hogy köszöni :D hát innentől kezdve a műszak vigyorogva telt el. A legjobb szemlélő a Tündi volt, ugyanis ő végignézte, mig mindhárman ráesünk a hűtőre :D : Sue ment kivenni, de már Oriana is ott volt, hogy kivegye, én meg ki akartam rakni :D:D Sue persze tudta, hogy miért tolakodok annyira, utána meg is köszöntem, hogy nekem adta oda a szószokat :D Aztán utána meg megint visszajött valamiért Vilmos, és akkor Sue leállt vele beszélgetni... én hátulról figyeltem az eseményeket, próbáltam kevésbé feltűnő lenni, hogy bámulom Vilmost, mint állat :D Suenak is úgy mondom, hogy Prince William, aztán egy idő után mondta, hogy amúgy Max-nek hivják. De végülis ezt tudtam is, ugyanis már tegnap lecsekkoltuk őt Facebookon :D

Az esti műszak elég vicces volt. Fokhagymás kenyér volt Bolognai spagettivel. Tudniillik, hogy ezt a fokhagymás kenyeret eszik, mint a gyerek a csokit - és nem is csodálom, ugyanis én is annyit eszek belőle, hogy elég vacsorának is :D Ilyenkor a gyerekek terén is folyik a "zabálás". Ez be is bizonyosult, amikor jött 1 gyerek - bár felügyelő, mégis szerintem fiatalabb lehet, mint én.., és tömve volt a szája ezzel a fokhagymás kenyérrel :D hát én ott 1 helyben elkezdtem visitani a röhögéstől :D A gyerek is próbált nevetni, Sue mondta neki, hogy nyugodtan egye meg, és utána mondja, hogy mi kell neki :D aztán elment a gyerek, és nem jött vissza :D A másik vicces incidens pedig az volt, amikor 1 kisfiú táborozó odajött a pulthoz, vette a levegőt, hogy kérdez, már néztünk rá Sueval, hogy mi a baja, erre a gyerek mondta, hogy "oké", és elment :D Hogy mondjak valamit Vilmosról is... előszeretettel nézegettem az ő irányába, amikor vittem ki a kancsókat... na egyszer előszeretettel nézett ő is vissza rám, amitől szerintem én eléggé vörössé változhattam... :D

Mivel délután nem volt kedvem 4 e-mailre válaszolni, úgy döntöttem, hogy vacsora után ismét kimegyek egy kicsit gépezni, megirom a válaszokat, és mindenki boldog lesz. Ki is mentem, ehhez a 4 e-mailhez jött még egy 5. is... :D aztán pont bement az irodába Vilmos :D onnantól kezdve nem birtam magammal. Ráadásul Melindával beszéltem, aki azt akarta, hogy mutassam meg webkamon a  gyereket :D felvettem Melindát Skypera, és elkezdtünk webkamerázni. Közben egyedül lettem az irodában, visitoztunk a röhögéstől Melindával :D de sajnos csak látni tudtuk egymást, mert valamiért nem hallottuk a másikat :( Aztán bejött az egyik vizimentő, akit Tündivel "Kiccigánynak" neveztünk el. Amikor idejött, elég világos volt (szerintem mexikói lehet, mert eléggé nyomatja a spanyolt a telefonban... :D ), de most már elég fekete a gyerek :D Na hát szerintem ő elég hülyének nézhetett minket, Melinda őt is látni akarta :D oldalról meg is tudtam mutatni, elölről nem :D

Egy idő után bejött Vékonyka - egy új egyén, szerintem 35ös (azaz Robbie) helyére jöhetett... - és elém nyomott egy jókora pizzás dobozt, hogy kérek-e pizzát. Hát mondom persze, miért ne. Eléggé meglepődtem, mert máskor köszönni sem szoktunk egymásnak, most meg pizzát nyom a kezembe... Aztán bejött ismételten Vilmos :D Leültek a géphez (ami most már totál látható volt Melinda számára), és az olimpiai futást nézték. Gondoltam gonoszkodok 1 kicsit, és megkérdeztem a végén Vilmost, hogy szereti-e a vizilabdát. Mondta, hogy hát megvan vele, meg mittudomén, és mondtam, merthogy ma Magyarország leverte az USAt vizilabdában. Ő csak mosolygott, Vékonyka meg egy csaj elkezdett dúlni-fúlni, hogy ez hogy történhetett, meg, hogy ezt ők nem is hallották :D Aztán elkezdtünk beszélgetni Vilmossal, kérdezte, hogy Magyarországnak mióta van jó vizilabda csapata, kibeszéltük, hogy Magyarország a vizilabda és a kézilabda helyett a focit támogatja, ami elég gyér... kiveséztük az érmeket is (az érmeink számát sajnos megfeleztem, a 8 helyett 4et mondtam, úgyhogy legközelebb 1 dolog, amit tudnék neki mondani :D), aztán megállapitottuk, hogy azért 1. az USA (azaz 2.), mert elég nagy ország, igy elég sok jó olimpikon is van itt. Ez volt az esti élményem, remélem, hogy lesz még ilyenre alkalmam, hogy Vilmossal együtt leszek az irodában, és tudunk beszélgetni :D Ő sokkal barátságosabb, mint Puma, úgyhogy nem is félek beszélgetést kezdeményezni.

Ennyit mára, legyetek jóók :)

41. nap - Egy tökéletes nap

Erre a napra tényleg nem lehet mondani semmi rosszat :) Ami meg rossz volt, az bőven eltűnik a sok jó között, úgyhogy feleslegesnek is tartom leirni :) Meg az a rossz is csak pár percig tartott. 

Ma nagyon meleg volt, úgyhogy már reggel eldöntöttük Tündivel, hogy délután lenézünk a tóhoz, és úszunk 1 kicsit, na meg napozunk. Eleinte eléggé tartottam attól, hogy napozni kell. Ugyanis az 4-5 héttel ezelőtti leégésem után nem nagyon mentem ki a napra hosszabb időre. Mindenesetre vittem a naptejet is, hogy bekenem magam, de aztán elmaradt :D Kicsit lett is szinem, azt mondta Sue, de nekem nem fáj, addig jó :) Meg csak 1 órát voltunk kinn, a napon meg szerintem max. fél órát feküdtünk. 

Az ebédes műszak jó volt... Sue mondta, hogy én vagyok a legjobb munkás, mert még örülök is, ha kapok valami munkát. Persze, inkább csinálok valamit, minthogy álljak 1 helyben és nézzek ki a fejemből :) A gáz az, hogy Oriana 2x annyi fizetést kap, mint én, ő rajzolgat az ebédi menühöz, meg tortát diszitget... ezt nem azért irtam, hogy én féltékeny vagyok rá, hanem jó összemérni. Ha már a fizetésnél tartunk, műszak után várt minket Cindy, az igazgatónő, hogy mindent kiszámoljunk, mennyit kell kapni, stb. stb. az 1200$-ból 651.40$-t kapok, ami elég jó, ugyanis én 50$-ral kevesebbet számoltam. Remélem, hogy ezt az összeget meg is fogom kapni :)

Az esti műszak előtt dinnyéztünk Tündivel :D egy csomó képet csináltunk, de mivel elfelejtettem behozni az irodába a fényképezőgépem, ezért csak holnap fogom őket feltölteni Facebookra :D lehet, hogy ide is teszek fel párat. 

A műszak elég hamar lement, miután felsöpörtünk Daviddel, fogtuk a salátabáros kocsit, David ráült, én meg őrült módon elkezdtem vele szaladgálni :D A gyerek majd meghalt a rémülettől, hogy milyen őrülten "vezetek" :D A végén sajnos túl erős kanyart akartam bevenni, úgyhogy eldőlt a kocsi, de nem lett semmi bajunk pár kis karcolás kivételével :D Tegnap Tündivel csinálta, aki elvileg nem volt ekkora őrült, úgyhogy holnap (vagy valamelyik nap) én is benevezek 1 túrára :D 


A vacsora kellős közepén pedig észrevettük, hogy megjött az a srác, akit a Tündi tavaly mindig nézegetett (szerintem irtózatosan ronda :D:D), és... VILMOS IIIS <3 na hát én olyan boldog voltam :) Végig vigyorogtam, mint állat, egyszer pedig pont akkor mentem ki, amikor Vilmos ott volt a pultnál, és rám mosolygott <3 mondom aww :D


Na hát ennyit a mai napról, az utolsó 2 hétre az lesz a fogadalmam, hogy leállok beszélni Vilmossal :D

40. nap - Kiéleződött ellentétek

Ma már reggel tudtam, hogy nem lesz olyan jó napom, mint eddig szokott lenni. Reggel Orianával voltam a konyhában, amitől annyira nem is rettegtem, hanem inkább Beck volt a félelmem - ami be is vált. Ebédkor kb. 2 szót nem szóltunk a másikhoz. Szokásához hiven ugyanúgy csapkodta a gépet, csapkodta a rekeszeket, a szar zenéjét meg bömböltette. Szerintem Tim észre is vette, hogy ez engem zavar, főleg, hogy 2x mondott valamit, és abból 1x sem hallottam meg, hogy végülis mit akar mondani. Amikor kiment a csaj a mosogatóból, természetesen mentem lehalkitani a zenét. A halkitásról jut eszembe, hogy a reggeli műszak sem volt olyan áá, de tökéletes: Oriana mindig fogta magát - persze mikor is ne, a legnagyobb forgalomban -, kiment és kint cseverészett a fiúkkal. Egyszer visszajött, lehalkitotta a zenémet, és kiment. Hozzáteszem, hogy még Beck hangerejének a közelében sem járt az enyém, de szó nélkül lehalkitotta! Na mindegy. 

A nap fénypontja este történt, amikor együtt mentünk fel Beckkel dolgozni, pár méter eltéréssel. Aki elől ment, az ő volt. Nekem az a szokásom, hogy az kapcsolja be a generátort, aki előbb beér a konyhába, úgyhogy ezt a lehetőséget meg is hagytam a csajnak. Persze a generátort ő is utálja bekapcsolni, úgyhogy miért is ne a mosogató felé vette az irányt, és elkezdte mosni az edényeket. Én addig kimentem a Tündihez, beszélgettünk, és szőlőt ettem. Egyszer csak jön ki Beck 10 perc után a mosogatóból, hogy lemegyek-e bekapcsolni a generátort. Hát mondom lemehetsz :D Egyből elkezdett pattogni, hogy de ő mossa az edényeket, stb. stb. ... én meg visszavágtam neki, hogy ő ért be először, úgyhogy ő kapcsolja be a generátort. Persze nem tetszett neki, vágta a képeket össze-vissza, később meg természetesen én lettem a kibeszélés tárgya (valószinűleg nem szerelemből bújt össze Orianával, bár aztán ki tudja :D ) Oriánál is ma kivertem a biztositékot azzal, hogy meg mertem kérdezni, hogy "szeretne-e" a mosogatóban lenni este, vagy inkább jövőhéten lenne ott. Persze nem tetszett neki a kérdés, és mondta, hogy jövőhéten. Persze azzal számol, hogy tuti elfelejtem, de... nem az a tipus vagyok :D:D

A Tündi azt mondta, hogy a jobb angolnak köszönhetően nehogy azt vegyük észre, hogy ezek itt bekevernek valamit, aztán jövőre nem jöhetek vissza... Tim és Jaimie pont szabadok voltak, odamentem hozzájuk, és mondtam nekik, hogy már várom a holnapot.. kérdezték, hogy miért, és mondtam, mert nem akarok Beckkel dolgozni. Jaimie mondta is, hogy gondolja, hogy miért, és meg is érti. Azt nem akartam nekik mondani, hogy úgy csapkodja a csaj a gépet, hogy majd tönkremegy, de gondolom ők is hallják, hogy valami nagy csapkodás folyik a mosogatóban :D A zene miatt meg szerintem rászólhattak, ugyanis tök halk volt a zenéje! :o Annyira, hogy nem is hallottam. Úgyhogy fogalmam sincs, hogy minek kapcsolta be... vagy lehet, hogy tönkrement a zenedoboz vagy a telefonja? :D 

Azt amúgy nem tudnám elképzelni, hogy miattuk engem nem hivnának vissza... Oriana olyan lassú, mint 1 lajhár, Beckkel szerintem nincs olyan kapcsolatuk... meg ő nem is szokott annyit segiteni a konyhán, mint én. Úgyhogy merem remélni, hogy ebben a maradék 2 hétben nem történik semmi olyan, ami árthatna a jövő nyaramnak :D Márpedig ebben a 2 hétben végig Tim szeme előtt leszek, úgyhogy szerintem nem tudnak semmi olyannal ártani ezek a "had ne mondjam milyen testrészek". 

Holnap szerencsére megúszok minden ilyet - Oriana szabadnapon lesz, a tesója jó fej (bár tök sajnáljuk őt Tündivel, sokkal szerencsétlenebb és elveszettebb, mint a nővére...), reggel vele mosogatok, utána pedig Davidnek fogok segiteni :)

38. nap - irány a város!

Ismételten sokáig nem vezettem a blogot. Az ok ugyanaz, mint eddig, a napok unalmasak, igy nem tudok semmi jót irni azon kivül, hogy sorra érnek a balesetek a konyhában (90%ban leégetem az ujjam...). Valamint Oriana is áll elő a jobbnál jobb ötletekkel. Pl. egyik nap rá akart venni - miközben segitettem Davidnek pereceket pakolni -, hogy seperjem fel az ebédlőt. Abba belementem, hogy mosogatok én reggel, de ebbe nem fogok belemenni, nem vagyok a csicskája :D De azon, hogy milyen lusta, azon csodálkoztam: elment onnan, de nem kezdte el a söprést, helyette megállt a hűtőnél, és szinte megvárta, mig mi végzünk, hogy mi is bekapcsolódjunk a söprésbe.

A mai napon viszont nem volt semmi ilyen probléma, hiszen szabadnapunk volt :D Már napokkal ezelőtt lebeszéltük David sofőrrel, hogy megy el ebéd után, úgyhogy csatlakozhatunk hozzá. Ebéd előtt még 1 kicsit kinéztünk Tündivel gépezni, és akkor jött David, hogy 15 perc múlva indulunk. Persze ebéd előtt volt, aminek nagyon örültünk... hiszen még enni sem tudtunk. Az evéssel kapcsolatban volt 1 irtózatosan ciki félreértésem: bementünk a D'Angeloba (kb. olyan, mint a SubWay), mindenki kérte a saját kajáját, David meg fizetett elől. Én kaptam meg legelőször az enyémet, és csak ott álltam, nem történt semmi :D :S Jött velünk 1 másik személyzet is, Rachel (nem tudom, hogy mit csinál a táborban...), és mondta, hogy menjek hátra, és keressek valami helyet. Hát mondom jó, akkor legyen úgy. Aztán utána jöttek hátra, és akkor kérdezték meg, hogy kifizettem-e a kaját...  hát nem. Nagyon gázul éreztem magam, gyorsan meg is ettem a kaját, és mentem is fizetni. David mondta, hogy ne menjek fizetni, úgysem vették észre, ingyen van :D De ekkora pofátlan nem vagyok, nem tudnék ezzel a tudattal élni :D Elég volt a tavalyi Peronos incidens is a vodkanaranccsal :D

Útközben egy ideig ezen tengődött az agyam, nagyon nem tudtam lenyugodni, hogy mekkora félreértésbe keveredtem. Bementünk még pár boltba itt Westfieldben, majd Springfieldbe vettük az irányt. Ja, és sikerült vennem fehér pólókat (4 db 10$ volt), úgyhogy utolsó héten tudunk majd pólót festeni Tündivel.

Springfieldben egy hobbiboltba mentünk be először, mert kedden karnevál lesz a táborban, és ahhoz kellett bevásárolni. Én pedig találtam édes testvérkémnek ajándékot, úgyhogy vettem neki 1 valamit :D a poént  nem lövöm le, had várjon :D Délelőtt benyújtotta a követelését (mint a számvitelben, haha...), hogy szeretne valami True Bloodos cuccot, vagy amerikai zászlót, vagy mályvacukrot, vagy amerikai kaját vagy Niagarát... :D úgyhogy nem volt olyan nagy nehézség kitalálni, hogy neki mit vegyek - apával ellentétben, aki meghozza számomra a fejfájást rendesen.

Eléggé elfáradtunk, úgyhogy 1 boltba már be sem mentünk. Autóban aludtam - mostanában már többször kelek fel arra, hogy tátott szájjal alszom, nagyon gáz :D A táborban meg gépezgettünk még 1 kicsit.

Most pedig unatkozunk, mert már meguntam a Sims 3at is, a Civilisation 5öt is, a Tündi pedig végignézte a sorozatát, olvasni meg nincs annyira kedve (ahogy elnézem :D )

Ennyit a mai napról, majd jövök :) 

34. nap - Esős kiruccanás

Ma reggel megjött Oriana tesója. Ennek ellenére reggel mosogattam. Először a gyerek beállt előre, ami által egy kisebb infarktust kaptam, ugyanis ő még a nővérénél lassabban is mozog, és elég egy szerencsétlen gyereknek néz ki. Úgyhogy mondtam is Orianának, hogy azt mutassa meg neki, hogy milyen hátul lenni, mert Beck sem fogja őt előre engedni, én meg tudok elől is lenni, nem csak hátul. Igy is kezdtünk neki a munkához... egy idő után viszont rémesen szar volt a meló, ugyanis túl gyors voltam a gyerekhez képest. Na meg nem volt képes lepakolni a rekeszről, ha valamit nem tudott, hogy hova kell tenni, akkor kiment, megkérdezte Orianát, bejöttek ketten, Oriana elmagyarázta, és csak utána pakolta le a rekeszt... na mondom wááá.... 

Reggeli után viszont szabadok voltunk, ugyanis ma ment el az 1. turnus (ami összesen 40 főből állt, a többiek annyira szeretnek itt lenni, hogy ők még maradnak 3 hétig :D ). Akik maradtak, azokat meg elvitték valamerre, úgyhogy az ebédet szegény Jaimie egyedül is le tudta rendezni. 

Igy Berkshirebe mentünk (remélem, hogy tényleg az volt a város, mert mindenhol látom kiirva, hogy Berkshire, de aztán egyik sem az... :D na mindegy, tegyük fel, hogy ez tényleg Berkshire :D ). Kiértünk a táborból, egyből elkezdett szakadni az eső, ami egy idő után egyre erősebb lett. Aztán villámlott is. David helyében már az elején visszafordultam volna, ugyanis kb. semmit sem lehetett látni az útból :D 

Beck is velünk jött (nagy örömömre), őt ki kellett tenni 1 mosodánál. Mert miért is lenne jó a tábori mosoda... David pedig elvitt bennünket. Beállitotta a GPSbe, hogy Berkshire Mall, elindultunk, erre a hülye iPhoneja elvezetett minket az erdő közepébe :D Úgyhogy olyan fél óra alatt meg is találtuk a plázát, ahol kitett. 

Az utunk - a WC után - a Targetbe vezetett. Nem is tudom, hogy hogy irjam le, hogy milyen is az az áruház - volt benne minden: ruha, műszaki osztály, piperecucc, gyógyszertár, iroszer... meg sok más. Itt vettem magamnak egy szemceruzát meg egy szempillaspirált. Otthonról ugyanis nem hoztam, féltem, hogy túl sok kilót nyom a táskámon :D :D :D A táborban nem is használnám, de utazás után jól szeretnék kinézni, ki tudja, lehet, hogy ezek segitségével fogom megtalálni a fekete hercegem :D:D 

Itt elég sok időt töltöttünk el, emiatt sem volt időnk a következő boltra, ahol csupa sok leárazás volt ruhák terén. Kb. a háromnegyed boltban 50%os leárazások voltak, a pólókat elnézve eleve kisebb árleszállitást alkalmaztak, ugyanis sorra át voltak húzva az eredeti árak... de fizetésnél kiderült, hogy még a tollal irt árnak is a felét kell számitani! Végül 2 pólót vettem 11 dollárért (ami kb. 2500 Ft) - Magyarországon 1 ilyen pólót nem vehettem volna 2500 Forintért sem. 

Az időnk elment, és sajnos jöhettünk is haza. Elég nagy fejfájással küszködtem, ráadásul este már dolgozni is kellett. Az elején sajnos még mosogatóban kellett lenni, mert Oriana és az öccse elmentek a gyerekekkel mozizni, úgyhogy még nem értek vissza. Miután visszaértek, akkor kezdhettem neki az igazi konyhai kisegitős munkámnak: ma este pizza volt, úgyhogy adagolni kellett kifele. Meg kancsókat mostam, aztán fel kellett söpörnöm a fél étkezőt :D Utána már nem is kellett semmit sem csinálni, fél 7kor el is szabadultunk :) 

Sajnos a holnapi nap mégsem lesz olyan jó, mint amilyennek gondoltam - ugyanis Becknek szabadnapja lesz, igy én fogok mosogatni. 

Ennyit a mai napomról :)

33. nap - Egyszer mindennek vége lesz :(

A mai nap jól indult, jól is telt, viszont szomorúan fejeződött be. :( Az 1. turnusnak holnap lesz vége, ezért holnap csak reggel kell dolgoznunk (na meg este, de különösebben túl sok gyerek nem lesz...) Minden turnus lezárása előtti estén barbecue partyt rendeznek, ami idén sem volt máshogy. Este kicsit korábban kellett menni, de nem volt olyan nagy hajtás, mosogatni sem kellett túl sokat. A hangulat tök jó volt, legalábbis a gyerekek körében... Tündi és én viszont felváltva sirtunk, ugyanis ma búcsúztattuk el Ericet :( Kapott 1 nagy táblát köszönetképpen, és mindenki aláirta a táborban (na jó, a gyerekek szerintem nem...). Én a "your Hungarian mate" mondatot irtam rá... miután ezt elolvasta, jót röhögött Eric, ugyanis a "mate" az amerikai angolban nem azt jelenti, mint az angol angolban :D Ugyanis Angliában barátot jelent, de itt Amerikában pedig feleséget jelent, vagy az állatok közötti szexpartnert :D Úgyhogy röhögtünk rajta egy jót. 

Aztán kiderült, hogy még ma este lép le Eric :( Először úgy volt, hogy csak holnap reggeli után megy haza, de aztán... hát nem :( Volt sirás, rivás, Eric is könnyezett, ezért próbálta minél rövidebbre fogni a mondandóját, a Tündi is sirt, én is sirtam.. :D Tim sem tűnt túl boldognak... hát... fura lesz :( Holnap pedig jön az új fiú, aki megy a helyemre a mosogatóba, én pedig kikerülök a konyhába vasárnaptól. Talán ez az egyetlen jó dolog. Eric viszont nagyon hiányozni fog, nagyon megkedveltem az utóbbi 2 hét alatt :( 

Műszak után rohantam is netezni, hogy megirjam a blogot. Még délután keresgettem pár washingtoni emberkét, hogy ki tudna hostolni, és kaptam választ az egyiktől :D:D És azt mondta, hogy el tudna szállásolni, de van pár probléma... Mégpedig az, hogy 18:30kor érek Washingtonba, ő pedig 8kor vagy 9kor tudna csak velem találkozni. Hát az a 1.5 vagy 2.5 óra nehogy megállitson minket a hostolásban! :) Aztán elhivott kedd estére (augusztus 21.) kickball meccsre! Sosem hallottam még erről a játékról, úgyhogy eléggé izgi, hogy milyen lehet... úgy néz ki, mint a foci, csak kézzel is meg lehet fogni a labdát :) 

Aztán még azt irta, hogy napközben nem nagyon lesz ideje (de ezt nem irta meg fixen), de, hogy este szabad lesz. Ez tökéletes is, mert igy legalább tudok találkozni a Vikiékkel minden probléma nélkül, és David (a gyerekfelügyelő) is mondta, hogy ha Washingtonban vagyok, akkor szóljak, és eljönne velem várost nézni. 

A niagarás út is le van rendezve :) 2 társam lesz: Dóri és Dani :D Először voltak kavarodások, mert a Dórinak 24én volt jó, Dani meg a 26ot preferálta. Aztán kiderült, hogy a Daninak jó lenne a 24, ha nagyon muszáj, csak akkor nem tud a többiekkel várost nézni, és akkor ő lemaradna. Viszont én hősiesen felajánlottam, hogy szivesen vele tartanék akkor abban a pár napban, mert én sem láttam még New Yorkot :)

Ennyit a mai napról. Szerintem vasárnap várhattok egy bejegyzést, lehet, hogy leirom, hogy milyen konyhai kisegitőként dolgozni :)

32. nap - Minden jó, ha a vége jó

Eddigi hallgatásom oka az unalmas napok voltak. Vagy nem történt semmi, vagy csak elenyészően kevés dolog történt velem, amik miatt nem akartam külön posztot irni. Viszont ma elérkezett a pillanat, hogy újra jelt adjak magamról :)

A reggeli alatt elszenvedtem 1 kis balesetet, ami által úgy néz ki az alkarom, mintha kiszivták volna :D Ennek oka, hogy cserélni akartam a mosogatógép mosószerét, de a kesztyűm túl csúszott... ezért hát kicsúszott a kezemből a doboz, de nem akartam, hogy leessen, ezért utána is kaptam azonnal - az meg ráesett az alkaromra, pont a kiálló része. De megvagyok, jól vagyok, nem kell aggódni emiatt :)

Ebédkor sikeresen kiakasztott Beck. Nem hiszem el, hogy ennyire szerencsétlen valaki, hogy beinditja a gépet, megvárja, hogy 1 rekesz kijöjjön, és utána felnyitja az ajtaját... bezzeg vannak pillanatok, amikor összegyűjt 5-6 rekeszt, megvárja, hogy odaérjek, és csak akkor inditja be. A másik mániája, hogy amikor látja, hogy eszek, akkor inditja be a gépet.... amikor abbahagyom, akkor meg leállitja. Ezzel sikeresen elérte azt, hogy mostanában, amikor kicsit többet eszek, mint pár falat, hirtelen elkezd fájni a gyomrom. Igy legalább nem eszek annyit, és nem fogok tovább hizni :D Másik hülye szokása, hogy feltesz egy csomó rekeszt a pultra (külön minden tipusú tálnak és tányérnak). Van olyan rekesz, ami üres, ha rá merek tenni neki valamit (mint pl. ma a nagy tepsiket), akkor fogja, és kb. levágja a földre. Na majd egyszer én is a földre teszem le a tányérját, hogy egyen onnan...

Amúgy ez az ebédes műszak eléggé szivós volt... előbb volt, ugyanis pár csoport ment el mozizni. De miért is ne, 2 csoportnak ki kellett maradnia a buliból. Az 1. adag gyerek 11:40kor ebédelt, és nem sikerült azt elérni, hogy akkor a maradék 2 csoport is jöhessen akkor... nem, ők 12:40kor jöttek. Végül ugyanakkor tudtunk eljönni, mint általában, csak éppen 1 órával előbb kellett mennünk, mint máskor.

Műszak után elég gondterhelt arccal letelepedtem Tim mellé. Megkérdezte, hogy mi a baj, persze nem nagyon akartam elmondani az okot, de rákérdezett, hogy Beck-e a probléma. Mondtam, hogy igen, de azt nem, hogy az a probléma, hogy csapkodja a gépet, rendetlen, stb. stb. (a nála lévő pultnál ne képzeljétek el, hogy mekkora ganyé van... ha valaki odahányna, azt sem lehetne észrevenni, annyi kajamaradék van ott...) És mondta, hogy ne aggódjak, csak pár napot kell kibirnom, és kikerülök a konyhára. Mondom mi?? :D És igen! Ugye megy el Eric, és ezért jön Oriana tesója is (17 éves fiú) konyhára. Először őt akarták betenni kisegitőnek, aztán a Tündi beszélte le Timmel, hogy ne hogy már egy 17 éves fiút tegyenek be egyből konyhai kisegitőnek úgy, hogy mindenki a mosogatóban kezd.... úgyhogy ki lettem véve a mosogatóból, és remélhetőleg szombaton vagy vasárnap kisegitő leszek a saláta bárban (Tündi mellett), meg úgy általában a konyhában :D

Még tegnap festettünk ágynemű-huzatokat Tündivel. 2t csináltam, az elején totál azt hittem, hogy rondák lesznek. 24 órát kellett várni, ami kész kinzás volt. Végül egész jókra sikerültek :) Már alig várom, hogy elmenjünk pólókat venni, és pólót is tudjak festeni. Jövőre, ha visszajövök, hozok magammal 1 csomó fehér pólót, fehér zoknit, stb. stb., és mindet be fogom festeni, és azokat fogom hordani :D

Este nem történt semmi különös, azon kivül, hogy a kölykök 20 perccel később jöttek kajálni... a legvégén, amikor mostuk a gépet, Beck mondta, hogy töröljem le a pultot nála... na mondom ez nem fog sikerülni, én ugyan le nem törlöm az ő "hányadékát"... nem tudom elképzelni, hogy lehet ennyire igénytelen valaki.

