Szerda reggel felkeltünk Tündivel, hogy időben eljussunk reggelizni, és megérdeklődjük Davidtől, hogy megy-e valahova. Július 4 miatt számítottunk rá, hogy nem lesz belőle semmi, de gondoltuk, hátha :) Bementünk a konyhába, ahol nagyon úgy tűnt, hogy nem számítottak a szabadnapommal, a főnök pedig húzta is a száját (a papírra viszont rá volt írva, hogy szerdán van a szabadnapom, úgyhogy nem tudom, hogy miért pampogott. -.-"
Sajnos David nem ment sehova, ezért Tündi visszafeküdt az ágyba, én meg úgy döntöttem, hogy kockulok 1 kicsit :D Aztán nem terveztem mást, csak egy egész napos tónál levést - és Puma nézést :) A baj az egészben az volt, hogy múltkor bekentem magam az 50 faktoros naptejjel, kinn voltunk 1órát, és abszolút nem lett semmi színem. Hát gondoltam, hogy most nem kenek magamra, és tuti lesz színem :D - lett is.
Végig azon agyaltunk, hogy milyen ürüggyel lehetne odamenni Pumához, hogy beszélhessek vele :D Ugyanis össze akarunk (legalábbis én) vele haverkodni, hogy engedje már meg, hogy lemenjünk a stégre, még akkor is, ha ő nincs ott. Speciel elég unalmas a tóparton ülni a hangyák és a sok libaszar között. Na meg az éjszakai fürdőzés miatt sem ártana vele jóban lenni, ha tényleg le akarunk menni :D Végül kitaláltuk, hogy megkérdezem tőle, hogy mikor van olyan időpont, amikor ő lenn van, de nincs ott 1 csoport sem. Erre normális választ nem kaptam, sőt, azt mondta, hogy mi van akkor, ha a ő lenn van és a gyerekek is ott vannak :D Hihetetlen, hogy mennyire demotiválók ezek az amerikaiak, hogy nem akarják megérteni még a legkönnyebb mondatunkat sem. Na mindegy. Aztán, a másik kérdés az volt, hogy hogyan használhatjuk a kenukat, mert ugye vannak kenuk is a tavunkon :) Aztán mondta, hogy majd betanít, de, ha lehet, akkor csak másnap, mert aznap épp betanított másik 2 vizimentőt (akik elég szerencsétlenek voltak). Mikor később kimentünk Tündivel, épp ment el az egyik csoport, és odakiabált Puma, hogy szeretnénk-e most betanulni. Hát mondom de édes, hogy így megjegyezte... :D Elmagyarázta, és cseppet sem aggódott amiatt, hogy mindketten először csónakáznánk Tündivel :D kérdeztem is tőle, hogy jó ötlet, hogy így elenged minket ketten... elkezdi ott a mellény a nyakunkban, nem lesz probléma :D:D - na ja, beleesünk a tó közepén a vízbe, hogy szed minket ki onnan?? :D Na de szerencsére nem volt probléma, és tök jó volt a kenuzás :) Tündi volt elől, én hátul, és szétröhögtem az utat, mert mindig az ellenkező irányba akartam menni, mint a Tündi :D A beparkolás is vicces volt, de megoldottuk :D Puma mondta, hogy jók voltunk :D:D
A maradék pár óra is hamar elment, ekkor már erősen éreztem a sok napon levés hatását. Vacsi után ágynak is dőltem, majd olyan 8-9 körül orvost is kellett hívni, mert majdnem elájultam. Az orvos mondta is, hogy másnap no work. Kérdeztem, hogy délben lehetséges-e, hogy mehessek dolgozni, mondta, hogy majd reggel jön, és megnézi, hogy hogy vagyok, de hát nem voltam olyan állapotban, hogy dolgozzak. :s Adott gyógyszert, többféle kenceficét... meg vízes törölközővel borogattam magam.
A másnap persze fekvéssel telt el, nem tettem ki a lábam a házból, az ágyból is kínszenvedés volt felkelni. Per pillanat már jobb a helyzet, a lábam csak kicsit húzódik... na jó, a hasam az eléggé fáj, az fel is hólyagosodott. Ezek után haljak meg, ha mégegyszer le merek menni a tóra, meg a napra naptej nélkül :S
Ennyit a szerdai napomról, majd írok a mairól is :) pápá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése