22. nap - Első nap a konyhában

És végre eljött az az idő, amikor konyhában lehet az ember :) Jó volt karbantartósnak lenni, de a konyhát azért jobban szeretem. Több a szabadidő, nem annyira fárasztó, és nem vagyok kitéve annyi veszélynek még akkor sem, ha a kézfejemet is levághatnám a benn lévő késekkel :D

Délelőtt nem kellett dolgozni, csak déltől kezdtük a munkát, akkor is ebéddel. Tegnap este találkoztam a konyhafőnökkel, ekkor mondta, hogy benn lehetek a saláta bárban. Ezért automatikusan mentem is a salátabáros pulthoz, hogy elkezdem takarítani. A mai nap körülbelül csak ebből állt, hogy letakarítsam a pultot, a hozzá tartozó 2 szekrényt, a polcot, egy tartót, a 2 salátabáros kocsit, meg még hasonlók. Igazából nem tudom, hogy holnap mit fogok csinálni, mert ott pakolni már nagyon nem kell, salátabárt pedig csak szerdán este kell csinálni szerintem. Úgyhogy a holnapi napom szerintem még laza lesz, na de szerdán viszont bele fogok őrülni :D 

Az előző hetek folyamán sikerült leváltanom a kicsi ágyamat egy dupla 2 személyes ágyra. Annyira örültem, és körülbelül el sem akartam hinni, hogy ilyen könnyű egy nagy ágyat beszerezni magunknak. Hát jól éreztem. Ma jött be konyhába az egyik karbantartó és mondta, hogy lehet, hogy vissza kell vinnünk az ágyat, mert a vízi mentős fiúk nagy valószínűséggel nem fognak belemenni, hogy kicsi ágyuk legyen. Az egyikre találtam megoldást, tavaly is 2 kicsi ágya volt és az volt összetolva, és ekkor jött fel a másik vízi mentőssel. Neki viszont kicsi szobája van, úgyhogy a 2 kicsi ágy összetolása sajnos nem megoldás. Az egészben az a rossz, hogy pont az ő ágyát hoztam el, úgyhogy szerintem több, mint valószínű, hogy pár napon belül vissza kell szolgáltatnom a jó kis (illetve nagy...) ágyamat :( Most először érzem azt, hogy mégsem várom, hogy jöjjenek a többiek a táborba :D Amúgy a staff összessége szerdán lesz itt,  a gyerekek pedig vasárnap fognak jönni :)

20-21. nap - Bostooon

Kicsit lemaradtam a blogírással. Igazából nem is tudom, hogy minek köszönhetően :D A lényeg, hogy egyik nap David, a tábori sofőr felajánlotta, hogy elvisz minket Bostonba, mert ő elutazik egy barátjához, aki egy nagy házban lakik. Én rögtön kaptam is az alkalomra, Laci egyből visszamondta, merthogy ő nem szereti a városokat, majd Petra is elfogadta az ajánlatot. Így hétvégén Bostonba mentünk munka után. 

Végre az utolsó munkanapom is elment karbantartósként. Már örültem neki, mert a reggel fél 9től 4ig tartó fizikai munka 3 héten keresztül 6 napon át kicsit sok volt nekem. Ráadásul odáig jutottam, hogy nem találtam számomra semmiféle ehetőt a hűtőben, ezért körülbelül alig ettem. Utolsó héten történtek az ágytologatások, meg az ilyesmik, amikhez azért kell erő - hát az én állóképességem nem bírta teljesen :D De nem történt velem semmi, mielőtt el kezdenétek aggódni. Bár megijedtem kicsit attól, hogy az egész napos munka után úgy éreztem, hogy nem vagyok éhes, és nem tudom hány napig voltam el vacsora nélkül. 

Szombat délután neki is indultunk a bostoni kalandunknak, bár már nem sok kedvvel, mert kiderült, hogy másnap egész nap esni fog, ami sajnos be is jött. 3 órás autókázás után oda is értünk, egy kicsit beszélgettünk a sofőr barátjának a feleségével/barátnőjével, aztán elmentünk a Harvard könyvesboltjába, ahol Petra vett is egy könyvet, majd visszamentünk a lakáshoz és együtt elmentünk egy indiai étterembe, ahol nagyon jó volt a kaja, bár a kiszolgálás már nem annyira. Nem is kapták meg a 20%-os borravalót az ottaniak :D Bár kicsit igazságtalanul lett elosztva az ár, a végső árat osztottuk el több fele, de ez úgy nézett ki, hogy a Petrával nem ittunk semmit (a vizet ingyen adják...), úgyhogy a többiek sörét kb. mi is álltuk. De nem problémáztam ezen, mert odafele a sofőr kifizette a kávénkat, az ottaniak meg ingyen elszállásoltak. 

Elég késő volt ezután, de mégis elmentünk egy helyre, ahol régi tárgyakat, főleg ruhákat, bakelit lemezeket és képeslapokat lehet venni. Zenéltek is. Jó volt a hangulat, de sajnos én már annyira fáradt voltam, hogy nem élveztem a dolgot annyira, mint amennyire lehetett volna. Mióta kinn vagyok Amerikában, nem nagyon feküdtem le fél 11nél később, a helyen meg ott voltunk még éjfélkor is. 

Vasárnap pedig tényleg szakadó esőre keltünk. Városnézést terveztem, de úgy döntöttem, hogy mivel semmi képet nem lehetne csinálni, mert elázik a fényképezőgépem, meg hideg is volt egész végig, ezért nem indulok el egymagam, hanem inkább a többiekkel tartok. El akartak menni valami teaboltba, meg használt CD-s boltba, meg bementünk egy másik könyvesboltba. Na az a része nagyon tetszett. Petra könyvolvasás közben bealudt, ezért volt időm végignézni az összes könyvet. Először a különböző kultúrák könyveit néztem végig, aztán, mivel volt időm, megnéztem a pszichológiai témájú könyveket. Kiválasztottam vagy 10et, ami nagyon tetszik, és folyamatosan redukálni akartam őket, hogy nehogy sokat megvegyek. Végül kettőre esett a választás: egy olyan könyvre, ami egy kínai városról ír, ahova bevonultak a katonák és több ezer embert megerőszakoltak. A másik pedig egy pszichológiai témájú, az emberi érzelmeket elemzi. Mivel most unatkozok, lehet, hogy blogírás után szépen nekiülök, és olvasgatok egy kicsit :) 

A könyvesbolt után elmentünk egy kicsit sétálni a Harvard Egyetemhez, aztán indultunk is haza. Nekem nagyon tetszett a hétvége, bár tény és való, hogy túl sokat nem tudtam pihenni :D

13. nap - Laci megjön

Már csak 1 napot kell túlélni és szabadnap! A reggel nem kezdődött a legjobban, nekem fürdőszobákat kellett takarítanom. Jobban mondva 2 ház fürdőjét, mert a többiben még nem volt víz. Ez az a munka, amire az életben nem ajánlanám fel magamat, nem 1 házban állt 9 hónapig a víz, néhányban van valami piros folyadék, és akkor még ezek jobbnak nevezhetők... valamelyikbe fulladt bele egér is. Na mindegy, Hawaii-ért mindent. 

Az első házba bementem, ahol a zuhanyzó csöpögött, nem lehetett elzárni. Mivel jég hideg volt, eléggé felhúztam rajta az agyam, ráadásul már vagy egy hete láttuk, hogy csöpög a víz, szóltunk, hogy javítsák meg, de nem történt semmi. El akartam kezdeni pucolni a WC-ket, de aztán kiderült, hogy a tartályt meg nem tölti a víz, úgyhogy át is lettem irányítva a másik házhoz, hogy csináljam ott a fürdőt, mert ott van víz. Hát igen, megcsináltam, szerencsére az állapotok emberiek voltak. Miután végeztem, az előző napi munkát befejeztem, szépen berendeztem a házat és mentem megkeresni a többieket, hogy adjanak valami iránymutatást a következő teendővel kapcsolatban. Elkezdtünk matracokat cipelni, majd ágykereteket, és lábakat. 1 újabb házat berendeztünk, és mondta Mat, hogy mivel nincs annyi dolog, ezért délután nem kell dolgoznunk. Nem kicsit örültem :D Ráadásul Laci is jött délután, úgyhogy vele is tudtunk lógni. 

Mindenki elment a táborból, aki csak tudott, így 3-an maradtunk, ráadásul csak magyarok :D Sétáltunk a táborban, körülnéztünk, Laci felmérte, hogy mit kell megcsinálni a nyár folyamán. Aztán felmentünk konyhára főzni. Az összes hűtőben található zöldségből rakottast csináltunk. Kicsit fura volt a paradicsommal enni a krumplit meg a tojást, de azért ehető volt :D 

Este pedig összefeküdtünk filmet nézni, ahol a Laci azonnal bealudt. 

12. nap - Ágytologatás elkezdődött

A reggel unalmasnak látszódott, amikor elkezdődött, de egész jól megtaláltam, hogy mit is kellene csinálni. A játszóházban kezdtük a pakolást és a takarítást. Kidobtuk az összes szemetet, valamint helyére pakoltuk azokat a dolgokat, amik nem oda voltak valók. Találtam 2 festőt, tudjátok, amin vannak ilyen számok, és az alapján kell kifesteni a képet. 2 féle volt ott: oroszlános és farkasos. Mivel mindegyiket szeretem, hát persze, hogy mindegyikből hoztam el :D Még totál üresek voltak, ráadásul több is volt belőlük, úgyhogy bátorítottak, hogy nyugodtan hozzam el őket és csináljam meg nyugodtan. Az oroszlánosat már el is kezdtem. 

Nem sok idő után megtaláltam, hogy nekem mit kell csinálnom: a könyvespolc nagyon szét volt barmolva, halomban álltak ott a könyvek, úgyhogy úgy döntöttem, hogy szépen eligazgatom őket, valamint visszateszem azokat a könyveket a helyükre, amik éppen nincsenek betéve. Szeretem nézegetni a könyveket és kerestem a megfelelőt, amit el tudnék hozni és olvasni, amennyiben valamikor nagyon unatkoznék. Aztán egy idő után találtam egy Camp Kinderlandes receptkönyvet, belenézegettem és egyszer csak benne találtam a töltött káposzta receptjét. Nagyon meglepődtem. Egy Christine Veres nevű emberke írta bele a könyvbe, a nagymamája magyar volt, és tőle tudta a receptet. Szerintem a nagypapája is magyar lehetett, nem túl sok amerikai embert láttam már "Veres" vezetéknévvel :D Úgy nézett ki, hogy végeztünk a játszóházzal, csak porszívózni kellett, amit bevállaltam, mert nagyon szívesen megcsináltam volna az irodáját is, amivel szerintem évek óta nem foglalkoztak. Ott is volt egy csomó könyv, azokat is el akartam rendezgetni. Ott már komolyabb témájú könyvek voltak: a fekete Amerikáról, az ázsiai bevándorlókról, zsidókról, békéről szóló könyvek, stb. stb. Sajnos ebédig nem végeztem, de a nagyját megcsináltam. Mivel a könyvrendezgetés nem első számú feladat volt, ezért ebéd után már nem mentem vissza könyveket rendezgetni, de szívesen csináltam volna. Ehelyett elkezdtük az ágyakat pakolni. Idén a tábor 100 db új ágyat rendelt a gyerekeknek, ezért minden ágyat (ami ráadásul vas) ki kellett cipelni a színházból és bevinni a házakba. A kerethez járt láb, ami szintén vasból készült, valamint matracokat is rendelt a tábor, úgyhogy azokat is lehetett cipelni. Erősítés nem ártott :D 2 házba be is vittük a berendezést, az egyik házat már fel is állítottuk, a másikba csak belekezdtünk. Hihetetlen, hogy kb. csak 7 perc volt hátra a munkaidőből, de képesek voltak átmenni és átvinni minket is felállítani 2 db ágyat... na mindegy. 

Annyira meleg volt, hogy műszak után lementünk a tóhoz és csobbantam egyet. Kiderült, hogy az egyetlen fürdőruhám amit hoztam, rossz, a bikini felsőn leszakadt a becsatoló valahol, ezért kénytelen voltam megkötni. Remélhetőleg a nyár folyamán sikerül valahova elmenni, mondjuk egy Walmartba 1 új fürdőruhát venni :D Nem nagyon szeretnék ebben nyomulni a gyerekek előtt, mert eléggé feltolja a melleimet, és kicsit erotikusnak tűnhet az öltözék :D

10. nap - Valami a munka után

Az utóbbi nap történéseit végül nem írtam le, mert annyira nem voltak érdekesek... az esőzésen kívül. Vasárnap este elkezdett szakadni úgy tökéletesen, ami nem állt el egészen hétfő délutánig. Az ereje kb. a magyar 5 perces nyári zuhénak mondható. Azért kicsit meglepett, mert az előző években ennyire nem esett egy egész napon keresztül... Amúgy hétfőn reggel 4kor volt egy interjúm, amire szintén úgy kellett átfutnom a szobából, és jól el is áztam :D A munkánál az ablakmosást pedig sikeresen megúsztuk, legalábbis délelőtt, akkor a konyhát kezdtük el takarítani. Délután pedig választhattunk Petrával a porszívózás és az ablakmosás között. Kicsit furán jött le a dolog, mert lehetett volna folytatni a konyhatakarítást, de Petra mondta, hogy nem végeztünk még az ablakokkal. De ő porszívózni akart, nekem meg a kezem még mindig nem jött rendbe. Nem nagyon tetszett a dolog, de aztán a dolgozók szobájában az ablakok nem voltak olyan vészesek, mint a gyerekek szobájában, úgyhogy elég volt a simogatás is neki, nem kellett teljes erőből vakargatni. 

A kedd elég hamar elment, délelőtt elemeket cseréltünk a tűzjelzőkben, délután pedig ablakokat mostunk :D 

Aztán jött a tábor 10. napja, a szerda. Ki nem fogjátok találni, hogy mivel kezdtünk!: ablakmosással :D szerencsére ez volt - egyelőre - az utolsó, ugyanis a színház terem tele van ágyakkal és székekkel, kb. mozdítani sem lehet őket, úgyhogy nem nagyon lehet hozzáférni az ablakokhoz. Délután pedig elkezdtük a szúnyoghálók javítását is, ami magába foglalta a foltozást és a cserét is. Elég jól elszöszmörögtünk rajta Petrával. Nem végeztünk a nap végére, úgyhogy másnapra kellett hagyni.

Munka után pedig együtt töltöttünk némi szabadidőt a többiekkel, habár nem volt a legmelegebb idő, kimentünk a tópartra egy üveg sörrel és beszélgettünk. Este pedig tábortüzet gyújtottunk és pillecukrot csináltunk Hershey's csokival és keksszel. Emiatt a cukorbomba miatt este inkább nem is ettünk vacsorát. 

Buckynak, az egyik karbantartós dolgozónak most lett egy új járgánya egy markoló személyében. Megkérdeztem, hogy beleülhetek-e, és megengedte :D van egy ilyen kis motoros nagy fűnyírója, amit nagyon félt, és nem nagyon enged senkit sem használni, ezért tartottam attól, hogy a darura is azt mondja, hogy inkább ne üljek fel rá. Próbáltunk képeket csinálni, de sajnos már elég késő volt és sötétedett, Mat, egy másik kollégánk meg nem nagyon tudta kezelni a fényképezőmet. Megbeszéltük, hogy következő reggel azzal kezdünk, hogy csinálunk pár képet, de sajnos elmaradt :( Szombat reggelig meg kellene ejteni, mert utána vissza kell vinni - ugyanis a dömper bérelve van.

7. nap - Szabadnaap!!

Végre eljött a vasárnap és a szabadnap ideje. Épp jókor jött, ugyanis szombaton egész nap ablakot pucoltunk, a jobb kezemen 2 ujj úgy elzsibbadt, hogy már nem is éreztem. A körmöm is eléggé fájt... na de nem baj, íme egy nap, ami elegendő időt adott ahhoz, hogy mindez elmúljon, ugyanis amint véget ér a pihenés, ismételten mehetünk vissza ablakokat mosni - még legalább 1 napig. Kicsit fura, hogy le kellett mosni az ablakokat, legalábbis a gyerekeknél. Petra 1991-ből is talált feliratokat az ablakokon, úgyhogy azóta nem hiszem, hogy nagyon mosták volna őket, legalábbis nem magyar módon - azaz normálisan :D Nem akarom bántani az ittenieket, de egyik nap az egyik kolléga elvileg felporszívózta a gyerekházakat, ennek ellenére tele volt a legtöbb pókhálóval és kosszal. 

A tábor előtt, mielőtt beindulna a "normális" mosás, szabadnapokon mindig el fognak vinni az egyik városba, ahol kimoshatjuk a ruháinkat és elmehetünk enni :D Ugyanis a mosás kicsit hosszabb idő, a pizzázó pedig mellette van, így hát kénytelenek vagyunk bemenni enni :D Aztán a heti bevásárlást is nekünk kell elintézni. Ezen a szabadnapon pizzát ettem, csirke és brokkoli is volt rajta, ezen felül nem emlékszek már semmire. A lényeg, hogy finom volt, és sok :D először a közepes pizzát akartam megvenni, hiszen a kicsi pizza olyan kicsi szokott lenni... de nem volt eszemben, hogy a nagy országban még a kicsi pizza is nagy. Végül Mike, az irodás fiú valahogy rávitt a kicsi pizza útjára, úgyhogy azt rendeltem végül, ami jó döntésnek bizonyult, ugyanis fullig laktam. A szórakozás hátralevő részében boltoztunk, meg elmentünk sört venni. Míg nem érkeznek meg a gyerekek, addig ihatunk alkoholt a táborban, utána nem. Petra hozta fel az ötletet, meg akart kóstolni egy amerikai sört mindenképpen. 

Miután visszaértünk a táborba, lementünk a tóra 2 videót felvenni. Ismételten belevágok egy gyakorlati programba, és mostanában olyan helyeket találok, ahol kérik a videós bemutatkozást is. Így összedobtam egyet Malajziába, és USA-ba is. Készült néhány nem elküldhető változat is :D A következő videót angolul tudóknak jobban ajánlom.

Jó lenne, ha már eredmény is lenne a sok jelentkezés után. Idén nem a tábor utolsó napján szeretném megtudni, hogy hova mehetek októbertől :D 

Petrával pedig rákaptunk a Honfoglalóra, napok óta esténként alázzuk a tömeget :D (vagy esetenként fordítva :D )

5. nap - Újra van Internet! :D

Még tegnap délután mondta Kaylan, hogy ma jönnek fixálni az internetet maximum 11 órakor. Reggelinél csörgött is Kaylan telefonja, hogy jönni készülnek, 9-re itt is lesznek. Mi pedig kikaptuk a feladatot, mégpedig, hogy az iroda tetején lévő ruharaktárban pakoljunk össze, mert tavaly mindent csak kimostak, de nem pakoltak el. Nekem tetszett a feladat, mert nem volt fárasztó, másrészt első kézből fogok értesülni a visszatérő internet híréről, és akár még munka közben is rá-rá tudok nézni az e-mailjeimre és a Facebookra :D Így is történt. Ebédig elvoltunk a fenti dolgokkal, szépen összerámoltunk mindent, és a netet is sikerült megcsinálni a Verizonnak, akik kb. egy tűzoltós autóval jöttek ki a táborhoz :D

Délutánra pedig egy másik nagyon jó munkát kaptunk: végig kellett járni a házakat, és fel kellett írni, hogy hol vannak problémák: hol van kitörve az ablak, hol nem ég a lámpa, hol kell megjavítani a szúnyoghálót, hol pittyeg a tűzjelző, és hasonló finomságok. Ezzel el is voltunk 4 óráig. Utána pedig jöttünk is be az irodába, hogy pótoljuk az elmúlt 1 napban kieső internethasználatunkat :D 

Ennyit mára, holnap jön a 6. nap, ahol több, mint valószínű, hogy egész napos ablakpucolásból fog állni. Ugyanakkor az utolsó nap lesz a héten, vasárnap ugyanis szabadnaaap! Mike, az irodás fiú jönni fog értünk, és elvisz minket a mosodába, valamint elvileg egy pizzázóba, és bevásárolni a jövőhétre. Oda már jobban kell tervezni az étellel, ugyanis jövőhéten szombaton megérkezik a Laci is, aki iszonyatos mennyiségű ételt képes megenni. Amennyit dolgozik, ezen nem is csodálkozom. 

4. nap - Még több söprés, nagy fáradtság

A reggel nagyon "jól" kezdődött. Hajnali 1:15-kor arra keltem, hogy beindult a tűzjelző. Nem olyan szinten, mint 2 éve, egy hosszú és 2 rövid sípolás után abbahagyta a dolgot. Már kezdtem megnyugodni, hogy vége, majdnem vissza is aludtam, de jött a következő menet, ismételten csinálta. Revánsnak szánva én is felkeltettem Petrát, hogy nem hallotta-e a dolgot, meg amúgy is fel akartam kapcsolni a lámpát, hogy ellátom én a tűzjelző baját, csak maradjon abba. Kivettem az elemet, ami azt eredményezte, hogy minden 10.-15. másodpercben csippant egyet. Nem hangosat, meg nem is hosszat, de éppen idegesítőt. Egy gomb lenyomásával ez is megszűnt. Valószínűleg az elemet sem kellett volna kiszednem, csak ezt a gombot kellett volna megnyomnom, de sebaj :D

Reggel konyhába érve megláttuk a napi teendőinket: söprés, söprés és söprés. A nap végére sikerült kisöpörni az összes házat, a színháztermet, valamint a játékszobát is. Nagyon meleg volt, ráadásul pont a meleg helyiségekben voltunk, úgyhogy mindketten szanaszét izzadtunk, nagyon nőiesnek éreztük magunkat :D Már terveztük is, hogy elmegyünk a tóhoz és ruhástól beleugrunk :D A másik 2 táborban tartózkodó személy ugyanis lelépni tervezett babát nézni. A karbantartós főnököknek született egy közös kisbabájuk, oda ment el Bucky és Kaylan is. Így mi egyedül lettünk hagyva a jó nagy táborban. 

A baj viszont az volt, hogy reggel óta nem volt Internet! :D Így munka után nem tudtunk jönni kockulni. Ehelyett elmentünk a konyhába és desszertet csináltunk magunknak: áfonya, málna, ananász joghurttal, valamint csokidarabokkal. Hát egy isteni dolog volt ez. Petra szüleménye volt, úgyhogy most is dagadtam a büszkeségtől, hogy milyen jó embert is ajánlottam be a táborba :D Leültünk beszélgetni, és arra eszméltünk, hogy már 2 órája ott ülünk és beszélgetünk. Visszaindultunk a szobába, ahol elmentünk fürdeni, megnéztem 2 Jóbarátok részt, és elég korán, fél 9-kor már feküdtünk is le aludni :D

3. nap - Söprés all day all night

Elkezdődött az igazi munka: a házak felsöprése. Illetve választhattam, hogy söpörni vagy porszívózni szeretnék-e. Hát persze, hogy a söprést választottam. Egyrészt gyorsabb is, nem kell pókokkal olyan szinten interaktálódnom, valamint van lehetőségem plusz pénzkeresetre :D Nagyon sok helyen ott voltak a centesek, nap végére már $1.50-t is találtam körülbelül. Úgyhogy a következő Arizona teámra már meg van a pénzem :D A kezemet szétsöpörtem, vízhólyagos lett, nap végére meg már ki is szakadt. 

Petra pedig kitakarította a fürdőt, ugyanis én addig nem jutottam el. Az alap WC lemosást megcsináltam, de azon kívül nem nagyon takarítottam ott akármit is. A szobában is alaposan lemosta a szekrényeket, szerintem évek óta nem volt egyik sem ennyire letakarítva :D

Este ismételten kockultunk, és Petra is felkészült a következő napra, amikor már neki is el kellett kezdenie a munkát.

2. nap - Megérkezik Petra is

Jó volt a hosszú alvás. Fél 9 körül keltem fel. Úgy döntöttem, hogy felmegyek reggelizni, utána felsöprök néhány staff házat. Kicsit furán éreztem volna magam csak lézengeni a tábor területén, míg a többiek dolgoznak. Legalább pár házzal kevesebbet kellett megcsinálniuk. 

11kor viszont az irodában kellett lennem, hiszen indultunk a Petra elé Winstedbe. Pontosabban nem is érkezhettünk volna oda: a busz elé kanyarodtunk ki, így Petra nem járt úgy, mint ahogy én jártam. Miután bepakoltuk a cuccát a kocsiba, indultunk is bevásárolni, ahol a már összeírt listám szerint összeszedtük a cuccost, meg még pár extra dolgot is vettünk, amit Petra nézett ki magának. 

Cindy mondta, hogy mivel elég éhes voltam előző nap, ezért elmegyünk egy étterembe, hogy Petrának ne kelljen kivárnia, mire megérkezünk a táborba. Mondtam neki, hogy szerintem a Petra nem az az éhenkórász lény, mint ami én vagyok, ezért szerintem nem muszáj a vásárlás elé tenni az éttermet - de, ha megjön, akkor megkérdezzük tőle, had döntsön ő. Én úgy vagyok az evéssel, hogy bárhol bármikor :D De végül az evést vásárlás utánra hagytuk. Panírozott királyrákokat kértem sültkrumplival és valami káposztasalátával, ami édes volt :D nagyon finom volt, nem bántam meg, hogy azt választottam, pedig nagyon nagy volt a választék. Ebéd után indultunk is vissza a táborba, ahol Petrának megmutogattam az alap dolgokat - mégpedig egy 10 perces zuhé után. 

Az este elvégeztük a szükséges I-94es nyomtatvány kitöltését és kinyomtatását, gépeztünk egy kicsit, és mentünk aludni. Nekem másnap dolgoznom kellett, ő viszont még aludhatott egy kicsit. 

Este Petra kicsit félt a szobában, különös hangokat hallott, utána meg a repülőtől kezdett el félni :D De aztán sikerült lenyugodnia, és nem volt semmi gond :)

1. nap - Érkezés a táborba

Reggel elég korán felkeltem, hogy megfürödjek, és összekészüljek. A tervezettnél előbb indultam el a Port Authorityre - New Yorkban sosem tudni, hogy épp mikor nem járnak a metrók, így sosem árt, ha a fél órával előtti érkezésre még rászámít az ember egy másik fél órát. De szerencsére nem volt semmi gond, és sikerült feljutnom a 7-es számú metróra, ami ment Manhattan felé. 8-kor már a Port Authorityn voltam, megvettem a buszjegyemet, valamint lemértem a bőröndömet. Nem találtam meg azt a helyet, ahol évente vettük a jó friss és finom bagelt, ezért úgy döntöttem, hogy lemegyek a kocsiállomáshoz és beállok a sorba. 

3. voltam a sorban. Nem volt nehéz észrevenni az előttem lévők közül az egyik srácot, akin nagy betűkkel villogott a Camp Leadersszes felirat, valamint rendelkezett ugyanazzal a karkötővel, ami nekem is van. Megkérdeztem tőlük angolul, hogy nem magyarok-e véletlenül. A srác csak nézett, de a lány, aki vele volt, egyből mondta is, hogy de, de, ő magyar, de a srác szlovák. Így elkönyvelhettem, hogy nem leszek egyedül a 3 órás buszúton, ugyanis a lány Lee-ig ment, ami bőven Winsted után van. És még a bőröndömet is ott hagyhattam nála, míg elmentem WC-re :D akartam valami reggelit is venni. 2 lehetőség volt: vagy sokan voltak, vagy nagyon magas árak voltak - úgyhogy inkább nem voltam éhes, azaz mégis. 

A 3 órás buszút eleje nagyon lassan ment, de az utolsó 1 óra hamar elrepült. 11:55-re késés nélkül beértünk Winstedbe, leszálltam, és teljesült egyik rémálmom: nem volt sehol sem az igazgatónő. Nagyon megijedtem az elején, hiszen nem hívtam fel, hogy a buszon ülök, csak előtte nap írtam neki egy e-mailt, hogy épségben megérkeztem New Yorkba, és indulok akkor a már megbeszélt időpontban a busszal Winstedbe. Gondoltam, hogy várok negyed órát, ha nem ér oda, akkor bemegyek az étterembe, ami épp ott volt mellettem, és valahogy telefonálok a táborba. De csak 5 percet kellett várnom, és meg is érkezett a tesójával, és az új kocsijával, egy Suzuki személyében. 

Indultunk is a táborba, ahol megebédeltünk, és kipakolhattam. A szobánkat nem takarította ki senki sem, ezért nekem kellett nekiállnom a felsöprésnek, valamint a szobarendezésnek, hiszen a kettő ágy össze volt tolva. Beszereztem minden kelléket, ami kell a szobához. Egy kicsit gépeztem, és mentem is aludni. Cindy mondta, hogy nem kell másnap dolgoznom, pihenjek csak, viszont 11-kor szeretné, ha elmennék vele a Petra elé, aki szintén Winstedbe fog érkezni abban az időpontban, amikor én érkeztem. Ezen kívül mondta, hogy gondoljam át, hogy mit szeretnénk a héten enni, mert elvisz boltba is, ahol keddtől vasárnapig be kell vásárolni. Ezért megterveztem az 5 kaját, amit főzni terveztem a héten, mégpedig: chilis bab, chilis bab paradicsomos szósszal, carbonara, édes-savanyú csirke, valamint csirkemell gombás mártással. 

Este elég hamar visszamentem a szobába, megnéztem 1 Jóbarátok részt, aztán mentem is lefeküdni.

Egy nap New Yorkban

2 éjszakát terveztem New Yorkra. Eredetileg azért, hogy megvárjam Petrát, akinek ELVILEG 7-én kellett volna repülnie, hogy 8-án mindketten tudjunk menni a táborba. De végül Petra repjegyét 8-ra foglalták le, úgyhogy az ugyanakkori pick up nem jött össze, aminek a táborigazgató sem örült annyira. Én persze le lettem szólva, hogy ne szervezkedjek, meg ilyenek, na de mindegy... biztos nem én vagyok az, aki jobban ismeri a táborigazgatót. Na mindegy. 

Volt egy olyan lehetőség, hogy maradok egy 3. éjszakát, hogy Petra ne egyedül jöjjön, de pénzügyileg nem nagyon szerettem volna bevállalni még 1 napot. Habár hostom volt, a napi költségek így is pörögtek volna. Hostot amúgy az utolsó pillanatban találtam. Volt már előtte is 1 srác, aki befogadott volna, de mivel egy idő után azzal jött, hogy "Miss Csodálatos", valamint közölte, hogy ő jobban szeret fehér lányokat dugni (feka volt), ezért úgy döntöttem, hogy ha $150 dollárt kell hostelre költeni, akkor annyit adok ki, de nem megyek hozzá, hogy megerőszakoljon/bezárjon/megöljön, vagy valami hasonló. Aztán majdnem az utolsó pillanatban írt rám egy lány, hogy ő ráér és szívesen befogadna. Nagyon örültem a levelének. 

Úgyhogy volt 1 teljes napom New Yorkban. Már régebben lefoglaltam magamnak egy időpontot a World Trade Centerbe, ami május 29-én nyílt meg. Már csak sznobságból akartam most felmenni a tetejére, hogy előbb mehessek fel rá, mint sok ismerősöm, aki szintén jött ki Amerikázni :D Szeptemberben már elég sokan megjárják, akkor már nem lett volna olyan érdekes :D Most nagyon nagyképű vagyok, tudom. :D 

Mivel az időpontom csak délután 5re szólt, előtte is akartam valamit csinálni. Reggel eldöntöttem, hogy elnézek a Jóbarátok házához a Grove Streetre. Elég közel volt a Washington Square-hez, ezért oda is elnéztem - azaz onnan kezdtem a városnézést. Aztán felgyalogoltam a Flatiron Buildinghez, aminek a nevéből adódóan úgy néz ki, mint 1 vasaló. 

A közeli Madison Squarre-re is elnéztem, ahol épp fülöp-szigeteki függetlenségi napok voltak. Egy csomó dolgot tudtam volna ott enni, na meg inni, ugyanis sorra árulták a különböző fajta bubble teákat, de mivel 1 órára lebeszéltük a találkozót a hostommal, nem akartam enni. 

Jenniferrel egy késői reggeliző helyre mentünk el, ahol bagelt ettem 2 féle hallal. Nem nagyon vagyok oda a halért, de bagelt akartam enni, az pedig csak hallal volt valami okból. De nem bántam meg, mert nagyon ízlett a dolog. Sajnos nem volt olcsó, $34-et fizettem borravalóval együtt. A hely neve amúgy Almond Bar, a Flatiron Buildingtől van nem messze, mindössze 1 utcával lejjebb. Ott volt a hostom 3 barátja is, az elején be voltam vonva a beszélgetésbe, de elég hamar megfeledkeztek rólam, úgyhogy én csak hallgattam a sztorijaikat. Fél 4-kor viszont leléptünk. Mivel nekem más tervem nem volt, úgy döntöttem, hogy lesétálok a World Trade Centerig, ez közel 1 órát jelentett. Azt hinné az ember, hogy milyen nagy Manhattan, na ilyenkor lehet látni, hogy annyira mégsem - elég hamar el lehet jutni a nevezetességekhez gyalog, csak bírj sétálni :D

16:15kor értem oda a toronyhoz, de már állt a sor az 5 órás belépéshez is. Időben sikerült bejutni, nagyon sok ember volt ott. Egy nagy kivetítőn mutatták, hogy hányan látogatták már meg a tornyot (belefértem a 100 ezerbe :D ), melyik országból látogatják a legtöbben USA-n kívül (németek), meg hasonló statisztikák. 

A 100, 101 és 102. emeletet lehet használni, ide egy nagyon gyors lift visz fel, ahol az ember füle úgy szétpattog, amit még repülőn sem lehet tapasztalni. A liftezés pedig eléggé interaktív, a lift falán videót lehet látni, felfele New York fejlődéséről (az elején egy kis falucska, majd ez szép nagy várossá alakul, és megépítik a World Trade Centert), lefele pedig a World Trade Centert mutatja kívülről. Amint felértünk a 102. emeletre, egy előadó terembe visznek be minket, ahol közel 2-3 perces videót vetítenek le New York életéről. A szőr is felállt a hátamon, annyira jó volt. Nagyon széles vásznon ment az egész, ráadásul az első sorban voltam. Miután vége lett, szépen lassan felhúzták a vásznat, és feltárult előttünk a kilátás Manhattanre. 

Egyszerűen csodálatos volt. 1.5 órát voltam a toronyban, sajnos 8-kor bezár. Csalódottan tapasztaltam, hogy a naplemente fél 9kor kezdődik, ezért nem láttam értelmét 8ig ott maradni. Később kiderült, hogy jól tettem, hogy leléptem onnan. Visszamentem a hostom lakásába, akinek megígértem, hogy főzök valami magyar kaját - hát persze, hogy a már bevált paprikás krumplit választottam! Úgyhogy este ettünk, csevegtünk, és aludni tértünk, ugyanis másnap reggel indulnom kellett a buszra, hogy eljussak a táborba. 

Repülés és érkezés

Kicsit elkéstem, ugyanis nem sikerült New Yorkból jelentkeznem :) De minden élményem friss, úgyhogy egytől egyig vissza tudom adni nektek :) 

Szóval szombaton hajnali 5kor nekiindultunk a budapesti repülőtérnek, ahova szerencsére sikeresen odaértünk. Nem mintha ez a mondat olyan sokat jelentene, hiszen az egész blognak nem ez a lényege, hogy odaérünk-e Pestre, na de mindegy :D az év folyamán álmodtam már olyat, hogy az Amerikázás azon bukott el, hogy nem állítottam ébresztőt, és elaludtam :D na most sikerült magamtól felkelni, ébresztő nélkül hajnali 4kor :D

Már második évemben nem követtem a Camp Leaders utasítását, miszerint 3 órával a repülő indulása előtt kinn kell lenni. Kb. meg sincs akkor nyitva a becsekkolás. Mindig 2 órával előbb mentem ki, és mindig sikerült kijönnöm. Ráadásul a check int is az első 5 ember között végezhettem el majdnem mindig. Most számítottam arra, hogy nem lesz olyan sok ember előttem, hiszen egy kis Haviland géppel indultam Varsóba, ami 100 embert sem visz el szerintem. A becsekkolást 1.5 órával előbb kezdték el. Úgyhogy még jó, hogy nem mentem oda 3 órával előbb :D Aztán találkoztam egy másik Camp Leadersszes lánnyal, aki sajnos nem velem jött, hanem Lufthansával, Elsőéves volt, ezért adtam neki pár tanácsot és mondtam neki, hogy nyugodtan keressen meg Facebookon a jövőben, hátha tudok neki segíteni. Egyedüli magyar a táborában, szerintem 1 hős :)

Aztán jött a repülés. Nagyon tartottam attól, hogy rossz lesz a LOT, egyik ismerősöm velük utazott tavaly, és nagyon rossz véleménnyel volt róluk. A kényelem ugyanolyan - szar - volt, mint a többi légitársaságnál. A kis gépen nagyon tetszett, hogy az 1 óra 10 perces út alatt adtak vizet, meg egy szelet csokit. Pl. az Austrian Airlines erre sem volt képes. Magyarázat lehet, hogy Bécsbe 45 perces az út, nem pedig 1 óra 10 perc :D na mindegy. 

Varsóban minden rendben volt, kicsit nehéz volt megtalálni a pultot, ahol adták a következő beszállókártyát - idén először nem kaptam meg az összes beszállókártyát Pesten. Kicsit megijedtem, írták a Camp Leadersszesek, hogy mit kell ilyenkor csinálni, de hát voltam olyan optimista, hogy ez úgysem történhet meg velem :D Amikor ennyire magabiztos az ember, na akkor történik meg vele a rossz! :D Az első repteres emberkét elkaptam, és megmondta, hogy honnan kell kérni a kártyát. 

A nagy gépbe való beszálláskor kicsit fura volt, hogy meg sem nézték a táskákat, valamint nem volt semmiféle vallatás, hogy miért is akarok én az USAba utazni, én pakoltam-e a bőröndömet, és hasonló finomságok :D nem baj, nem bántam.

A gép jó volt, egy hatalmas Dreamlinenal jöttünk. Ahogy a kis gépen, itt sem ült mellettem senki, úgyhogy mindvégig 3 üléssel rendelkeztem és élvezhettem a nagy magányt :D A nagy gépen meg a szerelmespárt, akik beültek elém, és minden 5. percben épphogy nem dugtak. 

A kaja nem volt annyira ász, csirke és marha közül lehetett választani, csirkét választottam. Ami ízlett, az a desszert volt. Valami csokis-krémes-meggyes piskótás süti volt, isteni finom volt! Többet is meg bírtam volna enni :D A szórakoztatás annyira nem jött be, nem volt annyi film, amit megnéztem volna, de nem panaszkodom, a British Airwaysnél nem volt rosszabb. Ahhoz nagy tehetség kéne! :D 

A nagyon nagyon nagy hibája a LOT légitársaságnak az volt, hogy sehogy sem akaródzottak angolul beszélni hozzám. Állandóan lengyelül mondtak be mindent, mindig lengyelül kérdeztek meg dolgokat... és amikor mondtam nekik angolul, hogy ugyan nem tudok én lengyelül, akkor se nagyon akartak angolul hozzám szólni :D Igaz, hogy a fél repülő lengyel volt, de a másik fele nem. A KLM-nél, Air France-nál, Austrian Airwaysnél és a Qatar Airwaysnél egyszer sem éreztem volna, hogy ilyen probléma lenne, mindig angolul beszéltek hozzám. Pedig aztán a franciák is imádják a nyelvüket... 

Fél órával korábban értünk be a JFK-re, én pedig siettem, hogy gyorsan átessek a bevándorlási procedúrán. Fura volt a dolog, mert a legtöbb ügyintéző indiai és kínai származásúak voltak. Én egy Chung nevű emberhez kerültem, Kicsit tartottam tőle, mert az előttem lévőket elvitt egy külön irodába, nekem pedig nem volt kedvem semmilyen irodás dologhoz. De szerencsére nem volt probléma, beszélgetett velem egy kicsit és engedett tovább. Úgyhogy ideje volt a hostomhoz elindulni. 

Innen kezdődtek a bajok. Az Air Train nem működött, ehelyett buszok jártak. Természetesen a lehető legkisebb buszt tették be a terminálok közé az 5000 bőrönddel utazó emberre. Nem baj, végül sikerült beérnem Jamaica Centerbe, ahol mondták, hogy nem kell fizetni az Air Train külön szolgáltatásáért, úgyhogy sikerült megspórolnom $5-t. Felültem a metróra, gondolva, hogy fél óra múlva ott leszek a hostomnál, fürödhetek, elmehetek boltba Arizona teát venni és hasonló dolgok. De nem. Átszállásnál kiderült, hogy nem megy az a metró, ami a hostomhoz ment. Átirányítottak a buszra, ahol ismételten ki kellett fizetnem a menetjegyet. A busz persze dugig volt, én pedig az ajtóhoz szorultam. Örültek nekem az emberek :D De csak odaértem a 48. utcához, ahol lakott a hostom. Azonban a lakása kicsit eldugottabb helyen volt, át kellett menni egy kapun, ahol több lakás volt, köztük az övé is. Negyed óra kóválygás után találtam rá. Innen már csak a 3 emelet választott el az üléstől és a fürdéstől. Így hát megérkeztem Jenniferhez, a hostomhoz. Hívott moziba, de visszautasítottam, nagyon fáradt voltam, így lefürödtem, és még a boltozást is kihagytam - feküdtem le azonnal. Másnapra viszont megbeszéltünk egy találkozót, hogy elmegyünk együtt enni a barátaival. Következő bejegyzésben erről bővebben is írok :)

Újra Amerika - már negyedjére! :)

Már 9 hónapja, hogy hazaértem az USA-ból totál szénné égve, kifáradva, de már készen is állok az új kalandra, immár negyedik alkalommal :) 

A célpont ugyanaz: Camp Kinderland, Tolland, Massachussetts állam. A munka is ugyanaz lesz, maradok konyhán, viszont remélhetőleg a pozíció változni fog, és csinálhatom majd a salátabárt :) Tündi idén nem jön már vissza, mert elvégezte az iskolát, egyetemi jogviszony nélkül pedig sajna nem lehet már belevágni ebbe a kalandba :( Tündi helyett kérhettünk egy másik magyart, eredetileg kettőt: egyet konyhára, egyet pedig karbantartónak. Karbantartónak nem tudtunk senkit sem ajánlani. Eredetileg konyhára sem, de mivel nem mindegy, hogy kivel osztom meg a szobám 12 héten keresztül, úgy döntöttem, hogy szólok a Camp Leaders csapatának, akik 2 aranyos lány profilját elküldték, és egy még aranyosabb lányt sikerült kiválasztanom: Petrát. Karbantartónak végülis nem lesz magyar a Laci mellett. Zoli idén nem jön vissza, ezért 3-an leszünk magyarok. Viszont lesznek még többen is külföldiek: a tavalyi francia csajon kívül most már lesz 1 angol vízimentő csaj, és 2 osztrák gyerekfelügyelő csaj. Sajnos konyhásként kétlem, hogy sok közöm lesz hozzájuk, de remélem, hogy azért sikerül őket megismernem :) 

A pontos utazási dátumom június 6. reggel 9:10 (vagy 9:15) Varsón keresztül New Yorkba a LOT Polish Airlines-szal. Habár nem a legjobb légitársaság a maga 3 csillagával (míg eddig 4 csillagosokkal mentem az USA-ba), de legalább olcsó volt. Na meg remélem, hogy elvisz A-ból B-be minden gond nélkül. New Yorkban 2 éjszakát fogok eltölteni, mielőtt mennék a táborba. Eredetileg úgy volt, hogy azért éjszakázok ott 2-t, hogy bevárjam Petrát, akinek az érkezését vasárnapra becsültük, de sajnos csak hétfőn fog megérkezni. Én pedig 3. éjszakát nem szeretnék bevállalni a pénzügyek miatt. A táborigazgató mondta, hogy akár már vasárnap mehetek a táborba, ha gondolom, de azóta megvettem a jegyet a World Trade Centerbe, ami újonnan nyílt.

Kicsit bosszús vagyok most emiatt, de legalább elmondhatom magamról, hogy tuti, hogy az elsők között (talán az első 100, aztán ki tudja :D szívesen megkérdezném...) leszek a magyarok között, aki felment a torony tetejére :D Május 29-én nyitották, úgyhogy csak pár napja fogadja a látogatókat. Aztán remélem, hogy nem fog szakadni az eső, mert abban az esetben hiába megyek fel a 100. emeletre, nem fogok látni semmit. Most elnézve nem lesz rossz idő, viszont megmosolyogtatott, hogy egész héten esik, vasárnap napsütés várható, hétfőtől pedig megint esik :D ez MARADJON így, és minden szép és jó lesz, a képeket pedig tudom nektek posztolni :) 

Idén is részt veszek a tábor előtti előkészületekben és a tábor után is maradok pár napra pakolgatni. Elég későn kezdődik a tábor, 3 hetes előkészülésünk lesz. A tábor ugyebár 8 hetes, és még 1 hetet maradok a tábor után. Már most várom a tábor időszakát :D

Tábor után pedig az úticélom Hawaii lesz :) Augusztus 30. és szeptember 10. között tervezem, ez a repjegyek miatt csúszhat +/- 1 nappal. A szigetek közül Kauai és Maui szigetet nézem meg 2 másik lánnyal. Nekik sajnos le kell lépniük szeptember 6-án, ezért én onnantól egyedül fogom nézni Oahut. 

Főleg túrázós utaink lesznek, amiket strandokkal szeretnénk zárni a nap végén. Dórika idén is sült csirkeként fog hazatérni :D Habár elég morbidnak találom a szeptember 11-ei utazást, én mégis akkor szeretnék visszamenni New Yorkba, ahonnan szeptember 13-án jövök haza. 

Ennyit mostra :) Most már ideje lenne elkezdeni a bőröndbe pakolást, hiszen már csak pár napot kell aludni az utazásig, de még semmi nincs bepakolva pár lábbelin kívül :) Ha előbb nem is, de New Yorkból mindenképpen jelentkezni fogok! :)