Első napok a konyhán

Elég gyorsan elment az első 2 hét, így június 23-án már a konyhán kellett dolgozni. Nagyon vártam már, hogy átkerüljek konyhára, mert kicsit fárasztónak találtam a reggel 8tól a délután 4ig tartó műszakokat. Hétfő reggel azonban még karbantartóként kellett kezdenem, Tim viszont szólt, hogy 10től menjek konyhára, ha tudok, addig pihenhetek. Naivan azt gondoltam, hogy úgyis lesz pár óra szabadidő, szal segítek a többieknek, és 10kor lelépek. Nem jött be a számításom, átmentem konyhára 10kor, délben ebédeltünk, de folyamatos munka volt 4ig. Akkor kaptunk 1 óra szabadidőt, aztán mehettünk is vissza vacsit csinálni. Végül este 8kor végeztünk, kb. 11 óra munkával. De legalább mindent ki- és letakarítottunk. Kedden szerencsére már jó nap volt. Mivel minden le lett takarítva, csak a kajakészítéssel kellett foglalkoznunk. Ezért sikerült is 5 óra szabadidőt kapni: 3 órát reggel, 2t délután. Mivel a többiek karbantartósdit dolgoztak, ezért a szabadidőm alatt egyedül voltam. Jó volt, de a végére nagyon untam magam :D aludtam, gépeztem, hajat vasaltam… :D meg délután levelet írtam a finn levelezőtársamnak. És végre Skypeolhattam Melindával is :D Nem tudom miért, de mostanában mindig Skypeolhatnékom van. Az utóbbi 2 nyár alatt vagy 3 alkalommal Skypeoltam, úgyhogy nem tudom, hogy mi lelt. 

A konyhára amúgy mindenki visszajött tavalyról Petra kivételével. A fiúknak nem nagyon örülünk, ráadásul csatlakozik hozzájuk majd egy 3. fiú is, és a mellettünk lévő szobában lakni. Próbálok normálisan hozzájuk állni, lehet, hogy tök jó fej Austin is, csak beszélni kéne vele… végülis tavaly nyár végére is már normálisabbá vált. 

Hogy ne legyen túl rövid a bejegyzés, megemlítem a fura találkozásaimat a fura lényekkel :D Elég horrorisztikussá vált a tábor tele veszélyes dolgokkal: pl. itt van a poison ivy, aminek nem tudom a magyar nevét, de valami fű :D A lényege az, hogy valami olaja van, ami, ha rákerül a bőrre, akkor felhólyagosodik és hajlamos elterjedni. És eléggé fáj. (Laci fűnyíráskor valahogy kapcsolatba került vele….) Az eddigi 2 év alatt nem hallottam erről, mint kiderült, a konyha körül is elég sok ilyen növény van. Na mindegy. Aztán megjelentek a pókok. Illetve szimplán nem mentek el, mi meg korán jöttünk. Sok pók van, de azért nah… nem 10 centisek! :D Múltkor speciel a fürdőben találkoztunk össze eggyel, amit nem is tudom, hogy ki és hogy menekített ki. Mindegy. Egyik este Tündivel játszottunk a szobában, talált 1 labdát, ami tök jól pattogott, 1 órán keresztül dobálgattuk, ha elejtettük, úgy kellett megszerezni, hogy nem mászunk le az ágyról :D azaz eldobáltam az összes papucsomat és cipőmet, hogy visszaszerezzük a labdát a legtávolabb eső részről :D Végül Tündi el akart menni fürdeni, hiszen már este 10 is elmúlt, úgyhogy én nyertem :D Ki akartam menni kezet mosni, és mivel a mosdó rögtön a fürdő bejáratánál volt, nem akartam felkapcsolni a lámpát. Mezítláb mentem ki, erre valami szöszire belerúgtam. Kicsit meglepődtem, hogy elvette volna a Tündi a lelépőt a zuhanyzó elől. Felkapcsoltam a lámpát, erre a lábamtól fél méterre ott volt az a 10 centis pók. Este negyed 11: Dóri elkezd visítani, mint a fába szorult féreg :D:D rögtön indultam is a fiúkhoz, hogy szedjék ki onnan de azonnal, mert akkor én náluk alszom :D Lacihoz akartam menni először, mert az ő szobája van közelebb, de már aludt. Nem akartam felkelteni, úgyhogy menni készültem át Zolihoz. Mivel nem Finnországban vagyok, negyed 11kor itt már sötét volt, és nem világos. Tök kétségbeesetten sietek át a ház másik oldalához, erre valaki hozzám szól. Azon a szinten voltam, hogy elvisítom magam, hogy a pók után kinn is összetalálkozom valami lénnyel, de aztán csak a Zoli ült kinn és gépezett :D úgyhogy kétségbeesetten húztam magammal, hogy segítsen rajtunk, és segített :D Na ez az alkalom óta idegbajos vagyok minden gyors mozgásra, érintésre és hangra :D ezt Laci speciel elég jól ki is használja, állandóan ijeszteget. Múltkor pl. bement a „szentélyembe” (ez 1 kis lyuk a szobán belül, ahol vannak a cuccaim. Egy lepedővel van eltakarva, ezért az egy ilyen titkos hely = szentély :D), a 11 óra munka után mondtam valamit a Tündinek, vettem volna le a pólómat, erre a Laci visítva kiugrik a szentélyemből  :D hát mit tudtam volna csinálni, én is visítottam, azt hittem, hogy ott halok meg :D Tündi meg csak röhögött… :D hát igen, kedvesek az emberek :D:D

És akkor még 1 találkozás: egyik nap bejöttem mosdószünetre a házunkba. Végzem a dolgom, erre látom, hogy valami elsuhan az ajtó előtt. A pókos sztori után képzelhetitek, hogy milyen állapotba kerültem, én pedig semmi jóra nem számítottam azután. Nézem: egy mókus. Egy mókus jött be a fürdőnkbe :D Ki akartam menteni, de aztán elég jól elbújt… később visszajöttünk, hogy kimentjük a házból, de nem találtuk sehol, úgyhogy valószínűleg magától kiment vissza az erdőbe.

Az utolsó találkozásom alkalmával testközelbe kerülhettem egy kullanccsal. Kiszedték belőlem, eddig még nem haltam meg :D Ezzel zárom is ezt a bejegyzést, ha nem kaptam valami kullancsos betegséget, akkor számíthattok újabb bejegyzésekre is a közeljövőben :D

Munka ezerrel

Az első 2 hétben nem nagyon kell konyhán lenni, kivéve, amikor gyorsan összedobunk valami kaját. A lehető legegyszerűbbet akkor is, ugyanis más dolgunk volt. Leginkább fizikai munkát csináltatnak velünk, ami inkább fiúknak való, de próbálunk mi is úgy szuperálni, mint a fiaink. Reggel 8tól délután 4ig dolgozunk, heti 1 nap szabadnappal. Az első napon ki kellett söpörni az összes házat, ahol a gyerekek lesznek, össze kellett tologatni a bútorokat. A 2. napon gereblyéztünk, aztán ágyakat is tologattunk… aztán még több gereblyézés, még több seprés… aztán volt, amikor a tónál is dolgoztunk. Kicsit le is égtem, illetve tovább is égtem. 1. szabadnapunkon, vasárnap elmentünk kirándulni a tábor körül, 10 km-t jártunk. Annyira nem lehetett észrevenni, hogy süt a nap, de aztán délben elég szépen kisütött, és lekapta a kezem, ami aztán eléggé fájt.. úgyhogy igen, leégtem :D A további napokban tovább égtem, a kezem kb. úgy néz ki, mint egy 40 éves embernek. Tudom, vigyáznom kellene magamra. El sem akarom képzelni, hogy mi lesz velem Miamiban. Ja, igen, az utazás… úgy néz ki, hogy Floridába megyek: Miami, Orlando, meg átugrok Atlantába is. Miami mellett megnézzük Key Westet, az USA legdélebbi pontját, valamint az Everglades Nemzeti Parkot, ahol hemzsegnek az aligátorok, és ahova elég sok repülő lezuhant. Elvileg lehet „simogatni” aligátorokat is, majd pózolok 1-el ígérem! :D Orlando előtt megnézzük a Kennedy Space Centert, Orlandoban meg még nem tudom, hogy mit fogok csinálni, elég sok program van, ami tetszik: Disney World, Sea World, Universal Studio… majd még meglátom, hogy ki lesz velem, meg hova akar menni… a Disney Worldbe nincs sok kedvem egyedül menni, a többit még úgy ahogy meg tudom ejteni egyedül. Atlantában pedig a CNN-t és a Coca Cola gyárat látogatnám meg. 

Szóval vissza a munkához. A 2. héten eléggé szét volt szedve a csapat, Tündit és Lacit elvitték építkezni, éppen az egyik háznak a teraszát újították fel. Mi meg maradtunk 4-en: Migel, Ari (amerikaiak, nagyon jó fejek), Zoli és én. Mivel a prioritás az Emma (mindegyik háznak van neve, Emma az egyik) építése volt, ezért nekünk ilyen potyafeladatok jutottak: tűzriasztó-csere, kisebb gereblyézés, szúnyogháló javítás… na ez volt az, amit az elején utáltam, de tökre megszerettem :D először az iroda szúnyoghálóit kellett leszedni, ahol azt sem tudtam, hogy miért vagyok a világon… aztán utána le kellett ellenőrizni az összes ház szúnyoghálóját, amivel elment 1 egész óra, másnap pedig elindultunk és kb. egész délután a szúnyoghálók javításával szöszmörögtünk. Az utolsó napokban pedig vezethettem a tábori traktort :D:D van 1 bácsi, aki használja, és nem engedi meg senki másnak, hogy vezethessük. Éppen szabadnapon volt, és hát munka volt: gereblyézni kellett és össze kellett szedni a kupacokat a géppel. Megmutatták, hogy hogy kell használni, aztán vezethettük :D Mondanom sem kell, hogy az tetszett legjobban az egész 2 hét alatt :D És arra jutottam, hogy ha szeptembertől nem tudok menni gyakorlatra sehova, akkor a pénzt, amit hazaviszek, rááldozom a jogsira és szerzek jogsit. 

Folyt. köv.!

Érkezés a táborba

Úgy döntöttem, hogy előző posztomhoz nem fogom hozzácsatolni a Párizs utáni eltöltött időt, hanem inkább új fejezetet nyitok neki. Végül Párizsban elment az idő, bár elég lassan… kicsit fura volt az egész ellenőrzés, eddigi években Londonban és Amszterdamban elég alaposan átellenőriztek, valamint eléggé ki is kérdezgettek, hogy miért jövök az USAba, Párizsban pedig csak 2 kérdést tettek fel, hogy miért jövök az USAba, meg valami másikat is kérdeztek, de arra már nem emlékszem… az ellenőrzés pedig szúrópróba szerűen történt, és engem pont kiszúrtak :D kinyitották a táskát, belenéztek, aztán annyi volt… hát mondom oké :D 

A repülőút most nem volt annyira élvezetes, mint pl. tavaly. Egy lengyel lány ült mellettem, aki Camp Americával ment az egyik táborba, úgyhogy kicsit beszélgettünk, de nem annyira sokat, mert nem volt valami beszédes… megnéztem a Gyakornokok filmet, aztán játszottam. Deltával utaztam, ahol érintőképernyő volt, úgyhogy a játék kicsit kényelmetlen volt, de semmi kedvem nem volt filmet nézni. Valami Jóbarátokat néztem volna meg nagyon szívesen, de nem volt az sem :/ A kaját sem sikerült kifognom, csirkét kértem, amit elég kínai módra oldottak meg rizzsel. Ehető volt, de nem voltam tőle elájulva. Hazafele tuti tésztát fogok kérni, az elég jól nézett ki… a lengyel csaj ugyanis azt kérte.  

Kb. 7 óra utazás után megérkeztünk Newarkra. Nagyon nem volt hozzá kedvem, ugyanis új repülőtér volt az életemben, totál egyedül voltam, holt fogalmam sem volt, hogy hogy jutok be New Yorkba. Tudtam, hogy Shuttle busszal fogok menni, de azt nem, hogy hol található. Na mindegy, az első akadály úgyis a bevándorlási volt, ahol elég sokat kellett várni, kb. 1.5 órát álltam sorba annak ellenére, hogy elég gyorsan sikerült eljönnöm a repülőről. Előttünk ért be 1 Boeing 747es Németországból. Tudjátok, az az a repülő amit, ha nagyon minimálisan felturbóznak, akkor elbír 1 űrhajót is. Na jó, az egyszerűség kedvéért: 2 emeletes a masina, ami nem kevés embert bír el… úgyhogy volt sor. Ráadásul elég lassú emberkéhez lettem beosztva, míg a mellettünk lévő 3 embert megcsinált, addig a mienk csak 1et. Mindegy, a 3 órási landolás után 5kor végre kikeveredtem a terminálról, és meg is találtam a Shuttle buszt egy kis kóválygás után. Aztán irány New York! Fél óra alatt be is értünk az egyik metróállomáshoz, ahonnan pár metrómegállóra volt a hostel, ahol megszálltam, valamint, ahol a többiek is voltak. 

A hostelben sajnos nem tudtam Tündivel 1 szobában lenni, helyette 1 brazil csajjal és pár ázsiaival voltam. Az ázsiaiak eléggé szánalmasak voltak, kb. köszönni sem tudtak, a brazil csajjal viszont jókat beszélgettem. Este pedig Tündi is visszaért a városnézésből, úgyhogy átmentem hozzá és pletyiztünk 1 jót. Meg akartuk várni a fiúkat, de mivel ők csak este 8kor landoltak, ezért számítani kellett arra, hogy lesz olyan 11 óra, mire beérnek a városba. Kb. úgy is lett, de nem bírtunk fennmaradni addig. Úgyhogy csak reggel tudtunk találkozni. Elég korán kellett kelnem, mert épp interjúm lett volna (de nem volt…), a fiúk meg nem bírtak aludni. Kiderült, hogy voltak más magyarok is a hostelben, kicsit beszélgettünk velük, aztán indultunk is a buszállomásra, ahonnan indult a busz Winstedbe. A mi táborunkhoz Winsted a legközelebbi város, ahova busszal el lehet jutni, ezután fél órás kocsiúttal lehet eljutni a táborhoz. Kicsit féltünk, hogy kijönnek-e egyáltalán elénk, mert a tábori sofőr, David megírta Facebookon, hogy nem lesz itt, amikor ideérünk. De aztán kijöttek elénk szerencsére, a táborigazgató fia, Migel várt minket. Illetve pont akkor ért be Winstedbe, amikor mi beértünk és megkaptuk a táskáinkat. A buszút amúgy jó volt, majdnem végig beszélgettünk, játszottunk telefonon, stb. stb. Valamint kiderült, hogy a 2 magyar fiú (nevükön nevezve Laci és Zoli), akit a tábor felvett, nagyon jó fejek :D Úgyhogy nem lesz unalmas a tábor velük remélhetőleg. 

A táborba érkezve kaptunk ebédet, és mondták, hogy nem kell még dolgozni, csak másnap kezdődik a munka – yess!! Elmentünk sétálni, megmutattuk a fiúknak, hogy mi hol található, bementünk a játszóházba és biliárdoztunk, pingpongoztunk, meg ilyenek. A pingpongozást továbbfejlesztettük: a rendes labdánál 3x nagyobb labdával játszottuk :D nem volt rossz! A következő napokon is elmentünk játszani párszor. Én a biliárdozást szeretem nagyon, Laci elég megalázóan levert, úgyhogy eldöntöttem, hogy ezután csak Zolival fogok játszani :D ellene is veszítek, de akkor is csak azért, mert a fekete labdát sosem az ellenkező lyukba lövöm :D Úgyhogy végülis nyernék, ha bárhova üthetném :D Na mindegy!

Mivel a gyerekek csak július elején jönnek, ezért mondták, hogy ihatunk alkoholt . 2. nap el is mentünk egy boltba, ahol vettünk pár sört, este pedig összejöttünk a szobánkban a fiúkkal, iszogattunk és beszélgettünk. Sajnos a fiúkat nem sikerült magunk mellé szervezni a lakásba, ők másik épületben vannak az iroda mellett. Ami még szomorúbb, az az, hogy tavalyról a fiúkat visszahívták a táborba, úgyhogy maradnak ők a lakótársaink, viszont csatlakozik hozzájuk egy 3. fiú is, akit csak sejteni tudok, hogy kicsoda. Ha bejön a sejtésem, akkor nem lesz 1 túl jó nyarunk mellettük, még akkor sem, ha csak 4 hétig lesznek itt a táborban. 

2 nyár után végre sikerült eljutnom a Walmartba is :D Mivel mindennap esett az eső, valamint a fű is nagyon vizes volt, az összes cipőnk beázott, és nem tudtunk miben dolgozni. Nekem 3 cipőm van munkára fogva, Tündinek viszont csak 1 munkáscipője van. Úgyhogy elvittek minket bevásárolni. Vettem egy gumicsizmát, fényes fekete rózsaszín talppal :D naaagggyon szexi! (se) Ezen kívül találtam egy tök jó zebrás mintás pólót $3.88-ért. Úgyhogy idén is sikerült összeszednem egy zebramintás cuccot az USAból :D:D vettem 1 hajvasalót is, mert olcsó volt, így ki tudom majd vasalni a hajamat alkalomadtán. Vagy éppen utazás során. Vettem még Dr. Peppert és Reese’s-t is. Zoli megkérte Migelt, hogy menjünk el a Taco Bellbe. Az 1 olyan gyorsétterem, mint a McDonald’s, főleg mexikói kajákkal. Persze, láttam már az előző években, de nem hallottam róla annyi mindent. Kicsit furán is éreztem magam, amikor Zoli 1 aranyos kisfiú módjára elkezdett rajongani a Taco Bellért és egyből fotózkodni kezdett vele :D de amúgy megértem, hogy miért dicséri sok ember, amit vettem buritot nagyon finom volt. 

Folyt. köv.!

Amerika for the 3rd time

Íme eljött 2014. nyara is, amikor harmadszorra repülhetek az USAba! Mondhatni, hogy az idén vagyok a legkevésbé motivált: nagyon magam alatt vagyok, hogy haza kellett jönnöm Finnországból, ugyanakkor még mindig nincs semmi konkrét tervem, hogy hova szeretnék utazni. Sajnos az Alaszka nem jön össze, ugyanis a tervezett útitársamnak pénzügyi gondjai akadtak. De sajnos ezt már januárban sejtettem, hogy nem lesz belőle semmi :( Viszont! A táborban idén már 4en leszünk magyarok, a Tündi, én, és 2 srác, Laci és Zoli, akik karbantartók lesznek, nem konyhásak. Na és közülük a Zoli elég késői dátummal akar hazamenni, és meg szeretné nézni Miamit is. Miamira és Orlandora már régen csináltam 1 tervet, így elkezdtem azon gondolkozni, hogy lehet, hogy azt kellene megcsinálni. Rákérdeztem Zolira, hogy lenne-e kedve Orlandohoz megnézni a Disneyworldöt, SeaWorldöt, Universal Studiot vagy a Kennedy Űrközpontot, és vevő rá! :) Aztán rá is kérdezett, hogy mit szólnék 1 autóbérlős úthoz Washington D.C és Miami között. Hát persze, hogy csak jót szólnék ezzel kapcsolatban! :) Úgyhogy már várom, hogy többet tudjunk, tudjuk, hogy engem mikor engednek el a táborból. A Tündi augusztus 23-ig lesz, míg a fiúk 29-ig. Az én szerződésem meg szeptember 2-ig tart, de reménykedek, hogy nem kell addig ott maradnom (habár több pénzt kapnék…), hanem elengednek a fiúkkal.

Június 8-án, azaz MA jöttem az USAba :D 6:50kor indultam párizsi átszállással, és most épp Párizsban csövezek és írom a blogom :D 15 perces internet limit van, amit érdemes tartogatni, ugyanis kb. 4 órás várakozási időm van… nagyon örülök neki, ugyanis egyedül vagyok! :D Mikor megnéztem, hogy  honnan indul a csatlakozásom, még 2 gépet láttam, ami New Yorkba megy, de nem, nekem egy 3.kal kell menni, ami jó későn van és senki nem lesz rajta :D Nem mintha nem tudnék egyedül utazni, mert semmi bajom nincs vele, de 4 órát várni azért nem olyan jó egyedül. A laptopom magyar dugóját pedig nem hoztam el, így aksival kell gépeznem – azaz, ha valami nagyobb dolgot csinálok a laptopon, egyből lemerülne.

Amúgy a repülőút Párizsba nagyon gyér volt. Amit kaptunk, az 1 kis péksüti volt, kb. a markom méretű… azaz nem sok. Ja, meg kaptam 1 deci kávét a 2 óra 20 perc alatt. Máshol azért rendes szendvicset adnak, üdítőt, meg kávét. Na mindegy. Úgyhogy várom már, hogy végre leteljen a várakozási idő, felszállhassak a gépre, elindulhassak és ehessek :D remélhetőleg minél hamarabb hozzák az ebédet és nem fogok elsorvadni :D

New Yorkban pedig kivételesen nem a JFK-n fogok landolni, hanem Newarkon. Most nem nagyon vagyok vevő az új dolgokra, kicsit kényelmetlenül érzem magam, hogy nem tudom, hogy mivel lehet bejutni a városba… illetve, hogy hogyan. Találtam 1 vonatos dolgot, de mint kiderült, most éppen nem működik. Úgyhogy szerintem maradok a Shuttle busznál, ami felvesz a reptéren és letesz Manhattanben. Remélem a legjobbakat.

A táborba holnap reggel megyünk. Kíváncsi vagyok, hogy mit kell csinálni, mennyit kell dolgozni. Ez a 2 hét precamp lesz, azaz a táborra való előkészülés, valószínűleg nem a konyhán fogjuk tolni az igát még az elején. Jó lenne, ha kicsit szabadabbak lennénk, és elmehetnénk több helyre… na majd kiderül :)