Kicsit lemaradtam a blogírással. Igazából nem is tudom, hogy minek köszönhetően :D A lényeg, hogy egyik nap David, a tábori sofőr felajánlotta, hogy elvisz minket Bostonba, mert ő elutazik egy barátjához, aki egy nagy házban lakik. Én rögtön kaptam is az alkalomra, Laci egyből visszamondta, merthogy ő nem szereti a városokat, majd Petra is elfogadta az ajánlatot. Így hétvégén Bostonba mentünk munka után.
Végre az utolsó munkanapom is elment karbantartósként. Már örültem neki, mert a reggel fél 9től 4ig tartó fizikai munka 3 héten keresztül 6 napon át kicsit sok volt nekem. Ráadásul odáig jutottam, hogy nem találtam számomra semmiféle ehetőt a hűtőben, ezért körülbelül alig ettem. Utolsó héten történtek az ágytologatások, meg az ilyesmik, amikhez azért kell erő - hát az én állóképességem nem bírta teljesen :D De nem történt velem semmi, mielőtt el kezdenétek aggódni. Bár megijedtem kicsit attól, hogy az egész napos munka után úgy éreztem, hogy nem vagyok éhes, és nem tudom hány napig voltam el vacsora nélkül.
Szombat délután neki is indultunk a bostoni kalandunknak, bár már nem sok kedvvel, mert kiderült, hogy másnap egész nap esni fog, ami sajnos be is jött. 3 órás autókázás után oda is értünk, egy kicsit beszélgettünk a sofőr barátjának a feleségével/barátnőjével, aztán elmentünk a Harvard könyvesboltjába, ahol Petra vett is egy könyvet, majd visszamentünk a lakáshoz és együtt elmentünk egy indiai étterembe, ahol nagyon jó volt a kaja, bár a kiszolgálás már nem annyira. Nem is kapták meg a 20%-os borravalót az ottaniak :D Bár kicsit igazságtalanul lett elosztva az ár, a végső árat osztottuk el több fele, de ez úgy nézett ki, hogy a Petrával nem ittunk semmit (a vizet ingyen adják...), úgyhogy a többiek sörét kb. mi is álltuk. De nem problémáztam ezen, mert odafele a sofőr kifizette a kávénkat, az ottaniak meg ingyen elszállásoltak.
Elég késő volt ezután, de mégis elmentünk egy helyre, ahol régi tárgyakat, főleg ruhákat, bakelit lemezeket és képeslapokat lehet venni. Zenéltek is. Jó volt a hangulat, de sajnos én már annyira fáradt voltam, hogy nem élveztem a dolgot annyira, mint amennyire lehetett volna. Mióta kinn vagyok Amerikában, nem nagyon feküdtem le fél 11nél később, a helyen meg ott voltunk még éjfélkor is.
Vasárnap pedig tényleg szakadó esőre keltünk. Városnézést terveztem, de úgy döntöttem, hogy mivel semmi képet nem lehetne csinálni, mert elázik a fényképezőgépem, meg hideg is volt egész végig, ezért nem indulok el egymagam, hanem inkább a többiekkel tartok. El akartak menni valami teaboltba, meg használt CD-s boltba, meg bementünk egy másik könyvesboltba. Na az a része nagyon tetszett. Petra könyvolvasás közben bealudt, ezért volt időm végignézni az összes könyvet. Először a különböző kultúrák könyveit néztem végig, aztán, mivel volt időm, megnéztem a pszichológiai témájú könyveket. Kiválasztottam vagy 10et, ami nagyon tetszik, és folyamatosan redukálni akartam őket, hogy nehogy sokat megvegyek. Végül kettőre esett a választás: egy olyan könyvre, ami egy kínai városról ír, ahova bevonultak a katonák és több ezer embert megerőszakoltak. A másik pedig egy pszichológiai témájú, az emberi érzelmeket elemzi. Mivel most unatkozok, lehet, hogy blogírás után szépen nekiülök, és olvasgatok egy kicsit :)
A könyvesbolt után elmentünk egy kicsit sétálni a Harvard Egyetemhez, aztán indultunk is haza. Nekem nagyon tetszett a hétvége, bár tény és való, hogy túl sokat nem tudtam pihenni :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése