Utazásom utolsó állomása - New York

Végre eljött az a nap, amikor elindulhattam Atlantából. Kicsit feleslegesnek találtam ezt a napot, tele volt repüléssel, ráadásul Atlantából nem volt egyenes járat New Yorkba, hanem el kellett mennem Chicagoba, ahol a gép késett 40 percet. Ennek ellenére elég jól behoztuk a késésünket, mert végül csak 10-15 perccel később landoltunk csak. Este 7 körül el is indultam hostunk, Felicia felé. Hihetetlen jó helyen lakott (bár nem a repülőtérhez képest, Minától jobban be lehetett jutni a JFKre, Felicia viszont Manhattanben lakott, ráadásul a 96. utcánál, közel a Central Parkhoz. Mire odaértem háromnegyed 9re nem volt ott senki, Felicia otthagyta a kulcsot a portán. Nagyon aranyos volt, mert a lakásban meg kipakolt mindent: törölközőt, poharat, WiFi jelszót... :D New Yorkban 2 másik magyarral voltam, Szilvivel és Anikóval. Anikó Enrique koncerten volt, Anikóval megbeszéltük, hogy 9kor elmegyünk valamerre, de annyira belejött a városnézésbe, hogy csak 11 körül ért vissza. Őszintén szólva nem bántam, mert eléggé lefárasztott a repülés, ezért inkább aludni szerettem volna. 

Másnap viszont kezdődött a nézelődés, hosszas készülődés után elindultunk a Columbia Egyetem felé.

A tavalyi évvel ellentétben most megtaláltuk, a hostunk is eljött velünk, ő pedig ott tanul azon az egyetemen. Be is mentünk az épületbe, valamint az egyik tanterembe is, ahol elvileg a Pókember is játszódott részben. 
Ezután az American Natural History Múzeumba mentünk el, ahol mindössze csak ajánlott belépő volt, ennek értéke $25, de annyit lehetett "adományozni", amennyit csak szerettél. Én $5-öt adományoztam :D voltak olyanok is, főleg a Camp Leaders fórumban láttam, hogy $1-t adományoztak csak. Hát én nem akartam ennyire smucig lenni, úgyhogy kivettem az $5-os papírpénzt. Nem volt rossz hely, bár én nem vagyok az a nagy múzeumos típus. Mindenesetre jó nagy, 4 emelete van, 1 emeleten is elég sok dolog van, ezért az 1. emelet után úgy döntöttünk, hogy megnézzük azokat a dolgokat, amik érdekelnek, aztán megyünk tovább - mert amúgy elég sok dolgot terveztünk a napra. 

A következő állomás a Time Square volt, ahol beültünk 1 Mekibe és ettünk :D majd itt szét is váltunk, Szilvi valami speciális boltba akart menni, mi Anikóval meg elmentünk az M&M-be, valamint fényképeket csinálni. Már amennyire lehetett, ugyanis csöpörgött az eső, én pedig nem akartam eláztatni a drága fényképezőgépem. Megbeszéltük, hogy találkozunk minden a Brooklyn hídnál, így fényképezkedés után mentünk is oda Anikóval, ahol leültünk és vártuk Szilvit. Megbeszéltük, hogy ha nem ér oda X időpontig, akkor mi elindulunk és nem várjuk tovább. Végül így is történt, nem jött Szilvi. Az idő még mindig nem volt olyan szép, úgyhogy Brooklyn partjáról nem is nagyon látszódott Manhattan, ami kicsit szomorúvá tett. Elindultunk a Brooklyn hídon, ahol elállt az eső, elment a pára, így előbukkantak Manhattan fényei is.

Kis séta után mentünk is vissza a lakásra, ahol Felicia ijedten fogadott minket, hogy Szilvi elveszítette a bankkártyáját, amin az összes fizetése rajta volt. Ezért is nem jött Brooklynba. Nem volt túl jó az este, de szerencsére Szilvi meg tudta szüntetni a számláját pár $100 veszteséggel. 

Következő nap reggelre terveztünk csak tennivalót, ugyanis kora délután nekem már indulnom kellett a repülőtérre. Mivel közel volt a Central Park, oda mentünk el sétálni. Majd visszafordultunk Szilvi kivételével és visszamentünk a lakásra. Kis készülődés után indultam is Newarkra, ahol nagyon nagy sor állt valami miatt. Még jó, hogy 3 órával előbb kimentem, mert különben eléggé ráfáztam volna szerintem. A gépen pont 1 magyar mellett ültem, de ez csak akkor derült ki, amikor Párizsban is láttam a kapunknál :D Atlanta utolsó napján kicsit megfáztam, nem tett jót a szervezetemnek a kinti meleg és a benti légkondi kombinációja. Ez a betegség New Yorkban tovább fokozódott, aminek eredménye az lett, hogy a gépen a légnyomás-változás elég nagy fájdalmakat okozott, egyrészt a bal fülemben, másrészt az arc- és homloküregemben. De végülis túléltem :D Megnéztem 3 filmet, a Sennát, az Egy gésa emlékiratait, és a 8 mérföldet. 1 percet sem aludtam :D Párizs kínszenvedés volt, 4 és fél órát várhattam, de szerencsére a beharangozott sztrájk a mi gépünket nem érintette, úgyhogy a tervezett időpontban sikerült hazaérnem Budapestre. 

Habár az utazás nagyon nem tetszett, a táborban töltött idő eddigi legjobb időszaka volt az USAban. Remélem, hogy jövőre is vissza tudok menni és minimum ilyen lesz a tábor, és sokkal jobb az utazás :) Úgyhogy remélhetőleg jövőre találkozunk, köszönöm mindenkinek, aki olvasott és kíváncsi volt az élményeimre :)

I had a Coke in... Atlanta!

Következő állomásom Atlanta volt, azonban ezelőtt egy 8 órás buszutat kellett túlélnem - ami nem is volt olyan rossz! Azon kívül, hogy kiderült, hogy az új tabletem érintkezése elromlott, hiába töltöttem, csak merült. Kedv kérdése volt, hogy éppen tölt-e vagy sem. Úgyhogy jövőre vihetem is vissza, hogy a garanciával megcsinálják.

Az úton elég sokáig írogattam a hostomnak, aki egy feka srác volt. Már hónapok óta beszéltünk, aminek eredményeképp nagyon vártam már Atlantát. Az ígérete ugyanis az volt, hogy majd elmegyünk a kedvenc bárjába, elmegyünk étterembe, vidámparkba, filmezünk, és, hogy minden percet ki fog használni, hogy velem legyen. És még buszon is írta, hogy mennyire várja, hogy odaérjek. Mikor odaértem Atlantában, nem volt sehol. Kicsit idegbeteg voltam, mert pisilnem is kellett, ráadásul egy ismeretlen metropolisz közepén voltam a sok ember között. Fél óra késés után végre megtalált Kevin és elmentünk a lakásába. Kocsiban beszélgettünk, de mikor odaértünk, akkor mondta, hogy meg kell még csinálnia pár dolgot a munkájához. Hát mondom oké, én addig netezek... erre fél óra után kijött, és mondta, hogy ő elmegy, mert elhívták buliba. Semmi olyan, hogy akarok-e menni vagy nem, hanem otthagyott egyedül a lakásban, és nem is ment vissza az éjszaka folyamán. Szerencsére kulcsot adott, úgyhogy szabadon járhattam a lakás és a város között. De ekkor inkább otthon maradtam, kicsit fáradt voltam, lefeküdtem aludni. 

Mivel drága hostom dolgozott, ezért egyedül kellett járnom Atlantát is. Az első teljes napban elmentem a CNN Centerbe, a Georgia Akváriumba, ami elvileg a világ legnagyobb akváriuma. Végülis elég sok akvárium volt benne, és beültem delfin showra is, ami nagyon látványos volt, csak éppen képeket nem lehetett csinálni :( Aztán bementem a Coca Cola múzeumba is, ami nagyon tetszett :D főleg az "all you can drink" része, ahol a világ összes kontinenséről voltak italok, amit a Coca Cola gyárt.

Mindössze 86 íz közül lehetett válogatni. Először azt mondták, hogy 20 percben van limitálva a fogyasztás, de szerintem senki sem nézte, hogy ki van ott 20 perce. Na de a lényeg, hogy én mind a 86 ízt kipróbáltam :D A legjobban az afrikaiak tetszettek, valamint Japánban is volt valami répa ízű ital, amit először félve kóstoltam meg, de aztán nagyon jó volt. Az európaiak között elég gyér termékeket lehetett kipróbálni, kb. mindenki burogatta kifele a tesztitalt. A végén pedig kaptunk egy ajándék üveges Coca Colat. Eléggé elfáradtam, úgyhogy elmentem egy Mekibe, kicsit neteztem és mentem vissza az imádott szállásadómhoz. A Mekis rész kicsit vicces volt, Atlanta központjában, a Five Points Stationön voltam, ahol, ha körülnéztem, mindenhol fekát láttam. A Mekiben is én voltam az egyedüli fehérember :D nem vagyok én rasszista, csak azért ez kicsit viccesen nézett ki. Aztán a buszmegállóban meg mentek a bandázások, úgyhogy inkább néztem a padlót, bár így is könnyen kiszúrható voltam a szőke fejemmel és világos bőrömmel :D Nem mondom azt, hogy féltem, mert nem féltem... míg egy feka nő meg nem szólalt mellettem :D "Te nem félsz itt állni? Esküszöm, még én is félek tőlük", és mutatott a bandázókra :D Na hát ekkor kikerekedtek a szemeim, és elengedtem egy bájvigyort, hogy köszönöm a tájékoztatást :D De aztán nem volt semmi probléma, nem kötött senki sem belém :D Amúgy úgy vettem észre, hogy Atlantában nagyon rendesek az emberek. A CNN Centerben többen megkérdezték, hogy melyik országból jöttem, jah, meg, hogy német vagyok-e :D (ez a kedvencem, amikor németnek néznek...). Az akváriumnál is tök mosolygósak voltak az emberek, a buszon is végig segítettek, hogy hogyan érdemes menni, milyen jegyet vegyek, meg a végállomásnál odajött egy nő, hogy odaértünk a végállomásra. Úgyhogy abszolút pozitív benyomásom keletkezett az emberekről. 

Ezen a napon a hostommal ismételten nem csináltunk semmit, fogta magát és elment edzőterembe, és ismételten magamra hagyott. Kicsit el is kapott a depresszió, hogy már 4. napja egyedül járom a városokat, erre meg még a hostom is pasiskodik, hiszen nem a Couch Surfing részét akarta kihasználni a dolognak, hanem azt, hogy lány vagyok. Hát szerencsére nem jött be neki, de ennek ellenére lehetett volna normálisabb is, ha már Couch Surfingen keresztül érkezett neki 1 vendége. Na mindegy. Ha ketten lettünk volna ott nála Couch Surfingesek, akkor valószínűleg nem írnék most róla ilyeneket, de egyszerűen ki nem állhatom, ha az ember valamit megígér, de nem tartja be - márpedig az ő esetében ez történt. Hihetetlenül vártam már, hogy lelépjek Atlantából. Még az is megfordult a fejemben, hogy keresek másik hostot és otthagyom a srácot, aztán szálljon magába. De aztán inkább megembereltem magam és úgy döntöttem, hogy már csakazértis kibírom. 

Utolsó napon pedig nem hamarkodtam el a felkelést, és elmentem az állatkertbe, ahol elidőztem egy darabig. Majd visszamentem Kevin lakásába, megmostam a hajamat és pakolgattam a bőröndömet, ugyanis Miamitól kezdve össze-vissza pakolgattam benne mindent, a repülőúton meg nem mindegy, hogy mi hol van. Aznap estére viszont valami csoda folytán elhívott Kevin 1 helyre, merthogy visszament a barátja Angliából és meg kellett ünnepelni. Eleve 8ról volt szó, de megint elment valahova és eleve 8ra ért haza és akkor kezdett el csak készülődni. Aztán beálmosodtam és úgy döntöttem, hogy nem megyek vele, mire elkezdett csodálkozni, hogy miért nem akarok menni. Ha normálisabb host lett volna, akkor akár fáradtan is elmentem volna, de nem érte meg, hogy másnap holt fáradtan cipeljem ki az összes cuccomat egyedül a repülőtérre, ami 1 órára volt a szállásadóm lakásától. Úgyhogy rápihentem a következő napra, ami tele volt repüléssel. És végre leléphettem a lakásról és mehettem New Yorkba, ahol szerencsére másik 2 magyar lánnyal voltam, Szilvivel és Anikóval, és már jelezték, hogy a szállásadónk nagyon aranyos.

Atlantából okulva eldöntöttem, hogy többet nem fogok férfinál Couch Surfingelni, mert egyszerűen nem tudnak hostolni. Kivéve Bostonban Dario, na vele és a barátnőjével nagyon szerettem ott lenni :) És tervezem, hogy jövőre meglátogatom őket San Diegoban, ugyanis elköltöztek :)

Orlandoi napok

Szeptember 6an reggel koran kellett kelnunk Zolival, hogy elinduljunk. Az elso cel az autokolcsonzo volt. Itt kezdodott velunk a szerencsetlenseg. Zoli kivalasztott egy olyan lehetoseget, amivel nem kellett tankolnunk, hanem valami arral szamolva az autokolcsonzo fogja tankolni a kocsit. Igy a $30 helyett, amit magunk tankoltunk volna felszamoltak $60at, igy az autot 1 napra szemelyenkent $70ert bereltuk, ami azert is rossz, mert a luxusbusz Miamibol Orlandoba is csak $55be kerul. Azzal nyugtattam magam, hogy legalabb eljutunk a Kennedy Space Centerbe. Akkor reggel nem tudtam azt, ami ezutan kovetkezett. Utkozben, ami vagy 3.5 oras volt megalltunk egy pihenonel, ahol a Zoli talalt kulonbozo prospektusokat az orlandoi latvanyossagokhoz, ugyanugy a Kennedyhez is. Megneztuk a programokat, amik egesz napra elfoglaltsagot jelent a latogatok szamara. Mi pedig csak delre ertunk oda, es mivel a Zoli estere vette meg a repjegyet, ezert 3 orakor le kellett lepnunk, hogy idoben kinn tudjon lenni a repteren. 3 orara meg nem lattuk ertelmet bemenni, foleg, mert a belepo $50 volt. Ezert keszitettunk csak par kepet, bementunk az ajandekboltba es indultunk is Orlandoba.

 Elmentunk enni es bementunk a Walmartba kicsit nezelodni, majd mentunk leadni a kocsit. A szallasadomhoz csak este 6ra tudtam menni, ezert elmentem Zolival a repterre, es ott varakoztam vele. Szerencsere volt WiFi is :D Aztan, mikor mar o is elment, elkezdett szakadni az eso, de nem ugy nezett ki, mint ami hamarosan el akar allni. Igy nem is foglalkoztam vele, elindultam a buszhoz, amivel a hostomhoz mehettem. Az orlandoi tomegkozlekedes irtozatosan gyer, ami a kovetkezo napon csapdaba is ejtett :D az allomasok nevei nincsenek kinn a megallokban, a buszon pedig semmi jelet nem adjak annak, hogy eppen merre jarsz, milyen megallo kovetkezik, es hasonlo josagok. Ugyhogy terkep alapjan kovettem az esemenyeket, hogy vajon hol is kell leszallnom. Szerencsere jo megalloban szalltam le, igy nem kellett pluszban kodorognom a szakado esoben. Negyed ora seta utan oda is ertem a hostomhoz, Elenahoz, aki csodalkozott, hogy miert nem szoltam neki, hogy nem kocsival erkezek, mert akkor eljott volna ertem. Vegulis en nem bantam :) Epp ott volt az egyik baratnoje, akinek a nevere mar nem emlekszem, de nagyon aranyos volt. Beszelgettunk, hulyultunk, majd megjott Elena baratja, Brian is. Eljutottunk Walmartba is. Elena 4 haziallatat is megismerhettem: 2 macskaja es 2 kutyaja van, mindegyikojuk nagyon aranyos volt, bar az egyik macskat nem tartottam olyan aranyosnak, amikor ejszaka nem hagyott aludni, mert mellettem akart aludni :D engedtem volna, de mivel allandoan mozgott, ezert leloktem az agyrol, akarhanyszor odafekudt hozzam :D

Masnap Elenaval mentem a varosba. Sajnos o egesz vegig dolgozott, ugyhogy nem tudott velem jonni a varosnezes soran. Elmentem a varosba a Lake Eolahoz, setaltam egy kicsit, majd elindultam, hogy talalok egy McDonald'sot. Amerikaban altalaban minden sarkon ott a McDonald's, de most kivetelesen nem talaltam sehol, csak vagy 1 ora gyaloglas utan jutottam celba :D Ezutan egy holokauszt muzeumba akartam elmenni, ami a varos masik vegeben volt. Itt tortent meg velem az, hogy nem talaltam meg a megallot, ahol le kellett volna szallnom, igy elmentem a busz vegallomasara, ami a sok haz kozott volt, semmi bolttal, vagy szorakoznivaloval. Az orlandoi tomegkozlekedes masik hatranyaval is talalkoztam: a buszok felorankent mentek. A buszmegallot csak egy oszlop szimbolizalja, ugyhogy a nap kellos kozepen, a tuzo napon varhattam fel orat a kovetkezo buszra, hogy visszajussak a varosba. Ekkorra mar elegem lett az egeszbol, ugyhogy csak vissza akartam jutni a Starbucksba es megvarni Elenat. A buszon visszafele lattam is a megallot, ahol le kellett volna szallnom, de mivel mar szurke felhok gyultek fel korulottunk, meg sem probalkoztam a leszallassal. Jol is tettem, mert par percen belul irtozatos zuhe szakadt rank.

Este Elena akart fozni, mire en felajanlottam, hogy csinalok nekik paprikas krumplit. Elmentunk a boltba a hianyzo alapanyagokert, es mar csinaltam is. Nagyon sokat beszelgettunk Magyarorszagrol is es Indiarol is, ugyanis Elena mar volt Indiaban. Nagyon tetszett neki, es nem latta olyan felelmetesnek, hogy Delhibe megyek. A paprikaskrumplit nagyon szerettek, meg Elena apukaja is evett belole, es mindet megette :) Elena mondta, hogy nem nagyon szokott enni, mindent otthagy a tanyerjan, az enyembol pedig meg repetat is kert :) valamint a feleseget is felhivta telefonon, hogy elujsagolja, hogy milyen magyar kajat evett. 

A kovetkezo napra tul sok tervem nem volt, csak az, hogy kimosom a ruhaimat. Brian ment egyetemre es felajanlotta, hogy elvisz 1 outletbe, ugyhogy csatlakoztam hozza. Eleinte nem volt hozza tul sok kedvem, de aztan megjott a kedvem, foleg, amikor meglattam az egyik boltot, a Ross-t. Eleg olcso ruhak voltak ott eleg nagy valasztekkal, ugyhogy oda beszabadultam es toltottem el ott 2 orat. Vegul 2 poloval jottem ki onnan $18-t koltve. Mikor Brian visszajott, elmentunk egy szamitogep szervizbe, ugyanis Miamiban sikeresen elrepedt a tabletem kepernyoje, amikor pattintottam vissza a tabletet a billentyuzethez. A gepet kb. $400ert vettem, ok pedig $241ert akartak javitani a kepernyot annak ellenere, hogy a neten $50-t lattam :D ugyhogy nem lett kijavitva. Vegulis lehet hasznalni, csak nem nez ki olyan szepen. Hazamentunk, megneztunk egy filmet, aztan tobbet nem is nagyon ugykodtunk. Megbeszeltuk, hogy hogy legyen a masnap, hogyan jutok ki a buszmegallohoz. Vegul Brian vitt ki, ugyhogy nem kellett azt tervezgetnem, hogy hogyan jutok ki a cuccaimmal. 

Jo volt Orlandoban, bar nagyon sajnaltam, hogy nem jutottam el Disney Worldbe vagy az Universal Studioba. Probaltam valakit talalni, aki szinten el akar menni, de aztan nem talaltam senkit sem. Egyedul meg nem akartam elmenni, hogy kiadok $100-t, csinalok par kepet es lelepek. Egesz nap tuti nem lettem volna el ott egyedul. Na majd legkozelebb.

Utazas - Miami

Ahogy igertem, itt is vagyok a 8 oras buszon Orlando es Atlanta kozott, mar Atlantahoz kozel. Az utobbi napokban is tudtam volna jelentkezni, de egyszeruen annyira lusta voltam nekikezdeni a kepeleshez, hogy vegul nem lett belole semmi :D

Szoval szeptember 2an hajnalban fajdalmas bucsut kellett vennem az utolso tabori ismerosoktol is, es indulnom kellett Miamiba. Kicsit vicces volt a dolog, ugyanis a taskam kicsit tulsulyosnak bizonyult otthon, ezert 2 pulcsit is magamra aggattam. Amikor megkaptam a borondjeimet Miamiban, kepzelhetitek, hogy mi volt az elso dolgom - eltenni oket. Erkezesem utan indultunk is az autoberlohoz kivenni a kocsinkat. 15 percet kellett setalni, sajnos kavicsos uton, ugyhogy a bodondom kerekeinek nem esett tul jol, mondhatni most mar csak huzni lehet es nem lehet tolni. A 15 perc alatt kicsit le is kapott a nap, de nem volt problema belole, kicsit piros volt a kezem, aztan ennyi. Miutan megkaptuk a Nissanunkat, indultunk a szallasra, ahol egy nagyon popec szobat kaptunk. 

A hotelhez, neven nevezve Springhill Suites jart ingyen medencehasznalat, amit nem hasznaltunk ki... nehogymar Miamiban majd a hotel medencejeben furodjunk :D Es reggelit is biztositottak, amivel jol be lehetett lakni. A kave meg isteni volt, tettek ki mogyoros izesito tejet, ugyhogy en mindig a mogyoros kavet ittam :D Miutan elhelyezkedtunk, indultunk is Miami Beachre furdeni, meg setalni a varosban. A naptejet hasznaltam dogivel, ugyhogy nem lett semmi bajom. Este pedig Walmartba mentunk es bevasaroltunk a masnapi utazasra. Amit erdekes megemliteni, az az, hogy az emberek nem nagyon voltak baratsagosak, es nem tudom miert. Amikor setaltunk a vasarloutcan, elveszitettuk a tajekozodasi kepessegunket es meg kellett kerdeznunk, hogy merre van a part. Jott egy no, lathatoan odavalosi volt, es ravagta egybol, hogy nem tudja. Volt olyan is, hogy megkerdeztem a vonatra felszallo not, hogy hova megy a vonat, mert vegallomast mondott be, ugyanakkor meg szalltak fel ra. Es a no mondta, hogy nem tudja, kerdezzek meg mast :D na mondom szep, es meg nem is penzt vagy cigarettat ker az ember toluk :D Amugy nagyon sok a spanyol anyanyelvu Floridaban, nagyon sok helyen a spanyol szerepel az angol elott. Speciel a szallodaban talalkoztunk egy olyan takaritonovel, aki nem tudott angolul, vagy csak nem akart tudni, ki tudja... :D 

Masodik napunkon mentunk Key Westre. Oszinten szolva nagyon nem erte meg. 4 ora volt az ut kocsival odafele. Szep volt a taj, tobbszor meg is alltunk fenykepezkedni. Key Westre erve megkerestuk USA legdelebbi pontjat es kimentunk a strandra, ami annyira gyer volt, hogy bele sem mentunk a vizbe. Elmentunk enni, es indultunk is vissza Miamiba. Gyakorlatilag tobbet ultunk a kocsiban, mint amennyi idot eltoltottunk Key Westen, es az elore tervezett buvarkodas sem lett megejtve annak ellenere, hogy nagyon szep az ocean es gazdag az allatvilaga. 

Aztan jott Everglades. Na ez volt az a hely, amiben kellemesen csalodtam. Eloszor bementunk a nemzeti parkba kicsit setalni, majd elmentunk az aligator farmra, ahol tobbfele hullok voltak, aligatorok, krokodilok, kigyok, stb. stb. Fogtam aligatort is es kigyot is, es megneztunk par programot is. Itt tortent meg a baj, nem kentem be magamat naptejjel, mert egesz nap borus volt az ido. Delutanra viszont annyira kisutott, hogy jol le is egtem. Bar meg mindig nem volt olyan rossz, mint ami a kovetkezo napon tortent. Ekkor ugyanis mar nem volt semmi kulonosebb tervunk Miamin kivul. Kis vasarolgatast terveztunk, valamint furdest az oceanban. Zoli delutan lelepett, mert kaszinoba akart menni, de aztan nem jott ossze neki. Mi pedig ketten maradtunk a Francival a parton. Beszelgettunk, suttettuk magunkat, stb. Ez az a nap volt, amikor akarmennyi naptejet kenhetek magamra, akkor is leegek :D Nagyon meleg volt, 10 percenkent kentem magam naptejjel, ennek ellenere ugy leegtem, hogy olyan szinem volt mindenhol, mint a voroskeresztnek. Volt is belole szenvedes rendesen. Este bulizni terveztem menni azutan, hogy az addigi napokban nem volt lehetosegem, meg tarsasagom sem... idoben el is indultunk vissza a szallasra. Atszallassal kellett menni, repterre el is jutottunk, ott viszont rossz buszra szalltunk fel. A Google szerint mehettunk volna a 42essel, mi felszalltunk arra, es elvitt Miami egyik kulvarosaba. Na mondom kiraly :D Mondtuk Francival, hogy elmegyunk vegig, aztan majd visszajovunk vele. Csak eppen a vegallomasnal le kellett szallni, mert nem ment vissza az a busz. Mondta a sofor, hogy varjunk nyugodtan, 20 perc mulva jon a kovetkezo busz. Na abbol 2 ora is lett, a busz, ami nekunk kellett volna, sosem jott meg. Aztan egyszer rakerdeztem az egyiktol, es mondta, hogy o volt az utolso 42es busz, aki beerkezett, es ne is varjuk a kovetkezot, mert mar elment. Mi kb. fel 8kor ertunk oda, szal azt jelenti, hogy mar fel 8 elott elment az utolso busz a varos fele. Nagyon boldogok voltunk Francival... vegul vonattal akartunk bemenni a repterig, de a vonaton meg bemondtak egy masik kulvarosnal, hogy az a vegallomas :D Mar total ki voltunk... aztan kiderult, hogy egy busz visz tovabb a repterre, fel is ultunk. A repternek 2 resze van, a belso repter, es a kulso, ahol vannak a buszok. Na ez a busz sikeresen bevitt minket a belso repterre. Este 10 korul jarhatott mar, es annyira elegunk lett a tomegkozlekedesbol, hogy megfogtuk az elso taxit es taxival mentunk a szallasra, ami ott volt a repter masik oldalan. Draga utazas volt, de legalabb vegre visszaertunk a szallasra. :D Na addigra hihetetlen fajdalmaim alakultak ki, foleg a hatamon es a vallamon. Le is fekudtem hamar aludni, ugyanis faradt is voltam, masnap pedig koran kellett kelni, hogy induljunk Zolival Orlandoba. Errol a kovetkezo bejegyzesemben olvashattok :)

Tabor utolso napjai

Legutolso blogbejegyzesem ota tul sok minden nem tortent velem. A taborban folytak a munkalatok es az elokeszuletek az eskuvore. Kivancsi voltam, hogy milyen lehet eskuvo alatt dolgozni, hiszen tavaly meglehetosen sokat ajanlottak 2 napi munkaert. Miutan felsoportem a hazakat, ablakmosas lett a feladatom, az egyik ujjamban az ideg annyira lezsibbadt, hogy nem is ereztem par napig. De mar rendben van :D Aztan jottek az apro munkalatok, aztan az agytologatasok, rendezgetesek, majd az agyak megteritese. Na ez jo ki munka volt, viszont elveztem is, akar 1 hotelbe is jo lenne referencianak :D Estenkent probaltunk kozos programot csinalni, elmentunk bowlingozni, pizzazni... de foleg azert, mert nem jottek a taborba a mosodasok, ugyhogy nekunk kellett elvinni a ruhainkat kimosatni. 

A hetvegei eskuvo kegyetlenul faraszto volt. Az elso vendegek csutortokon erkeztek meg, es hetfon, azaz tegnap mentek el. Csutortokon es penteken nem kellett semmi veluk kapcsolatosat csinalni, bar pentek este mar nem ehettunk a konyha teruleten, hanem fel kellett menni a kozossegi helyisegbe. Rendeltunk kinait, ugyhogy kicsit sem bantam a dolgot :D Szombaton beindult a munka, reggel 7kor kezdtunk a konyhaban, delutan 2ig voltunk ott. Mar akkor elegge faradtak voltunk, ugyanis penteken elegge hangoskodtak a draga vendegek, ugyhogy az ejszakai alvas nem volt annyira lehetseges. Raadasul Tim ahanyszor bement a hazba, mindig becsapodott az ajto, mert annyi esze nem volt, hogy legalabb megfogja kicsit, hogy ne csattanjon es remegjen bele az egesz haz. Persze ezt minden nap bejatszotta, eleve koran kellett kelni, a korankelestol szamitott 2 oraval korabban o becsapta az ajtot. Szombaton aztan elmentem Arival bevasarolni, majd vettunk megint kinai kajat vacsira :D Abban a tudatban voltunk, hogy este nekunk meg karbantartoskent dolgozni kell, ezert siettunk vissza a taborba. Ott aztan mondtak, hogy nem kell aggodni, nem muszaj beallni a karbantartosok koze, csak, ha akarunk. Ugyanis masnap kemeny nap kovetkezett, reggel 6 orai kezdessel. Mig szombaton csak a reggelit es az ebedet kellett csinalni, vasarnap a vacsora is rank maradt, igy a reggeli 8 - 10:30, az ebed 12 - 14 a vacsi meg 18:30 - 20 kozott volt. Szerencsere eleg jol haladtunk a munkaval, elo tudtunk keszulni idoben a vacsorara, valamint a vendegek is eleg hamar mentek ebedelni, ugyhogy delutan volt egy 1.5 oras szunetunk, ahol mindenki aludt, a szombat ejjel sokkal rosszabb volt, mint a penteki, a vendegek be voltak rugva, es mindenki megtalalta a mi hazunkat, ahova be-bejottek allandoan, persze csak veletlenul. Vasarnap este nagyon nem volt problemank az alvassal, es szerencsere a vendegek sem hangoskodtak :D Hetfon pedig csak reggelit kellett csinalni, aztan allhattam neki pakolni. Cindy, a karbantartos fonok felajanlotta, hogy menjek el hozza, ugyanis a taborbol mindenki lelepett, es 3an, vagy 2en maradtunk volna ott. Rendeltunk vacsorat, elvittuk a maradek eskuvoi tortat a taborbol, valamint par piat. Fel is ajanlotta Cindy, hogy kimoshatom a ruhaimat, ami nagyon jol jott. Vegre illatosak a ruhaim, mert hasznaltunk mosoport es normalisan van kimosva, normalis meleg vizzel. Dennis pedig adott merleget, amivel lemerhettem a borondomet. Es kezdodhetett a pakolas, ugyanis 56 lb-t mutatott a merleg, mig a megengedett suly az 50 :D nehany cuccot vissza is kuldtem a taborba, beleertve az egyik pulcsimat is, amit nagyon szeretek otthon hordani :( De remelhetoleg az elkovetkezendo 1 evben nem lesz ra annyira nagy szuksegem, foleg Indiaban :D 

Masnap reggel, azaz ma hajnali fel 4kor indultunk is a repterre. Nagyon halas vagyok emiatt Cindynek, ugyanis az igazgatono eloszor azt mondta, hogy mivel draga a hotelszoba, ezert elotte nap este leszek kivive a repterre. Cindy aztan mondta, hogy neki ez nem akadaly, csinalt mar rosszabb dolgokat is :D na mondom oke, akkor nincs gond :D Dennis merlege meg egy kicsit eltert a repter merlegetol, mig az ove 50.6 lb-t mutatott, a repteri csak 47.8at, ugyhogy hozhattam volna akar a pulcsimat is :D Na mindegy, legalabb nincs problema a taskaval es legalabb tudok vasarolni par plusz dolgot az utazasom alatt. 

American Airlinesszal meg tobbet nem nagyon szeretnek utazni. Mar 2 eve tapasztaltam, hogy an inflight entertainment (nem tudom leforditani magyarra, de ez foglalja magaba a filmleket, zeneket, jatekokat a repulon) nem a legjobb, mondhatni nagyon nem tetszett. Ma pedig a bejelentkezos pultnal levo holgyemeny elegge nem volt baratsagos, na de mindegy, tuleltem. A WiFi meg annyira reklamozva van mindegyik gepen, hogy mar en is megorultem a fejemnek, hogy a 3 ora alatt legalabb meg tudom nezni a dolgaimat, ugyanis Cindyeknel nem volt WiFi, ott nem tudtam semmit sem csinalni. De csalodnom kellett, ugyanis a WiFi-hasznalatert fizetni kell. Ugyhogy ezek utan, hogy kifizettem tobb 100 dollart a jegyre, fizessem ki minden becsekkolaskor a borondfeladasi dijat, a repulon meg nem ehetek/ihatok ingyen es meg netezni sem netezhetek :D Alvassal probalkoztam egy ideig, de eleg kenyelmetlen repulon aludni szerintem :/

Lassan erkezem is Miamiba, az itteni idojaras szerint felhos az ido, annyira nem lesz meleg, mint amire szamitottam, holnaptol viszont vihart mondanak mindennapra. Probalok jelentkezni minel hamarabb, szerintem az Orlando - Atlanta buszrol fogok irni szeptember 9en :) Ott ugyanis lesz vagy 8 szabad oram :D Elvileg internet is lesz a buszon, ami ingyenes, de a Boston-Washington ut utan ketelkedem az egyszeru, zokkenomentes internetben :D 

A tabor utolso hetei

Es mar megint elhanyagoltam a blogirast :D Az elejen azert, mert annyira szar kedvem volt, hogy se kedvem, se erom nem volt ahhoz, hogy nekiuljek es itt potyogjek nektek. Aztan eljott az az idoszak, amikor annyira belejottem az egesz taborozasba, hogy aztan azert nem volt ra idom - gepezni is alig gepeztem. Szoval akkor lassuk, hogy mi is tortent azota, miota nem irtam. Sikeresen eljutottunk anno szombaton bulizni. Ja, amugy melegbarrol van szo :D Northampton inkabb a leszbikusokrol szol, voltak ott paran, de ugyanugy ferfiak is voltak ott. Na meg azert voltak nem melegek is :D Egesz este ott voltunk, hajnali 2kor lett vege a bulinak, es utana indultunk haza. Fel 4re vissza is ertunk, reggel fel 9kor meg kelhettunk :D Holt faradt voltam. 

Ezutan pedig ramjott a rossz hangulat. Kicsit besokalltam a sok egyedullettol es semmihez sem volt kedvem. Kb. ez tortent heteken keresztul, amikor egyszercsak Kim, a Szoke baratnoje atjott a szobaba hozzam, es elkezdtunk beszelgetni. Beszeltunk mindenrol, a taborrol, pasikrol, meg a baratsagokrol, es tok jol megertettuk egymast. Tobbszor athivott, hogy menjek at hozzajuk jatszani, vagy csak csinalni valamit. Nagyon jol esett. Aztan ki szoktam menni az esti "share"kre, ahol a tabor osszegyulik, vannak, akik eloadnak dolgokat. Ott mindig az igazgatonovel szoktam lenni, valamint a soforrel, akik felvaltva mondogatjak, hogy ideje lenne valamit eloadni, pl. egy magyar dalt. Vegul aztan ugy jott ki, hogy eloadtuk a Tavaszi szelt... :D ez is ugy kezdodott, hogy 1 amerikai akarta megtanitani a dalt es el akarta enekelni a sharen... na hat mi ezzel ugy voltunk, hogy kicsit gaz lenne, ha a tabor 4 magyarja nem all ki enekelni, hanem csak az amerikai... ugyhogy elenekeltuk, es napokig hallgattuk, hogy milyen jok voltunk :D Persze miert is, de pont nem volt ott sem az igazgatono, sem a sofor :D 

Iden is eljutottunk a vidamparkba :D Laci nem jott sajnos, o nem az a vidamparkos emberke. Ugyhogy 3an mentunk magyarok, konyharol jott Nico, a mosogatos srac, valamint Kim. Jol elvoltunk, sajnos nagyon sokan voltak, ezert nem tudtunk annyi korre elmenni, mint tavaly. Tavaly a kedvencunkre 4szer is felultunk, most iden csak 2re volt idonk sajnos. Es a vidampark utani kinai all you can eat etterem is megvolt, ahol kiloszamra ettem a shrimpet (garnelarak), amit Finnorszag elott az Isten nem tudott volna megetetni velem :D es meg Finnorszagban is veletlenul ettem meg :D na szal igen, jo volt az a nap, termeszetesen jol leegtem :D

Az utolso hetre eleg jol osszehaverkodtam az egyik vizimentossel, Jimmyvel. Mar hetek ota oda szokott jonni a konyhaban, hogy nem akarunk-e elmenni valamerre vagy csinalni valamit, vagy segithetne-e valamit, mert o unatkozik, stb. stb. En csak ugy vettem eszre, hogy mindig amikor elment elottem, akkor eleg durvan ram szokott mosolyogni. De aztan hetek ota nem volt semmi. Fiaink aztan elvallaltak az esti canteent, amit a kozossegi helyisegben, a rechallban kellett csinalni. Fo feladatuk a quesadillas elkeszitese volt, ami egy nagyon finom kis snack. Mindig fel szoktunk menni hozzajuk Tundivel. 1x nem voltam fenn, Tundi fenn volt, es felment Jimmy, es hianyolt, hogy merre vagyok. Na onnantol kezdve mindennap felmentem, kepzelhetitek... :D Aztan masnap mar fenn is voltam, Jimmy is fenn volt, es beszelgettunk. Az igazgatono lanya is ott volt, vele elkezdtunk 1 felreertheto jatekot jatszani, aminek a lenyege az volt, hogy ki birja tovabb rohoges nelkul, mig a masik szexi dolgokat probal csinalni artikulalva, vagy akarhogy mashogy :D Vasarnapi nap volt, amikor akar nagyon kesoig is fenn maradhattam, ezert mindenre nyitott voltam, amire csak hivtak. Filmezni akart pl. Jimmy, de a tobbiek nem akartak, mert mar keso volt. Engem szemelyesen nem kerdezett meg, ugyhogy en nem mondtam ra semmit, hogy egyedul en szivesen elmennek vele filmezni :D Aztan valahogy feljott az ejszakai csonakazas a tavon :D A tobbieknek ez sem tetszett annyira, en meg mondtam, hogy en szivesen elmennek csonakazni, de tudom, hogy Jimmy nem jonne el velem egyedul, mert nem szeret :D Mondta, hogy de, o szeret engem, es el is mentunk ejfelkor a tora csonakazni :D Nagyon szep volt, epp telihold volt, meg sotet sem volt. Haromnegyed orat voltunk kinn, aztan eljottem aludni azzal a tudattal, hogy masnap reggel megint megyunk csonakazni. Ami aztan kiderult, hogy nem egeszen ugy volt, ahogy elkepzeltem... :D masnap reggel a gyerekek osszeultek es valaszthattak, hogy mit szeretnenek csinalni. Na a vizen lehetett valasztani a csonakazast, es arra gondolt Jimmy, hogy csatlakozhatnek :D Nem csatlakoztam, mert megbeszeltuk Zolival, hogy delutan megyunk majd afonyat szedni a to korul, ugyhogy csonakazhatok majd vele is eleget. Egye fene, a nap tartogatott meg meglepeteseket :D Megkerdeztem Jimmytol, hogy ugyan mit tervez estere, mert unatkozni fogok. Mondta, hogy elmehetnenk (a magyarok es o) valahova meginni valamit. Tobbieknek nem nagyon volt kedvuk, illetve Zolinak de, de rabeszeltem, hogy neki se legyen :D Bar a vegere nem erezte magat jol, ugyhogy nem is tudott volna eljonni... na mindegy. Eloszor Jimmyvel mentunk el, aztan kesobb csatlakoztak a haverjai, Dave es Jordan. Dave minden evben itt volt, de meg egyszer nem beszeltunk 2 szonal tobbet. Es lehet, hogy a 2 szo is sok, mert nem az a koszonos tipus. Na ez iden ugy nez ki, hogy megvaltozott :D Az esti program vegul az lett, hogy elmentunk Jordan hazaba, ami olyan 20 percre van a tabortol, es ott beszelgettunk, meg iszogattunk. Mivel eleg keso volt mar (ejfelkor indultunk el oda), ugy dontottunk, hogy ott alszunk es majd csak reggel indulunk vissza a taborba. 3ig beszelgettunk, es megegyeztunk Jimmyvel, hogy fel 7kor indulas van vissza a taborba. Hat nem volt sok az a kb. 3 ora :D Visszafele majdnem eltevedtunk, nem tudtuk, hogy az erdoben melyik uton jottunk... :D de aztan meglett minden, es sikeresen visszaertunk a taborba. Nagy "szerencsemre" pont akkor ment Tim a konyhaba, amikor bejottunk a kocsival es szalltam ki Jimmy autojabol. Szerintem nem gondolt semmi rosszra es nem ertette felre, hogy mit keresek en kora reggel Jimmy kocsijaban :D Na hat az a nap egy remalom volt, nagyon almos voltam, es nekem ugy kellett dolgoznom :D Raadasul Asher sem volt ott segiteni, hanem benn volt a mosogatoban. Ettol a naptol kezdve Dave is mar hozzamszolt, ha latott, akkor mindig ugy koszont, hogy "Szia Dori", es mindig tarsalogtunk valami kicsit. Eddigi evekben koszonni sem nagyon koszontunk egymasnak, ugyhogy erezhetitek a kulonbseget :D Jordan is aranyos, mindig odajott hozzam mosolyogva es o is megkerdezte, hogy mizujs velem. 

Aztan az utolso 2 heten elkezdtunk poenkodni Nicoval a konyhan. Rendes a gyerek, eddig csak a zenejet imadtam, most mar ot is :D Utolso napon viszont nagyot nott a szivemben es alig varom, hogy jovore ismet talalkozzunk :D Szoval megbeszeltuk Jimmyvel, hogy utolso napon egyutt leszunk, de csak ejfel utan, ugyanis a taborozok legidosebb csoportjaval ejfeli uszas volt. A magyarok mondtak is, hogy ok ejfel utan mar nem kezdenek bele semmibe. En meg ugy voltam vele, hogy hat utolso nap van, miert ne. Orultem volna, ha csak Jimmyvel lettem volna, de elhivta Nicot is. Gondoltam, ne harman legyunk mar, hivtam Ashert is. Este at is mentem a fiukhoz, kartyaztam veluk, Nico mutatott par kartyatrukkot... 1 ora varakozas utan Jimmy meg mindig nem jott oda, igy hat elindultunk megkeresni ot. Meg is talaltuk, es azt mondta, hogy nem tudta, hogy a fiukhoz kell mennie (megjegyzem, 2x mondtam neki, hogy a fiuknal talalkozunk). Eredeti terv szerint taboron kivulre mentunk volna, de vegul maradtunk a fiuk szobajaban, ugyanis mar tobb gyerekfelugyelo jott es elkezdodott egyfajta buli. Az eleje nagyon szar volt, es az elejen le is akartam lepni, de aztan visszamentem. Nem bantam meg :D Nicoval csomot hulyultunk, megbeszeltuk, hogy nem fekszunk le aznap aludni, sot, elmegyunk a Dunkin Donutsba (amerikai gyorskajalda, imadom a kavejukat, de fankra vannak specializalodva), ugyanis ott mindent lehet kapni, amit ember megkivan :D De aztan sajnos Nico sajnos eleg hamar bealudt. Jimmy meg kozben atment a masik szobaba, ahol annyira nem tetszett a partihangulat, ugyhogy 4kor en is ugy dontottem, hogy lelepek. Sajnos a Nicon meg a Jimmyn kivul nem nagyon beszelgettek velem, bar inkabb mondhatnam azt is, hogy csak a Nico beszelgetett velem. Inkabb csak hallgattam, hogy milyen hulyesegeket tudnak osszehordani a gyerekfelugyelok ott maguk kozott :D Ekkor sem aludtam tobbet 3 oranal, megsem voltam annyira faradt, mint elozo alkalomkor. 

A bucsuzkodas napja viszont remes volt. Szombaton reggeli utan indult el mindenki haza. Eleg szar erzes volt latni, hogy mindenki pakol es megy el, mi meg meg itt leszunk par napig, jomagam 2 hetig. A Jimmyvel valo bucsuzkodas azert volt nagyon rossz, ugyanis azt mondta, hogy nem nagyon akar jovore visszajonni, sot, latogatni sem. 31 eves, azt hiszi magarol, hogy oreg, es emiatt nem talalja meg a helyet a taborban... ami szerintem hulyeseg, mert tobb idosebb egyen van itt, mint o, es o sem az a tipus volt, aki sokat unatkozott... szerintem. Na mindegy. Vegulis mindenkinek mast mondott, nekem azt, hogy nem jon vissza, meg latogatni sem nagyon akar, aztan Niconak azt mondta, hogy ha o es Asher visszajon, akkor o is visszajon melozni, aztan utana nekem azt mondta, hogy ha dolgozni nem is, de latogatoba lehet, hogy visszajon... aztan Tundinek azt mondta, hogy nem fog tobbe visszajonni... szal fene tudja. Es azert rossz ugy elbucsuzni valakitol, hogy tudod, hogy sosem fogod latni, illetve, hogy csak sejted. 

Lebeszeltuk Timmel, hogy elmegyunk hozza Albanyba, ahol lakik. Vasarnap ugyanis szabadnapunk volt mindannyiunknak, igy nem kellett semmit sem csinalnunk. Delutan indultunk, este kicsit iszogattunk, beszelgettunk es jatszottunk a fonokeknel. Vasarnap pedig elmentunk varost nezni, meg el akartunk menni egy fegyverkereskedesbe, de sajnos zarva volt. Meg egy kicsit jatszottunk, aztan eleg hamar, mar 3kor jottunk vissza a taborba, ugyanis 2 oras volt a kocsikazas. Tim felesege, Sandy hozott vissza minket, es neki is baratsagos idobe kellett visszaernie. 

A tabor pedig kiurult, 8an vagyunk per pillanat, ez csokkenni fog hamarosan, amikor elmegy a tabori sofor, majd Tundi is a heten. Viszont majd jonnek 3an. Lenyeg a lenyeg, hogy egy ideig nem leszunk 10nel tobben. 2 het mulva viszont eskuvo lesz, akkorra azert tobben leszunk a taborban, es remelhetoleg konyhara is olyanok fognak meg jonni, akiket ismerek. A mai napon pedig elkezdotott a tabor utani osszepakolas, elkezdtuk osszeszedni a hatrahagyott cuccokat es kitakaritani a hazakat. Hihetetlen, hogy milyen dolgokat hagytak itt a gyerekek, Harry Potter konyvet, meg Alkonyat konyveket, kajat, piat, egy csomo sampont, meg ilyeneket... ja, meg mar 1 dollart gyujtottem ossze a talalt penzbol, de a tobbiek mar tobbet is osszeszedtek :D A takaritast meg nem fejeztuk be, ugyhogy holnap meg van eselyem tobb penzt talalni :D

Aztan szombaton megtudtam, hogy felvettek Indiaba gyakornoknak vegre valahara! Delhibe fogok menni, aminek egyreszt orulok is, masreszt nem. Orulok, mert ott van a legtobb latnivalo, viszont sajnos eleg sokan panaszkodnak az ottani helyzetre. Mindenesetre egy hajfestest megejtek, oktober es februar kozott barna hajjal fogok nyomulni erzeseim szerint :D Es termeszetesen ott is vezetni fogok (vagyis probalok) blogot :) 

Most ennyit, remelhetoleg meg utazas elott jelentkezni fogok :)

Ujra itt :)

Eees ujra itt vagyok :) Nem haltam bele a kullancscsipesbe, jol megvagyok, bar a helye meg latszik. Kicsit szarul erzem magam, hogy tobb heten keresztul nem irtam semmit, DE! Draga gepem kezdte megadni magat, Finnorszag utan ugy nezett ki, hogy verge helyreallt minden problemaja, de nem. Sajnos itt az USAban felmondta a szolgalatot, nem toltott be a Windows, igy uj gep utan neztem. Eleve akartam venni egy fenykepezogepet, ugyhogy gyorsan fel is csaptam az Amazont es egy atalakithato tabletet kerestem es talaltam is egy Asus szemelyeben. Meg is rendeltem mindent, elkoltottem 800 dollart, igy vegre van gepem is, es fenykepezom is, ami mellesleg eleg jo kepeket csinal! Sajnos Magyar billentyuzetem nincs es a Word is angol, ezert ezentul ekezetek nelkul elvezhetitek az irasaimat. :D

Szoval a munka megy, dolgozunk kemenyen, tul sok dolgot nem tudok mondani. Lassan megy el az egyik mosogatos fiu, ezert a mi fiainkat fogjak beallitani a konyhara. 3 napig Zoli less benn, 3 napig Laci. Ma elkezdtuk a lobbizast, hogy ne a mosogatoban legyenek, mert sokkal gyorsabban dolgoznak, mint Asher. Valamint azert nekem is jobb lenne a dolog, ugyanis velem dolgoznanak, en meg nem unatkoznek. A Laci mellett speciel szetrohognem a fejem, mindig ugrat valamivel es mindig loki a hulyesegeit :D

Voltak alkalmak, amikor sikerult kimenni a taborbol, mert nem kellett annyit dolgoznunk. Kirandultunk az Appalache-hegysegben, kicsit mentunk a turautvonalon, nem volt rossz. Az egesz turautvonal 2 ezer merfold, Szoke azt mondta, hogy nagyon sokan vagnak bele, de kevesen tudjak megcsinalni, mert sok penz kell hozza, valamint 6 honap alatt lehet kb. megtenni. Szal inkabb az idohossz miatt nem csinaljak meg, minthogy a nehezseg miatt.

Visiting day alatt sajnos nem tudtunk elmenni a taborbol, habar szerintem siman elmehettunk volna. Delben kb. ki kellett pakolni par talcat, amit a fonok is ki tudott volna rakni, este volt kicsit nagyobb szabasu vacsora, de az is kivitelezheto lett volna nelkulunk. Meg azt terveztuk, hogy elmegyunk Northamptonba bulizni, de nem jott ossze par ember miatt. Ehelyett remelhetoleg most szombaton megyunk, amikor szinten nem lesz tul nehez napunk a gyerekek valtasa miatt. Nem remlene, hogy az elozo evekben a gyerekvaltas napjan sokkal tobb szunetunk lett volna, de mindegy, ne legyen igazam :)

Elozo heten elvittek minket cirkuszba. Jo volt, szep volt. Leginkabb fiatal gyerekek leptek fel, 1 ember remlett, aki kozepidos volt, de a tobbiek foleg 20 even aluliak voltak. Ezen kivul eljutottunk a fagyizoba is mar harmadik alkalommal, es ezt is a tabor fizette. Ennyiszer meg nem voltunk ott, tavaly voltunk ketszer, es nem tartom kizartnak, hogy 1. Evben nem voltam, de erre nem mernek tenni.

A hetek folyaman megvettem a repjegyeket es a buszjegyet is az utazashoz, es mar a vegleges terv is kialakult :) Szeptember 1en visznek ki Hartfordba este a taborbol, remelhetoleg minel kesobb, ugyanis a repuloteren fogok csovezni :D Szeptember 2an indul a gepem 5:50kor Miamiba, es mondta az igazgatono, hogy nem visznek ki akkor reggel, ugyanis hajnali 3kor kellene kelni. Hat mondom jo, akkor inkabb kinn idozok a repteren, de el szeretnek menni egy olyan jarattal, amivel nem kell atszallni. Igy 3 ora alatt leerek Miamiba, ha masik geppel mentem volna, akkor 5-6 ora let volna az ut. Remelhetoleg Miamiban ott fog varni ram a Zoli a frissen berelt kocsival :D Aznap Miamit nezzuk meg, masnap lemegyunk Key Westre, az USA legdelebbi pontjahoz. Ott buvarkodunk es megnezzuk a naplementet. Elmegyunk az Everglades Nemzeti Parkba 4-en. 5-en ismet Miamiban leszunk, majd 6-an ketten Zolival (mert amugy meg 3 lany velunk lesz….) megyunk a Kennedy Space Centerbe, majd Orlandoba, ahonnan Zoli repul New Yorkba. En Couch Surfingelni fogok, bar Orlandoban meg nincs hostom. 9-en megyek Atlantaba busszal, oda mar van hostom szerencsere :) Szeptember 12en repulok New Yorkba Chicagon kereszul. Meg oda sincs hostom, mert meg nem dontottem el, hogy kinel legyek. 2en mar irtak, az egyik eleg szimpi, csak a problema az, hogy New Jerseyben lakik az illeto. Bar buszok vannak eleg korantol eleg kesoig 10 percenkent… a masik meg New Yorkban lakik, de annyira nem nyert el. Na hat mindegy, lehet, hogy a new jersey-I emberket fogom valasztani. Visszaterve Orlandora ma pont azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy hotel lesz belole, mert nem tul sok relevans ember van Couch Surfingen :/ meg abban remenykedek, hogy lesz olyan Camp Leadersszes, aki Orlandoban lesz, es akkor majd csatlakozok hozza. New Yorkra talaltam 1 lanyt, aki szinten ott lesz, es eleg komolyan gondolja a varosnezest, ugyhogy jo lenne, ha ossze tudnank hozni tenyleg a dolgokat es egyutt tudnank lenni. Nem nagyon szeretek utazas alatt keson kelni, pihenni lehet hazafele a repulon, valamint otthon is.

Munkakeresessel meg mindig ugyanugy allok sajnos :( Voltak interjuim, de sajnos senki sem jelezte, hogy kellenek nekik… ezert mar elkezdtem Magyar cegekhez is jelentkezni. Viszont ezeknel az a baj, hogy gyakornoknak nem nagyon vesznek fel olyan embert, aki passziv feleven van… na de mindegy, majd kiderul. Ha nem jonne ossze semmilyen allas, mar arra is vannak terveim… gondolkoztam, hogy ha marad penzem, akkor elmegyek egy kisebb europai korutra, az egeszre keresnek valami embert, akivel vegigstoppolnank az utat, Couch Surfinget hasznalnak, igy csak a kajaert kellene fizetni. A masik lehetoseg, hogy otthon maradok, elmegyek jogsit csinalni es kozben Tescozok valahol. Bar ez szep es jo, csak nem tudom, hogy melyik varosban tudnek ugy Tescozni, hogy kozben autoiskolaba is tudjak ugyanott jarni.

Ennyit mostra, nem tudom, hogy mit tudnek meg irni :) Igerem, hogy legkozelebb nem 3-4 het mulva jelentkezek. Akkor legalabbis mar vege lesz a tabornak, marmint annak a reszenek, hogy itt vannak a gyerekek, es pakolni kell. Megprobalok szombat utan irni, remelhetoleg tenyleg osszejon valami szabadidos program, es nem a taborban kell ulni egesz este :) 

Első napok a konyhán

Elég gyorsan elment az első 2 hét, így június 23-án már a konyhán kellett dolgozni. Nagyon vártam már, hogy átkerüljek konyhára, mert kicsit fárasztónak találtam a reggel 8tól a délután 4ig tartó műszakokat. Hétfő reggel azonban még karbantartóként kellett kezdenem, Tim viszont szólt, hogy 10től menjek konyhára, ha tudok, addig pihenhetek. Naivan azt gondoltam, hogy úgyis lesz pár óra szabadidő, szal segítek a többieknek, és 10kor lelépek. Nem jött be a számításom, átmentem konyhára 10kor, délben ebédeltünk, de folyamatos munka volt 4ig. Akkor kaptunk 1 óra szabadidőt, aztán mehettünk is vissza vacsit csinálni. Végül este 8kor végeztünk, kb. 11 óra munkával. De legalább mindent ki- és letakarítottunk. Kedden szerencsére már jó nap volt. Mivel minden le lett takarítva, csak a kajakészítéssel kellett foglalkoznunk. Ezért sikerült is 5 óra szabadidőt kapni: 3 órát reggel, 2t délután. Mivel a többiek karbantartósdit dolgoztak, ezért a szabadidőm alatt egyedül voltam. Jó volt, de a végére nagyon untam magam :D aludtam, gépeztem, hajat vasaltam… :D meg délután levelet írtam a finn levelezőtársamnak. És végre Skypeolhattam Melindával is :D Nem tudom miért, de mostanában mindig Skypeolhatnékom van. Az utóbbi 2 nyár alatt vagy 3 alkalommal Skypeoltam, úgyhogy nem tudom, hogy mi lelt. 

A konyhára amúgy mindenki visszajött tavalyról Petra kivételével. A fiúknak nem nagyon örülünk, ráadásul csatlakozik hozzájuk majd egy 3. fiú is, és a mellettünk lévő szobában lakni. Próbálok normálisan hozzájuk állni, lehet, hogy tök jó fej Austin is, csak beszélni kéne vele… végülis tavaly nyár végére is már normálisabbá vált. 

