29. nap - Koncert, ami Magyarországon fesztivál

Keddi napot irunk. Kicsit lemaradtam a blogirással, de hát ez van, bocsássatok meg :P Kezdem úgy érezni, hogy nem tudok mindent leirni a blogba, amit legszivesebben leirnék, úgyhogy ezért elkapott az az érzés is, hogy hiába irok blogot, úgysem abból áll a teljes napom. Na mindegy, aki kiváncsi, az úgyis megkérdezi, hogy mi van.

Nagyban melózunk reggel, bejött Ira, aki a tábori utakat szervez, meg valami ilyesmiket csinál... igazából nem tudom, hogy mi a rendes poziciója, de mindig ő szokott bejönni, hogy ha mennek el a gyerekek, vagy késői reggeli van, stb. Mondta, hogy este csak 3 csoport lesz, a többiek mennek 1 koncertre. Pár jegy van még, ha akar valaki menni a konyháról, akkor van még hely. Először gondolkoztam, nem akartam elmenni. A vacsit megkaptuk volna pihenőként. Minket elengedtek, a fiúkat nem :D Bár a Szőke meg akarta kérdezni őket is, de Főnök mondta, hogy nem érdemlik meg. Na jó, én is mondtam nekik :$ Ugye milyen rosszindulatú vagyok? :D Tudom! Végülis úgy döntöttem, hogy elmegyek én is.

Este kicsit késve indultunk el, vagy fél órát-1 órát vártunk arra, hogy legyen már valami. Igazgatónő mondta, hogy kocsival megyünk, de, hogy kivel, azt nem tudtuk. A gyerekek felszálltak a buszra, mi meg még mindig csak álltunk és vártunk, hogy mi legyen :D Aztán a buszról szedett le pár gyerekfelügyelőt az igazgatónő, hogy menjenek inkább kocsival és vigyenek el minket is. Úgyhogy végül sikerült eljutnunk a koncertre.

Na mi ezt a koncertet úgy képzeltük el, hogy van egy szűk hely ezer emberrel, ahol kb. a táskánkat is fogni kell és vigyázni kell rá, hogy el ne vegyék. Odaértünk, erre kiderült, hogy totál fesztivál-feelingű a hely, ott volt 1 nagy platz amin le lehetett ülni piknikezni és azt lehetett csinálni, amit akarunk. Na hát az amerikaiak jól felkészültek a dologra, vittek játékokat, könyveket, kaját... mi meg épphogy vittünk kaját, azért is a Tündi ment vissza a kocsihoz, mert először azt hittük, hogy nem lehet vinni. Se plédet, se játékot nem vittünk, úgyhogy fasza volt. Ugye minek is kell valamit mondani a magyaroknak, hogy hova is megyünk... odaértünk vagy 6ra és azt mondták, hogy 11kor lesz vége. Mi nagyon reméltük, hogy 11kor érünk haza, de aztán nem, valóban 11kor volt vége. Elmentünk sétálni, kártyázni is próbáltunk, de nem volt valami húúú, de izgalmas. Az amerikaiakkal még beszélni sem tudtunk, az volt a felállás, hogy leültek, mi is leültünk, elején úgy ültem be, hogy azért ne látszódjon, hogy ki vagyunk túrva, de ez nem volt számukra akadály, ugyanis pár perc múlva úgy beültek háttal elénk, hogy onnantól tudtuk, hogy egymásra vagyunk utalva, ha szórakozni akarunk, mert ezek nem fognak hozzánk szólni. Volt, amikor lefeküdtünk és azt néztük, hogy hogy röpködnek el a repülők felettünk (egészen közel volt 1 reptér, úgyhogy a repülőket is nagyban lehetett látni), este csillagokat néztünk, és elkezdtünk fotózkodni :D na az volt a legviccesebb :D az amerikaiak meg már tök hülyének néztek bennünket, kb. úgy néztünk ki és úgy is viselkedtünk, mintha be lettünk volna szivva :D Az utolsó fél órában már eléggé vártuk a végét. 11kor valóban vége lett, leléptünk. Fél 1kor értünk haza, ami azért volt szar, mert másnap mehettünk dolgozni reggel fél 8ra...

Ennyit a mai napról, hamarosan irom a következőt is :D

26. nap - Irány Pittsfield!

Ezt a napot már régóta vártuk Tündivel, ugyanis megígérte nekünk a Szőke, hogy elvisz minket Pittsfieldbe a Berkshire Mallba, ahol 1 tök jó bolt van, de tavaly az utolsó pillanatban találtuk meg, így nem nagyon tudtunk körbenézni. A reggeli műszak után így indultunk is, szabad volt az egész napunk, ugyanis szülői látogatás volt, ami nálunk szabadnapot jelent a többi táborral ellentétben, ahol a szülői látogatás a legrosszabb nap számukra. Szóval nem kellett dolgozni se délben, se este, csak ugye reggel. 1 - 1.5 óra alatt be is értünk Pittsfieldbe a plázához. Első dolgunk az volt, hogy bementünk abba a boltba (deb), amiről feljebb írtam nektek. Tündivel nekiestünk mindennek, találtunk egy csomó jó pólót. Végül 2 pólót vettem, de eléggé kibaszás volt, mert az egyik belekeveredett az 50%-os pólók közé... rá volt írva, hogy $18, mondom az $9ért nem lesz rossz.. aztán kiderült a kasszánál, hogy abból nem jött le az 50%... nekem meg nem volt kedvem ott hisztizni, meg a póló is bejött, úgyhogy leszartam és fizettem $26 a 2 pólóért, míg Tündi ugyanennyi pólóért fizetett $12-t... elég szar üzlet volt számomra, de majd legközelebb erre is figyelek.. :/

A boltunk után mentünk kínait enni. Na az itteni kiszolgálás sem teljesen olyan, mint az otthoni... ugyanis az adagok kevesebbek, ráadásul még drágábbak is. Mindegy, erre nem panaszkodom, $5 volt a kaja, míg a szomszéd olasz pizzázóban majdnem $4 volt 1 szelet pizza. Jó, hogy New Yorkban $1-ért lehet kapni :D aztán utolsó állomásunk a plázában a Target volt, ez ilyen TESCO szerűség. Vettem peanut butteres csokit, Pringlest, meg borítékokat, mert múltkor az irodás fiú már kicsit húzta a száját, hogy mennyi borítékot használok... pedig csak 5 borítékot vettem ki, ebből 3at akkor, amikor nem volt benn, úgyhogy... :D na mindegy, visszaadom neki, nehogy probléma legyen belőle :)

Pláza után elmentünk a Bash Bish State Parkba, ahol 1 vízesés volt. Másztunk 1 csomót, elfáradtunk, aztán jöttünk vissza a táborba. Szép volt, bár a Niagara mellett messze-messze elmarad :D

Este fél 7kor vissza is értünk a táborba, kicsit gépeztünk, majd felmentünk a konyhára "enni" :D Na ez nálunk nem nagyon állt az evésből, legalábbis elsősorban nem azt tettük :D A szülői látogatásra szoktak venni különböző italokat és édességeket, amiket felvittek a konyhára. A nem megkezdettekhez persze nem merészelünk hozzányúlni, de így, hogy meg volt kezdve... :D Ide most képzeljetek azt, amit akartok... :D 

Ennyit a mai napról, elvileg jövőhét szombaton ebéd nem lesz a gyerekcsere miatt, talán akkor is elmegyünk valamerre :)

21. nap - A nagy meglepetés

Végre szabadnap! Mindig várom ezeket a hétfőket, habár az utóbbi 1 hét elég hamar elment, úgyhogy nem panaszkodom. Ráadásul a legközelebbi is hamar itt lesz, főleg azért is, mert szombaton szülői látogatás lesz, úgyhogy akkor is csak reggel kell dolgozni, utána pedig megyünk el, yuhúú!! Elvileg Pittsfieldbe megyünk a Berkshire Mallba, ahol tavaly tök olcsón tudtunk ruhákat venni. Úgyhogy már alig várom! :) 

Reggel tök kómán mentem fel a konyhára, és volt alkalmam elkapnom Tündi "pasiját", és megkérdeztem tőle, hogy mik a paraméterei annak a gyereknek, akinek holnap kell tortát sütnöm. Mondja, hogy kedvenc színe a zöld, szereti a kosárlabdát... kérdem tőle, hogy nem ez a gyerek az, aki Hosé (Petra kedvéért José) Armandoval lóg? Mondja, hogy de :D Na mondom oké, király, vele is kosaraztunk még a tábor legelején :D Kijöttem tortaötleteket nézni, és sehogy sem akartam semmit sem találni. Eljutottam oda, hogy a kedvenc csapatot akarom rárajzolni a tortára, de mondom hogy a fenébe tudjam meg :D Hát aztán jött ki Hosé Armando és úgy döntöttem, hogy megkérdezem tőle :D Gondoltam megkérdezem, hogy egyáltalán ez a gyerek a haverja-e, elkezdi: "Nem, nem a haverom, ő már a fiam".. mondom magamban ehh... :D na mindegy, aztán mondta, hogy a Chicago Bulls a kedvenc csapata. Ez sokat segített, de az állapotomon nem, a tudat, hogy gyereket is nevel... :D Kicsit azért sokkolt, na mindegy :D

Amúgy a nap elég unalmas volt, gépeztem 1000rel, levelet is írtam... a gépezést kinn űztem az árnyékban, erre este azt vettem észre, hogy tök lesült a kezem.. a tavalyi homár színemet nem érte el, kicsit fájt, de nem volt annyira vészes :D Napok óta kuka idő van megint, és elvileg a következő pár napban sem lesz változás... :/ Élvezet megsülni éjszaka is... 

19. nap - Kibeszélőshow

Igazából nem írtam volna újabb bejegyzést, de mivel anya már hiányolja őket, ezért gondoltam, hogy mégis leírom a mai napomat és azt, hogy megint hogy utálunk ki a konyháról 1 személyt :D - na ez kicsit durván hangzik, de kívülállóként, ha mondjuk gyerekfelügyelő lennék és a kiutált személyek közös ismerőse mesélné el nekem a konyhán történő dolgokat, akkor simán azt hinném, hogy ezek a leprás magyarok, akik még angolul sem tudnak minden évben kiválasztanak valakit, akit kiutálhatnak :D Tavaly Vöröske volt ez, most pedig az Új Fiú. 

Szombati napot írunk, amikor éppen a Régi Fiúnak volt szabadnapja, azaz a Petra volt benn a mosogatóban. Már kíváncsian vártuk, hogy mikor jön az Új Fiú, ugyanis az előző héten már 3x, azaz HÁROMSZOR késett. Kb. csodálkoztam volna, hogy ha nem késik el, úgyhogy 8 óra helyett 8:15kor jött dolgozni, miután a Főnök lement érte. Ha én lennék a főnöke, akkor richtig, hogy nem tolerálnám ennyivel... jó, az egyszeri késés nem a világ vége, de 1 hét alatt 4 késés azért már valami... először azért késett, mert nem volt a Régi Fiú, azaz szerintem az óra sem lett felhúzva, a 2. késéskor a Régi Fiú elaludt, miután visszajött a táborba szabadnapja utáni reggel, a 3. késés azért volt, mert félreállították az órát, így reggel 8 előtt helyett este 8 előtt kezdett el csörömpölni az órájuk, amit nekünk kellett leállítani, mert ők éppen nem voltak benn a szobájukban. És lám, ma pedig a 4. késést számolhattuk a kezünkön. 

Úgy volt, hogy este elmegyünk bárba, de aztán mégis le lett mondva... amit nem bántam, mert nem túl sok kedvem volt menni. Helyette este sötétedés után kimentünk a táborból gyalog és csillagszóróval rajzolgattunk a levegőbe és Tündi (új nevén Pintyőke) azokat fényképezgette :D Kicsit gyerekesnek tűnik a dolog, de hát ez van :D És ezt azért nem lehet a táborban csinálni, mert 1x véletlenül begyulladt valamelyik ház és majdnem leégett :D Először nem is akarta elmondani a Szőke, hogy mi lesz ez, csak azt mondta, hogy a tábor területén nem csinálhatjuk. Hát mondom mi lenne az? :D Ja, meg mondta, hogy csak bizonyos számú van nála... végigvettem a lehetőségeket, hogy mit nem lehet - cigizni, drogozni, piálni... szexelni :D de hát egyik sem volt az. Na mindegy, végülis csillagszóróztunk, ami elég távol áll a fenn említett dolgoktól :D Aztán visszafele felhoztam, hogy kíváncsi leszek, hogy  holnap is fog-e késni az Új Fiú. Na ezzel elindítottam egy lavinát és elég hosszas kibeszélést tartottunk :D Szőke sem nagyon csípi a fiút... hát ki csípné, a gyerek azt sem tudja mondani, hogy "hello" vagy "köszönöm"... abba már beletörődtem, hogy nem köszön nekem, vagy nekünk, magyaroknak, de, hogy szabadnapján úgy jött be a konyhába, hogy se a Főnöknek, se a Szőkének és se Asszonykának... az már kicsit pofátlanság. 

