6. nap - Fáradtság a köbön

Az utóbbi napok elég hasonlók voltak... a mai is, de úgy éreztem, hogy mindenképp meg kell osztanom a velem történteket az este folyamán :D

Reggel megtudtuk, hogy megint kell tortát csinálni, mert 2 gyerekfelügyelő ünnepli a szülinapját. Kicsit fura volt, hogy 2 embernek 1 tortát kellett csinálni, na de végül megoldottuk. Délután pedig diszitettük.

Este barbecue partyt terveztünk a konyhán, de persze a vacsi előtt negyed órával beborult az ég és persze szakadt ezerrel. Amúgy elkezdtem irni az esős napok arányát. Nem hazudok, 100%-on állunk eddig, azaz hétfő óta nem volt olyan nap, hogy nem lett volna vihar. Tündi meg Petra mindennap NeoCitran féleséget isznak, ami nem is csoda, hiszen reggel a vizes füvön megyünk dolgozni, délben kuka meleg van, este pedig szakad az eső. Egyik nap speciel 1-2 percen múlott, hogy ne ázzunk el: amikor mentünk dolgozni, akkor még nem volt semmi, 2 perc múlva meg már szakadt. Ez Amerika. Holnap lesz 1 éve, hogy megtapasztaltam egy nagyszerű villámbecsapást a közeli fába, nagyon remélem, hogy ezt nem fogom újra megélni.

Már napok óta unjuk magunkat esténként. Ilyenkor nem tudunk gépezni sem, mert kb. nincs fenn senki, akivel lehetne beszélni, meg már mindent megcsináltunk napközben. Ma elmentünk sétálni, majd megkérdeztem Petrától, hogy van-e kedve kicsit kosarazni. Beleegyezett, úgyhogy mentünk. A pályán ott játszott még 2 kisfiú, az egyik kb. 2 fejjel volt alacsonyabb, mint én (szerintem lehetett vagy 10 éves...), a másik idősebb volt, de még ő is fél fejjel alacsonyabb volt, mint én. A kisfiú megkérdezte a Petrát, hogy van-e kedvünk játszani, hát mondom miért ne... Petra már félt, hogy úgy sz*rrá vernek, hogy csak na :D Aztán nem igy volt! Végül mi nyertünk, de szegény kisfiút nagyon sajnáltam, kb. odaálltam elé és szabályosan ki tudtam volna venni a labdát a kezéből, ha átölelem :D Próbáltam nem túl kegyetlen lenni (hát milyen kedves vagyok :D ), úgyhogy néhányszor engedtem a kisfiúnak, és odaadtam neki a labdát :D Jó volt egy kicsit játszani, remélem, hogy nem kell sokáig várni a legközelebbi alkalomra :D Esetleg Vilmos is megérkezhetne, és akkor velük is tudnánk nyomatni :D

Habár halál fáradtak vagyunk Petrával, mégis átmegyünk a főnökhöz társasozni. Tegnap is voltunk nála, elég jó volt, negyed 12kor jöttünk el onnan. Szerintem most sem fogunk korábban visszajönni :D De nem baj, mert 1 órával később kell menni dolgozni :)

3. nap - A külföldinek nincs joga hülyének lenni

Ez a nap kész katasztrófa volt munka szempontjából. Nem azért, mert majd meghaltunk a melóban, pont ellenkezőleg: majd szétuntuk a fejünket Petrával. Egyszerűen nem volt semmi munka, mindent megcsináltunk tök hamar. Sütöttünk tortát is. Elég fura volt, mert mi Petrával csináltunk egyet, meg a főnök is csinált egy másikat. Mig mi 5-10 percig kevergettük, addig ő 2 perc alatt összedobta... de végülis a mienk nem is lett olyan csomós, mint az övé... na mindegy. Délután pedig diszitettük őket. Reggel ez volt a dolog.

Reggeli után Tündi megmutatta, hogy mit hogy kell csinálni a salátabárban, ugyanis, ha ő szabadnapon lesz, akkor nekünk kell őt helyettesiteni. Majd időztünk egy jó darabig, mert jött a Sysco (cickóó :D), a főnök pakolt, nem tudott semmi melót adni. Végülis azért vártunk rá vagy fél órát, hogy megmondja, hogy mikor jöjjünk vissza, úgyhogy fasza volt.

Ebédkor ugyanúgy unatkoztunk, vacsoránál mégaztán. Szőke bekapcsolta a grillsütőt, úgyhogy odamentem, megkérdezte, hogy szeretném-e csinálni, hát mondom persze :D Úgyhogy zöldségeket grilleztem a vacsorához. 

1 éves laptopom pedig megélte eddigi legszörnyebb pillanatát: megélte a kék halált, újrainditottam, és nem töltött be... én már kb. az idegbaj határán álltam, többszöri újrainditással sem töltött be a Windows - hát persze, merevlemezzel van valami. Végigfuttattam 1 tesztet, amit a mai napig nem tudom, hogy hogy inditottam be :D Na mindegy. Utána szerencsére működött, remélem, hogy nem is lesz baja, mert hát az már tényleg gáz, hogy az 1 éves Dell laptopom előbb meghal, mint a 4-5 éves Fujitsu..

Este elhivtak minket fagyizni. Mentünk páran, néhány gyerekfelügyelő, akik ma érkeztek, mi magyok, a fiúk és Asszonyka a konyháról. Petrával mi a 35-ös kocsijába kerültünk. Útközben nem láttuk a többieket mögöttünk, úgyhogy én csak reménykedtem, hogy elvisz minket a 35-ös megerőszakolni :D De hát SAJNOS nem történt meg :( 

Ugyanabban a fagyizóban voltunk, ahol tavaly is - állatok mindenhol, stb. stb. Én nagyon nem tudom kiismerni ezeket a hülye fagyizókat... ki van irva, hogy a kis adag $3, mondom oké, kicsit drága, 2 gombóc azért elég lesz... megyek a pénztárhoz, erre $9.56-ot kellett fizetnem... kiderült, hogy a bácsika 3 kis adagot ütött be, úgyhogy szépen reklamáltam. Aztán utána mondta a Tündi, hogy a $3 nem 1 gombócra vonatkozik, hanem adagra... úgyhogy mig ők $2.50-öt fizettek a 2 gombócra, addig én $6.56-ot... úgyhogy szépen át lettem vágva, a bácsika meg elég szerencsétlen, hogy nem tudta megállapitani, hogy 2 gombócot vettem és nem 2 kis adagot... -.-" és eldöntöttem, hogy többet oda nem megyek :P

1. nap - Érkezés a táborba

Reggel már 06:20kor fenn evett a fene. Úgy döntöttem, hogy már nem fekszem vissza, hiszen csak 25 percet tudtam volna pihenni. Így legalább tudtam egy kicsit gépezni is, mielőtt elindultam volna a Port Authoritybe, ahonnan a busz indult. Azt persze nem gondoltam, hogy az a terminál is akkora bonyodalmat fog okozni, mint bármi más abban a koszos, mocskos legnagyobb városban :D Úgy volt ugye, hogy Petrával 08:15kor találkozunk, együtt megvesszük a jegyet, majd megyünk a buszra. Már beértem 08:00ra, meg is találtam a helyemet. 08:20kor azonban Petra sehol sem volt, így már egy kicsit kezdtem idegeskedni. Végül küldi az SMSt, hogy hol vagyok, mert ő már ott van a megbeszélt helyen, de nem lát sehol. Hát mondom én is ugyanott vagyok, de én sem látom őt :D Végül 08:30kor irt, hogy megvette a jegyet, találkozunk a busznál. Oké, beálltam a sorba. Nem tudom, hogy hány ember volt előttem, de csak 1 ember volt a pultnál, úgyhogy 08:45kor úgy döntöttem, hogy megpróbálom a gépes jegymegvételt - és sikerült! :D Úgyhogy rohantam is a buszhoz. Ebben csak az volt a gáz, hogy nem tudtam, hogy honnan indult a busz, de sikerült megtalálnom Petrát is, úgyhogy helyben voltam végre én is :) A reggeli kimaradt, ugyanis azt terveztem, hogy Petrával találkozunk és utána elmegyek kaját venni. Hogy miért nem sikerült a találka? Kiderült, hogy a Petra a földszinten, én pedig az alsó szinten voltam... -.-" Újabb terminál, ahol 2 szinten is ugyanaz volt :D A tavalyi ilyen ügyemből nem tanulva most ebből tuti tanulni fogok :D

Felszálltunk a buszra, ahol a következő küldetés a telefonszerzés volt. Hát ezt sajnos nem sikerült teljesiteni. Nem nagyon küszködtem vele, 1 nőt megkérdeztem, aki azt mondta, hogy ő nem használ telefont... na persze. Úgyhogy csak reménykedtünk az út folyamán, hogy ki fognak elénk jönni Winstedbe és fel fognak minket venni. Szerencsére így is történt a 3 órás buszozás után, David, a sofőr kijött elénk. Elmentünk egy boltba, mert Davidnek kellett pár dolgot vennie. Hogy megosszam az egyik tapasztalatom, ami miatt nagyon felháborodtam az amerikai-magyar benzinárak közötti különbség után: a banán. A banán 79 cent volt, ami kb. 175 kg-nak felel meg. És kilója! Tegnap New Yorkban ugyanezt 39 centért láttam egy piacon, ez ugye kevesebb, mint 100 Forint. Otthon meg akciós banán 300 Ft a nagyobb kereskedelmi láncoknál? Kegyetlen... A sokk után elindultunk a táborba.

Az érkezésünk nem volt nagy szám. Az első 10 percben le kellett ülnünk az igazgatónővel tárgyalni a szobabeosztásról. Tündit ugyanis külön szedték, ráadásul külön épületbe, ami nem eléggé tetszett neki, és mi sem így képzeltük el, hogy ő akkor külön épületben lesz. A szomszédos szoba miatt egyikőnk sem panaszkodott volna, de a külön épület már kicsit sok(k) volt számunkra. Végül abban állapodtunk meg, hogy 3an leszünk 1 szobában, ami nem bizonyult annyira rossz döntésnek, mert elférünk rendesen.

Egy kis ágycipekedés után elmentünk lepedőt, párnát és plédet vadászni, passzoltunk pár szőnyegnek valót. Petra talált Oroszlánkirályos párnahuzatot, azóta el akarom tőle venni :D

A kis szünetünk után viszont munkába kellett állni, ahol a mosogatóban kezdtünk Petrával, meg 2 fiúval. Az egyik itt volt tavaly is, Oriana tesója, a másik valami fiatalabb gyerek lehetett, de kettőt nem szólt, hogy hello, vagy akármi. Na igen, a magyarok már csak olyasmi földönkivüliek, akiknek az amerikai 16 éveseknek nem kell számba venni :D  -.-" 3 órát mosogattam, mindent át kellett mosni, ami a konyhában volt. Annyira nem volt rossz, csak meleg.

Kaja után pedig kiderült a végleges munkakörünk. Tündi marad a salátabárban, Petra lesz a kisegitő, én pedig a cukrászos. Hát nem nagyon örülök neki, mert én szivesebben maradtam volna a kisegitő :( Meg majd a különböző tábori kiruccanásokra is nekem kell majd pakolni. Csak túlélem valahogy ezt a 8 hetet ezzel a munkakörrel :D

Ennyit a mai napról. Eléggé hulla vagyok, úgyhogy megyek is fogat mosni, aztán go alvás! A következő irományomat ismeretlen időpontban fogom feltenni. Holnap megtudjuk, hogy mikor lesz szabadnapunk. Sajnos kétlem, hogy együtt lennék akár a Petrával, akár a Tündivel, ez van :( Meg kell tanulnom egyedül eltöltenem egy napot :D

Utazás

Eljött a kiutazásom napja is. Már este 10kor lefeküdtem, hogy tudjak aludni, valamint felkelni hajnali 1kor. Az alvás úgy sikerült, hogy még éjfélkor is azt néztem, hogy mennyi az idő :D úgyhogy igen, eléggé megbukott a mutatvány, úgyhogy kb. 1 órás alvással (se) kellett nekiindulni Amerikának :D Ráadásul amikor felkeltünk, szakadt az eső, meg villámlott - akkora vihar volt, hogy tuti, hogy engem akart megtisztelni az utolsó napomon :D Hát igen, végig is jött velünk Pestig, de szerencsére nem maradt ott, így normálisan fel tudtunk szállni :) Amúgy a táskám 19.5 kg volt, a kézipoggyáaszom a válltáskámmal együtt pedig 7.5 kg, úgyhogy jó voltam! A táskába már könyveket is raktam, úgyhogy nem tudom, hogy mi lett volna anélkül...

A repülőút Amszterdamba nem volt olyan rossz, bár többet vártam :( Tavaly nagyon tetszett, hogy 1 kivetítőn lehetett nézni, hogy merre megy a gép. Na ezen a gépen nem lehetett nézni, csak a végén közölte a pilóta, hogy Csehországon és Németországon keresztül is átmentünk. Köszi! Mellettem egy öreg pasi volt, aki gusztustalan módon szétterpeszkedett és úgy aludta végig az utat, sőt, még a végén sem akart szinte leszállni. Sajnos nem nagyon értékeltem az udvariasságát, még akkor sem, ha 2.5 óra átszállási időm volt. Ja, az átszállás! Hát ez a Schiphol valami katasztrófálisan nagy. Ott nincs több terminál, hanem kapucsoportot jeleznek: A, B, C, D, E, T, jobb, ha nem is gondolunk rájuk. Persze nem csak 1-2 kapu van, hanem mindegyikből vagy 20. Nekem speciel az E19nél kellett beszállni. Az elején kinéztem, mire odaértem az E-hez, addigra már el is felejtettem a számot természetesen. Érdekes módon ott már be is lehetett jelentkezni, úgyhogy meg is tettem. Azt hittem, hogy a tavalyi Angliás eset kivételes volt, hogy olyan részletesen kifaggattak, de nem. Megint megéltem, hogy Hollandiában jobban kifaggatnak, hogy miért akarok az USAba menni, mint maga az USA bevándorlási hivatalábam. Eléggé fusztráltak a nő kérdései: minden táska az enyém-e, egyedül rakodtam-e a táskába, kerülhetett-e a táska más kezébe... tökre ilyen Bekasztlizva külföldönben éreztem magam. Ugyanezt a procedúrát mégegyszer át kellett élnem, amikor fordítanom kellett, mert 1 magyar úr nem tudott angolul.

Aztán felszálltunk a 2. gépre is. G helyemmel totál azt hittem, hogy nem kerülök ablak mellé (a 3-3-3 üléses gépre gondoltam nagyon), de aztán mégis sikerült ablaknál ülnöm. Amikor otthon mondtam, hogy nem érdekel, ha a nagy gép késik, mert akkor már úgy is célban vagyok, akkor nem egészen gondoltam, hogy ennek akkor be is kell következnie :D -.-" Már gurultunk kifele, amikor kiderült, hogy valaki rosszul lett, úgyhogy gurulhattunk vissza a kapuhoz és bámulhattuk az orvosokat és mentősöket, valamint azt, hogy hogy pakolják ki a beteg és a családjának cuccait. Végülis 1.5 óra késés után el is indultunk végre. Akkor meg a szárny elég furán csapta el a felhőt, úgyhogy azért kezdtem el szarni. Amúgy ezen kívül nem hiszem, hogy lehetne okolni a Légikatasztrófák hobbimat, mert abszolúte de nem volt bajom a repüléssel :D

Amúgy itt is 1 pasi ült mellettem, amiben az volt a legjobb, hogy már szúrós izzadtságszaggal ült le mellém - hurrá. Bár elég hamar meg lehetett szokni, úgyhogy ez nem volt zavaró tényező :D Hogy nevén nevezzem a légitársaságot, a Delta által üzemeltetett gépen történtek a dolgok. Az ülések egyszerűen rémesek! Most el lehet képzelni egy régi tanári széket, vagy szimplán a BGF-KVIK 5ös előadójában lévő székeket, amik 10 perc használat erejéig kényelmesek, de nem 8 óráig! Na hát 1 óra után már úgy voltam vele, hogy leszakad a seggem, aztán végül 10 órát kellett úgy töltenem... sikerült aludnom is! Igaz, többször kicsiket, de sikerült. Néztem Alkonyatot, a nem tudom melyik részének a 2. részét, valamint a Madagaszkár 3at. Kicsit tudtam olvasni is, a maradék időt pedig evéssel/ivással töltöttem :D Deltánál csirkét ne egyetek! :D Nem tudom, hogy milyen lehetett náluk a paszta, de, hogy a csirkét többet nem választom náluk, az is biztos! Tavaly tök finom tésztát adtak hozzá az American Airlineosok, na a Deltánál valami 2 színű krumplipürének tűnő anyagot raktak elénk. Na jó, azért nem panaszkodhatok, mert a végén adtak fagyit is :)