Hogy ne legyen túl rövid a bejegyzés, megemlítem a fura találkozásaimat a fura lényekkel :D Elég horrorisztikussá vált a tábor tele veszélyes dolgokkal: pl. itt van a poison ivy, aminek nem tudom a magyar nevét, de valami fű :D A lényege az, hogy valami olaja van, ami, ha rákerül a bőrre, akkor felhólyagosodik és hajlamos elterjedni. És eléggé fáj. (Laci fűnyíráskor valahogy kapcsolatba került vele….) Az eddigi 2 év alatt nem hallottam erről, mint kiderült, a konyha körül is elég sok ilyen növény van. Na mindegy. Aztán megjelentek a pókok. Illetve szimplán nem mentek el, mi meg korán jöttünk. Sok pók van, de azért nah… nem 10 centisek! :D Múltkor speciel a fürdőben találkoztunk össze eggyel, amit nem is tudom, hogy ki és hogy menekített ki. Mindegy. Egyik este Tündivel játszottunk a szobában, talált 1 labdát, ami tök jól pattogott, 1 órán keresztül dobálgattuk, ha elejtettük, úgy kellett megszerezni, hogy nem mászunk le az ágyról :D azaz eldobáltam az összes papucsomat és cipőmet, hogy visszaszerezzük a labdát a legtávolabb eső részről :D Végül Tündi el akart menni fürdeni, hiszen már este 10 is elmúlt, úgyhogy én nyertem :D Ki akartam menni kezet mosni, és mivel a mosdó rögtön a fürdő bejáratánál volt, nem akartam felkapcsolni a lámpát. Mezítláb mentem ki, erre valami szöszire belerúgtam. Kicsit meglepődtem, hogy elvette volna a Tündi a lelépőt a zuhanyzó elől. Felkapcsoltam a lámpát, erre a lábamtól fél méterre ott volt az a 10 centis pók. Este negyed 11: Dóri elkezd visítani, mint a fába szorult féreg :D:D rögtön indultam is a fiúkhoz, hogy szedjék ki onnan de azonnal, mert akkor én náluk alszom :D Lacihoz akartam menni először, mert az ő szobája van közelebb, de már aludt. Nem akartam felkelteni, úgyhogy menni készültem át Zolihoz. Mivel nem Finnországban vagyok, negyed 11kor itt már sötét volt, és nem világos. Tök kétségbeesetten sietek át a ház másik oldalához, erre valaki hozzám szól. Azon a szinten voltam, hogy elvisítom magam, hogy a pók után kinn is összetalálkozom valami lénnyel, de aztán csak a Zoli ült kinn és gépezett :D úgyhogy kétségbeesetten húztam magammal, hogy segítsen rajtunk, és segített :D Na ez az alkalom óta idegbajos vagyok minden gyors mozgásra, érintésre és hangra :D ezt Laci speciel elég jól ki is használja, állandóan ijeszteget. Múltkor pl. bement a „szentélyembe” (ez 1 kis lyuk a szobán belül, ahol vannak a cuccaim. Egy lepedővel van eltakarva, ezért az egy ilyen titkos hely = szentély :D), a 11 óra munka után mondtam valamit a Tündinek, vettem volna le a pólómat, erre a Laci visítva kiugrik a szentélyemből  :D hát mit tudtam volna csinálni, én is visítottam, azt hittem, hogy ott halok meg :D Tündi meg csak röhögött… :D hát igen, kedvesek az emberek :D:D

És akkor még 1 találkozás: egyik nap bejöttem mosdószünetre a házunkba. Végzem a dolgom, erre látom, hogy valami elsuhan az ajtó előtt. A pókos sztori után képzelhetitek, hogy milyen állapotba kerültem, én pedig semmi jóra nem számítottam azután. Nézem: egy mókus. Egy mókus jött be a fürdőnkbe :D Ki akartam menteni, de aztán elég jól elbújt… később visszajöttünk, hogy kimentjük a házból, de nem találtuk sehol, úgyhogy valószínűleg magától kiment vissza az erdőbe.

Az utolsó találkozásom alkalmával testközelbe kerülhettem egy kullanccsal. Kiszedték belőlem, eddig még nem haltam meg :D Ezzel zárom is ezt a bejegyzést, ha nem kaptam valami kullancsos betegséget, akkor számíthattok újabb bejegyzésekre is a közeljövőben :D

Munka ezerrel

Az első 2 hétben nem nagyon kell konyhán lenni, kivéve, amikor gyorsan összedobunk valami kaját. A lehető legegyszerűbbet akkor is, ugyanis más dolgunk volt. Leginkább fizikai munkát csináltatnak velünk, ami inkább fiúknak való, de próbálunk mi is úgy szuperálni, mint a fiaink. Reggel 8tól délután 4ig dolgozunk, heti 1 nap szabadnappal. Az első napon ki kellett söpörni az összes házat, ahol a gyerekek lesznek, össze kellett tologatni a bútorokat. A 2. napon gereblyéztünk, aztán ágyakat is tologattunk… aztán még több gereblyézés, még több seprés… aztán volt, amikor a tónál is dolgoztunk. Kicsit le is égtem, illetve tovább is égtem. 1. szabadnapunkon, vasárnap elmentünk kirándulni a tábor körül, 10 km-t jártunk. Annyira nem lehetett észrevenni, hogy süt a nap, de aztán délben elég szépen kisütött, és lekapta a kezem, ami aztán eléggé fájt.. úgyhogy igen, leégtem :D A további napokban tovább égtem, a kezem kb. úgy néz ki, mint egy 40 éves embernek. Tudom, vigyáznom kellene magamra. El sem akarom képzelni, hogy mi lesz velem Miamiban. Ja, igen, az utazás… úgy néz ki, hogy Floridába megyek: Miami, Orlando, meg átugrok Atlantába is. Miami mellett megnézzük Key Westet, az USA legdélebbi pontját, valamint az Everglades Nemzeti Parkot, ahol hemzsegnek az aligátorok, és ahova elég sok repülő lezuhant. Elvileg lehet „simogatni” aligátorokat is, majd pózolok 1-el ígérem! :D Orlando előtt megnézzük a Kennedy Space Centert, Orlandoban meg még nem tudom, hogy mit fogok csinálni, elég sok program van, ami tetszik: Disney World, Sea World, Universal Studio… majd még meglátom, hogy ki lesz velem, meg hova akar menni… a Disney Worldbe nincs sok kedvem egyedül menni, a többit még úgy ahogy meg tudom ejteni egyedül. Atlantában pedig a CNN-t és a Coca Cola gyárat látogatnám meg. 

Szóval vissza a munkához. A 2. héten eléggé szét volt szedve a csapat, Tündit és Lacit elvitték építkezni, éppen az egyik háznak a teraszát újították fel. Mi meg maradtunk 4-en: Migel, Ari (amerikaiak, nagyon jó fejek), Zoli és én. Mivel a prioritás az Emma (mindegyik háznak van neve, Emma az egyik) építése volt, ezért nekünk ilyen potyafeladatok jutottak: tűzriasztó-csere, kisebb gereblyézés, szúnyogháló javítás… na ez volt az, amit az elején utáltam, de tökre megszerettem :D először az iroda szúnyoghálóit kellett leszedni, ahol azt sem tudtam, hogy miért vagyok a világon… aztán utána le kellett ellenőrizni az összes ház szúnyoghálóját, amivel elment 1 egész óra, másnap pedig elindultunk és kb. egész délután a szúnyoghálók javításával szöszmörögtünk. Az utolsó napokban pedig vezethettem a tábori traktort :D:D van 1 bácsi, aki használja, és nem engedi meg senki másnak, hogy vezethessük. Éppen szabadnapon volt, és hát munka volt: gereblyézni kellett és össze kellett szedni a kupacokat a géppel. Megmutatták, hogy hogy kell használni, aztán vezethettük :D Mondanom sem kell, hogy az tetszett legjobban az egész 2 hét alatt :D És arra jutottam, hogy ha szeptembertől nem tudok menni gyakorlatra sehova, akkor a pénzt, amit hazaviszek, rááldozom a jogsira és szerzek jogsit. 

Folyt. köv.!