Washington 1. nap

Washingtonra 2 napot szántam. Sajnos a végén ki is derült, hogy ez kevésnek bizonyult, úgyhogy a következő évek folyamán mindenképp visszatérek - ha tehetem - és rászánok még 2-3 napot :)

Reggel 10re mentem Patrikért a hostelbe. Kicsit késtem, mert eltévedtem, és benn keveregtem a sok fekete között :D élmény volt.. Ahol volt a Patrik, oda mentek a Vikiék is, úgyhogy gondoltam, ott fogok szobrozni, amig nem jönnek :D Aztán Patrikkal elég sokáig vártunk, a Vikiék meg csak nem jöttek... aztán felhivtuk a Danit, és ő küldött SMSt, hogy már úton vannak a hostel felé. El is indultunk eléjük, és tökre örültek nekünk, amikor találkoztunk. A fiúk rögtön előrementek, úgyhogy nem nagyon tűntünk olyan társaságnak, akik együtt vannak :D

A hostelben ők is elhelyezkedtek, átöltöztek, összekészültek, ugyanis ők az éjszakai bostoni busszal jöttek Washingtonba.

Utána egyből a Mekibe vettük az irányt, ugyanis szinte mindenki éhes volt. Utána Fehér Ház, Washington Memorial, majd elsétáltunk a Lincoln Memorialhoz. A Fehér Házon eléggé meglepődtem, azt hittem, hogy nagyobb lesz. Tündi mondta, hogy elég nehezen lehet lefényképezni, de szerintem nem volt vele annyi gond.

Mig az összes dolgot megnéztük, már elég késő volt. Igy visszagondolva először a múzeumokat kellett volna megnézni, és, mikor azok bezártak, akkor kellett volna a kinn lévő műemlékeket megnézni. Na mindegy, ezt majd a következőknek lesz jó tanácsként :) Bryce meghivott minket kickballra, úgyhogy azt próbáltuk megtalálni a National Mallon. Minden más csapatot megtaláltunk, akik softballt és soccert játszottak. Végül fél órás késéssel megtaláltuk a kickballos csapatot is. És hát miért ne, leszakadt az ég :D jól el is áztunk. A kickball utáni italozásra nem tudtunk sajnos elmenni :( Bryce csak 1 pólót vitt, úgyhogy a Vikit nem tudtuk volna úgy elvinni, hogy ne kérjék el az útlevelét lecsekkolni. Helyette visszasétáltunk a hostelbe, és le tudtuk foglalni a Niagaráááát :D igaz, hogy Dani eléggé aggódott a pénz miatt, de szerencsére meg tudtam győzni :)

Más ezen a napon nem történt. Azt még meg kell mondanom, hogy az egész napos séta miatt jól le is égtem (bár nem fáj...), valamint a lábaim már majd le szakadtak. A derekam azóta is fáj, talán majd otthon elmúlik... :D

Egész napos utazás

Utazásom 2. napján került sor a 10 órás buszutamra Bostonból Washingtonba. Már pár nappal előtte irtam a Málnákra, hogy lesz-e olyan elvetemült, aki szintén ilyenkor megy ezzel a busszal, és volt! :) Igy ismertem meg Patrikot, akivel később Washingtonban is járkáltunk. A másik gyerek a munkatársa volt, Benjámin.

Mire odaértem a South Stationre, már ott állt a Patrik és várt. Ők már 7kor beértek vonattal, úgyhogy elsőnek tudtak sorba állni a 8:15ös buszra. 8:15kör viszont jött 1 emberke, és mondta, hogy 9:40kor fog indulni a buszunk. Na mondom faszaaa... a Patrikék eléggé fáradtak voltak 1 adag bulizás után, úgyhogy annyira nem voltak beszédesek. Elmentem Mekibe meg WCre, igy a reggelit is meg tudtam oldani.

1.5 órás késéssel el is tudtunk indulni. Emeletes buszunk volt, és annyira szerencsések voltunk, hogy a tetejére tudtunk ülni, ráadásul legelőre! :) Ezt Philadelphiában újból átgondoltuk, hogy szerencse volt-e, ugyanis nem tudtuk annyira kinyújtani a lábunkat. Ezt azonban 1 csaj megmutatta, hogy hogy kell csinálni, aki fogta magát, és feltette mindkét lábát az ablakra :D Néztünk rendesen, a Patrik is mondta, hogy már rég megcsinálta volna, csak azért nem akart ennyire bunkó lenni... erre idejött 1 idegen csaj, beült a jó édes háromszögünkbe, és felteszi a szőrös lábait az ablakra :D (ráadásul a nagyon rövid nadrág volt rajta...). Ráadásul próbált minél feltűnőbb lenni a telefonjával, meg amúgy mindennel.

Washingtonba több, mint 2 órás késéssel értünk oda. Megbeszéltük Patrikkal, hogy következő nap mikor találkozunk, aztán el is búcsúztunk egymástól.  Eléggé fáradt voltam, mert a buszon nem tudtam sokat aludni, és még Washingtonban is várt rám egy fél órás metrózgatás.

Le is mentem, hogy vegyek jegyet. Hát Washingtonban nem 1 álom a jegyvétel, ezt megmondhatom... Bostonban is vacakodtam 1 sort, mire megvettem 1 jegyet, de Washingtonban 10 percet álltam a gép előtt, hogy mi a fenét kell csinálni. Persze senki sem volt ott, hogy tudjon segiteni... végül odament 1 másik géphez 2 emberke. Hallgatom, hogy a csaj "kurva anyád"-ozik, "anyja picsáját"-ozik... na mondom ezek magyarok :D oda is mentem hozzájuk, köszöntem nekik, a srác kicsit rendesebb volt, ő mosolygott, de a csaj ilyen tök flegmán rámnézett, kb. azzal az arckifejezéssel, hogy mit akarok én ott tőle... hát mondom nagyon normálisan fogadja az embert... úgyhogy ott is hagytam őket, mert éreztem rajtuk, hogy nem lesz ott kooperáció :D

Végül valahogy sikerült megvennem a jegyet, és már indultam is, hogy felszálljak a metróra. A kijáratnál viszont nem tudtam először kimenni, ugyanis nem töltöttem fel elegendő dollárral a kártyám :D akkor jött a kérdés, hogy hogy kell feltölteni :D szerencsére látszott rajtam eléggé, hogy kétségbe vagyok esve, úgyhogy oda is jött az egyik emberke és segitett feltölteni a kártyát, és mehettem is ki :)

Mikor mentem ki, pont akkor jött Bryce. Hazamentünk, megkaptam az óriás matracomat, kicsit gépeztem, és elég későn feküdtem le :D A matrac tetszett, mert átlósan is tudtam feküdni. Bryce pedig nagyon rendes volt, adott kulcsot a lakásához, teljes hozzáférést engedélyezett a hűtőhöz, mondta, hogy akármennyit ehetek onnan, meg akármennyi kólát ihatok, meg amit találok, nyugodtan megehetem/ihatom. Persze ennek ellenére próbáltam magam visszafogni.

Boston

Eléggé elhanyagoltam a blogot, inkább csak azért, mert eddig az utazással voltam elfoglalva, és minden este holt fáradtan estem haza. Most viszont épp a 4 órás buszutamat tolom egyedül, úgyhogy ez a megfelelő alkalom, hogy megirjam, hogy mi történt velem eddig.

Bostonra 1 napot szántam. A reggel elég korán felkeltem, hiszen annyira izgatott voltam! :) Nagyon vártam, hogy mit fogok látni, milyen emberekkel találkozok, stb. stb. Úgyhogy nem is vártam sokáig, kikászálódtam az ágyból, reggeliztem, és elindultam. Dariotól elég hamar odaértem volna a Harvardhoz, 15 percre van busszal. De én úgy döntöttem, hogy inkább gyalog teszem meg ezt az utat, meg úgyis olyan korán volt, ha busszal mentem volna, tuti hamar végeztem volna, és akkor még nem lenne kb. semmi sem nyitva a városban. Az utat 1.5 óra alatt találtam meg. Dariotól szerencsére kaptam egy 2 méteres térképet, úgyhogy könnyedén eltaláltam. Útközben megállitott egy biciklis, kérdezte is, hogy hol van ez az utca, meg az az utca, aztán beszélgettünk egy kicsit.

A Harvard elég nagy területen volt, igy, hogy sétáltam, többet is láttam belőle, ugyanis az üzleti kar az egyik oldalon van, a többi kar pedig a másik oldalon. Az üzleti kar tetszett, a többi már annyira nem nyűgözött le, jobbat vártam. Egyedül sétálva elég hamar meguntam a dolgot, úgyhogy 1 óránál tovább nem is töltöttem a nagy kampuszon. Akartam venni valami ajándékot, ugyanis az volt a tervem, hogy mindegyik városból szerzek valami maradandó tárgyat. Boston esetében egy pólót vettem Harvard felirattal. Sajnos Bostonos póló nem került, ugyanis csak olyanok voltak, amik nem tetszettek.

A Harvard után egyből mentem a belvárosba, már metróval. Itt sikeresen el is tévedtem, át kellett szállnom, és az ellenkező irányba szálltam át. Eredetileg 1x kell kifizetni a jegyet, amivel addig van az ember a föld alatt, amig akar, és úgy szállogat át, ahogy akar. Viszont ahol leszálltam, ott nem lehetett átmenni a másik oldalra, ezért mindenképp fel kellett mennem, hogy át tudjak menni a másik oldalra. 2.5 dollárba fájt.. na mindegy, nem vagyok smucig :D:D

A városban először kimentem a mólóra, majd elmentem a New England Aquariumba, ami elvileg a keleti part legnagyobb akváriuma. Hát ahhoz képest... nekem annyira nem tetszett, a Tropikárium szintjét nem nagyon ütötte sajnos :/ voltak benn speciális halak, nagy teknős, meg óriás rája, de pl. cápa 1 sem. Ehhez képest a belépő is elég drága volt. 1 óra alatt végeztem is, utána pedig próbáltam elütni az időt, ugyanis megbeszéltük Vikiékkel, hogy majd találkozni fogunk Bostonban, és együtt fogunk járkálni. Na meg a Danival le is tudtuk volna foglalni a Niagarát. Azonban hiába vártam, még 2 órakor sem hivtak, igy gondoltam, hogy felhivom őket én, mert a közelben nem találtam WiFit sem. Végül nem jött össze a találka, elmentem a Quincy Marketre, átjártam, azután viszont tényleg nem vártam többet, és elindultam hazafele. Elmentem a bostoni "Central Parkba", ahol tök aranyos mókusokat láttam :) Az emberek kezéből ettek, sőt, majdnem le is támadott pár piknikező lányt, hogy adjanak nekik kaját. Utána mentem is haza, 4re vissza is értem.

Kicsit gépeztem, aztán játszottunk. Először egy stratégiai kártyajátékkal, ami olyan, mint az amőba. Mindenkinek 6 kártya van a kezében, van a tábla, és úgy kell elhelyezni a bábukat a táblán (persze csak oda lehet tenni a bábut, amilyen kártyánk van), hogy kijöjjön egy 5ös sor, átló, vagy valami ilyesmi. Az nyer, aki ilyenből csinál kettőt. 2 játszmát játszottunk, mindkettőt Dario nyerte meg :D Utána pedig Mario Kartoztunk, majd lefeküdtem aludni, ugyanis másnap elég korán kellett kelnem, hogy kiérjek a South Stationre. 

55. nap - Vége a tábornak :(

Eléggé elhanyagoltam a blogirást, tudom. Ennek ellenére remélem, hogy senki sem hiszi azt, hogy meghaltam, hogy elvittek a medvék - amik nálunk alapból vegetáriánusok voltak -, vagy eltűntem a Négyszögletű Kerekerdőben :D

Hát sajnos eljött a tábor vége, igy búcsút kellett mondanunk egymásnak. Már napokkal ezelőtt elkezdtük takaritani a konyhát, de pénteken már érezhetően is jobban kellett takaritanunk, mint eddig. Ugyanis délelőtt volt össz-vissz 10 szabad percünk (már akinek). Az is arra volt elég, hogy megnézzem gyorsan az e-mailjeimet, de szerintem még azzal is túlléptem a 10 percet. Na mindegy, annyira nem izgatott, hogy ha 15 percig vagyok távol, ugyanis biztos voltam benne, hogy még igy is előbb fogok visszaérni, mint Oriana :D Péntek reggel eléggé eltájolta magát, és 8:15 helyett jött 9 után... nekem speciel nem mondta senki, hogy Asher dolgozik (pénteken ugyanis szabadnapja van), ezért mentem mosogatóba azzal a tudattal, hogy Orianával fogok mosogatni. Aztán jött be 9 után a csaj, miután már eleve elmostam az összes létező kinosan koszos edényt, hogy ma ő van a mosogatóban, én meg a konyhán. Én meg szépen kiküldtem onnan, hogy nem, én már elkezdtem mosogatni, szal be is fejezem... meg alapból igy is beszéltem meg Timmel, hogy reggel mosogató, délben és este pedig konyha. A többiek kinn enyhén fel is háborodtak a leányra, hogy miért késett olyan sokat. Nem elég, hogy lassú, lusta, még késik is... úgyhogy ezzel szerintem megpecsételte a jövő évi sorsát, hogy tényleg nem fog tudni visszajönni. Tim nem nagyon akar vele kicseszni, de azért észrevehetné, hogy a többiek közül senki sem akarja Orianát vissza. Engem is már többször kiakasztott a csaj, mindig Jaimienek és Suenak panaszolom el a gondjaimat, bár legutóbb Davidnek fakadtam ki. 

De most ne a péntekről, hanem a szombatról beszéljünk! Reggel megtörtént az utolsó reggeli, végleg összepakoltuk a konyhát. 11kor már kinn voltunk a kosárpályán, és együtt búcsúztattuk a táborozókat. Igazából David sofőrnek akartunk ajándékot adni, de, ha már ott voltunk, akkor elkezdtünk mi is búcsúzkodni :D Van egy olyan szokása a tábornak, hogy amikor indul a new yorki busz a gyerekekkel, akkor felmennek 1 domb tetejére, és akkor 1 lábon ugrálva a busz után dobják a cipőjüket. Na ezt tegnap mi is kipróbáltuk :D 

Mi csak délután 2kor indultunk el, elég sokat unatkoztunk, de legalább behoztak Bostonba, igy nem kellett 21 dollárt költenem buszra, sőt, metróra sem, mert házhoz hoztak :D Először eléggé megijedtem, mert megcsörgettem a hostomat, és 5 percig nem történt semmi, nem jött senki sem ki a lakásból. Aztán utána végre nyilott a lift és ők jöttek! :) Azaz Dario és Maria, aki finn! :) Feljöttünk, lecuccoltam, kipakoltam 1 kicsit... a lakás nagyon fullos, tükrök mindenhol (na jó, ez kicsit félelmetes...), digitális hűtő, 2 méteres plazmatévé... :D legszivesebben képet csinálnék mindenről :D

Miután kipakoltam, elindultunk sétálni, ugyanis az igért szülinapi buli elmaradt. Igazából örültem is neki, mert nem nagyon akartam kicsapongani az éjjel, hogy aztán "másnaposan" induljak el várost nézni. Megnéztük John Kennedy házát, ahol gyerekként lakott, valamint elmentünk vacsizni, ahol Ázsiai szezámos csirkesalátát ettem. 

Visszaértünk, kicsit gépeztem, aztán játszottunk Wii-n Mario Cartot :D nem volt rossz, bár majdnem mindig én voltam az utolsó :( 

Ennyit a tegnapi napról, most éppen itt ülök kinn egyedül a konyhában, előttem 1 pohár tej, meg az üres müzlistányér. Eszek egy kis browniet, elmosogatok, aztán irány a Harvard! :) Elég korán van, úgyhogy szerintem gyalog vágok neki az útnak. Nézelődök egy kicsit :)

Majd jelentkezem, legyetek jók! :)

46. nap - Vidámpark

A mai napon nem dolgoztunk, hiszen a tábor háromnegyed részét elvitték vidámparkba. Szerencsére mi is mehettünk :) Fél 9kor indultunk, Jake volt a sofőr, jött vele Kiccigány és Liam is, az egyik gyerekfelügyelő. Valami jóféle Hondával mentünk, de nem volt olyan kényelmes, mint amilyen jó kocsi volt kivülről. :/ Ráadásul Jake is eléggé veszélyesen vezetett, eléggé kacsázott, meg gyorsan is hajtott. De nem volt gond :D ráadásul gyakorolnom kellett a passziv füvezőt és dohányzó szerepet is, mert 5 percenként gyújtottak rá, mikor az egyikre, mikor a másikra :D na mondom fasza.

1.5 órás út után oda is értünk, de még igy is várhattunk vagy 20 percet, mert még nem nyitott ki a vidámpark. Persze párszor Bristolban eltévedtünk, de nem baj, én jót röhögtem :D persze minek is van az iPhonja az embernek, ha még a GPSt sem használja... na no komment :D Bevártunk mindenkit, megérkeztek Pumáék is, megjött a sulibusz is, és még páran mások, akik szintén kocsival jöttek.

Az elején leültünk kinn enni, ugyanis nem lehetett bevinni semmiféle kaját/piát. Be is kentem magam naptejjel, de igazából csak azért, mert annyira erőltették... nem is kellett sokat várni, olyan meleg volt, hogy elkezdtem izzadni, szal a naptej hatása bőven gyér volt :D

Mikor bementünk, a nép szétszakadt, és mi is ketten maradtunk a Tündivel (miért is kellene a magyarokat bevenni a buliba...). Tündi egyből megindult, hogy először oda kell felülni, ahol később a legnagyobb sor lesz :D na hát mentünk is a hullámvasúthoz, ami végig száguld az erdőn. Nagyon a balatonfűzfői bob benyomását keltette, kb. ugyanolyan az út, csak ez nem bob, és sokkal gyorsabb volt :D Háromnegyed részig becsukott szemmel végigüvöltöttem az egészet, de nem volt rossz :D:D párszor majdnem kiestem az ülésből, de a lélek benntartott :D

Ezután egy kerékhez mentünk, ahova szintén ketten ültünk be. A lényege az volt, hogy elkezdett forogni először normálisan, utána felemelkedett egy kicsikét, és álló helyzetben is megpörgette az embert... meg minden elképzelhető irányban pörgött a gépezet. Természetesen itt is végigsikitottam az egészet, amin a Tündi végig röhögött, de mindenképpen akartam látni, hogy milyen az, amikor fejjel lefelé vagyok, kb. 20 méter magasan :D Úgyhogy nem volt végig csukva a szemem, de nyitva sem volt sokszor.. :D

Harmadszorra a nagy hintára ültünk fel, ami az elején nem tűnt olyannak, mint valójában volt :D azt a Tündi is mondta, meg látszott is, hogy több, mint 180 fokkal kileng, de nem tartottam annyira veszedelmesnek :D na hát, amikor felültünk rá, és tényleg kilengett rendesen, onnantól kezdve kezdtem rajta szarni, de hamar leállt a dolog :D

A negyedik gépezetre kicsit több időt kellett sorba állni, ami nem volt annyira kellemes, mert a tűző napon voltunk vagy 10 percig. A gép kör alakú, ami pörög körbe, de közben kileng, mintha hinta lenne. Na ez volt az első, amit végig nyitott szemmel végigsikitottam :D szivesen elmentem volna rá mégegyszer, de túl hosszú volt a sor.

Ezután az egyik - Tündi által legdurvábbnak nevezett - gép felé vettük az irányt. Ez is hullámvasút volt, mint az első, viszont itt volt spirál is. Sorba is álltunk, és pont azt beszéltük, hogy vajon beférünk-e az egyik csoportba, vagy nem. Tündi azt mondta, hogy pont a végén leszünk, én pedig reménykedtem, hogy pont lezárják előttünk. Éééés PONT lezárták előttünk a kaput, úgyhogy be tudtunk ülni a gépezet elejére, ahol a LEGDURVÁBBAN lehet élvezni a dolgot :D és igen, elbúcsúztunk egymástól Tündivel, és megbeszéltük, hogy ennél rosszabb az életben nem történhet velünk. És már húztak is fel a levegőbe, tök magasra, aztán egyszer csak elengedtek. Próbáltam nyitott szemmel nézni a dolgot, ugyanis annyira megszoktam már az ilyen dobálózást... de aztán az első spirálnál elvesztettem az önuralmam, úgyhogy becsuktam a szemem és eszeveszetten sikitoztam :D aztán ez megtörtént hátrafele is, ami SOKKAL durvább volt, akkor tényleg azt hittem, hogy kiesek a gépből és meghalok :D de aztán pont vége lett :D

Full vért izzadva elindultunk inni, és el akartunk menni 1 olyan részhez, ahol 1 farönk beleesik a vizbe, de aztán olyan hosszú sor állt ott, hogy nem lett volna a vizes részhez időnk... úgyhogy úgy döntöttünk, hogy mégegyszer elmegyünk a hullámvasúthoz, amit legelőször próbáltunk. Eléggé féltem tőle, de aztán jobb volt, mint az első :D sikerült jól elhelyezkednem, úgyhogy nem dobált a gépezet, valamint végig nyitva volt a szemem :D ugyanúgy beálltunk a fejjel lefelés körbe, ahol már úgy buliból is végigsikitottam a menetet, és különböző féle sikitásokat vetettem be, hogy a Tündit mulattassam :D még volt 1 nagyon kicsi időnk, ezért elmentünk a lila hullámvasúthoz is. Sajnos nem sikerült legelőre kerülnünk, de még igy is nagyon jó volt, és még igy is éreztem, hogy meghalunk :D

Ezután következett a vizes rész, ami annyira már nem volt olyan jó, inkább a hűsitésről szólt, ami tényleg jól esett. Egy 2 személyes gumicsónakkal indultunk neki, először lebegtünk, aztán felmásztunk a csúszdára és lecsúsztunk. Erről nincs is mit mesélni, mert nem volt akkora nagy fun - de a csúszda jó volt... csak sokan álltak ott sorba. Aztán elmentünk kicsit sétálni, mert arrébb is volt valami dolog. Ott 1 nagy kör alakú csónakhajó (8 személyes) volt, ami ment végig ilyen emelkedős-süllyedős vizen. Ott is álltunk vagy 20 percet (szerencsére tető alatt), mire kiderült, hogy nem ülhetünk be, ugyanis rajtam csak fürdőruha volt, és nem vittem pólót be a vizes részre.. hát mondom fasza. Úgyhogy csalódottan visszakullogtunk az előző állomásunkhoz és megtettünk 2 relaxálós kört a gumicsónakon. Itt mindkétszer találkoztunk Pumával, akinek be is szóltam, hogy miért nincs a vizimentők között :D Amikor meg ő látott meg minket, úgy örvendezett, mintha a haverjait látná... hát mondom szép, itt a táborban meg nem is köszönünk egymásnak :D

A vidámparknak 4kor vége lett, ezután egy kinaiba mentünk, ahol annyit ehettünk, amennyit akartunk :D Ja, a bejáratnál Puma jól belémesett :D sajnos nem szerelmes volt ez a beleesés, hanem szó szerinti beleesés volt... nem baj, jót mosolyogtam rajta, és szerzett nekem pár örömteli percet :D

Úgy terveztem, hogy benn végigeszem az étlapot :D de aztán sajnos nem sikerült :( ettem 2 kis tálka csipős-savanyú levest, kis tésztát valami piros, húsos szafttal, ettem valami kinai gyümölcsöket, kis mandarinokat, pudingot, 3 féle zselét, meg banánt, és kipróbáltam a sushit, amit többször tuti nem fogok enni. Jake is mondta, hogy ő is ki szeretne próbálni mindent, de már fullig van... úgyhogy egyikünknek sem sikerült a dolog :D Puma meg elkezdte fényképezgetni a népet, és, mivel Tündivel 2es asztalhoz ültünk, nagyon reménykedtem, hogy minket úgy sem fog megtalálni. Erre csak hallom, hogy "lédiiiiiiiz", mondom neee xD abban a pillanatban elkaptam a fejem, hogy engem le ne fényképezzen, de aztán valahogy mégis meg lettem győzve :D Utána Tündi mondta, hogy lefotóz engem Pumával, de aztán nyuszi volt megkérni őt :D Legalább én sem lettem hülyének nézve, hogy miért akarok én vele fényképezkedni, amikor holt nem szoktunk egymással dumálni... :D

A táborba este 7re értünk haza kb. Elmentünk Tündivel sétálni, megláttuk Cindyt, és megköszöntük neki, hogy mi is elmehettünk a táborba, és, hogy fizettek nekünk mindent. Beszélgettünk a visszatérésről is, és rákérdeztem, hogy jövőre hozhatnék-e magyart magammal. Elkezdi, hogy ő a Camp Americával akar "szövetkezni", mert akkor ő elutazhatna Angliába... szal, ha hozok, akkor onnan hozzak. Megnéztem a honlapjukat, és sajnos nincsenek Magyarországon :/ Úgyhogy elég szar a helyzet, mert, ha ennyire ragaszkodik a Camp Americához, és nem hozhatok magyart a Camp Leadersszel, én egyedüli magyarként nem fogok visszajönni a táborba, hogy halálra unjam magam azért, mert mindenki más tökéletesen megérti egymást, én meg le leszek szarva.

Ennyi volt a mai napom, a legközelebbi bejegyzésemet sajnos nem tudom, hogy mikor fogom irni. Addig is legyetek jók :)

45. nap - Kosarazás felsőfokon

Habár a mai nap nem éppen blogbejegyzősnek indult, végül mégis ide lyukadtam ki :) Csak reggel kellett dolgoznunk, hogy ledolgozzuk a holnap reggelit, utána pedig kezdődött a szabadnap :) Persze senki nem ment semerre - meg nem is nagyon erőltettük, hogy menjenek valahova a sofőrök, mert tudtuk, hogy úgyis megyünk ki holnap a táborból. Persze a szokásos gépezés megtörtént. Délben, amikor ketten mentünk ki a Tündivel, akkor 1x benéztem az irodába, mert meg akartam keresni Hanna nevét, hogy megjelölhessem Facebookon. Hát miért is találnám meg, de nem volt gond, mert ott volt Vilmos! :) Úgyhogy fogtam is a sátorfámat, beültem én is az irodába, odavettem magam mellé egy csomó papirt, hogy én márpedig irni fogok :D Aztán jött be öreg Vilmos is - aki 1 nagyon aranyos ember, mindig kacsint :D:D - és vele kezdtem el beszélgetni. Mondtam, hogy szabadnapon vagyok, és, hogy unatkozok... :D és mondtam neki, hogy kosaraznék, de nincs kivel, mert a Tündi nem szeret, egyedül meg nem jó :D de Vilmos szerintem nem is figyelt erre, nagyon bele volt mélyülve a laptopjába, na meg zenét is hallgatott.

Leültem én is a helyemre, gondoltam, hogy na most akkoris meg fogom kérdezni tőle, hogy nem jön-e ki kosarazni :D Annyira szégyelltem magam, hogy elkezdtem röhögni a gép előtt, segitségül hivtam Tündit egy Facebookos üzenettel :D

Egy idő után viszont kiürült az iroda, úgyhogy megkérdeztem Vilmost, hogy nem lenne-e kedve kosarazni, merthogy unatkozok :D:D Az volt a gond, hogy pont előtte vett elő egy csomó papirt, úgyhogy láthatólag eléggé dolgozott, úgyhogy mondtam neki, hogy amikor szeretné. Aztán mondta, hogy vacsi után játszanak, úgyhogy, ha gondolom, akkor menjek én is :D Úgyhogy megbeszéltük, hogy igen, megyek :D

A vacsora iszonyat gyér volt, valami csirke volt rizzsel, és a rizs volt elég gyatra. De nem baj, mert igy hamarabb végeztem, és mehettem ki a pályára, ahol már Vilmos kosarazott a tavalyi vizimentővel (John?). Megkérdeztem tőlük, hogy játszanak-e meccset, Vilmos már kérdezte is, hogy akarok-e csatlakozni. Hát persze :D mondtam neki, hogy átveszem a ruhámat (ugyanis melltartó nem volt rajtam...), meg felkötöm a hajam, ő meg vigyorgott ezen, ahogy előadtam :D

 5 perc múlva vissza is tértem a rakat pasihoz :D nagyon nagy feeling volt, hogy egyedül én voltam csaj, ráadásul majdnem mindegyik már le is vedlett :D Tündi jött a fényképezőgéppel, és fényképezett. Mindenki bemutatkozott, és nagy pechemre 90%-uknak "J" betűvel kezdődik a neve, úgyhogy a felét elfelejtettem :D volt ott Joe is, John is, Joey... meg valami "A" betűs is.. :D úgyhogy all in all 2 embernek tudtam a nevét: Vilmosét és az egyik Joet, aki a Tündinek bejön :D

3an voltunk egy csapatban, én bekerültem Vilmoshoz :D:D meg az "A" betűs emberkéhez. Jó volt a játék, mi nyertünk, és egyszer asszisztáltam is Vilmost, akkor mondta is, hogy "GO GO HUNGARY" :D senki sem értette, hogy mi van, miért mondja ezt... :D mindenesetre jó volt. Mondott valami mást is, lőjetek fejbe, de nem emlékszem :D Azt tudom, hogy pacsiztunk nem 1x :D:D Aztán játék után együtt elmentünk inni, akkor kezdtek el oktatni, hogy hogy védjem a poziciót, stb. stb., mondom elég agressziv vagyok, csak nem 1. játékban akarom megmutatni :D

2. játéknál sajnos nem álltunk olyan jól, sőt, ki is kaptunk :/ volt 1 gyerek, nevezzük "Orosz gyerek"nek, mert eléggé oroszos a neve... :D mondta rá Vilmos, hogy utálja, mert túl jól kosarazik... és épp én "fogtam" a gyereket :D mivel Vilmosék annyira akarták, hogy agressziv legyek, hát agressziv voltam :D szerencsétlen gyereket ütöttem-vertem, egyszer majdnem földre kényszeritettem :D Vilmos csodálkozott is rajta, aztán röhögött, amikor mondtam neki, hogy ők mondták, hogy legyek agressziv :D

2. játék után holt fáradtan még egyszer elmentünk inni :D megkérdezte, hogy régóta kosarazok-e, mert jól játszom... hát mondtam neki, hogy néha játszottunk gimiben, aztán kicsit csodálkozott. Újabb játékot sajnos nem játszottunk, mert elment a táborból, holnap ugyanis szabadnapja lesz, de erre nem utalt. Leültem Tündihez, aztán odajött Vilmos is, és beszélgettünk. Megtudtam, hogy törit és tesit tanul, és tanár bácsi akar lenni :D mondtam neki, hogy nálunk a tesi tanárok eléggé szaddisták, elkezdi, hogy tudja, de mindegyik az :D:D na mondom iggeeeen? :D kérdezte tőle a Tündi, hogy jövőre visszajön-e, azt mondta, hogy még nem tudja :( kérdeztem tőle, hogy mit tanit itt a táborban, és sportokat tanit :D kosár, foci, röplabda... felcsillant a szemem rendesen :D Aztán sajnos el is búcsúzott, mert le akart zuhanyozni, mielőtt elmenne a táborból.

Később kimentem az irodába, mert a Tündinek csináltam ajándékot, és rá akartam irni pár kedves sort. Már végeztem, és akkor állitott be Vilmos egy csajjal. Aztán kiderült, hogy az a barátnője!! Hát mondom a fenébe bele, hogy minden jó pasinak van valakije ebben a táborban :( Ja, ráadásul a csaj tökre ilyen igénytelen, vagy nem tudom, hogy hogy irjam le a kinézetét...

Benn is ragadtunk este az irodában Tündivel, annyira szomorú lettem,  hogy nem volt kedvem 1 levélre sem válaszolni. Helyette zenéket hallgattunk, és betettünk full szomorú magyar számokat, és elkezdtünk bőgni :D:D hát miért is ne akkor lett a legnagyobb forgalom az irodába, Puma is betért hozzánk :D:D persze egyből észrevette, hogy mi ketten benn a sarokban bőgünk, mint állat, meg törölgetjük a szemünket, aztán megkérdezte, hogy "miért sirnak a hölgyek" :D elmondtam neki, hogy mert szomorú a szám... vagyis nem szomorú, de mégis :D aztán kiröhögött :D hát mondom köszi puszi :D

Ennyit a mai napról. A holnap szerintem blogbejegyzéses lesz mindenképp, vagy legalábbis Facebookra fogok feltölteni képeket :) Vidámparkba megyünk, ráadásul nem is akárkikkel :D A sofőrünk 1 szőke vizimentő lesz (Jake), aki néha annyira mosolyog rám, hogy már szinte zavarba is hoz... :D aztán velünk lesz Kiccigány is :D meg 1 másik felügyelő, ő már nem jó pasi :D Majd remélem rá tudjuk venni őket, hogy lógjunk együtt a vidámparkba, és akkor foghatná Kiccigány a kezemet :D:D

Na legyetek jók, pápá :)

44. nap - Részvétel a tábor életében

A tegnapi napon nem történt semmi különös a munkában. A meló ugyanaz volt, mint eddig, nem is gondoltam, hogy a napról blogbejegyzés fog készülni. De hát mégis :) Ezt a konyhásoknak köszönhetem, akik eldöntötték, hogy ők márpedig elmennek inni :D Ugye ebből mindig kimaradok a korom miatt... (kb. gyereknek érzem magam ilyenkor). Úgyhogy kissé sértődötten beültem az irodába, és gondoltam, hogy elütöm valahogy az időt. Benn volt épp David, a sofőr, meg 1 másik pasi, akinek nem tudom már a nevét, valami J-betűs, de mindig kacsingat, meg ilyeneket csinál :D Aztán velük kezdtem el beszélgetni. Minden este szokott lenni 1 tábori gyűlés, ahol kb. mindenki ott van, csak a konyhások nem :D Aztán David kicsalt nagy nehezen, mert gáznak tartotta, hogy 6 hete itt vagyok, és meg mertem kérdezni, hogy ilyenkor mi történik ott :D Na hát kimentem vele, miután megigerte, hogy ott lesz mellettem végig, és beszélgetni fog velem :D 

Nightwishes pólómban kimentem. Van 1 kék hajú csaj itt a táborban - akinek mellesleg tökre tetszik a haja... -, pont ült 3 üres szék mellett. Odamentem, hogy leülök, egyből letámadott, hogy tetszik neki a pólóm. Nahát, ő volt az 1., aki tudta, hogy mi az a Nightwish :) Úgyhogy elkezdtünk beszélgetni, mondtam neki, hogy még nem adódott rá alkalmam, hogy mondjam, mennyire tetszik a haja :D Aztán bemutatkoztunk egymásnak, Hannának hivták. A gyűlés végén mondta is, hogy legközelebb mehetek vele, mert megsértett David, és mondtam, hogy többet nem megyek vele :D De mindjárt le is irom, hogy mi történt :) 

Mikor mentünk kifele, David kérdezte, hogy tudok-e valami magyar népdalt. Mondom, hogy persze, hogy tudok, de nem fogok énekelni a tábor előtt :D és még Vilmos is ott volt... Győzködött elég rendesen, de nem hagytam magam, mondtam, hogy nem fogok énekelni semmi pénzért, mert szar a hangom :D Hanna is mondta, hogy ne törődjek a hangommal, ők magyar népdalt akarnak hallani. 

Elkezdődött a show, először 1 aranyos férfi tartott beszédet, akivel szoktam beszélgetni pár szót, de nem tudom a nevét :D :S Aztán utána David tartott 1 kis beszédet, és miért is ne, közölte, hogy van 1 új személő, mégpedig a konyhai staffból :D mindenki felém nézett, enyhén rák vörösen próbáltam magam takargatni, és mindenki megtapsolt :D na mondom jó, elég a feltűnésből :D Más szerencsére nem is történt ezen a shown, David mondta, hogy 1 hetem van, hogy gyakoroljak 1 magyar népdalt és előadjam :D

Visszajöttem az irodába, aztán hazaért Tündi is. Elmondtam neki, hogy mi történt velem, aztán együtt kezdtünk el magyar népdalokat nézegetni :D Aztán jöttek a magyar mulatósok, MC Hawerral az élen :D Elkezdtünk énekelni, bár én voltam az, aki jobban nyomatta :D Olyan 9 után bejött David is, hogy felpakolja a gépre a táboros képeket, akkor meg elkezdtünk magyar táncolni :D

Aztán gondoltam, hogy David úgyis mindenhol ott van a fényképezőjével, úgyhogy megkértem, hogy mutassa meg a képeket, hátha látom rajta Vilmost :D először nem akartam neki elmondani, hogy a Vilmos tetszik, csak azt, hogy tetszik valaki :D egyből elkezdett találgatni, Pumára is rákérdezett :D mondtam neki, hogy ő az 1. volt :D:D Aztán annyi képet mutogatott már, hogy inkább mondtam Vilmos eredeti nevét (Max). Aztán utána bejött Benny és egy csaj (aki szintén tud spanyolul, szal legyen mexikói :D:D), beszélgettünk velük, és akkor elkezdi David, hogy nem tudják-e, hogy ki az a Max, mert nekem tetszik, de ő nem tudja, hogy ki ő.. na mondom wáááá :'D Egyből le is csititottam az öreget, hogy ne mondja már el mindenkinek :D Mi lett volna, ha pont Vilmos jött volna be, és tőle is megkérdezi, hogy ki az a Max, mert nekem tetszik :D:D

Úgyhogy este egy jót szórakoztunk :D 

A mai napról szerintem nem fogok bejegyzést irni - bár ki tudja, holnap viszont megyünk vidámparkbaaa :) Na arról tuti irok mindenképp ;) Addig is legyetek jóóók!! :)

43. nap - Ismerkedés másokkal

Ez a nap... hát nem semmi volt :D Főleg az este volt nagyon jó, de az elejétől kezdem, hogy ne legyen össze-visszaság :) Reggel kivételesen konyhára kellett mennem, ugyanis tegnap este szólt Tim, hogy legyek én a konyhán, Oriana meg mosogatni fog. Úgyhogy 8 helyett  negyed 8ra mentem, ami elég rossz volt, főleg, hogy tegnap este elég későn tudtam elaludni. Full álmosan bementem az emberek közé, azt sem értettem, hogy ki mit akar, hogy mit csináljak... úgyhogy elég kellemetlenül éreztem magam, és jobb szerettem volna egyedül lenni. Ennyiből jobb is a mosogatóban lenni reggel, mert legalább ott felébredek, utána meg nincs gond a kommunikációval. De igy... na mindegy, lement a reggeli azért :)

A déli műszak sem volt olyan rossz, sőőőt! :) Az ebédről annyit, hogy valami kifli féleséget adtunk zöldség-hús keverékkel (kb. olyan beütése van, mint a hotdognak), úgyhogy előszeretettel használják a ketchupot, vagy éppen a csipős szószt. Legtöbbször Suenak segitek adagolni, most is ezt tettem :) Egyszer csak jött Vilmos herceg, és kérte a csipős szószt... ment Sue a hűtőhöz, én meg - kihasználva az alkalmat - Oriana elé furakodtam, hogy nekem adja oda Sue a csipős szószokat :D Éééés iggen, nekem adta oda, és én adtam oda Vilmos hercegnek őket *.* Az örömöm nagy volt, mert rámmosolygott, és mondta, hogy köszöni :D hát innentől kezdve a műszak vigyorogva telt el. A legjobb szemlélő a Tündi volt, ugyanis ő végignézte, mig mindhárman ráesünk a hűtőre :D : Sue ment kivenni, de már Oriana is ott volt, hogy kivegye, én meg ki akartam rakni :D:D Sue persze tudta, hogy miért tolakodok annyira, utána meg is köszöntem, hogy nekem adta oda a szószokat :D Aztán utána meg megint visszajött valamiért Vilmos, és akkor Sue leállt vele beszélgetni... én hátulról figyeltem az eseményeket, próbáltam kevésbé feltűnő lenni, hogy bámulom Vilmost, mint állat :D Suenak is úgy mondom, hogy Prince William, aztán egy idő után mondta, hogy amúgy Max-nek hivják. De végülis ezt tudtam is, ugyanis már tegnap lecsekkoltuk őt Facebookon :D

Az esti műszak elég vicces volt. Fokhagymás kenyér volt Bolognai spagettivel. Tudniillik, hogy ezt a fokhagymás kenyeret eszik, mint a gyerek a csokit - és nem is csodálom, ugyanis én is annyit eszek belőle, hogy elég vacsorának is :D Ilyenkor a gyerekek terén is folyik a "zabálás". Ez be is bizonyosult, amikor jött 1 gyerek - bár felügyelő, mégis szerintem fiatalabb lehet, mint én.., és tömve volt a szája ezzel a fokhagymás kenyérrel :D hát én ott 1 helyben elkezdtem visitani a röhögéstől :D A gyerek is próbált nevetni, Sue mondta neki, hogy nyugodtan egye meg, és utána mondja, hogy mi kell neki :D aztán elment a gyerek, és nem jött vissza :D A másik vicces incidens pedig az volt, amikor 1 kisfiú táborozó odajött a pulthoz, vette a levegőt, hogy kérdez, már néztünk rá Sueval, hogy mi a baja, erre a gyerek mondta, hogy "oké", és elment :D Hogy mondjak valamit Vilmosról is... előszeretettel nézegettem az ő irányába, amikor vittem ki a kancsókat... na egyszer előszeretettel nézett ő is vissza rám, amitől szerintem én eléggé vörössé változhattam... :D

Mivel délután nem volt kedvem 4 e-mailre válaszolni, úgy döntöttem, hogy vacsora után ismét kimegyek egy kicsit gépezni, megirom a válaszokat, és mindenki boldog lesz. Ki is mentem, ehhez a 4 e-mailhez jött még egy 5. is... :D aztán pont bement az irodába Vilmos :D onnantól kezdve nem birtam magammal. Ráadásul Melindával beszéltem, aki azt akarta, hogy mutassam meg webkamon a  gyereket :D felvettem Melindát Skypera, és elkezdtünk webkamerázni. Közben egyedül lettem az irodában, visitoztunk a röhögéstől Melindával :D de sajnos csak látni tudtuk egymást, mert valamiért nem hallottuk a másikat :( Aztán bejött az egyik vizimentő, akit Tündivel "Kiccigánynak" neveztünk el. Amikor idejött, elég világos volt (szerintem mexikói lehet, mert eléggé nyomatja a spanyolt a telefonban... :D ), de most már elég fekete a gyerek :D Na hát szerintem ő elég hülyének nézhetett minket, Melinda őt is látni akarta :D oldalról meg is tudtam mutatni, elölről nem :D

Egy idő után bejött Vékonyka - egy új egyén, szerintem 35ös (azaz Robbie) helyére jöhetett... - és elém nyomott egy jókora pizzás dobozt, hogy kérek-e pizzát. Hát mondom persze, miért ne. Eléggé meglepődtem, mert máskor köszönni sem szoktunk egymásnak, most meg pizzát nyom a kezembe... Aztán bejött ismételten Vilmos :D Leültek a géphez (ami most már totál látható volt Melinda számára), és az olimpiai futást nézték. Gondoltam gonoszkodok 1 kicsit, és megkérdeztem a végén Vilmost, hogy szereti-e a vizilabdát. Mondta, hogy hát megvan vele, meg mittudomén, és mondtam, merthogy ma Magyarország leverte az USAt vizilabdában. Ő csak mosolygott, Vékonyka meg egy csaj elkezdett dúlni-fúlni, hogy ez hogy történhetett, meg, hogy ezt ők nem is hallották :D Aztán elkezdtünk beszélgetni Vilmossal, kérdezte, hogy Magyarországnak mióta van jó vizilabda csapata, kibeszéltük, hogy Magyarország a vizilabda és a kézilabda helyett a focit támogatja, ami elég gyér... kiveséztük az érmeket is (az érmeink számát sajnos megfeleztem, a 8 helyett 4et mondtam, úgyhogy legközelebb 1 dolog, amit tudnék neki mondani :D), aztán megállapitottuk, hogy azért 1. az USA (azaz 2.), mert elég nagy ország, igy elég sok jó olimpikon is van itt. Ez volt az esti élményem, remélem, hogy lesz még ilyenre alkalmam, hogy Vilmossal együtt leszek az irodában, és tudunk beszélgetni :D Ő sokkal barátságosabb, mint Puma, úgyhogy nem is félek beszélgetést kezdeményezni.

Ennyit mára, legyetek jóók :)

41. nap - Egy tökéletes nap

Erre a napra tényleg nem lehet mondani semmi rosszat :) Ami meg rossz volt, az bőven eltűnik a sok jó között, úgyhogy feleslegesnek is tartom leirni :) Meg az a rossz is csak pár percig tartott. 

Ma nagyon meleg volt, úgyhogy már reggel eldöntöttük Tündivel, hogy délután lenézünk a tóhoz, és úszunk 1 kicsit, na meg napozunk. Eleinte eléggé tartottam attól, hogy napozni kell. Ugyanis az 4-5 héttel ezelőtti leégésem után nem nagyon mentem ki a napra hosszabb időre. Mindenesetre vittem a naptejet is, hogy bekenem magam, de aztán elmaradt :D Kicsit lett is szinem, azt mondta Sue, de nekem nem fáj, addig jó :) Meg csak 1 órát voltunk kinn, a napon meg szerintem max. fél órát feküdtünk. 

Az ebédes műszak jó volt... Sue mondta, hogy én vagyok a legjobb munkás, mert még örülök is, ha kapok valami munkát. Persze, inkább csinálok valamit, minthogy álljak 1 helyben és nézzek ki a fejemből :) A gáz az, hogy Oriana 2x annyi fizetést kap, mint én, ő rajzolgat az ebédi menühöz, meg tortát diszitget... ezt nem azért irtam, hogy én féltékeny vagyok rá, hanem jó összemérni. Ha már a fizetésnél tartunk, műszak után várt minket Cindy, az igazgatónő, hogy mindent kiszámoljunk, mennyit kell kapni, stb. stb. az 1200$-ból 651.40$-t kapok, ami elég jó, ugyanis én 50$-ral kevesebbet számoltam. Remélem, hogy ezt az összeget meg is fogom kapni :)

Az esti műszak előtt dinnyéztünk Tündivel :D egy csomó képet csináltunk, de mivel elfelejtettem behozni az irodába a fényképezőgépem, ezért csak holnap fogom őket feltölteni Facebookra :D lehet, hogy ide is teszek fel párat. 

A műszak elég hamar lement, miután felsöpörtünk Daviddel, fogtuk a salátabáros kocsit, David ráült, én meg őrült módon elkezdtem vele szaladgálni :D A gyerek majd meghalt a rémülettől, hogy milyen őrülten "vezetek" :D A végén sajnos túl erős kanyart akartam bevenni, úgyhogy eldőlt a kocsi, de nem lett semmi bajunk pár kis karcolás kivételével :D Tegnap Tündivel csinálta, aki elvileg nem volt ekkora őrült, úgyhogy holnap (vagy valamelyik nap) én is benevezek 1 túrára :D 


A vacsora kellős közepén pedig észrevettük, hogy megjött az a srác, akit a Tündi tavaly mindig nézegetett (szerintem irtózatosan ronda :D:D), és... VILMOS IIIS <3 na hát én olyan boldog voltam :) Végig vigyorogtam, mint állat, egyszer pedig pont akkor mentem ki, amikor Vilmos ott volt a pultnál, és rám mosolygott <3 mondom aww :D


Na hát ennyit a mai napról, az utolsó 2 hétre az lesz a fogadalmam, hogy leállok beszélni Vilmossal :D

40. nap - Kiéleződött ellentétek

Ma már reggel tudtam, hogy nem lesz olyan jó napom, mint eddig szokott lenni. Reggel Orianával voltam a konyhában, amitől annyira nem is rettegtem, hanem inkább Beck volt a félelmem - ami be is vált. Ebédkor kb. 2 szót nem szóltunk a másikhoz. Szokásához hiven ugyanúgy csapkodta a gépet, csapkodta a rekeszeket, a szar zenéjét meg bömböltette. Szerintem Tim észre is vette, hogy ez engem zavar, főleg, hogy 2x mondott valamit, és abból 1x sem hallottam meg, hogy végülis mit akar mondani. Amikor kiment a csaj a mosogatóból, természetesen mentem lehalkitani a zenét. A halkitásról jut eszembe, hogy a reggeli műszak sem volt olyan áá, de tökéletes: Oriana mindig fogta magát - persze mikor is ne, a legnagyobb forgalomban -, kiment és kint cseverészett a fiúkkal. Egyszer visszajött, lehalkitotta a zenémet, és kiment. Hozzáteszem, hogy még Beck hangerejének a közelében sem járt az enyém, de szó nélkül lehalkitotta! Na mindegy. 

A nap fénypontja este történt, amikor együtt mentünk fel Beckkel dolgozni, pár méter eltéréssel. Aki elől ment, az ő volt. Nekem az a szokásom, hogy az kapcsolja be a generátort, aki előbb beér a konyhába, úgyhogy ezt a lehetőséget meg is hagytam a csajnak. Persze a generátort ő is utálja bekapcsolni, úgyhogy miért is ne a mosogató felé vette az irányt, és elkezdte mosni az edényeket. Én addig kimentem a Tündihez, beszélgettünk, és szőlőt ettem. Egyszer csak jön ki Beck 10 perc után a mosogatóból, hogy lemegyek-e bekapcsolni a generátort. Hát mondom lemehetsz :D Egyből elkezdett pattogni, hogy de ő mossa az edényeket, stb. stb. ... én meg visszavágtam neki, hogy ő ért be először, úgyhogy ő kapcsolja be a generátort. Persze nem tetszett neki, vágta a képeket össze-vissza, később meg természetesen én lettem a kibeszélés tárgya (valószinűleg nem szerelemből bújt össze Orianával, bár aztán ki tudja :D ) Oriánál is ma kivertem a biztositékot azzal, hogy meg mertem kérdezni, hogy "szeretne-e" a mosogatóban lenni este, vagy inkább jövőhéten lenne ott. Persze nem tetszett neki a kérdés, és mondta, hogy jövőhéten. Persze azzal számol, hogy tuti elfelejtem, de... nem az a tipus vagyok :D:D

A Tündi azt mondta, hogy a jobb angolnak köszönhetően nehogy azt vegyük észre, hogy ezek itt bekevernek valamit, aztán jövőre nem jöhetek vissza... Tim és Jaimie pont szabadok voltak, odamentem hozzájuk, és mondtam nekik, hogy már várom a holnapot.. kérdezték, hogy miért, és mondtam, mert nem akarok Beckkel dolgozni. Jaimie mondta is, hogy gondolja, hogy miért, és meg is érti. Azt nem akartam nekik mondani, hogy úgy csapkodja a csaj a gépet, hogy majd tönkremegy, de gondolom ők is hallják, hogy valami nagy csapkodás folyik a mosogatóban :D A zene miatt meg szerintem rászólhattak, ugyanis tök halk volt a zenéje! :o Annyira, hogy nem is hallottam. Úgyhogy fogalmam sincs, hogy minek kapcsolta be... vagy lehet, hogy tönkrement a zenedoboz vagy a telefonja? :D 

Azt amúgy nem tudnám elképzelni, hogy miattuk engem nem hivnának vissza... Oriana olyan lassú, mint 1 lajhár, Beckkel szerintem nincs olyan kapcsolatuk... meg ő nem is szokott annyit segiteni a konyhán, mint én. Úgyhogy merem remélni, hogy ebben a maradék 2 hétben nem történik semmi olyan, ami árthatna a jövő nyaramnak :D Márpedig ebben a 2 hétben végig Tim szeme előtt leszek, úgyhogy szerintem nem tudnak semmi olyannal ártani ezek a "had ne mondjam milyen testrészek". 

Holnap szerencsére megúszok minden ilyet - Oriana szabadnapon lesz, a tesója jó fej (bár tök sajnáljuk őt Tündivel, sokkal szerencsétlenebb és elveszettebb, mint a nővére...), reggel vele mosogatok, utána pedig Davidnek fogok segiteni :)

38. nap - irány a város!

Ismételten sokáig nem vezettem a blogot. Az ok ugyanaz, mint eddig, a napok unalmasak, igy nem tudok semmi jót irni azon kivül, hogy sorra érnek a balesetek a konyhában (90%ban leégetem az ujjam...). Valamint Oriana is áll elő a jobbnál jobb ötletekkel. Pl. egyik nap rá akart venni - miközben segitettem Davidnek pereceket pakolni -, hogy seperjem fel az ebédlőt. Abba belementem, hogy mosogatok én reggel, de ebbe nem fogok belemenni, nem vagyok a csicskája :D De azon, hogy milyen lusta, azon csodálkoztam: elment onnan, de nem kezdte el a söprést, helyette megállt a hűtőnél, és szinte megvárta, mig mi végzünk, hogy mi is bekapcsolódjunk a söprésbe.

A mai napon viszont nem volt semmi ilyen probléma, hiszen szabadnapunk volt :D Már napokkal ezelőtt lebeszéltük David sofőrrel, hogy megy el ebéd után, úgyhogy csatlakozhatunk hozzá. Ebéd előtt még 1 kicsit kinéztünk Tündivel gépezni, és akkor jött David, hogy 15 perc múlva indulunk. Persze ebéd előtt volt, aminek nagyon örültünk... hiszen még enni sem tudtunk. Az evéssel kapcsolatban volt 1 irtózatosan ciki félreértésem: bementünk a D'Angeloba (kb. olyan, mint a SubWay), mindenki kérte a saját kajáját, David meg fizetett elől. Én kaptam meg legelőször az enyémet, és csak ott álltam, nem történt semmi :D :S Jött velünk 1 másik személyzet is, Rachel (nem tudom, hogy mit csinál a táborban...), és mondta, hogy menjek hátra, és keressek valami helyet. Hát mondom jó, akkor legyen úgy. Aztán utána jöttek hátra, és akkor kérdezték meg, hogy kifizettem-e a kaját...  hát nem. Nagyon gázul éreztem magam, gyorsan meg is ettem a kaját, és mentem is fizetni. David mondta, hogy ne menjek fizetni, úgysem vették észre, ingyen van :D De ekkora pofátlan nem vagyok, nem tudnék ezzel a tudattal élni :D Elég volt a tavalyi Peronos incidens is a vodkanaranccsal :D

Útközben egy ideig ezen tengődött az agyam, nagyon nem tudtam lenyugodni, hogy mekkora félreértésbe keveredtem. Bementünk még pár boltba itt Westfieldben, majd Springfieldbe vettük az irányt. Ja, és sikerült vennem fehér pólókat (4 db 10$ volt), úgyhogy utolsó héten tudunk majd pólót festeni Tündivel.

Springfieldben egy hobbiboltba mentünk be először, mert kedden karnevál lesz a táborban, és ahhoz kellett bevásárolni. Én pedig találtam édes testvérkémnek ajándékot, úgyhogy vettem neki 1 valamit :D a poént  nem lövöm le, had várjon :D Délelőtt benyújtotta a követelését (mint a számvitelben, haha...), hogy szeretne valami True Bloodos cuccot, vagy amerikai zászlót, vagy mályvacukrot, vagy amerikai kaját vagy Niagarát... :D úgyhogy nem volt olyan nagy nehézség kitalálni, hogy neki mit vegyek - apával ellentétben, aki meghozza számomra a fejfájást rendesen.

Eléggé elfáradtunk, úgyhogy 1 boltba már be sem mentünk. Autóban aludtam - mostanában már többször kelek fel arra, hogy tátott szájjal alszom, nagyon gáz :D A táborban meg gépezgettünk még 1 kicsit.

Most pedig unatkozunk, mert már meguntam a Sims 3at is, a Civilisation 5öt is, a Tündi pedig végignézte a sorozatát, olvasni meg nincs annyira kedve (ahogy elnézem :D )

Ennyit a mai napról, majd jövök :)