2 éjszakát terveztem New Yorkra. Eredetileg azért, hogy megvárjam Petrát, akinek ELVILEG 7-én kellett volna repülnie, hogy 8-án mindketten tudjunk menni a táborba. De végül Petra repjegyét 8-ra foglalták le, úgyhogy az ugyanakkori pick up nem jött össze, aminek a táborigazgató sem örült annyira. Én persze le lettem szólva, hogy ne szervezkedjek, meg ilyenek, na de mindegy... biztos nem én vagyok az, aki jobban ismeri a táborigazgatót. Na mindegy.
Volt egy olyan lehetőség, hogy maradok egy 3. éjszakát, hogy Petra ne egyedül jöjjön, de pénzügyileg nem nagyon szerettem volna bevállalni még 1 napot. Habár hostom volt, a napi költségek így is pörögtek volna. Hostot amúgy az utolsó pillanatban találtam. Volt már előtte is 1 srác, aki befogadott volna, de mivel egy idő után azzal jött, hogy "Miss Csodálatos", valamint közölte, hogy ő jobban szeret fehér lányokat dugni (feka volt), ezért úgy döntöttem, hogy ha $150 dollárt kell hostelre költeni, akkor annyit adok ki, de nem megyek hozzá, hogy megerőszakoljon/bezárjon/megöljön, vagy valami hasonló. Aztán majdnem az utolsó pillanatban írt rám egy lány, hogy ő ráér és szívesen befogadna. Nagyon örültem a levelének.
Úgyhogy volt 1 teljes napom New Yorkban. Már régebben lefoglaltam magamnak egy időpontot a World Trade Centerbe, ami május 29-én nyílt meg. Már csak sznobságból akartam most felmenni a tetejére, hogy előbb mehessek fel rá, mint sok ismerősöm, aki szintén jött ki Amerikázni :D Szeptemberben már elég sokan megjárják, akkor már nem lett volna olyan érdekes :D Most nagyon nagyképű vagyok, tudom. :D
Mivel az időpontom csak délután 5re szólt, előtte is akartam valamit csinálni. Reggel eldöntöttem, hogy elnézek a Jóbarátok házához a Grove Streetre. Elég közel volt a Washington Square-hez, ezért oda is elnéztem - azaz onnan kezdtem a városnézést. Aztán felgyalogoltam a Flatiron Buildinghez, aminek a nevéből adódóan úgy néz ki, mint 1 vasaló.
A közeli Madison Squarre-re is elnéztem, ahol épp fülöp-szigeteki függetlenségi napok voltak. Egy csomó dolgot tudtam volna ott enni, na meg inni, ugyanis sorra árulták a különböző fajta bubble teákat, de mivel 1 órára lebeszéltük a találkozót a hostommal, nem akartam enni.
Jenniferrel egy késői reggeliző helyre mentünk el, ahol bagelt ettem 2 féle hallal. Nem nagyon vagyok oda a halért, de bagelt akartam enni, az pedig csak hallal volt valami okból. De nem bántam meg, mert nagyon ízlett a dolog. Sajnos nem volt olcsó, $34-et fizettem borravalóval együtt. A hely neve amúgy Almond Bar, a Flatiron Buildingtől van nem messze, mindössze 1 utcával lejjebb. Ott volt a hostom 3 barátja is, az elején be voltam vonva a beszélgetésbe, de elég hamar megfeledkeztek rólam, úgyhogy én csak hallgattam a sztorijaikat. Fél 4-kor viszont leléptünk. Mivel nekem más tervem nem volt, úgy döntöttem, hogy lesétálok a World Trade Centerig, ez közel 1 órát jelentett. Azt hinné az ember, hogy milyen nagy Manhattan, na ilyenkor lehet látni, hogy annyira mégsem - elég hamar el lehet jutni a nevezetességekhez gyalog, csak bírj sétálni :D
16:15kor értem oda a toronyhoz, de már állt a sor az 5 órás belépéshez is. Időben sikerült bejutni, nagyon sok ember volt ott. Egy nagy kivetítőn mutatták, hogy hányan látogatták már meg a tornyot (belefértem a 100 ezerbe :D ), melyik országból látogatják a legtöbben USA-n kívül (németek), meg hasonló statisztikák.
A 100, 101 és 102. emeletet lehet használni, ide egy nagyon gyors lift visz fel, ahol az ember füle úgy szétpattog, amit még repülőn sem lehet tapasztalni. A liftezés pedig eléggé interaktív, a lift falán videót lehet látni, felfele New York fejlődéséről (az elején egy kis falucska, majd ez szép nagy várossá alakul, és megépítik a World Trade Centert), lefele pedig a World Trade Centert mutatja kívülről. Amint felértünk a 102. emeletre, egy előadó terembe visznek be minket, ahol közel 2-3 perces videót vetítenek le New York életéről. A szőr is felállt a hátamon, annyira jó volt. Nagyon széles vásznon ment az egész, ráadásul az első sorban voltam. Miután vége lett, szépen lassan felhúzták a vásznat, és feltárult előttünk a kilátás Manhattanre.
Egyszerűen csodálatos volt. 1.5 órát voltam a toronyban, sajnos 8-kor bezár. Csalódottan tapasztaltam, hogy a naplemente fél 9kor kezdődik, ezért nem láttam értelmét 8ig ott maradni. Később kiderült, hogy jól tettem, hogy leléptem onnan. Visszamentem a hostom lakásába, akinek megígértem, hogy főzök valami magyar kaját - hát persze, hogy a már bevált paprikás krumplit választottam! Úgyhogy este ettünk, csevegtünk, és aludni tértünk, ugyanis másnap reggel indulnom kellett a buszra, hogy eljussak a táborba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése