Megbeszéltük Daniékkal, hogy reggel 10kor találkozunk a Time Squaren. Először Mekit beszéltünk meg, de hát kiderült, hogy a Time Squaren 2 Meki is van, úgyhogy kellett találni 1 másik helyet, ahol könnyen megtaláljuk egymást. Most biztos azt gondolod, hogy a Time Squaren annyi az ember, hogy lehetetlen megtalálni egymást.. hát nem :D Annyira szerintem nincsenek sokan, mint ahogy elképzeltem előtte. A Time Square közepén volt egy lelátó, igazából akkörül voltak sokan, mert le lehetett ülni. Mi sikeresen lebeszéltünk egy találkát ide :D
Őszintén szólva örültem, hogy Dórit nem fogadta a hostja, mert így együtt voltunk és nem kellett unatkozni, míg a Daniék odaértek. Mert hát késtek vagy jó fél órát :D Addig bementünk Dórival a Mekiben, és vettünk reggelit - én a jó finom Buritot.
Mikor Daniék megérkeztek, elindultunk Brooklynba, hogy onnan megyünk vissza Manhattanbe gyalog a Brooklyn hídon át. Vettünk Arizona teát és úgy indultunk utunknak. Azt gondoltam, hogy sokkal nagyobb élmény lesz átmenni a hídon, de ez csak a kezdetleges csalódás volt, amit New Yorkkal kapcsolatban átéltem. Amikor átértünk a hídon, sétálgattunk 1 kicsit, majd elindultunk a Wall Street fele. Na az volt a másik, amiben csalódnom kellett :( valami iszonyatosan rövid az az utca, fényképezkedtünk a tőzsde épületével, aztán kb. ennyi volt.
Sajnos Dóri ezután lelépett, ugyanis ő baseball meccsre ment. Mi Daniékkal elmentünk a 9/11 Múzeumba, ami hihetetlen módon ingyenes volt. Morbid, amit most írni fogok, de szerintem szépen megcsinálták.
Igaz, hogy körülötte ment az építkezés, úgyhogy nem éppen a legszebb táj volt. Talán később is ellátogatok oda, hiszen volt ott 1 külön épület is múzeum gyanánt, ami akkor nem volt nyitva. A szépsége ellenére elég szomorúvá tette a napomat, az meg egyenesen nem tetszett, hogy a sok ember vigyorogva fényképezkedett az emlékmű mellett, ahol 11 évvel ezelőtt több ezer ember halt meg.
Ezután a Central Station felé vettük az irányt, bár szerintem Vikiék nem nagyon vágták, hogy miért is kellene oda menni... kicsit hihetetlen volt, hogy én már hallottam róla, ők pedig még nem, eléggé nem vagyok filmezős típus, és a Central Station elég sok filmben benn volt már :D Na mindegy, megnéztük, aztán jöttünk is el onnan elég hamar... és mentünk a 5th Avenuera, amin csak végigsétáltunk. A kedvem már nem volt túl jó, a Vikiék is csendesek voltak, úgyhogy mondhatni azt is, hogy ezek az órák már nem tetszettek annyira. A végén pedig az Apple Storeba mentünk be, ahol végre netezhettem egy kicsit :D
Aztán este lett, és mentünk haza. Vikiék hostele a Central Park másik oldalán volt, így gondoltuk Vikivel, hogy akkor átvágunk rajta. Persze korom sötét volt, Dani meg félt, hogy ne már, hogy át kelljen menni, mert minden útikönyvben le van írva, hogy sötétedés után tilos a Central Parkba bemenni :D Hát mi nem foglalkoztunk ezzel, végül Daninak jönnie kellett :D Viki meg elkezdett rémtörténeteket mesélni a Central Parkról :D de túléltük, nem találkoztunk senki gyanússal, csak 1 csajszival, aki még űzte az esti futást, meg 1 rendőrautóval :D
Hazamentem Minához, aztán vártam Dórit, hogy mikor hív, hogy menjek ki elé a metróhoz. Nem akartam nagyon lefeküdni, mert hajnalban volt tárgyfelvételem (4kor), így eldöntöttem, hogy 3kor már mindenképp benn kell lennem a Neptunban. Dóri éjfél körül hívott, így mire hazaért, beszélgettünk egy jó darabig, majd ő lefeküdt aludni. Szerencsére én sem maradtam egyedül, mert pár ismerősöm hősies módon fenntartott engem :) A tárgyakat szerencsére hamar sikerült felvennem, bár az Alkalmazott számtechre már nem volt hely :/ végülis mások Operációkutatásra sem tudtak jelentkezni, úgyhogy ahhoz képest még mindig jobban jártam. Végül 5kor feküdtem le, 8kor pedig kelhettünk, hogy tudjunk találkozni Daniékkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése