1 hónap és újra Amerika!

Habár legutóbbi bejegyzésem nem 9 hónappal ezelőtt volt, azért mégis újra itt vagyok, és jelentem, hogy újra megyek az USAba! :) Ráadásul pont 1 hónap múlva. Na jó, 1 hónap múlva ilyenkor épp a gépen fogok ülni már Kanada vagy az USA fölött, ha jók vagyunk, akkor már le is szálltunk! :) Amúgy KLM-el megyek Amszterdamon keresztül oda is, vissza is. Sajnos nem jön velem sem a Petra, sem a Tündi :( Ja, igen, idén hárman leszünk magyarok :) Az elején úgy volt, hogy Tündi nem jön, úgyhogy beszerveztem Petrát, aztán februárban Tündi mondta, hogy mégis jön, mert felvették mesterre. 

Sajnos ebben az évben az utazást ki kell, hogy hagyjam :( Ugyanis megyek Erasmusra januárban, mégpedig Helsinkibe (Finnország). Sajnos eléggé drága ott a színvonal, így hát kénytelen vagyok spórolni. Így tábor után nem is leszek sokat az USAba, visszamegyünk Petrával New Yorkba és jövünk is haza augusztus 19-én. Ja, igen, a tábornak augusztus 17-én lesz vége szombati napon :) És június 24-ére kell ott lenni. Szal igen, Finnország. A nyaramat kb. az fogja vezérelni, talán (?) meg is veszem a repjegyemet is, de ez még nem biztos. Majd arról is fogok blogot vezetni, hogy így előre reklámozzam azt is :D Finnország miatt idén fel kellett adnom Texast és New Mexicot: Houstont, Dallast, Fort Worthot, Palo Duro Canyont, Roswellt és Albuquerquet. De nem baj, jövőre mindenképpen elmegyek Texasba, ha megszakadok is! :) Bár kis változtatást csináltam az útitervben, ami szerint Oklahomával kezdek, Oklahoma Cityben, majd Fort Worth, Dallas, Houston, San Antonio, Guadalupe Mountains National Park és Albuquerque. Aztán ki tudja, hogy mire fog ez változni, gondoltam azt is, hogy elmegyek Philadelphiába és onnan elrepülök Alaszkába, de nem tudom, hogy fél év Finnország után, ott is a legkeményebb tél után vajon Alaszkába fogok-e vágyni. Jó, persze, nem lesz akkor hó Alaszkában, de nem is lesz 50 fok, mint Texasban :D Ha már az utazásnál vagyunk, már azt is tudom, hogy 4 év múlva hova fogok utazni tábor után. Az a baj, hogy annyi tervet össze tudnék még ütni, hogy nem lesz annyi nyaram, hogy mindet végigutazzam... :( szal, ha van valami amerikai fiúismerősötök, aki szingli, és vállalkozna 1 papíron való házasságra, keressen meg :D na jó, ezt azért nem, én nem fogok sosem megházasodni :) 

A táborban sajnos nem tudom még, hogy mit fogok csinálni. :( Dagi gyerek sajnos nem fog visszajönni, és remélem, hogy Vöröske és Bögyöske sem. Viszont, ha csak idősebb egyének jönnek a konyhára dolgozni, akkor félő, hogy visszakerülök a mosogatóba :( Ha fiatalabbak jönnek, akkor minden esélyem megvan arra, hogy a konyhában legyek kisegítőként, ami tök fun lesz :) Tündivel pont azt beszéltük, hogy valószínű, hogy engem tesznek majd be salátabárba, ha ő lesz szabadnapon. Ezért az ötletért sajnos nem nagyon vagyok oda, de hát ez van, legyen így, ha így akarják :D

Na most ennyit, következő bejegyzésemet nem tudom, hogy mikor fogom megszülni, szerintem majd az utazás előtti napon, amikor tele leszek izgalommal. Meg hát nekem is meg kell osztanom veletek, hogy hány kilós a bőröndöm!! :D Szerintem idén elég jól fogok teljesíteni, per pillanat 18 kg-ra tippelek, hogy ennyivel fogok kimenni :D Lets see!

