New York, csapó 2

Ismételten nem sikerült egyből befejeznem a blogírást :D De legalább nem 9 hónappal később írogatok megint :D 

A táborból sikeresen eljutottunk New Yorkba, habár 1 órával később indultunk el, mint ahogy terveztük... kicsit sem voltunk idegesek Petrával, hogy már rég elkészültünk, de még mindig nem jöttek értünk. Ráadásul ez rosszabb volt, mint a tavalyi, mert most még a konyhában is elég hamar végeztünk. Na de nem baj, a lényeg, hogy sikerült elindulnunk, a késői induláshoz képest pedig nem is értünk oda túl későn, így estére sikerült lebeszélnünk Petrával 1 talit a Time Squarere. Elmentem Minához, kicsit beszélgettünk, majd mentünk vissza a városba. Mina barátnője is jött, úgyhogy négyen mászkáltunk :) Elmentünk az M&M shopba, a Disney boltba, valami másik játékos boltba... :D 

Meg ajándékokat nézegettünk az otthoniaknak. 1 jó tanács: ha éppen olyan bélyeg van a forgalomban, amin nincs rajt az ár, akkor ne vegyetek sehol se ilyet a postán kívül! $1.10 a külföldre menő bélyeg, na a hülye szőkének (azaz nekem) eladták $2-ért.. kijöttem a boltból és akkor kezdtem el számolgatni, hogy kicsit valamiért többet kellett fizetnem... na mindegy, én is csak ezekből tanulok... :D

A nagy utunkat másnapra terveztük. 8kor beszéltük meg a találkozót Petrával a Brooklyn Bridge brooklyn-i oldalán az egyik metrómegállónál. Hát miért is ne 2 feljárója volt, természetesen távol egymástól :D Jött velem Mina is, úgyhogy szerencsére elment a másik metrómegállóhoz, ahol természetesen ott várt Petra :D Úgy fél órás késéssel indultunk neki a napnak, de nem volt belőle probléma, mert így is elég korán értünk oda a 9/11 Memorialhoz. Oda ugyanis fél 11re volt időpontunk. Előtte el tudtunk menni a Wall Streetre és a bikát is megnéztük, megtapogattuk :D 

Majd 9/11, Battery Park. Itt már kicsit fájt a lábunk, de gondoltuk, hogy a kompon a Staten Island fele úgyis tudunk kicsit pihenni. A komp 2*25 perces volt, ráadásul Staten Islandon kellett várni olyan fél órát, mert vasárnapi menetrend volt, akkor pedig kevesebb hajó jön és megy. Visszaértünk, mondta Mina, hogy ő lelép, mert mennie kell az egyik rokonához. Úgyhogy ketten maradtunk Petrával, majd mentünk a Columbia Egyetemhez. Mentünk ott össze-vissza, egy csomó épületet láttunk, de a főépületet nem találtuk meg :/ na mindegy, majd legközelebb! :D Nem is vacakodtunk olyan sokat, bementünk 1 boltba venni piát és mentünk a Central Parkba. Előtte átmentünk valami parkon, gondoltuk, ha már ott van, akkor azon menjünk át és ne az úton sétáljunk. A parkban éppen baseballt játszottak, kicsit leültünk, majd azon elmélkedtünk, hogy mi van, ha valami jövőbeni híres baseballjátékost látunk még amatőrként, és mennyire büszkék lehetünk magunkra, hogy őt láttuk :D Hát mindegy, mert már most nem emlékszem a nevükre :'D

A Central Parkot nagyon hamar kivégeztük, Petra ahogy meglátta a zöld vizű tavat, egyből menni akart :D Őszintén szólva nem is bántam, mert már nagyon fájt a lábam :D Úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Time Squarre és megvesszük a maradék ajándékokat, mert előző este nem nagyon jártunk sikerrel. Elmentünk a Hershey's-be is, ahol fájt a szívem, hogy nem nagyon költekezhetek a kilók miatt. De mint kiderült felesleges volt aggódnom, ugyanis a bőröndömet 21 kilóval adtam fel.. Na mindegy! :D Time Square után pedig már majdnem szó szerint másztunk el az Empire State Buildinghez. Metróra nem akartam felszállni, ugyanis 1 megálló nem nagyon ér meg $2.5-öt. Még meglévő lábakkal odaértünk :D 5 óra volt, kicsit féltem, hogy mi lesz, ha nem érünk fel, mert sokan mondták, hogy 4kor érdemes ott lenni, és olyan 2 óra, mire feljut az ember. Hát mi szerencsések voltunk és fél 6kor már fenn gyönyörködhettünk a látványban :D 

Fél óra alatt felértünk :) Nagyon fájt már a lábunk, ráadásul fenn sem nagyon lehetett leülni (a földről felállítottak). Petra nem bírta fél 8nál tovább, én is nehezen, de úgy döntöttem, hogy ha már felmentem, akkor fenn is maradok és megvárom, míg besötétedik. Hát meg is vártam :) Háromnegyed 9kor indultam lefele és indultam haza Minához. 

Ez az 1 nap nagyon megváltoztatta a véleményem New Yorkkal kapcsolatban, jövőre már hajlandó lennék megvenni az I <3 NYC-s pólót :D És igen, jövőre is megyek! :D Az úticél elvileg Alaszka lesz, de tervezek Seattlebe is menni, hogy pózolhassak a Boeing épületével :D Addig is túl kell élnem a sulit, valamint vissza kell, hogy térjek Finnországból :) Remélem, hogy a finn blogomat is követni fogjátok :)

45. nap - A halál szele

Ismét itt vagyok! :D Ma volt lehetőségünk elmenni vidámparkba a gyerekekkel, miután letoltuk a reggeli műszakot. A mosogatós fiúkkal mentünk, amit nagyon nem élveztünk, mert elég kicsi a Régi fiú kocsija, valamint nem is vagyunk velük túl jóban. Ugyanabba a vidámparkba mentünk, ahol tavaly voltunk, valamint utána az All You Can Eat kínai étterembe is elmentünk. 

Az idő eléggé felhős volt, úgyhogy kb. nem láttuk esélyét annak, hogy bemenjünk a vizes részre. De bizakodva eltettük a fürdőruhát. Első utunk a hullámvasúthoz vezetett, ami az erdőn ment keresztül elég gyorsan. Petrával ültem, aki az egész alatt meg sem mukkant, sőt, 1 kézzel kapaszkodott, míg én nem bírtam fogni a fogantyút :D Aztán a 2.nál sem sikított, úgyhogy rajta nem lehetett nevetni :D Ezen a hullámvasúton 4x mentünk. 4. alkalommal nagyon megijedtünk, ugyanis mentünk felfelé, és még az elején leállt az egész szerkezet és vagy 60 fokos dombon csüngtünk - szerencsére nem fejjel lefelé. Mi eléggé be voltunk szarva, ugyanis nem szívesen hagytuk volna ott az életünket. Reméltük, hogy visszahúznak minket, de nem, pár perccel később elindult az egész előre... ahogy elnéztem, ez nem csak nekünk nem tetszett :D Na nem baj, végülis túléltük. Petra egész nap azt mondta, hogy "Mind meghalunk", akárhányszor felültünk valamire :D Itthon még a biztosítós papírt is eltettük, a "mi van ha...." esetre. Ráadásul volt merszem már reggel áthúzni a napot, amire a Tündi nem túl sok jót mondott, úgyhogy na! :D 

Megnéztünk 1 akrobata showt is, az is nagyon jó volt, valamint kicsit átmentünk a vízes részhez, ahova tavaly nem engedtek fel, ugyanis nem volt rajtam póló, csak fürdőruha -.-" Most rendesen felöltöztünk :D na ez volt a baj, ugyanis tiszta víz lett a ruhánk - Tündinek meg Petrának a cipője... Mentünk 3 kört egy kör alakú "csónakkal" egy olyan "folyóban", aminek vannak buckái meg mittudomén :D kb. a raftinghoz volt hasonló. A nadrágom csurom víz volt, ráadásul átlátszó is, úgyhogy szépen nézhettem ki :D Sajnos az étteremben kiderült, hogy elszakadt, úgy jött oda az irodás fiú barátnője, hogy "kicsit" lyukas hátul a nadrágom. Ezaz, Dórika szeret beégni 1 csomó ember előtt. Itthon aztán sajnálatos módon láttam, hogy nem a varrás mentén van elszakadva, illetve ott kezdődött, de aztán szakadt az anyag is. Úgyhogy sikeresen csökkenthettem a bőröndöm súlyát is.... 

Ha már a bőrönd súlyánál tartunk, lassan itt van a hétfő, akkor elkezdem pakolgatni a cuccokat, hogy mit akarok itt hagyni, mit viszek haza... idén elég sok dolgot itt szeretnék hagyni. Na de most nem firtatom az ilyen témákat, mert eléggé fáradt vagyok, majd talán valamikor máskor :) Most viszont sipircelek az ágyba :D

41. nap - Megtervezett utazás

Huh, hát már jó régen nem írtam a napjaimról... még mindig mindegyik ugyanolyan, amelyik meg nem, azon meg nem történt annyi minden, hogy külön bejegyzést szenteljek neki :D 

A vasárnapokat nem szoktam szeretni. Késői reggeli van, ami azt eredményezi, hogy 1 órával kevesebb szabadidőnk is van, valamint este fel kell nyalni az ebédlőt, ami szintén nem egy álommeló. Ennek ellenére az esti műszak volt a legviccesebb az egészben. Szőke mondta, hogy mivel megy el kirándulni 1 csoport, csinálnom kellene hummust. Nálam akkor megállt az élet, mert még nem csináltam egyedül hummust, ráadásul olyan szar az íze, hogy én még nem sokszor ettem, úgyhogy nem nagyon tudtam mihez hasonlítani az én elkészült hummusomat. Amúgy ez csicseriborsóból, citromléből, fokhagymából, borsból, sóból és olajból áll. Na mindegy, nagy nehezen elkészültem vele, majd jött 1 kis hummus-muffin krém csata Petrával :D Ő éppen a muffinsütéssel volt kész. Ez úgy kezdődött, hogy a tenyerem tiszta hummusos volt és az ujjammal akartam az arcára pöttyinteni 1 kicsi foltot, aztán amikor elindult a muffin krémért, akkor úgy gondoltam, hogy ő nem 1 kis pöttyintést akar, így elkezdődött a nagy csata :D Hát igen, szépen néztünk ki :D 

A naphoz hozzá tenném azt is, hogy visszajött Vilmos a táborba. Ezt a megemlítést meg sem érdemelné, ugyanis olyan bunkó volt az este, hogy... wáhh. Fenn gépeztem az iroda padlásán, jön fel, köszönünk egymásnak, megkérdezem, hogy mi a helyzet vele, elkezdi, hogy "Semmi, csak takaróért jöttem", de így tök izé hangon. Hát jólvan, vigyed -.-"

Közben elkezdtük Petrával tervezgetni a new yorki utazásunkat. Csak 1 napunk lesz rá, viszont azon az 1 napon nagyon sok dolgot, számszerűsítve 10 dolgot fogunk megnézni. Íme a lista:

1. Brooklyn Bridge - átsétálunk, mint tavaly

2. 9/11 Memorial

3. Wall Street, igazából Petra miatt

4. Charging Bull - tavaly valamiért erről lemaradtunk, úgyhogy most pótolni kell :)

5.  Battery Park

6.  Szabadságszobor - csak komppal fogunk menni, nem megyünk ki a szigetre. Majd talán jövőre :)

7. Central Park - nem tudom hány nyár kellene hozzá, hogy az egészet bejárjuk :D

8. Columbia University

9. Time Square - jó lenne ezt megejteni még a szombati napon, amikor odaérünk. Ha sikerül, akkor ezt nem fogjuk megnézni vasárnap.

10. Empire State Building

Kicsit hosszú lesz, tudom. Félek is, hogy nem nagyon lesz időnk bejárni, mert ugyebár, ha 1 órát szentelünk mindegyikre az is 10 órát ölelne fel. Úgy számoltuk Petrával, hogy ha elég korán találkozunk (8 óra a tervezett), és hiper-szuper hatékonyak leszünk, akkor sikerülni fog a dolog és meg tudjuk nézni az összeset. A gond az, hogy a legfőbb dolgok pont délután vannak, amiket nem nagyon szeretnénk elhagyni, hogy ha csúszásban vagyunk :( De hát majd kiderül, reméljük a legjobbakat :)

29. nap - Koncert, ami Magyarországon fesztivál

Keddi napot irunk. Kicsit lemaradtam a blogirással, de hát ez van, bocsássatok meg :P Kezdem úgy érezni, hogy nem tudok mindent leirni a blogba, amit legszivesebben leirnék, úgyhogy ezért elkapott az az érzés is, hogy hiába irok blogot, úgysem abból áll a teljes napom. Na mindegy, aki kiváncsi, az úgyis megkérdezi, hogy mi van.

Nagyban melózunk reggel, bejött Ira, aki a tábori utakat szervez, meg valami ilyesmiket csinál... igazából nem tudom, hogy mi a rendes poziciója, de mindig ő szokott bejönni, hogy ha mennek el a gyerekek, vagy késői reggeli van, stb. Mondta, hogy este csak 3 csoport lesz, a többiek mennek 1 koncertre. Pár jegy van még, ha akar valaki menni a konyháról, akkor van még hely. Először gondolkoztam, nem akartam elmenni. A vacsit megkaptuk volna pihenőként. Minket elengedtek, a fiúkat nem :D Bár a Szőke meg akarta kérdezni őket is, de Főnök mondta, hogy nem érdemlik meg. Na jó, én is mondtam nekik :$ Ugye milyen rosszindulatú vagyok? :D Tudom! Végülis úgy döntöttem, hogy elmegyek én is.

Este kicsit késve indultunk el, vagy fél órát-1 órát vártunk arra, hogy legyen már valami. Igazgatónő mondta, hogy kocsival megyünk, de, hogy kivel, azt nem tudtuk. A gyerekek felszálltak a buszra, mi meg még mindig csak álltunk és vártunk, hogy mi legyen :D Aztán a buszról szedett le pár gyerekfelügyelőt az igazgatónő, hogy menjenek inkább kocsival és vigyenek el minket is. Úgyhogy végül sikerült eljutnunk a koncertre.

Na mi ezt a koncertet úgy képzeltük el, hogy van egy szűk hely ezer emberrel, ahol kb. a táskánkat is fogni kell és vigyázni kell rá, hogy el ne vegyék. Odaértünk, erre kiderült, hogy totál fesztivál-feelingű a hely, ott volt 1 nagy platz amin le lehetett ülni piknikezni és azt lehetett csinálni, amit akarunk. Na hát az amerikaiak jól felkészültek a dologra, vittek játékokat, könyveket, kaját... mi meg épphogy vittünk kaját, azért is a Tündi ment vissza a kocsihoz, mert először azt hittük, hogy nem lehet vinni. Se plédet, se játékot nem vittünk, úgyhogy fasza volt. Ugye minek is kell valamit mondani a magyaroknak, hogy hova is megyünk... odaértünk vagy 6ra és azt mondták, hogy 11kor lesz vége. Mi nagyon reméltük, hogy 11kor érünk haza, de aztán nem, valóban 11kor volt vége. Elmentünk sétálni, kártyázni is próbáltunk, de nem volt valami húúú, de izgalmas. Az amerikaiakkal még beszélni sem tudtunk, az volt a felállás, hogy leültek, mi is leültünk, elején úgy ültem be, hogy azért ne látszódjon, hogy ki vagyunk túrva, de ez nem volt számukra akadály, ugyanis pár perc múlva úgy beültek háttal elénk, hogy onnantól tudtuk, hogy egymásra vagyunk utalva, ha szórakozni akarunk, mert ezek nem fognak hozzánk szólni. Volt, amikor lefeküdtünk és azt néztük, hogy hogy röpködnek el a repülők felettünk (egészen közel volt 1 reptér, úgyhogy a repülőket is nagyban lehetett látni), este csillagokat néztünk, és elkezdtünk fotózkodni :D na az volt a legviccesebb :D az amerikaiak meg már tök hülyének néztek bennünket, kb. úgy néztünk ki és úgy is viselkedtünk, mintha be lettünk volna szivva :D Az utolsó fél órában már eléggé vártuk a végét. 11kor valóban vége lett, leléptünk. Fél 1kor értünk haza, ami azért volt szar, mert másnap mehettünk dolgozni reggel fél 8ra...

Ennyit a mai napról, hamarosan irom a következőt is :D

26. nap - Irány Pittsfield!

Ezt a napot már régóta vártuk Tündivel, ugyanis megígérte nekünk a Szőke, hogy elvisz minket Pittsfieldbe a Berkshire Mallba, ahol 1 tök jó bolt van, de tavaly az utolsó pillanatban találtuk meg, így nem nagyon tudtunk körbenézni. A reggeli műszak után így indultunk is, szabad volt az egész napunk, ugyanis szülői látogatás volt, ami nálunk szabadnapot jelent a többi táborral ellentétben, ahol a szülői látogatás a legrosszabb nap számukra. Szóval nem kellett dolgozni se délben, se este, csak ugye reggel. 1 - 1.5 óra alatt be is értünk Pittsfieldbe a plázához. Első dolgunk az volt, hogy bementünk abba a boltba (deb), amiről feljebb írtam nektek. Tündivel nekiestünk mindennek, találtunk egy csomó jó pólót. Végül 2 pólót vettem, de eléggé kibaszás volt, mert az egyik belekeveredett az 50%-os pólók közé... rá volt írva, hogy $18, mondom az $9ért nem lesz rossz.. aztán kiderült a kasszánál, hogy abból nem jött le az 50%... nekem meg nem volt kedvem ott hisztizni, meg a póló is bejött, úgyhogy leszartam és fizettem $26 a 2 pólóért, míg Tündi ugyanennyi pólóért fizetett $12-t... elég szar üzlet volt számomra, de majd legközelebb erre is figyelek.. :/

A boltunk után mentünk kínait enni. Na az itteni kiszolgálás sem teljesen olyan, mint az otthoni... ugyanis az adagok kevesebbek, ráadásul még drágábbak is. Mindegy, erre nem panaszkodom, $5 volt a kaja, míg a szomszéd olasz pizzázóban majdnem $4 volt 1 szelet pizza. Jó, hogy New Yorkban $1-ért lehet kapni :D aztán utolsó állomásunk a plázában a Target volt, ez ilyen TESCO szerűség. Vettem peanut butteres csokit, Pringlest, meg borítékokat, mert múltkor az irodás fiú már kicsit húzta a száját, hogy mennyi borítékot használok... pedig csak 5 borítékot vettem ki, ebből 3at akkor, amikor nem volt benn, úgyhogy... :D na mindegy, visszaadom neki, nehogy probléma legyen belőle :)

Pláza után elmentünk a Bash Bish State Parkba, ahol 1 vízesés volt. Másztunk 1 csomót, elfáradtunk, aztán jöttünk vissza a táborba. Szép volt, bár a Niagara mellett messze-messze elmarad :D

Este fél 7kor vissza is értünk a táborba, kicsit gépeztünk, majd felmentünk a konyhára "enni" :D Na ez nálunk nem nagyon állt az evésből, legalábbis elsősorban nem azt tettük :D A szülői látogatásra szoktak venni különböző italokat és édességeket, amiket felvittek a konyhára. A nem megkezdettekhez persze nem merészelünk hozzányúlni, de így, hogy meg volt kezdve... :D Ide most képzeljetek azt, amit akartok... :D 

Ennyit a mai napról, elvileg jövőhét szombaton ebéd nem lesz a gyerekcsere miatt, talán akkor is elmegyünk valamerre :)

21. nap - A nagy meglepetés

Végre szabadnap! Mindig várom ezeket a hétfőket, habár az utóbbi 1 hét elég hamar elment, úgyhogy nem panaszkodom. Ráadásul a legközelebbi is hamar itt lesz, főleg azért is, mert szombaton szülői látogatás lesz, úgyhogy akkor is csak reggel kell dolgozni, utána pedig megyünk el, yuhúú!! Elvileg Pittsfieldbe megyünk a Berkshire Mallba, ahol tavaly tök olcsón tudtunk ruhákat venni. Úgyhogy már alig várom! :) 

Reggel tök kómán mentem fel a konyhára, és volt alkalmam elkapnom Tündi "pasiját", és megkérdeztem tőle, hogy mik a paraméterei annak a gyereknek, akinek holnap kell tortát sütnöm. Mondja, hogy kedvenc színe a zöld, szereti a kosárlabdát... kérdem tőle, hogy nem ez a gyerek az, aki Hosé (Petra kedvéért José) Armandoval lóg? Mondja, hogy de :D Na mondom oké, király, vele is kosaraztunk még a tábor legelején :D Kijöttem tortaötleteket nézni, és sehogy sem akartam semmit sem találni. Eljutottam oda, hogy a kedvenc csapatot akarom rárajzolni a tortára, de mondom hogy a fenébe tudjam meg :D Hát aztán jött ki Hosé Armando és úgy döntöttem, hogy megkérdezem tőle :D Gondoltam megkérdezem, hogy egyáltalán ez a gyerek a haverja-e, elkezdi: "Nem, nem a haverom, ő már a fiam".. mondom magamban ehh... :D na mindegy, aztán mondta, hogy a Chicago Bulls a kedvenc csapata. Ez sokat segített, de az állapotomon nem, a tudat, hogy gyereket is nevel... :D Kicsit azért sokkolt, na mindegy :D

Amúgy a nap elég unalmas volt, gépeztem 1000rel, levelet is írtam... a gépezést kinn űztem az árnyékban, erre este azt vettem észre, hogy tök lesült a kezem.. a tavalyi homár színemet nem érte el, kicsit fájt, de nem volt annyira vészes :D Napok óta kuka idő van megint, és elvileg a következő pár napban sem lesz változás... :/ Élvezet megsülni éjszaka is... 

19. nap - Kibeszélőshow

Igazából nem írtam volna újabb bejegyzést, de mivel anya már hiányolja őket, ezért gondoltam, hogy mégis leírom a mai napomat és azt, hogy megint hogy utálunk ki a konyháról 1 személyt :D - na ez kicsit durván hangzik, de kívülállóként, ha mondjuk gyerekfelügyelő lennék és a kiutált személyek közös ismerőse mesélné el nekem a konyhán történő dolgokat, akkor simán azt hinném, hogy ezek a leprás magyarok, akik még angolul sem tudnak minden évben kiválasztanak valakit, akit kiutálhatnak :D Tavaly Vöröske volt ez, most pedig az Új Fiú. 

Szombati napot írunk, amikor éppen a Régi Fiúnak volt szabadnapja, azaz a Petra volt benn a mosogatóban. Már kíváncsian vártuk, hogy mikor jön az Új Fiú, ugyanis az előző héten már 3x, azaz HÁROMSZOR késett. Kb. csodálkoztam volna, hogy ha nem késik el, úgyhogy 8 óra helyett 8:15kor jött dolgozni, miután a Főnök lement érte. Ha én lennék a főnöke, akkor richtig, hogy nem tolerálnám ennyivel... jó, az egyszeri késés nem a világ vége, de 1 hét alatt 4 késés azért már valami... először azért késett, mert nem volt a Régi Fiú, azaz szerintem az óra sem lett felhúzva, a 2. késéskor a Régi Fiú elaludt, miután visszajött a táborba szabadnapja utáni reggel, a 3. késés azért volt, mert félreállították az órát, így reggel 8 előtt helyett este 8 előtt kezdett el csörömpölni az órájuk, amit nekünk kellett leállítani, mert ők éppen nem voltak benn a szobájukban. És lám, ma pedig a 4. késést számolhattuk a kezünkön. 

Úgy volt, hogy este elmegyünk bárba, de aztán mégis le lett mondva... amit nem bántam, mert nem túl sok kedvem volt menni. Helyette este sötétedés után kimentünk a táborból gyalog és csillagszóróval rajzolgattunk a levegőbe és Tündi (új nevén Pintyőke) azokat fényképezgette :D Kicsit gyerekesnek tűnik a dolog, de hát ez van :D És ezt azért nem lehet a táborban csinálni, mert 1x véletlenül begyulladt valamelyik ház és majdnem leégett :D Először nem is akarta elmondani a Szőke, hogy mi lesz ez, csak azt mondta, hogy a tábor területén nem csinálhatjuk. Hát mondom mi lenne az? :D Ja, meg mondta, hogy csak bizonyos számú van nála... végigvettem a lehetőségeket, hogy mit nem lehet - cigizni, drogozni, piálni... szexelni :D de hát egyik sem volt az. Na mindegy, végülis csillagszóróztunk, ami elég távol áll a fenn említett dolgoktól :D Aztán visszafele felhoztam, hogy kíváncsi leszek, hogy  holnap is fog-e késni az Új Fiú. Na ezzel elindítottam egy lavinát és elég hosszas kibeszélést tartottunk :D Szőke sem nagyon csípi a fiút... hát ki csípné, a gyerek azt sem tudja mondani, hogy "hello" vagy "köszönöm"... abba már beletörődtem, hogy nem köszön nekem, vagy nekünk, magyaroknak, de, hogy szabadnapján úgy jött be a konyhába, hogy se a Főnöknek, se a Szőkének és se Asszonykának... az már kicsit pofátlanság. 

Úgyhogy igen, idén is lesz kit "kiutálnunk" a konyháról... amúgy azt még nem is mondtam, hogy szarul is dolgozik, a felmosási technikáját egy táncnak nevezném. Tündi szerint a szeretetre vágyik, hogy simogatja a földet, pedig ráférne egy durva kefélés :D És igen! Úgyhogy nem azért utáljuk ki, mert nem szimpi, hanem még a dolgát sem bírja normálisan csinálni....

13. nap - Hosszas kimozdulás a táborból

A mai műszak szintén úgy kezdődött, ahogy végződött a tegnapi - unalmasan, nagyban leszarva. 1.5 óra alatt kb. semmit sem csináltam, összetettem a francia miapikulákat (ilyen édes bundáskenyérhez hasonlítható), megcsináltam az ebédhez a sajt-paradicsom-saláta tálat, aztán ennyi. Az ebéd is ilyen unalmasan kezdődött, ráadásul még le is lettem szúrva, hogy merek segíteni elől Asszonykának. Visszavonultam bánatomban hátra és már azon kattogott az agyam, hogy jövőre visszajöjjek-e másik táborba vagy maradjak-e otthon a fenekemen. Próbáltam pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, hogy tavaly is voltak nagyon szar napjaim, de mégis itt vagyok idén is, úgyhogy tábor végére megint fasza lesz minden és ismét vissza tudok jönni. Ebéd közben egyetlen jó dolog történt velem: az ittlétem alatt először rámmosolygott Hosé Armando :D *.* 

Tündi lebeszélte Daviddel, hogy menjünk el a táborból délután valamerre. Mi a Berkshire Plazaba akartunk menni, ahol tavaly tök olcsón tudtunk pólókat venni. Sajnos elég messze van, úgyhogy valószínűleg többször nem nagyon lesz esélyünk elmenni oda. David mondta, hogy az kicsit messze van, a Walmart is, úgyhogy inkább Winstedbe mentünk. Az érdekesség az, hogy a Walmart 20-30 percre van, míg Winsted 30-40 percre :D Na nem baj! Elmentünk Winstedbe, bementünk a CVSbe, ahol vettem tusfürdőt (kettőt is, ugyanis volt 1 akció), Arizona teát <3 és kólát. Amit tavaly óta nem tudok megemészteni, az az, hogy miért drágább a kisebb kiszerelésű kóla a nagyobbnál??? A fél liter $1.38 körül volt, az 1.25 liter pedig $0.99, mig a 2 literes kb. ugyanannyi volt, mint a fél literes. Kész röhej. CVS után pedig elmentünk pólót keresni Davidnek, fél óra vacakodás után visszamentünk a CVSbe és talált magának pólót :D Úgyhogy jöhettünk vissza táborba. 16:20ra vissza is értünk, a műszak meg persze 16:30 kezdődött, úgyhogy nem tudtunk sokat pihenni... Az esti műszak szerencsére már jobb volt, Asszonykával megbeszéltük a dolgokat, hogy nem ütöm bele az orromat a dolgába, ha kell segítség, akkor szóljon és megyek azonnal. Úgyhogy este kivételesen már nem kaptam tőle lebaszást :D A műszak nem volt rossz, elég pörgős volt, szal nem unatkoztam :) És még meg is lettem dicsérve, hogy jó voltam elől a pultnál. Őszintén szólva nem tudom hova tenni ezeket a dicséreteket, mert a fiúknak is állandóan mondja a Főnök, hogy milyen jól csinálnak 1-1 dolgot, aztán elég sokszor témában vannak... 

Este pedig átmentünk Főnök szobájába, ahol társasoztunk egy kicsit, jó volt :)

Ennyit a mai napról. Nem tudom, hogy mikor leszek legközelebb, a vasárnapok sosem olyan érdekesek, a hétfők pedig még annyira sem, ugyanis akkor vannak a szabadnapjaim, amiket a semmittevéssel töltök el :D

12. nap - Az élet árnyékos oldala

Előbb vagy utóbb mindenkinek eljön az a perc, amikor azt mondja, hogy legszívesebben hazamenne a fenébe - hát eljött az enyém is. Ez a nap valami elég retek volt, és olyan érzésem van, hogy ennek sajnos folytatása is lesz. Azt veszem észre, hogy a Főnök meg a Szőke tök jól elvan egymással, Asszonyka elvan egymagában a konyha elejében, Tündi hátul salátabározik, a Petra pedig épp mosogatóban volt. Úgyhogy nekem jutott a nagy magány - habár álltak mellettem, meg beszéltek, de jómagam beszélni nem nagyon tudtam. Talán jól is jött, hogy Petrát elvitték Springfieldbe megcsináltatni a Social Security Numberét, ezért nekem kellett bemennem a mosogatóba is. A Régi fiúval megbeszéltem, hogy had legyek elől, úgy is lett, én mosogattam. Volt 1 annyira aranyos kiscsaj, odaállt, és elkezdi, hogy "Olyan gyors vaaagy"... mondom egyelek meg :D <3 Aztán megállt ott 1 kisfiú is és ő is azt nézte, hogy hogyan dolgozok, tök aranyos volt ő is :) Sőt, még Hosé Armando is odajött hozzám, és megkérdezte, hogy miért vagyok a mosogatóban :D *.* <3

Megjött David is tavalyról (a konyhás). Kicsit többet vártam a dologból, de aztán inkább az amerikaiakkal beszélt (akik ráadásul ki is beszélik őket, úgyhogy "ezaz"... na mindegy. Este pedig elmentünk 1 bárba.

Ennyit a mai napról, majd később jövök :)

11. nap - Függetlenség Napja

Újra itt vagyok, és még mindig nem tűntem el :) A napok még mindig ugyanúgy mennek el, vagy éppen nem annyira fontos dolgok történnek unalmas napjaimban. Még előző héten csütörtök körül beszéltük meg a szabadnapokat, jómagam a hétfőt kaptam, úgyhogy én kezdtem idén a szabadnapozást a konyhások közül. Az eső szakadt, úgyhogy nem volt kedvem kimenni a táborból - talán majd jövőhéten. Kicsit gépeztem, finnt tanultam, meg Sims 3-aztam.

Ma viszont július 4. van, ami az amerikai függetlenség napja. Szerencsére a táborunk nem nagyon ünnepli úgy, mint más táborokban, de úgy döntöttem, hogy azért ennek alkalmából sütök nekik valami tortát. Először 4 tortát szerettünk volna, amire 1 óriási amerikai zászlót csináltunk volna, de aztán akárhogy is ígérte a főnök, hogy össze lesz tolva 2 asztal, nem hittem neki (ugyanis nincs 2 ugyanolyan asztalunk.....), úgyhogy 3 lett a 4ből. Az óriás torta koncepció így törölve lett, de nem is volt elég kék ételfesték, úgyhogy végül a kicsi zászlónál maradtunk, aminek összehozatala nem kevés időbe telt! 

A másik 2 tortát nem nagyon lehetett szerintem emellett említeni, de persze azoknak is örültek :D Este tettük ki őket, jómagam vittem az amerikai tortát, kb. csak azt lehetett hallani, hogy "Ohh My God, Ohh My God"... szóval nem égtünk be :D Az egyik csaj elkezdte számolgatni a "csillagokat", mondom 50 van rajta :D tök odavolt érte, hogy de jó, meg mittudomén :D Nagyon pontosak voltunk Petrával, utánanéztünk, hogy 50 csillaga van és 13 sávja. A 13 sáv a gyarmatokat, az 50 csillag pedig az államokat jelképezte. Elég sokan fényképezték a tortákat, úgyhogy szar biztos nem lehetett :D Ami kiakasztott, az az Asszonyka volt. -.-" Ugyanis mentem volna előre vacsora elején segíteni, mondta, hogy menjek és készítsem elő a tortákat. Megcsináltam, elkezdi, hogy vigyem ki őket, mondom jó. Kivittük, felvágtuk, erre kitalálta, hogy szedjük be, mert mindenki ráesik az asztalra, inkább adogassuk ki őket tányérokon. Hát mondom nagyon jó... szerintem senki sem nézett minket hülyének, hogy kitesszük, felvágjuk mindenki előtt, aztán bevisszük... úgyhogy ezzel jól fel is húzott, később meg hátrajön, aztán elkezdett röhögcsélni...

Ennyit a mai napról :) Előbb bejött a főnök hozzánk, megkérdeztük, hogy mennyi idős az új fiú a mosogatóban (elég fiatal), aztán azt hitte, hogy tetszik valakinek :D Aztán nem tudom, hogy hogyan jött, de elszóltam magam, hogy nekem van olyan, aki tetszik, de nem 100% amerikai, erre elkezdett tippelni, és most azt hiszi, hogy a sofőr tetszik, aki kb. a nagypapám is lehetne :D 

6. nap - Fáradtság a köbön

Az utóbbi napok elég hasonlók voltak... a mai is, de úgy éreztem, hogy mindenképp meg kell osztanom a velem történteket az este folyamán :D

Reggel megtudtuk, hogy megint kell tortát csinálni, mert 2 gyerekfelügyelő ünnepli a szülinapját. Kicsit fura volt, hogy 2 embernek 1 tortát kellett csinálni, na de végül megoldottuk. Délután pedig diszitettük.

Este barbecue partyt terveztünk a konyhán, de persze a vacsi előtt negyed órával beborult az ég és persze szakadt ezerrel. Amúgy elkezdtem irni az esős napok arányát. Nem hazudok, 100%-on állunk eddig, azaz hétfő óta nem volt olyan nap, hogy nem lett volna vihar. Tündi meg Petra mindennap NeoCitran féleséget isznak, ami nem is csoda, hiszen reggel a vizes füvön megyünk dolgozni, délben kuka meleg van, este pedig szakad az eső. Egyik nap speciel 1-2 percen múlott, hogy ne ázzunk el: amikor mentünk dolgozni, akkor még nem volt semmi, 2 perc múlva meg már szakadt. Ez Amerika. Holnap lesz 1 éve, hogy megtapasztaltam egy nagyszerű villámbecsapást a közeli fába, nagyon remélem, hogy ezt nem fogom újra megélni.

Már napok óta unjuk magunkat esténként. Ilyenkor nem tudunk gépezni sem, mert kb. nincs fenn senki, akivel lehetne beszélni, meg már mindent megcsináltunk napközben. Ma elmentünk sétálni, majd megkérdeztem Petrától, hogy van-e kedve kicsit kosarazni. Beleegyezett, úgyhogy mentünk. A pályán ott játszott még 2 kisfiú, az egyik kb. 2 fejjel volt alacsonyabb, mint én (szerintem lehetett vagy 10 éves...), a másik idősebb volt, de még ő is fél fejjel alacsonyabb volt, mint én. A kisfiú megkérdezte a Petrát, hogy van-e kedvünk játszani, hát mondom miért ne... Petra már félt, hogy úgy sz*rrá vernek, hogy csak na :D Aztán nem igy volt! Végül mi nyertünk, de szegény kisfiút nagyon sajnáltam, kb. odaálltam elé és szabályosan ki tudtam volna venni a labdát a kezéből, ha átölelem :D Próbáltam nem túl kegyetlen lenni (hát milyen kedves vagyok :D ), úgyhogy néhányszor engedtem a kisfiúnak, és odaadtam neki a labdát :D Jó volt egy kicsit játszani, remélem, hogy nem kell sokáig várni a legközelebbi alkalomra :D Esetleg Vilmos is megérkezhetne, és akkor velük is tudnánk nyomatni :D

Habár halál fáradtak vagyunk Petrával, mégis átmegyünk a főnökhöz társasozni. Tegnap is voltunk nála, elég jó volt, negyed 12kor jöttünk el onnan. Szerintem most sem fogunk korábban visszajönni :D De nem baj, mert 1 órával később kell menni dolgozni :)

3. nap - A külföldinek nincs joga hülyének lenni

Ez a nap kész katasztrófa volt munka szempontjából. Nem azért, mert majd meghaltunk a melóban, pont ellenkezőleg: majd szétuntuk a fejünket Petrával. Egyszerűen nem volt semmi munka, mindent megcsináltunk tök hamar. Sütöttünk tortát is. Elég fura volt, mert mi Petrával csináltunk egyet, meg a főnök is csinált egy másikat. Mig mi 5-10 percig kevergettük, addig ő 2 perc alatt összedobta... de végülis a mienk nem is lett olyan csomós, mint az övé... na mindegy. Délután pedig diszitettük őket. Reggel ez volt a dolog.

Reggeli után Tündi megmutatta, hogy mit hogy kell csinálni a salátabárban, ugyanis, ha ő szabadnapon lesz, akkor nekünk kell őt helyettesiteni. Majd időztünk egy jó darabig, mert jött a Sysco (cickóó :D), a főnök pakolt, nem tudott semmi melót adni. Végülis azért vártunk rá vagy fél órát, hogy megmondja, hogy mikor jöjjünk vissza, úgyhogy fasza volt.

Ebédkor ugyanúgy unatkoztunk, vacsoránál mégaztán. Szőke bekapcsolta a grillsütőt, úgyhogy odamentem, megkérdezte, hogy szeretném-e csinálni, hát mondom persze :D Úgyhogy zöldségeket grilleztem a vacsorához. 

1 éves laptopom pedig megélte eddigi legszörnyebb pillanatát: megélte a kék halált, újrainditottam, és nem töltött be... én már kb. az idegbaj határán álltam, többszöri újrainditással sem töltött be a Windows - hát persze, merevlemezzel van valami. Végigfuttattam 1 tesztet, amit a mai napig nem tudom, hogy hogy inditottam be :D Na mindegy. Utána szerencsére működött, remélem, hogy nem is lesz baja, mert hát az már tényleg gáz, hogy az 1 éves Dell laptopom előbb meghal, mint a 4-5 éves Fujitsu..

Este elhivtak minket fagyizni. Mentünk páran, néhány gyerekfelügyelő, akik ma érkeztek, mi magyok, a fiúk és Asszonyka a konyháról. Petrával mi a 35-ös kocsijába kerültünk. Útközben nem láttuk a többieket mögöttünk, úgyhogy én csak reménykedtem, hogy elvisz minket a 35-ös megerőszakolni :D De hát SAJNOS nem történt meg :( 

Ugyanabban a fagyizóban voltunk, ahol tavaly is - állatok mindenhol, stb. stb. Én nagyon nem tudom kiismerni ezeket a hülye fagyizókat... ki van irva, hogy a kis adag $3, mondom oké, kicsit drága, 2 gombóc azért elég lesz... megyek a pénztárhoz, erre $9.56-ot kellett fizetnem... kiderült, hogy a bácsika 3 kis adagot ütött be, úgyhogy szépen reklamáltam. Aztán utána mondta a Tündi, hogy a $3 nem 1 gombócra vonatkozik, hanem adagra... úgyhogy mig ők $2.50-öt fizettek a 2 gombócra, addig én $6.56-ot... úgyhogy szépen át lettem vágva, a bácsika meg elég szerencsétlen, hogy nem tudta megállapitani, hogy 2 gombócot vettem és nem 2 kis adagot... -.-" és eldöntöttem, hogy többet oda nem megyek :P

1. nap - Érkezés a táborba

Reggel már 06:20kor fenn evett a fene. Úgy döntöttem, hogy már nem fekszem vissza, hiszen csak 25 percet tudtam volna pihenni. Így legalább tudtam egy kicsit gépezni is, mielőtt elindultam volna a Port Authoritybe, ahonnan a busz indult. Azt persze nem gondoltam, hogy az a terminál is akkora bonyodalmat fog okozni, mint bármi más abban a koszos, mocskos legnagyobb városban :D Úgy volt ugye, hogy Petrával 08:15kor találkozunk, együtt megvesszük a jegyet, majd megyünk a buszra. Már beértem 08:00ra, meg is találtam a helyemet. 08:20kor azonban Petra sehol sem volt, így már egy kicsit kezdtem idegeskedni. Végül küldi az SMSt, hogy hol vagyok, mert ő már ott van a megbeszélt helyen, de nem lát sehol. Hát mondom én is ugyanott vagyok, de én sem látom őt :D Végül 08:30kor irt, hogy megvette a jegyet, találkozunk a busznál. Oké, beálltam a sorba. Nem tudom, hogy hány ember volt előttem, de csak 1 ember volt a pultnál, úgyhogy 08:45kor úgy döntöttem, hogy megpróbálom a gépes jegymegvételt - és sikerült! :D Úgyhogy rohantam is a buszhoz. Ebben csak az volt a gáz, hogy nem tudtam, hogy honnan indult a busz, de sikerült megtalálnom Petrát is, úgyhogy helyben voltam végre én is :) A reggeli kimaradt, ugyanis azt terveztem, hogy Petrával találkozunk és utána elmegyek kaját venni. Hogy miért nem sikerült a találka? Kiderült, hogy a Petra a földszinten, én pedig az alsó szinten voltam... -.-" Újabb terminál, ahol 2 szinten is ugyanaz volt :D A tavalyi ilyen ügyemből nem tanulva most ebből tuti tanulni fogok :D

Felszálltunk a buszra, ahol a következő küldetés a telefonszerzés volt. Hát ezt sajnos nem sikerült teljesiteni. Nem nagyon küszködtem vele, 1 nőt megkérdeztem, aki azt mondta, hogy ő nem használ telefont... na persze. Úgyhogy csak reménykedtünk az út folyamán, hogy ki fognak elénk jönni Winstedbe és fel fognak minket venni. Szerencsére így is történt a 3 órás buszozás után, David, a sofőr kijött elénk. Elmentünk egy boltba, mert Davidnek kellett pár dolgot vennie. Hogy megosszam az egyik tapasztalatom, ami miatt nagyon felháborodtam az amerikai-magyar benzinárak közötti különbség után: a banán. A banán 79 cent volt, ami kb. 175 kg-nak felel meg. És kilója! Tegnap New Yorkban ugyanezt 39 centért láttam egy piacon, ez ugye kevesebb, mint 100 Forint. Otthon meg akciós banán 300 Ft a nagyobb kereskedelmi láncoknál? Kegyetlen... A sokk után elindultunk a táborba.

Az érkezésünk nem volt nagy szám. Az első 10 percben le kellett ülnünk az igazgatónővel tárgyalni a szobabeosztásról. Tündit ugyanis külön szedték, ráadásul külön épületbe, ami nem eléggé tetszett neki, és mi sem így képzeltük el, hogy ő akkor külön épületben lesz. A szomszédos szoba miatt egyikőnk sem panaszkodott volna, de a külön épület már kicsit sok(k) volt számunkra. Végül abban állapodtunk meg, hogy 3an leszünk 1 szobában, ami nem bizonyult annyira rossz döntésnek, mert elférünk rendesen.

Egy kis ágycipekedés után elmentünk lepedőt, párnát és plédet vadászni, passzoltunk pár szőnyegnek valót. Petra talált Oroszlánkirályos párnahuzatot, azóta el akarom tőle venni :D

A kis szünetünk után viszont munkába kellett állni, ahol a mosogatóban kezdtünk Petrával, meg 2 fiúval. Az egyik itt volt tavaly is, Oriana tesója, a másik valami fiatalabb gyerek lehetett, de kettőt nem szólt, hogy hello, vagy akármi. Na igen, a magyarok már csak olyasmi földönkivüliek, akiknek az amerikai 16 éveseknek nem kell számba venni :D  -.-" 3 órát mosogattam, mindent át kellett mosni, ami a konyhában volt. Annyira nem volt rossz, csak meleg.

Kaja után pedig kiderült a végleges munkakörünk. Tündi marad a salátabárban, Petra lesz a kisegitő, én pedig a cukrászos. Hát nem nagyon örülök neki, mert én szivesebben maradtam volna a kisegitő :( Meg majd a különböző tábori kiruccanásokra is nekem kell majd pakolni. Csak túlélem valahogy ezt a 8 hetet ezzel a munkakörrel :D

Ennyit a mai napról. Eléggé hulla vagyok, úgyhogy megyek is fogat mosni, aztán go alvás! A következő irományomat ismeretlen időpontban fogom feltenni. Holnap megtudjuk, hogy mikor lesz szabadnapunk. Sajnos kétlem, hogy együtt lennék akár a Petrával, akár a Tündivel, ez van :( Meg kell tanulnom egyedül eltöltenem egy napot :D

Utazás

Eljött a kiutazásom napja is. Már este 10kor lefeküdtem, hogy tudjak aludni, valamint felkelni hajnali 1kor. Az alvás úgy sikerült, hogy még éjfélkor is azt néztem, hogy mennyi az idő :D úgyhogy igen, eléggé megbukott a mutatvány, úgyhogy kb. 1 órás alvással (se) kellett nekiindulni Amerikának :D Ráadásul amikor felkeltünk, szakadt az eső, meg villámlott - akkora vihar volt, hogy tuti, hogy engem akart megtisztelni az utolsó napomon :D Hát igen, végig is jött velünk Pestig, de szerencsére nem maradt ott, így normálisan fel tudtunk szállni :) Amúgy a táskám 19.5 kg volt, a kézipoggyáaszom a válltáskámmal együtt pedig 7.5 kg, úgyhogy jó voltam! A táskába már könyveket is raktam, úgyhogy nem tudom, hogy mi lett volna anélkül...

A repülőút Amszterdamba nem volt olyan rossz, bár többet vártam :( Tavaly nagyon tetszett, hogy 1 kivetítőn lehetett nézni, hogy merre megy a gép. Na ezen a gépen nem lehetett nézni, csak a végén közölte a pilóta, hogy Csehországon és Németországon keresztül is átmentünk. Köszi! Mellettem egy öreg pasi volt, aki gusztustalan módon szétterpeszkedett és úgy aludta végig az utat, sőt, még a végén sem akart szinte leszállni. Sajnos nem nagyon értékeltem az udvariasságát, még akkor sem, ha 2.5 óra átszállási időm volt. Ja, az átszállás! Hát ez a Schiphol valami katasztrófálisan nagy. Ott nincs több terminál, hanem kapucsoportot jeleznek: A, B, C, D, E, T, jobb, ha nem is gondolunk rájuk. Persze nem csak 1-2 kapu van, hanem mindegyikből vagy 20. Nekem speciel az E19nél kellett beszállni. Az elején kinéztem, mire odaértem az E-hez, addigra már el is felejtettem a számot természetesen. Érdekes módon ott már be is lehetett jelentkezni, úgyhogy meg is tettem. Azt hittem, hogy a tavalyi Angliás eset kivételes volt, hogy olyan részletesen kifaggattak, de nem. Megint megéltem, hogy Hollandiában jobban kifaggatnak, hogy miért akarok az USAba menni, mint maga az USA bevándorlási hivatalábam. Eléggé fusztráltak a nő kérdései: minden táska az enyém-e, egyedül rakodtam-e a táskába, kerülhetett-e a táska más kezébe... tökre ilyen Bekasztlizva külföldönben éreztem magam. Ugyanezt a procedúrát mégegyszer át kellett élnem, amikor fordítanom kellett, mert 1 magyar úr nem tudott angolul.

Aztán felszálltunk a 2. gépre is. G helyemmel totál azt hittem, hogy nem kerülök ablak mellé (a 3-3-3 üléses gépre gondoltam nagyon), de aztán mégis sikerült ablaknál ülnöm. Amikor otthon mondtam, hogy nem érdekel, ha a nagy gép késik, mert akkor már úgy is célban vagyok, akkor nem egészen gondoltam, hogy ennek akkor be is kell következnie :D -.-" Már gurultunk kifele, amikor kiderült, hogy valaki rosszul lett, úgyhogy gurulhattunk vissza a kapuhoz és bámulhattuk az orvosokat és mentősöket, valamint azt, hogy hogy pakolják ki a beteg és a családjának cuccait. Végülis 1.5 óra késés után el is indultunk végre. Akkor meg a szárny elég furán csapta el a felhőt, úgyhogy azért kezdtem el szarni. Amúgy ezen kívül nem hiszem, hogy lehetne okolni a Légikatasztrófák hobbimat, mert abszolúte de nem volt bajom a repüléssel :D

Amúgy itt is 1 pasi ült mellettem, amiben az volt a legjobb, hogy már szúrós izzadtságszaggal ült le mellém - hurrá. Bár elég hamar meg lehetett szokni, úgyhogy ez nem volt zavaró tényező :D Hogy nevén nevezzem a légitársaságot, a Delta által üzemeltetett gépen történtek a dolgok. Az ülések egyszerűen rémesek! Most el lehet képzelni egy régi tanári széket, vagy szimplán a BGF-KVIK 5ös előadójában lévő székeket, amik 10 perc használat erejéig kényelmesek, de nem 8 óráig! Na hát 1 óra után már úgy voltam vele, hogy leszakad a seggem, aztán végül 10 órát kellett úgy töltenem... sikerült aludnom is! Igaz, többször kicsiket, de sikerült. Néztem Alkonyatot, a nem tudom melyik részének a 2. részét, valamint a Madagaszkár 3at. Kicsit tudtam olvasni is, a maradék időt pedig evéssel/ivással töltöttem :D Deltánál csirkét ne egyetek! :D Nem tudom, hogy milyen lehetett náluk a paszta, de, hogy a csirkét többet nem választom náluk, az is biztos! Tavaly tök finom tésztát adtak hozzá az American Airlineosok, na a Deltánál valami 2 színű krumplipürének tűnő anyagot raktak elénk. Na jó, azért nem panaszkodhatok, mert a végén adtak fagyit is :)

New Yorkban leszólítottam 1 csajt, aki Camp Leaderses pólóban volt. Már Amszterdamban is láttam, de szinte biztos voltam benne, hogy nem magyar, akkor meg nem volt angolul beszélhetnéki vágyam :D Na hát igen, aztán kiderült, hogy angol volt. Elsőéves, és az utolsó pillanatban szóltak neki, hogy jöhet ki Amerikába. Hihetetlen a csaj, én tuti nem vállaltam volna be... na szal együtt mentünk a bevándorlási hivatalba, ahol rángatott az ideg, ugyanis Amszterdamban kiderült, hogy a tábori szerződésemet sikeresen nem nyomtattam ki :D Aztán hiába féltem, mert csak az útlevelet meg a repülőn kitöltött papírt kérték el. Eleinte pedig eléggé beharangozták, hogy hány féle papírt fognak elkérni, meg szobára visznek, stb. ... a faszika amúgy jó fej volt, beszélgettünk a mosogatásról, meg megkérdezte, hogy tudom-e, hogy hol van Massachusetts, hát mondom Connecticuttól északra, New York állam szomszédságában, elkezdi jólvan :D Ennyire szőkének nézek ki, hogy nem tudom, hogy hova megyek másodszorra? :D

Végre hátam mögött hagyhattam a repteret és jöhettem Minához. A jegyvételt valami iszonyat amatőr módon intéztem el, aminek eredményeképp 2 AirTrain jegyet vettem és 1 metrójegyet. Ezeknél is az egyik AirTrain jegy $6 volt az $5 helyett. A metrózásról ne is beszéljünk! Elmentem 1 állomásig, ahol át kellett (volna) szállni. Na hát lecipeltem a 26 kilós cuccomat a lépcsőn, mert hát ugye New Yorkban minek kéne mozgólépcső a metrókhoz... erre mondták, hogy nem lehet átszállni, ez meg az megy amarra... na hát kiderült, hogy építkeznek a metrókon, és valóban nem ment az egyik oldalon a metró, amivel Minához is el tudok jönni. Egy jó darabig elmetrózgattam, mire végre valahára sikerült eljutnom a Jackson Heightsre. Nagyon boldog voltam, hogy végre lefürödhettem, megnéztem Facebookot, majd elmentünk Minával egy thai étterembe, meg Arizona teát venni :D 

Most pedig holt fáradtan lepötyögtem eme napomat, úgyhogy mára elteszem magam, holnap 06:45kor kelhetek, hogy mehessek a táborba. Szerintem a buszon tátott szájjal fogok aludni a fáradtságtól... :D Na majd jelentkezek! A Tündi mondott pár sztorit a történésekkel kapcsolatban, úgyhogy kétlem, hogy túl sokáig fogok hallgatni... ;P

Már csak 2 nap!

Végre végeztem a vizsgaidőszakkal, végre hazaköltöztem a piszkos és undorító fővárosunkból, és végre (?) pakolhatok Amerikára. A listát még Minőségirányítás tanulása közben írogattam össze (hát mikor máskor lehetett volna? :D ). Néhány dologgal még ki kellett egészítenem, és végül elkészült a táskám is. Elég hihetetlen, de valamiért több cuccot pakoltam el, mint tavaly, és könnyebbnek tűnik a táska... elvileg 14 kg-t nyomott. Így hát úgy döntöttem, hogy megutaztatok pár könyvet, 1 BGFest, valamint 2 finn könyvet. Igen, idén nyáron a finntanulást tűztem ki magam elé! Remélem, hogy nem úgy fog végződni, mint a tavalyi fogyókúrás dolog :D 

A tavalyi évtől eltérően most sikerült összehoznom találkozót a barátaimmal: Lillával és Annával (+Petra), akikkel Pesten mentünk el egy kávézóba, ahol egy totálisan mentás löttyöt kellett meginnom, mert okos Dórika összekeverte a mentával a mentolt, így valami összedarált füvet kellett innom a totális felfrissülés helyett :D Sajnos kiderült, hogy Anna augusztus 24-én Svédországba megy, így nem hiszem, hogy tudunk találkozni :( 

Aztán sikerült Melindával és Dorinával is elmennünk egy cukrászdába, ahol valami brandys pudingos valamit ettem :D 

Ma pedig elmentem anyával a munkahelyére Fehérvárra, ahol válaszoltam 5 levelezőtársamnak, valamint elköszöntem a Zsanitól is :) 

Mára zárom soraim, asszem a lényegesebb dolgokkal majd vasárnap este (azaz nektek hétfő hajnal) fogok jönni :)

1 hónap és újra Amerika!

Habár legutóbbi bejegyzésem nem 9 hónappal ezelőtt volt, azért mégis újra itt vagyok, és jelentem, hogy újra megyek az USAba! :) Ráadásul pont 1 hónap múlva. Na jó, 1 hónap múlva ilyenkor épp a gépen fogok ülni már Kanada vagy az USA fölött, ha jók vagyunk, akkor már le is szálltunk! :) Amúgy KLM-el megyek Amszterdamon keresztül oda is, vissza is. Sajnos nem jön velem sem a Petra, sem a Tündi :( Ja, igen, idén hárman leszünk magyarok :) Az elején úgy volt, hogy Tündi nem jön, úgyhogy beszerveztem Petrát, aztán februárban Tündi mondta, hogy mégis jön, mert felvették mesterre. 

Sajnos ebben az évben az utazást ki kell, hogy hagyjam :( Ugyanis megyek Erasmusra januárban, mégpedig Helsinkibe (Finnország). Sajnos eléggé drága ott a színvonal, így hát kénytelen vagyok spórolni. Így tábor után nem is leszek sokat az USAba, visszamegyünk Petrával New Yorkba és jövünk is haza augusztus 19-én. Ja, igen, a tábornak augusztus 17-én lesz vége szombati napon :) És június 24-ére kell ott lenni. Szal igen, Finnország. A nyaramat kb. az fogja vezérelni, talán (?) meg is veszem a repjegyemet is, de ez még nem biztos. Majd arról is fogok blogot vezetni, hogy így előre reklámozzam azt is :D Finnország miatt idén fel kellett adnom Texast és New Mexicot: Houstont, Dallast, Fort Worthot, Palo Duro Canyont, Roswellt és Albuquerquet. De nem baj, jövőre mindenképpen elmegyek Texasba, ha megszakadok is! :) Bár kis változtatást csináltam az útitervben, ami szerint Oklahomával kezdek, Oklahoma Cityben, majd Fort Worth, Dallas, Houston, San Antonio, Guadalupe Mountains National Park és Albuquerque. Aztán ki tudja, hogy mire fog ez változni, gondoltam azt is, hogy elmegyek Philadelphiába és onnan elrepülök Alaszkába, de nem tudom, hogy fél év Finnország után, ott is a legkeményebb tél után vajon Alaszkába fogok-e vágyni. Jó, persze, nem lesz akkor hó Alaszkában, de nem is lesz 50 fok, mint Texasban :D Ha már az utazásnál vagyunk, már azt is tudom, hogy 4 év múlva hova fogok utazni tábor után. Az a baj, hogy annyi tervet össze tudnék még ütni, hogy nem lesz annyi nyaram, hogy mindet végigutazzam... :( szal, ha van valami amerikai fiúismerősötök, aki szingli, és vállalkozna 1 papíron való házasságra, keressen meg :D na jó, ezt azért nem, én nem fogok sosem megházasodni :) 

A táborban sajnos nem tudom még, hogy mit fogok csinálni. :( Dagi gyerek sajnos nem fog visszajönni, és remélem, hogy Vöröske és Bögyöske sem. Viszont, ha csak idősebb egyének jönnek a konyhára dolgozni, akkor félő, hogy visszakerülök a mosogatóba :( Ha fiatalabbak jönnek, akkor minden esélyem megvan arra, hogy a konyhában legyek kisegítőként, ami tök fun lesz :) Tündivel pont azt beszéltük, hogy valószínű, hogy engem tesznek majd be salátabárba, ha ő lesz szabadnapon. Ezért az ötletért sajnos nem nagyon vagyok oda, de hát ez van, legyen így, ha így akarják :D

Na most ennyit, következő bejegyzésemet nem tudom, hogy mikor fogom megszülni, szerintem majd az utazás előtti napon, amikor tele leszek izgalommal. Meg hát nekem is meg kell osztanom veletek, hogy hány kilós a bőröndöm!! :D Szerintem idén elég jól fogok teljesíteni, per pillanat 18 kg-ra tippelek, hogy ennyivel fogok kimenni :D Lets see!

Repülés haza :(

Sajnos mindennek eljön a vége, így a hazautazásom napja is eljött :( Dóri ma nem késte le a buszt, úgyhogy ő már útban volt Washington fele. Én pedig felkeltem, összepakoltam, és elmentem megenni az utolsó amerikai ebédem egy Mekis menü személyében :D Hazafele megszólított egy pasas, és elkezdtünk beszélgetni, ő is arra jött, amerre én. Nagyon aranyos volt, megkérdezte, hogy honnan jöttem, mit csináltam, és mikor megyek haza.. jól jött ki, hogy pont azt kellett válaszolnom, hogy "ma" :D így jó utat is kívánt :) 

Fél 2kor elindultam a metróra cuccostul. Vikivel megbeszéltük, hogy 3kor talizunk a reptéren. Nem beszéltünk a reptéres találkozásról vagy 1 napja, úgyhogy nem tudtam, hogy állt-e a dolog még az ő részéről, mindenesetre én kimentem és vártam 3ig, hátha jött. Na de a metrón felejthetetlen élményben részesültem :D egy csomóan voltunk a szerelvényen, kb. mind bőrönddel tartottunk kifele a JFK-re, erre felszáll 2 néger pasi egy nagy magnóval. Becsukódik az ajtó, bekapcsolják a bömbölő zenét, mondtam is magamban, hogy nah, ezekre most rá ne merjek nézni, mert tuti megvernek :D Elindulunk, erre elkezdtek mutatványozni a metrón :D Hihetetlen volt, amit ott műveltek! :D kb. úgy kell elképzelni a new yorki metrókocsikat, mint az új és a régi metrókat itt Pesten: van 3-4 rúd a szerelvényen (mint nálunk az újakon), és felső korlát is van folyamatosan (mint nálunk a régiken). Na és ezeken kezdtek el tornamutatványozni :D a végén megálltak, és végigmentek a kocsin, hogy aki ad nekik pénzt, az ad, aki nem, az nem. Hát mondom a tehetségeket meg kell jutalmazni, így előszedtem némi aprót a pénztárcámból és a kezébe nyomtam a gyereknek :D Ez volt a búcsúajándék New Yorktól :) 

Kinn a reptéren szerencsére sikerült találkozni a Vikivel. Kicsit eléggé elszámoltuk magunkat (legalábbis én), mert 18:50kor indult a gép, mi meg már 3kor ott voltunk, amikor elég lett volna 4re kiérni :D na mindegy. Becsekkoltunk, aztán, amikor benn voltunk, akkor Vikivel képeket cseréltünk, majd ő lefeküdt aludni, én pedig néztem a híreket az Isaac hurrikánról, ami épp New Orleanst ostromolta.

A repülőn sokkal jobb volt, mint odafele: jók voltak a filmek, a zenék, meg minden... megnéztem 1 Jóbarátok epizódot, meg volt 1 kisfilm az angol Premier Leagureről (thank you, British Airways!), de annyira fáradt voltam, hogy képtelen voltam mást filmet megnézni. De aludni sem tudtam a Vikivel ellentétben :( Az utunk 2. felében vodkáztunk is egy kicsit, amit sikeresen túlvodkáztam, így utána éreztem 1 kicsi hányingert, de nem lett semmi bajom :D

Londonban kicsivel több, mint 2 órát kellett várni. Viki ismételten lefeküdt aludni, én pedig őrködtem. A Harvardos pólómat vettem fel, erre odajött egy gyerek hozzám Nepálból, és kérdezi, hogy nem megyek-e véletlenül Bostonba, mert látja, hogy Harvardos vagyok, és akkor mehetnénk együtt a suliba, mert ő is ott tanul :D Na hát kerekedtek a szemeim és mondtam neki, hogy nem, sajnos én csak turista voltam ott, és most megyek haza :D Kicsit beszélgettünk, hogy mit csináltam az USAban, aztán ment is a gépére :) 

Így ért véget az amerikai utazásom :) Viszlát 2013-ban!

New York 2. nap

Úgy volt, hogy ma Dóri Philadelphiába megy. Reggel fel is kelt, el is ment, aztán egyszercsak telefonál, hogy hát nem találta meg a buszmegállót, úgyhogy visszajött. Így ma Dóri is velünk lehetett :) Elindultunk Daniék elé, hogy találkozunk a hostelükhöz közel lévő metrómegállónál. Vártunk, vártunk, végül nem jöttek. Vártunk rájuk vagy 1 órát, még mindig nem voltak sehol, úgyhogy úgy döntöttünk Dórival, hogy hát ma akkor ketten vágunk neki New Yorknak. Első utunk felső Manhattanbe vezetett, ugyanis meg akartunk nézni Kossuth Lajos szobrát :D kb. olyan helyen volt, ahova turista még nem nagyon tette be a lábát, sokan megnéztek minket, de nem baj, ezt is túléltük :D Sajnos a szobrot a Dikkmán :D:D utcán (amúgy Dichman Street) nem találtuk meg, így beültünk egy Mekibe reggelizni aztán úgy terveztük, hogy elkompozunk a Szabadság-szobor felé. Egy jó időbe telt, mire leértünk metróval, mert hát ugye felső Manhattanből alsó Manhattanbe kellett menni. 1 óra elteltével oda is értünk, ahol... szakadt az eső -.-" Így hát új úticél felé kellett nézni. Fedett helyre akartunk menni, így elmentünk a Tudományos Múzeumba. Jó fél órába telt ez is, mire odaértünk, az eső már nem esett :D na de nem akartunk már visszamenni a kikötőhöz... a múzeumnál meg találkoztunk 2 magyarral, az egyik kinn élt New Yorkban, a másik meg vele volt. Tök aranyosak voltak, ők is épp a múzeumba mentek. Kicsit összezavarodtunk, mert azt írták ki a múzeumban, hogy $25 a belépő, úgyhogy nem mentünk be sajnos. Csak este mondta Mina, hogy az csak az ajánlott belépő ára, amúgy ingyen is be lehet menni. Na hát mondom jólvan, akkor majd legközelebb :D 

A múzeum helyett elmentünk sétálni a Central Parkba, elmentünk mindenfele ott is, majd betértünk megint az Apple Storeba netezni. Majd elindultuk megkeresni a 33. utcát, ahol egy csomó bolt van tele New Yorkos ajándékokkal. Ezt persze gyalog tettük meg, majd lejártuk a lábunkat, és éhesek is lettünk. McDonald's-ot New Yorkban kb. minden 100. méteren lehet találni, na akkor mi bementünk valami kereskedelmi negyedbe, ahol mindenhol felhőkarcolók voltak, és a drágábbnál drágább éttermek :D mentünk vagy 1 órán keresztül, amikor végső elkeseredésünkben már éhen akartunk halni, és lááám, találtunk egy Mekit :D Ettünk, és ott meg is beszéltük, hogy elmegyünk ajándékvásárlás után megnézni, hogy honnan indul a Dóri busza Washingtonba másnap reggel, aztán hazamegyünk, veszünk chipset meg egy csomó mindent és filmezünk :D Ez meg is történt, a kolumbiai negyedben bementünk egy boltba, ahol jól bevásároltunk (jómagam 3 Arizona teát is vettem <3 ), hazamentünk, aztán filmeztünk. 