Ennyi volt a mai nap :) Sajnos nincs net (mivel vihar van), ezért a szobában fekszem, és itt gépelem a bejegyzést, hogy feltehessem a blogba :D

Továbbá nagyon izgatott vagyok az utazással kapcsolatban. Nem is azért izgulok, hogy hol leszek Washingtonban, hanem azért, hogy mi lesz a Niagarás úttal. 3 emberre jönne ki a legolcsóbban, eddig 2en meg is vagyunk, de a 3. ember nagyon nem akar megtalálódni :s A napjaimat (sőt, az álmaimat is :D ) főként ez a téma vezérli, már jó lenne, ha eljutnánk odáig, hogy tuti le tudjuk fixálni a dolgokat. Végülis azt sem bánnám, ha ketten mennénk a Niagarához, mert akkor nem lenne az, hogy 2 ember kiközösiti a 3.at, meg, hogy valaki egyedül ül... :D

Másik pénzbeli problémám a bostoni metrójegy vásárlás... :D nem tudom eldönteni, hogy vegyek-e napijegyet, vagy ne. A bostoni hostom azt mondta, hogy szerinte nem kell, de 2.5 dollár a jegy, 11 dollár a napijegy... szerintem tuti utaznék minimum 5x a metróval... de még erre is van 1 hónapom, és ez még mindig nem jelent akkora problémát, mint a Niagarás út.

Legyetek jók, majd jelentkezem valamikor :)

27. nap - Egy egész nap Northamptonban

Ma Visiting Day volt a táborban, ami azt jelenti, hogy a szülők jöttek a gyerekekhez. Ez más táborokban a legrosszabb napot jelenti, mert ilyenkor nem csak a gyerekekre, hanem még apukára, anyukára, nagymamára, nagypapára, és még a kiskutyára is főzni kell. Na, ez nálunk épp ellenkezőleg van: a szülők jönnek, elviszik valahova a kölyköket, és csak este hozzák őket vissza. Úgyhogy csak az ittmaradó pár alkalmazottra kell "főzni" - azaz előszedni az előző napi kajákat. Nekünk, konyhásoknak pedig csak reggel kellett dolgozni (kivéve másodséfet). Igy reggeli után kiruccantunk Northamptonba, ami olyan 1 órára van a tábortól. Jaimie, Sue, Tündi és én voltunk a csapat. 

Mikor odaértünk, Jaimie mindenáron enni akart, igy egy mexikói kajáldát választottunk, ahol nem tudom, hogy mit ettem, de jót :D Burito volt szerintem... de eleve rendes étterem volt, és nem gyorskajálda, igy nem tudtam megnézni, hogy mégis hogyan néznek ki az ételek :/

Ezután váltak szét útjaink, 2 órát kaptunk Tündivel, hogy vásárolgassunk. Egy csomó boltot végignéztünk, főleg ruhásokat. Sajnos pont a legvégén mentünk be a legjobb boltba, ahol elég olcsó pólók voltak. Ott felpróbáltam egy 5 dolláros pólót és egy 15 dolláros egyberészes ruhát, de sajnos a póló kicsit kicsi volt, a ruha meg olyan szabású volt, amiben úgy nézek ki, mint 1 terhes nő.... úgyhogy végül megúsztam mindenféle kiadást :D 

2 óra után, miután bőven lejártuk Tündivel a lábunkat, bejelentették a többiek, hogy el kellene menni a városi főiskola kertjébe. Én kb. repdestem az örömtől, meg a fájós lábam is... na mindegy. Meleg is volt, fájt is a lábunk, de azért elmentünk. Volt ott tó is, egy kis arborétum... egy szökőkút tele béka-ivadékokkal... :D Azért a vége fele már jó volt :)

Ennyi volt a mai nap. Most pedig itt ülünk az irodában Tündivel, blogot irok, és keresek valakiket Couch Surfingen, akik tudnának hostolni :) Mert előző bejegyzésben valaki (szerintem Édesanyám :D ) nagyon aggódott, hogy kipróbálom a hajléktalanok életét... :D Innen jut eszembe, a legolcsóbb pénzes szállás 2.5 dollárba kerül - a metró. :D Ha meg tényleg nem lenne szállásom, akkor valami non-stop kajáldába ülök be. Tündi mondta, hogy egyik ismerőse ugyanezt csinálta, megkérdezték tőle, hogy hova valósi, mondta, hogy magyar, és erre meghivták őt valamire, arra hivatkozva, hogy olyan messziről elment New Yorkba :)