46. nap - Vidámpark

A mai napon nem dolgoztunk, hiszen a tábor háromnegyed részét elvitték vidámparkba. Szerencsére mi is mehettünk :) Fél 9kor indultunk, Jake volt a sofőr, jött vele Kiccigány és Liam is, az egyik gyerekfelügyelő. Valami jóféle Hondával mentünk, de nem volt olyan kényelmes, mint amilyen jó kocsi volt kivülről. :/ Ráadásul Jake is eléggé veszélyesen vezetett, eléggé kacsázott, meg gyorsan is hajtott. De nem volt gond :D ráadásul gyakorolnom kellett a passziv füvezőt és dohányzó szerepet is, mert 5 percenként gyújtottak rá, mikor az egyikre, mikor a másikra :D na mondom fasza.

1.5 órás út után oda is értünk, de még igy is várhattunk vagy 20 percet, mert még nem nyitott ki a vidámpark. Persze párszor Bristolban eltévedtünk, de nem baj, én jót röhögtem :D persze minek is van az iPhonja az embernek, ha még a GPSt sem használja... na no komment :D Bevártunk mindenkit, megérkeztek Pumáék is, megjött a sulibusz is, és még páran mások, akik szintén kocsival jöttek.

Az elején leültünk kinn enni, ugyanis nem lehetett bevinni semmiféle kaját/piát. Be is kentem magam naptejjel, de igazából csak azért, mert annyira erőltették... nem is kellett sokat várni, olyan meleg volt, hogy elkezdtem izzadni, szal a naptej hatása bőven gyér volt :D

Mikor bementünk, a nép szétszakadt, és mi is ketten maradtunk a Tündivel (miért is kellene a magyarokat bevenni a buliba...). Tündi egyből megindult, hogy először oda kell felülni, ahol később a legnagyobb sor lesz :D na hát mentünk is a hullámvasúthoz, ami végig száguld az erdőn. Nagyon a balatonfűzfői bob benyomását keltette, kb. ugyanolyan az út, csak ez nem bob, és sokkal gyorsabb volt :D Háromnegyed részig becsukott szemmel végigüvöltöttem az egészet, de nem volt rossz :D:D párszor majdnem kiestem az ülésből, de a lélek benntartott :D

Ezután egy kerékhez mentünk, ahova szintén ketten ültünk be. A lényege az volt, hogy elkezdett forogni először normálisan, utána felemelkedett egy kicsikét, és álló helyzetben is megpörgette az embert... meg minden elképzelhető irányban pörgött a gépezet. Természetesen itt is végigsikitottam az egészet, amin a Tündi végig röhögött, de mindenképpen akartam látni, hogy milyen az, amikor fejjel lefelé vagyok, kb. 20 méter magasan :D Úgyhogy nem volt végig csukva a szemem, de nyitva sem volt sokszor.. :D

Harmadszorra a nagy hintára ültünk fel, ami az elején nem tűnt olyannak, mint valójában volt :D azt a Tündi is mondta, meg látszott is, hogy több, mint 180 fokkal kileng, de nem tartottam annyira veszedelmesnek :D na hát, amikor felültünk rá, és tényleg kilengett rendesen, onnantól kezdve kezdtem rajta szarni, de hamar leállt a dolog :D

A negyedik gépezetre kicsit több időt kellett sorba állni, ami nem volt annyira kellemes, mert a tűző napon voltunk vagy 10 percig. A gép kör alakú, ami pörög körbe, de közben kileng, mintha hinta lenne. Na ez volt az első, amit végig nyitott szemmel végigsikitottam :D szivesen elmentem volna rá mégegyszer, de túl hosszú volt a sor.

Ezután az egyik - Tündi által legdurvábbnak nevezett - gép felé vettük az irányt. Ez is hullámvasút volt, mint az első, viszont itt volt spirál is. Sorba is álltunk, és pont azt beszéltük, hogy vajon beférünk-e az egyik csoportba, vagy nem. Tündi azt mondta, hogy pont a végén leszünk, én pedig reménykedtem, hogy pont lezárják előttünk. Éééés PONT lezárták előttünk a kaput, úgyhogy be tudtunk ülni a gépezet elejére, ahol a LEGDURVÁBBAN lehet élvezni a dolgot :D és igen, elbúcsúztunk egymástól Tündivel, és megbeszéltük, hogy ennél rosszabb az életben nem történhet velünk. És már húztak is fel a levegőbe, tök magasra, aztán egyszer csak elengedtek. Próbáltam nyitott szemmel nézni a dolgot, ugyanis annyira megszoktam már az ilyen dobálózást... de aztán az első spirálnál elvesztettem az önuralmam, úgyhogy becsuktam a szemem és eszeveszetten sikitoztam :D aztán ez megtörtént hátrafele is, ami SOKKAL durvább volt, akkor tényleg azt hittem, hogy kiesek a gépből és meghalok :D de aztán pont vége lett :D

