Érkezés a táborba

Úgy döntöttem, hogy előző posztomhoz nem fogom hozzácsatolni a Párizs utáni eltöltött időt, hanem inkább új fejezetet nyitok neki. Végül Párizsban elment az idő, bár elég lassan… kicsit fura volt az egész ellenőrzés, eddigi években Londonban és Amszterdamban elég alaposan átellenőriztek, valamint eléggé ki is kérdezgettek, hogy miért jövök az USAba, Párizsban pedig csak 2 kérdést tettek fel, hogy miért jövök az USAba, meg valami másikat is kérdeztek, de arra már nem emlékszem… az ellenőrzés pedig szúrópróba szerűen történt, és engem pont kiszúrtak :D kinyitották a táskát, belenéztek, aztán annyi volt… hát mondom oké :D 

A repülőút most nem volt annyira élvezetes, mint pl. tavaly. Egy lengyel lány ült mellettem, aki Camp Americával ment az egyik táborba, úgyhogy kicsit beszélgettünk, de nem annyira sokat, mert nem volt valami beszédes… megnéztem a Gyakornokok filmet, aztán játszottam. Deltával utaztam, ahol érintőképernyő volt, úgyhogy a játék kicsit kényelmetlen volt, de semmi kedvem nem volt filmet nézni. Valami Jóbarátokat néztem volna meg nagyon szívesen, de nem volt az sem :/ A kaját sem sikerült kifognom, csirkét kértem, amit elég kínai módra oldottak meg rizzsel. Ehető volt, de nem voltam tőle elájulva. Hazafele tuti tésztát fogok kérni, az elég jól nézett ki… a lengyel csaj ugyanis azt kérte.  

Kb. 7 óra utazás után megérkeztünk Newarkra. Nagyon nem volt hozzá kedvem, ugyanis új repülőtér volt az életemben, totál egyedül voltam, holt fogalmam sem volt, hogy hogy jutok be New Yorkba. Tudtam, hogy Shuttle busszal fogok menni, de azt nem, hogy hol található. Na mindegy, az első akadály úgyis a bevándorlási volt, ahol elég sokat kellett várni, kb. 1.5 órát álltam sorba annak ellenére, hogy elég gyorsan sikerült eljönnöm a repülőről. Előttünk ért be 1 Boeing 747es Németországból. Tudjátok, az az a repülő amit, ha nagyon minimálisan felturbóznak, akkor elbír 1 űrhajót is. Na jó, az egyszerűség kedvéért: 2 emeletes a masina, ami nem kevés embert bír el… úgyhogy volt sor. Ráadásul elég lassú emberkéhez lettem beosztva, míg a mellettünk lévő 3 embert megcsinált, addig a mienk csak 1et. Mindegy, a 3 órási landolás után 5kor végre kikeveredtem a terminálról, és meg is találtam a Shuttle buszt egy kis kóválygás után. Aztán irány New York! Fél óra alatt be is értünk az egyik metróállomáshoz, ahonnan pár metrómegállóra volt a hostel, ahol megszálltam, valamint, ahol a többiek is voltak. 

A hostelben sajnos nem tudtam Tündivel 1 szobában lenni, helyette 1 brazil csajjal és pár ázsiaival voltam. Az ázsiaiak eléggé szánalmasak voltak, kb. köszönni sem tudtak, a brazil csajjal viszont jókat beszélgettem. Este pedig Tündi is visszaért a városnézésből, úgyhogy átmentem hozzá és pletyiztünk 1 jót. Meg akartuk várni a fiúkat, de mivel ők csak este 8kor landoltak, ezért számítani kellett arra, hogy lesz olyan 11 óra, mire beérnek a városba. Kb. úgy is lett, de nem bírtunk fennmaradni addig. Úgyhogy csak reggel tudtunk találkozni. Elég korán kellett kelnem, mert épp interjúm lett volna (de nem volt…), a fiúk meg nem bírtak aludni. Kiderült, hogy voltak más magyarok is a hostelben, kicsit beszélgettünk velük, aztán indultunk is a buszállomásra, ahonnan indult a busz Winstedbe. A mi táborunkhoz Winsted a legközelebbi város, ahova busszal el lehet jutni, ezután fél órás kocsiúttal lehet eljutni a táborhoz. Kicsit féltünk, hogy kijönnek-e egyáltalán elénk, mert a tábori sofőr, David megírta Facebookon, hogy nem lesz itt, amikor ideérünk. De aztán kijöttek elénk szerencsére, a táborigazgató fia, Migel várt minket. Illetve pont akkor ért be Winstedbe, amikor mi beértünk és megkaptuk a táskáinkat. A buszút amúgy jó volt, majdnem végig beszélgettünk, játszottunk telefonon, stb. stb. Valamint kiderült, hogy a 2 magyar fiú (nevükön nevezve Laci és Zoli), akit a tábor felvett, nagyon jó fejek :D Úgyhogy nem lesz unalmas a tábor velük remélhetőleg. 

A táborba érkezve kaptunk ebédet, és mondták, hogy nem kell még dolgozni, csak másnap kezdődik a munka – yess!! Elmentünk sétálni, megmutattuk a fiúknak, hogy mi hol található, bementünk a játszóházba és biliárdoztunk, pingpongoztunk, meg ilyenek. A pingpongozást továbbfejlesztettük: a rendes labdánál 3x nagyobb labdával játszottuk :D nem volt rossz! A következő napokon is elmentünk játszani párszor. Én a biliárdozást szeretem nagyon, Laci elég megalázóan levert, úgyhogy eldöntöttem, hogy ezután csak Zolival fogok játszani :D ellene is veszítek, de akkor is csak azért, mert a fekete labdát sosem az ellenkező lyukba lövöm :D Úgyhogy végülis nyernék, ha bárhova üthetném :D Na mindegy!

Mivel a gyerekek csak július elején jönnek, ezért mondták, hogy ihatunk alkoholt . 2. nap el is mentünk egy boltba, ahol vettünk pár sört, este pedig összejöttünk a szobánkban a fiúkkal, iszogattunk és beszélgettünk. Sajnos a fiúkat nem sikerült magunk mellé szervezni a lakásba, ők másik épületben vannak az iroda mellett. Ami még szomorúbb, az az, hogy tavalyról a fiúkat visszahívták a táborba, úgyhogy maradnak ők a lakótársaink, viszont csatlakozik hozzájuk egy 3. fiú is, akit csak sejteni tudok, hogy kicsoda. Ha bejön a sejtésem, akkor nem lesz 1 túl jó nyarunk mellettük, még akkor sem, ha csak 4 hétig lesznek itt a táborban. 

2 nyár után végre sikerült eljutnom a Walmartba is :D Mivel mindennap esett az eső, valamint a fű is nagyon vizes volt, az összes cipőnk beázott, és nem tudtunk miben dolgozni. Nekem 3 cipőm van munkára fogva, Tündinek viszont csak 1 munkáscipője van. Úgyhogy elvittek minket bevásárolni. Vettem egy gumicsizmát, fényes fekete rózsaszín talppal :D naaagggyon szexi! (se) Ezen kívül találtam egy tök jó zebrás mintás pólót $3.88-ért. Úgyhogy idén is sikerült összeszednem egy zebramintás cuccot az USAból :D:D vettem 1 hajvasalót is, mert olcsó volt, így ki tudom majd vasalni a hajamat alkalomadtán. Vagy éppen utazás során. Vettem még Dr. Peppert és Reese’s-t is. Zoli megkérte Migelt, hogy menjünk el a Taco Bellbe. Az 1 olyan gyorsétterem, mint a McDonald’s, főleg mexikói kajákkal. Persze, láttam már az előző években, de nem hallottam róla annyi mindent. Kicsit furán is éreztem magam, amikor Zoli 1 aranyos kisfiú módjára elkezdett rajongani a Taco Bellért és egyből fotózkodni kezdett vele :D de amúgy megértem, hogy miért dicséri sok ember, amit vettem buritot nagyon finom volt. 

Folyt. köv.!