Kiborul a bili

Ismételten eltelt pár hét, én pedig ismételten nem jelentkeztem egy jó ideje. Nem az időhiány miatt, mert időm lett volna, de kedvem nem volt ahhoz, hogy írjak. Most már csak akkor jövök gépezni, ha épp ír valaki valami hosszabb levelet és nincs kedvem telefonon pötyögni, vagy kapok valami e-mailt valamilyen gyakorlati helyről... szal már volt olyan, hogy nem gépeztem egész nap. Fura, mert ez nem rám vall. 

Na már most a tábor nem olyan, mint amire számítottam. Tavaly úgy mentem haza, hogy tök vártam ezt a nyarat, és akkor számítottam jobb nyárra, amikor megtudtam, hogy a vízi mentő, akivel jóban voltam, jön vissza. Aztán a táborban megláttam Jordant, akivel szintén jóban voltam tavaly, így körülbelül örömkönnyeket hullajtottam, hogy na majd ez a nyár milyen szórakoztató lesz, stb. stb. ... aztán a fenét! Ezek az emberek azok, akik a legjobban leszarják a fejünket. Elég rossz érzés, hogy már itt vagyunk több, mint 1 hónapja, barátok nélkül, kocsi nélkül... és akkor elhívjuk őket, hogy menjünk el valamerre, és akkor kapjuk a választ, hogy "neeem, mert dolgozni kell", vagy valami... és akkor egyszer csak látjuk, hogy mennek el, természetesen másokkal. Jordantől pl. azt a lereagálást kaptuk meg Petrával, hogy miért nem csinálunk valamit a szobánkban?... igen, majd 12 hétig a szobánkban fogunk ülni, és ott fogunk valamit is csinálni. Szal igen, imádom, hogy nincsenek arra tekintettel, hogy külföldiek vagyunk, több ezer kilométerről jöttünk, és talán vannak érzéseink is :D

Amúgy idén nőtt a külföldiek száma: 3an vagyunk magyarok, 2 osztrák, 2 angol, 1 francia és 1 holland lány van itt. A legjobban az osztrákokkal jövünk ki, az angolok kicsit furák, a holland lány pedig kicsit máshogy dolgozik, szal vele nem nagyon tudunk együtt lenni. Na és a vicc az, hogy mindegyikőnket leszarnak, kivéve az angol csajokat. Ők a víznél dolgoznak, szal drága vízi mentős barátom velük szívesen lóg, meg mások is viszik őket mindenfele, stb. stb. De hát persze, folyékonyan beszélik ők is az angolt, könnyen ki tudják magukat fejezni, stb. stb... de akkor is, diszkrimináció. 

Elmondtam a bajunkat az igazgatónőnek, aki tök aranyos volt, mert egyből ugrott arra, hogy majd kijuttat minket a táborból, amikor szabadnapunk van... meg próbál tenni az ilyen miatt, de sajnos az én szívemet akkor sem fogja teljesen megnyugtatni. :/ Nem mondom azt, hogy rossz a tábor, mert a 2 évvel ezelőttinél még mindig jobb. Nem egy "hülye pasi" fogja elrontani a táboromat azzal, hogy gyerekes... persze fáj, meg rosszul esik, mert nem erre számítottam, hanem arra, hogy tök sokat leszünk majd együtt, elmegyünk szórakozni, meg mittudomén, aztán ő az, aki legjobban leszar minket. De úgy vagyok vele, hogy leszarom, nagyon jól elvagyok az osztrákokkal, ugyanabban a cipőben járnak, mint mi, úgyhogy legalább mi összetartunk és jól elvagyunk egymással. 

Ennyit a negatív blogomról, próbálok többet írni a következő napokban :D

Gyerekek előtti utolsó napok

Kicsit lemaradtam a blogírással, ami általában szokásom... de igyekszem behozni a lemaradást :D 

A gyerekek előtti utolsó hét gyorsan elment. Mindenben az volt a legrosszabb, hogy amíg nem voltak itt a vízi mentők, addig végig rossz idő volt, aztán megjöttek csütörtökön, onnantól kezdve 7 ágra sütött a nap. Vízi mentő nélkül viszont nem mehettünk le akármikor a tóhoz csobbanni egyet. 

Egyik délután jött is a probléma, hogy munka után le akartunk menni a tóhoz, de Jimmy, az egyik vízi mentő azt mondta, hogy csak 16:00 után mehetünk le. Kicsit húztam a számat, mert 5-re vissza kellett mennem, márpedig akkor nem száradna meg a hajam. Na de mindegy, beletörődtem. Munka után viszont találkoztunk egy másik vízi mentő fiával, aki megkérdezte, hogy hol vannak a vízi mentők, mert ő le akar menni úszni. Megkerestük az apját, aki a mostani vízi főnökkel ügyködött valamin, úgyhogy nem értek rá. Mondták, hogy menjünk, keressük meg Jimmyt, vagy az angol lányokat. Egyből a lányokhoz akartam menni annak ellenére, hogy a tábor másik felében laknak, ugyanis Jimmy ebédnél megmondta, hogy nincs túl sok kedve a víznél lenni, mert hideg van. De a kisfiú mégis őt akarta először megkeresni, hiszen az iroda mellett van a ház, ahol lakik. Végül lejött velünk a srác, és tudtunk fürdeni, bár Petra nem jött le. Én meg úgy éreztem, hogy egyrészt miattunk is kellett futkározni, mert a kissrác igazán tudott volna még egy kicsit várni. Pofátlanságnak éreztem volna, ha aztán azt mondom, hogy mégsem megyek le. Na de nem baj, nem bántam meg. 

A kissrác már távolról integetett. Először a mély vízbe akartam egy ugrást csinálni, ekkor megkérdezte, hogy miért nem megyek az ő részére. Hát egye fene, átúsztam (amit nem szabadott volna, mert néhány hordó alatt történt az eset, na de legközelebb nem fogom megcsinálni). Mondta a srác, hogy versenyezzünk úszásban. Nagyon kifárasztott a kölyök, mert ahányszor levittünk egy menetet, mindig mondta, hogy akkor most gyorsan csináljuk, vagy lassan, vagy ilyen úszás, olyan úszás... :D szegény gyereket mindig levertem, kivéve akkor, amikor direkt leálltam, had legyen valami győzelmi élménye :D Aztán már kicsit untuk a versenyzést, illetve Jimmy unta már magát, ezért felvetette, hogy játszunk "Marco Polo"-t, aminek az a lényege, hogy az egyik embernek be kell csuknia a szemét, és a hang alapján meg kell találnia a másikat (aki persze közben menekülhet). Akinek csukva van a szeme, az mondja, hogy "Marco", a másik meg "Polo". Jó volt játszani. Az eredetileg 10 perces úszást kibővítettem 1 órára. A végére ugyanis Jimmy már tényleg nagyon unott volt, úgyhogy mondtam is a kissrácnak, hogy elfáradtam, menjünk ki a vízből. 

Aztán jött július 4. Még precamp alatt beszéltünk arról, hogy elmegyünk valamelyik városba tűzijátékot nézni, de végül nem lett belőle semmi. Próbáltunk beszélni pár emberrel, hogy menjünk el valahova a táborból és szórakozzunk egy kicsit, de hát ebből sem lett semmi. Jimmyvel lebeszéltük, hogy elmegyünk, fél 10re beszéltük meg a találkozót, de nem jött a szobába... aztán egyszer csak hallottam, hogy felbőg az autójának a motorja olyan fél 1 körül és elmegy, aztán fél órára rá meg jött vissza. Nálunk végig égett a lámpa és annyi nem volt benne, hogy bejöjjön és megmondja, hogy bocs, nem akarok veletek lógni, vagy valami... persze le is szedtem a lábáról, másnap meg jött oda hozzám pitizni, hogy ne haragudjak, stb. stb. 

Következő bejegyzésben folytatom :)