New Yorkban leszólítottam 1 csajt, aki Camp Leaderses pólóban volt. Már Amszterdamban is láttam, de szinte biztos voltam benne, hogy nem magyar, akkor meg nem volt angolul beszélhetnéki vágyam :D Na hát igen, aztán kiderült, hogy angol volt. Elsőéves, és az utolsó pillanatban szóltak neki, hogy jöhet ki Amerikába. Hihetetlen a csaj, én tuti nem vállaltam volna be... na szal együtt mentünk a bevándorlási hivatalba, ahol rángatott az ideg, ugyanis Amszterdamban kiderült, hogy a tábori szerződésemet sikeresen nem nyomtattam ki :D Aztán hiába féltem, mert csak az útlevelet meg a repülőn kitöltött papírt kérték el. Eleinte pedig eléggé beharangozták, hogy hány féle papírt fognak elkérni, meg szobára visznek, stb. ... a faszika amúgy jó fej volt, beszélgettünk a mosogatásról, meg megkérdezte, hogy tudom-e, hogy hol van Massachusetts, hát mondom Connecticuttól északra, New York állam szomszédságában, elkezdi jólvan :D Ennyire szőkének nézek ki, hogy nem tudom, hogy hova megyek másodszorra? :D

Végre hátam mögött hagyhattam a repteret és jöhettem Minához. A jegyvételt valami iszonyat amatőr módon intéztem el, aminek eredményeképp 2 AirTrain jegyet vettem és 1 metrójegyet. Ezeknél is az egyik AirTrain jegy $6 volt az $5 helyett. A metrózásról ne is beszéljünk! Elmentem 1 állomásig, ahol át kellett (volna) szállni. Na hát lecipeltem a 26 kilós cuccomat a lépcsőn, mert hát ugye New Yorkban minek kéne mozgólépcső a metrókhoz... erre mondták, hogy nem lehet átszállni, ez meg az megy amarra... na hát kiderült, hogy építkeznek a metrókon, és valóban nem ment az egyik oldalon a metró, amivel Minához is el tudok jönni. Egy jó darabig elmetrózgattam, mire végre valahára sikerült eljutnom a Jackson Heightsre. Nagyon boldog voltam, hogy végre lefürödhettem, megnéztem Facebookot, majd elmentünk Minával egy thai étterembe, meg Arizona teát venni :D 

Most pedig holt fáradtan lepötyögtem eme napomat, úgyhogy mára elteszem magam, holnap 06:45kor kelhetek, hogy mehessek a táborba. Szerintem a buszon tátott szájjal fogok aludni a fáradtságtól... :D Na majd jelentkezek! A Tündi mondott pár sztorit a történésekkel kapcsolatban, úgyhogy kétlem, hogy túl sokáig fogok hallgatni... ;P

Már csak 2 nap!

Végre végeztem a vizsgaidőszakkal, végre hazaköltöztem a piszkos és undorító fővárosunkból, és végre (?) pakolhatok Amerikára. A listát még Minőségirányítás tanulása közben írogattam össze (hát mikor máskor lehetett volna? :D ). Néhány dologgal még ki kellett egészítenem, és végül elkészült a táskám is. Elég hihetetlen, de valamiért több cuccot pakoltam el, mint tavaly, és könnyebbnek tűnik a táska... elvileg 14 kg-t nyomott. Így hát úgy döntöttem, hogy megutaztatok pár könyvet, 1 BGFest, valamint 2 finn könyvet. Igen, idén nyáron a finntanulást tűztem ki magam elé! Remélem, hogy nem úgy fog végződni, mint a tavalyi fogyókúrás dolog :D 

A tavalyi évtől eltérően most sikerült összehoznom találkozót a barátaimmal: Lillával és Annával (+Petra), akikkel Pesten mentünk el egy kávézóba, ahol egy totálisan mentás löttyöt kellett meginnom, mert okos Dórika összekeverte a mentával a mentolt, így valami összedarált füvet kellett innom a totális felfrissülés helyett :D Sajnos kiderült, hogy Anna augusztus 24-én Svédországba megy, így nem hiszem, hogy tudunk találkozni :( 

Aztán sikerült Melindával és Dorinával is elmennünk egy cukrászdába, ahol valami brandys pudingos valamit ettem :D 

Ma pedig elmentem anyával a munkahelyére Fehérvárra, ahol válaszoltam 5 levelezőtársamnak, valamint elköszöntem a Zsanitól is :) 

Mára zárom soraim, asszem a lényegesebb dolgokkal majd vasárnap este (azaz nektek hétfő hajnal) fogok jönni :)