Repülés haza :(

Sajnos mindennek eljön a vége, így a hazautazásom napja is eljött :( Dóri ma nem késte le a buszt, úgyhogy ő már útban volt Washington fele. Én pedig felkeltem, összepakoltam, és elmentem megenni az utolsó amerikai ebédem egy Mekis menü személyében :D Hazafele megszólított egy pasas, és elkezdtünk beszélgetni, ő is arra jött, amerre én. Nagyon aranyos volt, megkérdezte, hogy honnan jöttem, mit csináltam, és mikor megyek haza.. jól jött ki, hogy pont azt kellett válaszolnom, hogy "ma" :D így jó utat is kívánt :) 

Fél 2kor elindultam a metróra cuccostul. Vikivel megbeszéltük, hogy 3kor talizunk a reptéren. Nem beszéltünk a reptéres találkozásról vagy 1 napja, úgyhogy nem tudtam, hogy állt-e a dolog még az ő részéről, mindenesetre én kimentem és vártam 3ig, hátha jött. Na de a metrón felejthetetlen élményben részesültem :D egy csomóan voltunk a szerelvényen, kb. mind bőrönddel tartottunk kifele a JFK-re, erre felszáll 2 néger pasi egy nagy magnóval. Becsukódik az ajtó, bekapcsolják a bömbölő zenét, mondtam is magamban, hogy nah, ezekre most rá ne merjek nézni, mert tuti megvernek :D Elindulunk, erre elkezdtek mutatványozni a metrón :D Hihetetlen volt, amit ott műveltek! :D kb. úgy kell elképzelni a new yorki metrókocsikat, mint az új és a régi metrókat itt Pesten: van 3-4 rúd a szerelvényen (mint nálunk az újakon), és felső korlát is van folyamatosan (mint nálunk a régiken). Na és ezeken kezdtek el tornamutatványozni :D a végén megálltak, és végigmentek a kocsin, hogy aki ad nekik pénzt, az ad, aki nem, az nem. Hát mondom a tehetségeket meg kell jutalmazni, így előszedtem némi aprót a pénztárcámból és a kezébe nyomtam a gyereknek :D Ez volt a búcsúajándék New Yorktól :) 

Kinn a reptéren szerencsére sikerült találkozni a Vikivel. Kicsit eléggé elszámoltuk magunkat (legalábbis én), mert 18:50kor indult a gép, mi meg már 3kor ott voltunk, amikor elég lett volna 4re kiérni :D na mindegy. Becsekkoltunk, aztán, amikor benn voltunk, akkor Vikivel képeket cseréltünk, majd ő lefeküdt aludni, én pedig néztem a híreket az Isaac hurrikánról, ami épp New Orleanst ostromolta.

A repülőn sokkal jobb volt, mint odafele: jók voltak a filmek, a zenék, meg minden... megnéztem 1 Jóbarátok epizódot, meg volt 1 kisfilm az angol Premier Leagureről (thank you, British Airways!), de annyira fáradt voltam, hogy képtelen voltam mást filmet megnézni. De aludni sem tudtam a Vikivel ellentétben :( Az utunk 2. felében vodkáztunk is egy kicsit, amit sikeresen túlvodkáztam, így utána éreztem 1 kicsi hányingert, de nem lett semmi bajom :D

Londonban kicsivel több, mint 2 órát kellett várni. Viki ismételten lefeküdt aludni, én pedig őrködtem. A Harvardos pólómat vettem fel, erre odajött egy gyerek hozzám Nepálból, és kérdezi, hogy nem megyek-e véletlenül Bostonba, mert látja, hogy Harvardos vagyok, és akkor mehetnénk együtt a suliba, mert ő is ott tanul :D Na hát kerekedtek a szemeim és mondtam neki, hogy nem, sajnos én csak turista voltam ott, és most megyek haza :D Kicsit beszélgettünk, hogy mit csináltam az USAban, aztán ment is a gépére :) 

Így ért véget az amerikai utazásom :) Viszlát 2013-ban!

New York 2. nap

Úgy volt, hogy ma Dóri Philadelphiába megy. Reggel fel is kelt, el is ment, aztán egyszercsak telefonál, hogy hát nem találta meg a buszmegállót, úgyhogy visszajött. Így ma Dóri is velünk lehetett :) Elindultunk Daniék elé, hogy találkozunk a hostelükhöz közel lévő metrómegállónál. Vártunk, vártunk, végül nem jöttek. Vártunk rájuk vagy 1 órát, még mindig nem voltak sehol, úgyhogy úgy döntöttünk Dórival, hogy hát ma akkor ketten vágunk neki New Yorknak. Első utunk felső Manhattanbe vezetett, ugyanis meg akartunk nézni Kossuth Lajos szobrát :D kb. olyan helyen volt, ahova turista még nem nagyon tette be a lábát, sokan megnéztek minket, de nem baj, ezt is túléltük :D Sajnos a szobrot a Dikkmán :D:D utcán (amúgy Dichman Street) nem találtuk meg, így beültünk egy Mekibe reggelizni aztán úgy terveztük, hogy elkompozunk a Szabadság-szobor felé. Egy jó időbe telt, mire leértünk metróval, mert hát ugye felső Manhattanből alsó Manhattanbe kellett menni. 1 óra elteltével oda is értünk, ahol... szakadt az eső -.-" Így hát új úticél felé kellett nézni. Fedett helyre akartunk menni, így elmentünk a Tudományos Múzeumba. Jó fél órába telt ez is, mire odaértünk, az eső már nem esett :D na de nem akartunk már visszamenni a kikötőhöz... a múzeumnál meg találkoztunk 2 magyarral, az egyik kinn élt New Yorkban, a másik meg vele volt. Tök aranyosak voltak, ők is épp a múzeumba mentek. Kicsit összezavarodtunk, mert azt írták ki a múzeumban, hogy $25 a belépő, úgyhogy nem mentünk be sajnos. Csak este mondta Mina, hogy az csak az ajánlott belépő ára, amúgy ingyen is be lehet menni. Na hát mondom jólvan, akkor majd legközelebb :D 

A múzeum helyett elmentünk sétálni a Central Parkba, elmentünk mindenfele ott is, majd betértünk megint az Apple Storeba netezni. Majd elindultuk megkeresni a 33. utcát, ahol egy csomó bolt van tele New Yorkos ajándékokkal. Ezt persze gyalog tettük meg, majd lejártuk a lábunkat, és éhesek is lettünk. McDonald's-ot New Yorkban kb. minden 100. méteren lehet találni, na akkor mi bementünk valami kereskedelmi negyedbe, ahol mindenhol felhőkarcolók voltak, és a drágábbnál drágább éttermek :D mentünk vagy 1 órán keresztül, amikor végső elkeseredésünkben már éhen akartunk halni, és lááám, találtunk egy Mekit :D Ettünk, és ott meg is beszéltük, hogy elmegyünk ajándékvásárlás után megnézni, hogy honnan indul a Dóri busza Washingtonba másnap reggel, aztán hazamegyünk, veszünk chipset meg egy csomó mindent és filmezünk :D Ez meg is történt, a kolumbiai negyedben bementünk egy boltba, ahol jól bevásároltunk (jómagam 3 Arizona teát is vettem <3 ), hazamentünk, aztán filmeztünk. 

New York 1. nap

Megbeszéltük Daniékkal, hogy reggel 10kor találkozunk a Time Squaren. Először Mekit beszéltünk meg, de hát kiderült, hogy a Time Squaren 2 Meki is van, úgyhogy kellett találni 1 másik helyet, ahol könnyen megtaláljuk egymást. Most biztos azt gondolod, hogy a Time Squaren annyi az ember, hogy lehetetlen megtalálni egymást.. hát nem :D Annyira szerintem nincsenek sokan, mint ahogy elképzeltem előtte. A Time Square közepén volt egy lelátó, igazából akkörül voltak sokan, mert le lehetett ülni. Mi sikeresen lebeszéltünk egy találkát ide :D 

Őszintén szólva örültem, hogy Dórit nem fogadta a hostja, mert így együtt voltunk és nem kellett unatkozni, míg a Daniék odaértek. Mert hát késtek vagy jó fél órát :D Addig bementünk Dórival a Mekiben, és vettünk reggelit - én a jó finom Buritot. 

Mikor Daniék megérkeztek, elindultunk Brooklynba, hogy onnan megyünk vissza Manhattanbe gyalog a Brooklyn hídon át. Vettünk Arizona teát és úgy indultunk utunknak. Azt gondoltam, hogy sokkal nagyobb élmény lesz átmenni a hídon, de ez csak a kezdetleges csalódás volt, amit New Yorkkal kapcsolatban átéltem. Amikor átértünk a hídon, sétálgattunk 1 kicsit, majd elindultunk a Wall Street fele. Na az volt a másik, amiben csalódnom kellett :( valami iszonyatosan rövid az az utca, fényképezkedtünk a tőzsde épületével, aztán kb. ennyi volt. 

Sajnos Dóri ezután lelépett, ugyanis ő baseball meccsre ment. Mi Daniékkal elmentünk a 9/11 Múzeumba, ami hihetetlen módon ingyenes volt. Morbid, amit most írni fogok, de szerintem szépen megcsinálták. 

Igaz, hogy körülötte ment az építkezés, úgyhogy nem éppen a legszebb táj volt. Talán később is ellátogatok oda, hiszen volt ott 1 külön épület is múzeum gyanánt, ami akkor nem volt nyitva. A szépsége ellenére elég szomorúvá tette a napomat, az meg egyenesen nem tetszett, hogy a sok ember vigyorogva fényképezkedett az emlékmű mellett, ahol 11 évvel ezelőtt több ezer ember halt meg. 

Ezután a Central Station felé vettük az irányt, bár szerintem Vikiék nem nagyon vágták, hogy miért is kellene oda menni... kicsit hihetetlen volt, hogy én már hallottam róla, ők pedig még nem, eléggé nem vagyok filmezős típus, és a Central Station elég sok filmben benn volt már :D Na mindegy, megnéztük, aztán jöttünk is el onnan elég hamar... és mentünk a 5th Avenuera, amin csak végigsétáltunk. A kedvem már nem volt túl jó, a Vikiék is csendesek voltak, úgyhogy mondhatni azt is, hogy ezek az órák már nem tetszettek annyira. A végén pedig az Apple Storeba mentünk be, ahol végre netezhettem egy kicsit :D

Aztán este lett, és mentünk haza. Vikiék hostele a Central Park másik oldalán volt, így gondoltuk Vikivel, hogy akkor átvágunk rajta. Persze korom sötét volt, Dani meg félt, hogy ne már, hogy át kelljen menni, mert minden útikönyvben le van írva, hogy sötétedés után tilos a Central Parkba bemenni :D Hát mi nem foglalkoztunk ezzel, végül Daninak jönnie kellett :D Viki meg elkezdett rémtörténeteket mesélni a Central Parkról :D de túléltük, nem találkoztunk senki gyanússal, csak 1 csajszival, aki még űzte az esti futást, meg 1 rendőrautóval :D

Hazamentem Minához, aztán vártam Dórit, hogy mikor hív, hogy menjek ki elé a metróhoz. Nem akartam nagyon lefeküdni, mert hajnalban volt tárgyfelvételem (4kor), így eldöntöttem, hogy 3kor már mindenképp benn kell lennem a Neptunban. Dóri éjfél körül hívott, így mire hazaért, beszélgettünk egy jó darabig, majd ő lefeküdt aludni. Szerencsére én sem maradtam egyedül, mert pár ismerősöm hősies módon fenntartott engem :) A tárgyakat szerencsére hamar sikerült felvennem, bár az Alkalmazott számtechre már nem volt hely :/ végülis mások Operációkutatásra sem tudtak jelentkezni, úgyhogy ahhoz képest még mindig jobban jártam. Végül 5kor feküdtem le, 8kor pedig kelhettünk, hogy tudjunk találkozni Daniékkal.