New York 1. nap

Megbeszéltük Daniékkal, hogy reggel 10kor találkozunk a Time Squaren. Először Mekit beszéltünk meg, de hát kiderült, hogy a Time Squaren 2 Meki is van, úgyhogy kellett találni 1 másik helyet, ahol könnyen megtaláljuk egymást. Most biztos azt gondolod, hogy a Time Squaren annyi az ember, hogy lehetetlen megtalálni egymást.. hát nem :D Annyira szerintem nincsenek sokan, mint ahogy elképzeltem előtte. A Time Square közepén volt egy lelátó, igazából akkörül voltak sokan, mert le lehetett ülni. Mi sikeresen lebeszéltünk egy találkát ide :D 

Őszintén szólva örültem, hogy Dórit nem fogadta a hostja, mert így együtt voltunk és nem kellett unatkozni, míg a Daniék odaértek. Mert hát késtek vagy jó fél órát :D Addig bementünk Dórival a Mekiben, és vettünk reggelit - én a jó finom Buritot. 

Mikor Daniék megérkeztek, elindultunk Brooklynba, hogy onnan megyünk vissza Manhattanbe gyalog a Brooklyn hídon át. Vettünk Arizona teát és úgy indultunk utunknak. Azt gondoltam, hogy sokkal nagyobb élmény lesz átmenni a hídon, de ez csak a kezdetleges csalódás volt, amit New Yorkkal kapcsolatban átéltem. Amikor átértünk a hídon, sétálgattunk 1 kicsit, majd elindultunk a Wall Street fele. Na az volt a másik, amiben csalódnom kellett :( valami iszonyatosan rövid az az utca, fényképezkedtünk a tőzsde épületével, aztán kb. ennyi volt. 

Sajnos Dóri ezután lelépett, ugyanis ő baseball meccsre ment. Mi Daniékkal elmentünk a 9/11 Múzeumba, ami hihetetlen módon ingyenes volt. Morbid, amit most írni fogok, de szerintem szépen megcsinálták. 

Igaz, hogy körülötte ment az építkezés, úgyhogy nem éppen a legszebb táj volt. Talán később is ellátogatok oda, hiszen volt ott 1 külön épület is múzeum gyanánt, ami akkor nem volt nyitva. A szépsége ellenére elég szomorúvá tette a napomat, az meg egyenesen nem tetszett, hogy a sok ember vigyorogva fényképezkedett az emlékmű mellett, ahol 11 évvel ezelőtt több ezer ember halt meg. 

Ezután a Central Station felé vettük az irányt, bár szerintem Vikiék nem nagyon vágták, hogy miért is kellene oda menni... kicsit hihetetlen volt, hogy én már hallottam róla, ők pedig még nem, eléggé nem vagyok filmezős típus, és a Central Station elég sok filmben benn volt már :D Na mindegy, megnéztük, aztán jöttünk is el onnan elég hamar... és mentünk a 5th Avenuera, amin csak végigsétáltunk. A kedvem már nem volt túl jó, a Vikiék is csendesek voltak, úgyhogy mondhatni azt is, hogy ezek az órák már nem tetszettek annyira. A végén pedig az Apple Storeba mentünk be, ahol végre netezhettem egy kicsit :D

Aztán este lett, és mentünk haza. Vikiék hostele a Central Park másik oldalán volt, így gondoltuk Vikivel, hogy akkor átvágunk rajta. Persze korom sötét volt, Dani meg félt, hogy ne már, hogy át kelljen menni, mert minden útikönyvben le van írva, hogy sötétedés után tilos a Central Parkba bemenni :D Hát mi nem foglalkoztunk ezzel, végül Daninak jönnie kellett :D Viki meg elkezdett rémtörténeteket mesélni a Central Parkról :D de túléltük, nem találkoztunk senki gyanússal, csak 1 csajszival, aki még űzte az esti futást, meg 1 rendőrautóval :D

Hazamentem Minához, aztán vártam Dórit, hogy mikor hív, hogy menjek ki elé a metróhoz. Nem akartam nagyon lefeküdni, mert hajnalban volt tárgyfelvételem (4kor), így eldöntöttem, hogy 3kor már mindenképp benn kell lennem a Neptunban. Dóri éjfél körül hívott, így mire hazaért, beszélgettünk egy jó darabig, majd ő lefeküdt aludni. Szerencsére én sem maradtam egyedül, mert pár ismerősöm hősies módon fenntartott engem :) A tárgyakat szerencsére hamar sikerült felvennem, bár az Alkalmazott számtechre már nem volt hely :/ végülis mások Operációkutatásra sem tudtak jelentkezni, úgyhogy ahhoz képest még mindig jobban jártam. Végül 5kor feküdtem le, 8kor pedig kelhettünk, hogy tudjunk találkozni Daniékkal.

Visszaérkezés New Yorkba

Már március van, de mivel megigértem pár embernek, hogy igenis végzek a blogommal... hát valamikor be kell fejezni :D

Mintha ma lett volna (de sajnos nem!), hogy felkeltünk a Niagarás út után Dórival és Danival. Mindhárman teljesen szét voltunk, de még mindig nem voltunk olyan rossz állapotban, mint amikor odaértünk a Watkins Glenhez. Fél órát buszoztunk végig a döcögős úton, úgyhogy nagyon jól esett a gyomromnak. Később aztán kiderült, hogy Dani sem volt túl jól az előző este után és neki is ugyanolyan problémái keletkeztek a buszozás után, mint nekem, csak éppen rajta nem látszódott annyira :D

Szóval a Watkins Glenhez vezetett az útunk, ami 1 roppant szép hely volt. Sajnos én nem mentem bele abba, hogy lefényképezzen akárki is másnaposan, úgyhogy magamról nem is tudok képet feltenni. Szerintem ti is jobban jártok azzal, ha szimplán csak a tájról teszek fel képet :)

Elég hamar megjártuk, aztán ültünk is be a buszba és mentünk a Corning Musem of Glassba. Mi nem akartunk bemenni, úgyhogy eltölthettünk pár szabad órát. Dóri elment hot-dogot venni, ami kissé hosszúra sikeredett, vagy talán csak azért, mert Dani talált WiFit és azzal foglalkozott inkább, úgyhogy én csak ültem és néztem a jövő-menő embereket. A gyomrom még mindig rosszul volt, mire Dani mondta, hogy jobban tenném, ha valamit ennék... nem akartam épp hot-doggal inditani, de aztán beadtam a derekam és mondtam Dórinak, hogy nekem is hozhatna. Aztán igaza is lett Daninak, jobban lettem! :)

Az üvegmúzeum után mentünk vissza New Yorkba. Danival a buszon megnéztünk 1 részt a Bekasztlizva külföldön-ből, jó volt :D

New Yorkban pedig mentem vissza Mina lakásához. Szerencsére kiderült, hogy csak el kellett mennie Bronxba és ott kellett maradnia, ezért nem ért haza. Úgyhogy minden szivban nélkül visszamentem a lakáshoz. Gépeztem, fürödtem, kipakoltam, felkészültem a következő napra. Aztán 10 óra körül hivott Dóri. Ő a Time Squaren volt, ugyanis épp várta a hostját, már vagy 3 órán keresztül... szegény nagyon ideges volt, ugyanis a srác megirta neki, hogy mégsem tudja őt hostolni, ugyanis nála van a barátnője... (még jó, hogy 1 hónapja lebeszélték, hogy ő akkor ott lesz a srácnál...) Megkérdeztem Minát, hogy tud-e segiteni, azt mondta, hogy ha nem zavar, hogy 1 ágyban kell aludnom a Dórival, akkor nyugodtan. Na mondom ez legyen a legkisebb baj :) Rohantam is be a Time Squarre, mint az őrült, útlevél, pénz meg táska nélkül, csak a bérlettel meg a kulcssal... mintha 1 boltba ruccantam volna ki, úgy éreztem magam :D de nem volt semmi para, nem vitt el a rendőrség, meg semmi ilyesmi :D a Dórit szerencsére sikerült hamar megtalálni, úgyhogy jött hozzánk :) Örültem is neki, mert eldöntöttük, hogy igy akkor következő nap együtt leszünk, együtt kelünk fel és együtt mehetünk a Daniékkal találkozni.