Úgyhogy igen, idén is lesz kit "kiutálnunk" a konyháról... amúgy azt még nem is mondtam, hogy szarul is dolgozik, a felmosási technikáját egy táncnak nevezném. Tündi szerint a szeretetre vágyik, hogy simogatja a földet, pedig ráférne egy durva kefélés :D És igen! Úgyhogy nem azért utáljuk ki, mert nem szimpi, hanem még a dolgát sem bírja normálisan csinálni....

13. nap - Hosszas kimozdulás a táborból

A mai műszak szintén úgy kezdődött, ahogy végződött a tegnapi - unalmasan, nagyban leszarva. 1.5 óra alatt kb. semmit sem csináltam, összetettem a francia miapikulákat (ilyen édes bundáskenyérhez hasonlítható), megcsináltam az ebédhez a sajt-paradicsom-saláta tálat, aztán ennyi. Az ebéd is ilyen unalmasan kezdődött, ráadásul még le is lettem szúrva, hogy merek segíteni elől Asszonykának. Visszavonultam bánatomban hátra és már azon kattogott az agyam, hogy jövőre visszajöjjek-e másik táborba vagy maradjak-e otthon a fenekemen. Próbáltam pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, hogy tavaly is voltak nagyon szar napjaim, de mégis itt vagyok idén is, úgyhogy tábor végére megint fasza lesz minden és ismét vissza tudok jönni. Ebéd közben egyetlen jó dolog történt velem: az ittlétem alatt először rámmosolygott Hosé Armando :D *.* 

Tündi lebeszélte Daviddel, hogy menjünk el a táborból délután valamerre. Mi a Berkshire Plazaba akartunk menni, ahol tavaly tök olcsón tudtunk pólókat venni. Sajnos elég messze van, úgyhogy valószínűleg többször nem nagyon lesz esélyünk elmenni oda. David mondta, hogy az kicsit messze van, a Walmart is, úgyhogy inkább Winstedbe mentünk. Az érdekesség az, hogy a Walmart 20-30 percre van, míg Winsted 30-40 percre :D Na nem baj! Elmentünk Winstedbe, bementünk a CVSbe, ahol vettem tusfürdőt (kettőt is, ugyanis volt 1 akció), Arizona teát <3 és kólát. Amit tavaly óta nem tudok megemészteni, az az, hogy miért drágább a kisebb kiszerelésű kóla a nagyobbnál??? A fél liter $1.38 körül volt, az 1.25 liter pedig $0.99, mig a 2 literes kb. ugyanannyi volt, mint a fél literes. Kész röhej. CVS után pedig elmentünk pólót keresni Davidnek, fél óra vacakodás után visszamentünk a CVSbe és talált magának pólót :D Úgyhogy jöhettünk vissza táborba. 16:20ra vissza is értünk, a műszak meg persze 16:30 kezdődött, úgyhogy nem tudtunk sokat pihenni... Az esti műszak szerencsére már jobb volt, Asszonykával megbeszéltük a dolgokat, hogy nem ütöm bele az orromat a dolgába, ha kell segítség, akkor szóljon és megyek azonnal. Úgyhogy este kivételesen már nem kaptam tőle lebaszást :D A műszak nem volt rossz, elég pörgős volt, szal nem unatkoztam :) És még meg is lettem dicsérve, hogy jó voltam elől a pultnál. Őszintén szólva nem tudom hova tenni ezeket a dicséreteket, mert a fiúknak is állandóan mondja a Főnök, hogy milyen jól csinálnak 1-1 dolgot, aztán elég sokszor témában vannak... 

Este pedig átmentünk Főnök szobájába, ahol társasoztunk egy kicsit, jó volt :)

Ennyit a mai napról. Nem tudom, hogy mikor leszek legközelebb, a vasárnapok sosem olyan érdekesek, a hétfők pedig még annyira sem, ugyanis akkor vannak a szabadnapjaim, amiket a semmittevéssel töltök el :D

12. nap - Az élet árnyékos oldala

Előbb vagy utóbb mindenkinek eljön az a perc, amikor azt mondja, hogy legszívesebben hazamenne a fenébe - hát eljött az enyém is. Ez a nap valami elég retek volt, és olyan érzésem van, hogy ennek sajnos folytatása is lesz. Azt veszem észre, hogy a Főnök meg a Szőke tök jól elvan egymással, Asszonyka elvan egymagában a konyha elejében, Tündi hátul salátabározik, a Petra pedig épp mosogatóban volt. Úgyhogy nekem jutott a nagy magány - habár álltak mellettem, meg beszéltek, de jómagam beszélni nem nagyon tudtam. Talán jól is jött, hogy Petrát elvitték Springfieldbe megcsináltatni a Social Security Numberét, ezért nekem kellett bemennem a mosogatóba is. A Régi fiúval megbeszéltem, hogy had legyek elől, úgy is lett, én mosogattam. Volt 1 annyira aranyos kiscsaj, odaállt, és elkezdi, hogy "Olyan gyors vaaagy"... mondom egyelek meg :D <3 Aztán megállt ott 1 kisfiú is és ő is azt nézte, hogy hogyan dolgozok, tök aranyos volt ő is :) Sőt, még Hosé Armando is odajött hozzám, és megkérdezte, hogy miért vagyok a mosogatóban :D *.* <3

Megjött David is tavalyról (a konyhás). Kicsit többet vártam a dologból, de aztán inkább az amerikaiakkal beszélt (akik ráadásul ki is beszélik őket, úgyhogy "ezaz"... na mindegy. Este pedig elmentünk 1 bárba.

Ennyit a mai napról, majd később jövök :)

11. nap - Függetlenség Napja

Újra itt vagyok, és még mindig nem tűntem el :) A napok még mindig ugyanúgy mennek el, vagy éppen nem annyira fontos dolgok történnek unalmas napjaimban. Még előző héten csütörtök körül beszéltük meg a szabadnapokat, jómagam a hétfőt kaptam, úgyhogy én kezdtem idén a szabadnapozást a konyhások közül. Az eső szakadt, úgyhogy nem volt kedvem kimenni a táborból - talán majd jövőhéten. Kicsit gépeztem, finnt tanultam, meg Sims 3-aztam.

Ma viszont július 4. van, ami az amerikai függetlenség napja. Szerencsére a táborunk nem nagyon ünnepli úgy, mint más táborokban, de úgy döntöttem, hogy azért ennek alkalmából sütök nekik valami tortát. Először 4 tortát szerettünk volna, amire 1 óriási amerikai zászlót csináltunk volna, de aztán akárhogy is ígérte a főnök, hogy össze lesz tolva 2 asztal, nem hittem neki (ugyanis nincs 2 ugyanolyan asztalunk.....), úgyhogy 3 lett a 4ből. Az óriás torta koncepció így törölve lett, de nem is volt elég kék ételfesték, úgyhogy végül a kicsi zászlónál maradtunk, aminek összehozatala nem kevés időbe telt! 

A másik 2 tortát nem nagyon lehetett szerintem emellett említeni, de persze azoknak is örültek :D Este tettük ki őket, jómagam vittem az amerikai tortát, kb. csak azt lehetett hallani, hogy "Ohh My God, Ohh My God"... szóval nem égtünk be :D Az egyik csaj elkezdte számolgatni a "csillagokat", mondom 50 van rajta :D tök odavolt érte, hogy de jó, meg mittudomén :D Nagyon pontosak voltunk Petrával, utánanéztünk, hogy 50 csillaga van és 13 sávja. A 13 sáv a gyarmatokat, az 50 csillag pedig az államokat jelképezte. Elég sokan fényképezték a tortákat, úgyhogy szar biztos nem lehetett :D Ami kiakasztott, az az Asszonyka volt. -.-" Ugyanis mentem volna előre vacsora elején segíteni, mondta, hogy menjek és készítsem elő a tortákat. Megcsináltam, elkezdi, hogy vigyem ki őket, mondom jó. Kivittük, felvágtuk, erre kitalálta, hogy szedjük be, mert mindenki ráesik az asztalra, inkább adogassuk ki őket tányérokon. Hát mondom nagyon jó... szerintem senki sem nézett minket hülyének, hogy kitesszük, felvágjuk mindenki előtt, aztán bevisszük... úgyhogy ezzel jól fel is húzott, később meg hátrajön, aztán elkezdett röhögcsélni...

Ennyit a mai napról :) Előbb bejött a főnök hozzánk, megkérdeztük, hogy mennyi idős az új fiú a mosogatóban (elég fiatal), aztán azt hitte, hogy tetszik valakinek :D Aztán nem tudom, hogy hogyan jött, de elszóltam magam, hogy nekem van olyan, aki tetszik, de nem 100% amerikai, erre elkezdett tippelni, és most azt hiszi, hogy a sofőr tetszik, aki kb. a nagypapám is lehetne :D