Full vért izzadva elindultunk inni, és el akartunk menni 1 olyan részhez, ahol 1 farönk beleesik a vizbe, de aztán olyan hosszú sor állt ott, hogy nem lett volna a vizes részhez időnk... úgyhogy úgy döntöttünk, hogy mégegyszer elmegyünk a hullámvasúthoz, amit legelőször próbáltunk. Eléggé féltem tőle, de aztán jobb volt, mint az első :D sikerült jól elhelyezkednem, úgyhogy nem dobált a gépezet, valamint végig nyitva volt a szemem :D ugyanúgy beálltunk a fejjel lefelés körbe, ahol már úgy buliból is végigsikitottam a menetet, és különböző féle sikitásokat vetettem be, hogy a Tündit mulattassam :D még volt 1 nagyon kicsi időnk, ezért elmentünk a lila hullámvasúthoz is. Sajnos nem sikerült legelőre kerülnünk, de még igy is nagyon jó volt, és még igy is éreztem, hogy meghalunk :D

Ezután következett a vizes rész, ami annyira már nem volt olyan jó, inkább a hűsitésről szólt, ami tényleg jól esett. Egy 2 személyes gumicsónakkal indultunk neki, először lebegtünk, aztán felmásztunk a csúszdára és lecsúsztunk. Erről nincs is mit mesélni, mert nem volt akkora nagy fun - de a csúszda jó volt... csak sokan álltak ott sorba. Aztán elmentünk kicsit sétálni, mert arrébb is volt valami dolog. Ott 1 nagy kör alakú csónakhajó (8 személyes) volt, ami ment végig ilyen emelkedős-süllyedős vizen. Ott is álltunk vagy 20 percet (szerencsére tető alatt), mire kiderült, hogy nem ülhetünk be, ugyanis rajtam csak fürdőruha volt, és nem vittem pólót be a vizes részre.. hát mondom fasza. Úgyhogy csalódottan visszakullogtunk az előző állomásunkhoz és megtettünk 2 relaxálós kört a gumicsónakon. Itt mindkétszer találkoztunk Pumával, akinek be is szóltam, hogy miért nincs a vizimentők között :D Amikor meg ő látott meg minket, úgy örvendezett, mintha a haverjait látná... hát mondom szép, itt a táborban meg nem is köszönünk egymásnak :D

A vidámparknak 4kor vége lett, ezután egy kinaiba mentünk, ahol annyit ehettünk, amennyit akartunk :D Ja, a bejáratnál Puma jól belémesett :D sajnos nem szerelmes volt ez a beleesés, hanem szó szerinti beleesés volt... nem baj, jót mosolyogtam rajta, és szerzett nekem pár örömteli percet :D

Úgy terveztem, hogy benn végigeszem az étlapot :D de aztán sajnos nem sikerült :( ettem 2 kis tálka csipős-savanyú levest, kis tésztát valami piros, húsos szafttal, ettem valami kinai gyümölcsöket, kis mandarinokat, pudingot, 3 féle zselét, meg banánt, és kipróbáltam a sushit, amit többször tuti nem fogok enni. Jake is mondta, hogy ő is ki szeretne próbálni mindent, de már fullig van... úgyhogy egyikünknek sem sikerült a dolog :D Puma meg elkezdte fényképezgetni a népet, és, mivel Tündivel 2es asztalhoz ültünk, nagyon reménykedtem, hogy minket úgy sem fog megtalálni. Erre csak hallom, hogy "lédiiiiiiiz", mondom neee xD abban a pillanatban elkaptam a fejem, hogy engem le ne fényképezzen, de aztán valahogy mégis meg lettem győzve :D Utána Tündi mondta, hogy lefotóz engem Pumával, de aztán nyuszi volt megkérni őt :D Legalább én sem lettem hülyének nézve, hogy miért akarok én vele fényképezkedni, amikor holt nem szoktunk egymással dumálni... :D

A táborba este 7re értünk haza kb. Elmentünk Tündivel sétálni, megláttuk Cindyt, és megköszöntük neki, hogy mi is elmehettünk a táborba, és, hogy fizettek nekünk mindent. Beszélgettünk a visszatérésről is, és rákérdeztem, hogy jövőre hozhatnék-e magyart magammal. Elkezdi, hogy ő a Camp Americával akar "szövetkezni", mert akkor ő elutazhatna Angliába... szal, ha hozok, akkor onnan hozzak. Megnéztem a honlapjukat, és sajnos nincsenek Magyarországon :/ Úgyhogy elég szar a helyzet, mert, ha ennyire ragaszkodik a Camp Americához, és nem hozhatok magyart a Camp Leadersszel, én egyedüli magyarként nem fogok visszajönni a táborba, hogy halálra unjam magam azért, mert mindenki más tökéletesen megérti egymást, én meg le leszek szarva.

Ennyi volt a mai napom, a legközelebbi bejegyzésemet sajnos nem tudom, hogy mikor fogom irni. Addig is legyetek jók :)