43. nap - Ismerkedés másokkal

Ez a nap... hát nem semmi volt :D Főleg az este volt nagyon jó, de az elejétől kezdem, hogy ne legyen össze-visszaság :) Reggel kivételesen konyhára kellett mennem, ugyanis tegnap este szólt Tim, hogy legyek én a konyhán, Oriana meg mosogatni fog. Úgyhogy 8 helyett  negyed 8ra mentem, ami elég rossz volt, főleg, hogy tegnap este elég későn tudtam elaludni. Full álmosan bementem az emberek közé, azt sem értettem, hogy ki mit akar, hogy mit csináljak... úgyhogy elég kellemetlenül éreztem magam, és jobb szerettem volna egyedül lenni. Ennyiből jobb is a mosogatóban lenni reggel, mert legalább ott felébredek, utána meg nincs gond a kommunikációval. De igy... na mindegy, lement a reggeli azért :)

A déli műszak sem volt olyan rossz, sőőőt! :) Az ebédről annyit, hogy valami kifli féleséget adtunk zöldség-hús keverékkel (kb. olyan beütése van, mint a hotdognak), úgyhogy előszeretettel használják a ketchupot, vagy éppen a csipős szószt. Legtöbbször Suenak segitek adagolni, most is ezt tettem :) Egyszer csak jött Vilmos herceg, és kérte a csipős szószt... ment Sue a hűtőhöz, én meg - kihasználva az alkalmat - Oriana elé furakodtam, hogy nekem adja oda Sue a csipős szószokat :D Éééés iggen, nekem adta oda, és én adtam oda Vilmos hercegnek őket *.* Az örömöm nagy volt, mert rámmosolygott, és mondta, hogy köszöni :D hát innentől kezdve a műszak vigyorogva telt el. A legjobb szemlélő a Tündi volt, ugyanis ő végignézte, mig mindhárman ráesünk a hűtőre :D : Sue ment kivenni, de már Oriana is ott volt, hogy kivegye, én meg ki akartam rakni :D:D Sue persze tudta, hogy miért tolakodok annyira, utána meg is köszöntem, hogy nekem adta oda a szószokat :D Aztán utána meg megint visszajött valamiért Vilmos, és akkor Sue leállt vele beszélgetni... én hátulról figyeltem az eseményeket, próbáltam kevésbé feltűnő lenni, hogy bámulom Vilmost, mint állat :D Suenak is úgy mondom, hogy Prince William, aztán egy idő után mondta, hogy amúgy Max-nek hivják. De végülis ezt tudtam is, ugyanis már tegnap lecsekkoltuk őt Facebookon :D

Az esti műszak elég vicces volt. Fokhagymás kenyér volt Bolognai spagettivel. Tudniillik, hogy ezt a fokhagymás kenyeret eszik, mint a gyerek a csokit - és nem is csodálom, ugyanis én is annyit eszek belőle, hogy elég vacsorának is :D Ilyenkor a gyerekek terén is folyik a "zabálás". Ez be is bizonyosult, amikor jött 1 gyerek - bár felügyelő, mégis szerintem fiatalabb lehet, mint én.., és tömve volt a szája ezzel a fokhagymás kenyérrel :D hát én ott 1 helyben elkezdtem visitani a röhögéstől :D A gyerek is próbált nevetni, Sue mondta neki, hogy nyugodtan egye meg, és utána mondja, hogy mi kell neki :D aztán elment a gyerek, és nem jött vissza :D A másik vicces incidens pedig az volt, amikor 1 kisfiú táborozó odajött a pulthoz, vette a levegőt, hogy kérdez, már néztünk rá Sueval, hogy mi a baja, erre a gyerek mondta, hogy "oké", és elment :D Hogy mondjak valamit Vilmosról is... előszeretettel nézegettem az ő irányába, amikor vittem ki a kancsókat... na egyszer előszeretettel nézett ő is vissza rám, amitől szerintem én eléggé vörössé változhattam... :D

Mivel délután nem volt kedvem 4 e-mailre válaszolni, úgy döntöttem, hogy vacsora után ismét kimegyek egy kicsit gépezni, megirom a válaszokat, és mindenki boldog lesz. Ki is mentem, ehhez a 4 e-mailhez jött még egy 5. is... :D aztán pont bement az irodába Vilmos :D onnantól kezdve nem birtam magammal. Ráadásul Melindával beszéltem, aki azt akarta, hogy mutassam meg webkamon a  gyereket :D felvettem Melindát Skypera, és elkezdtünk webkamerázni. Közben egyedül lettem az irodában, visitoztunk a röhögéstől Melindával :D de sajnos csak látni tudtuk egymást, mert valamiért nem hallottuk a másikat :( Aztán bejött az egyik vizimentő, akit Tündivel "Kiccigánynak" neveztünk el. Amikor idejött, elég világos volt (szerintem mexikói lehet, mert eléggé nyomatja a spanyolt a telefonban... :D ), de most már elég fekete a gyerek :D Na hát szerintem ő elég hülyének nézhetett minket, Melinda őt is látni akarta :D oldalról meg is tudtam mutatni, elölről nem :D

Egy idő után bejött Vékonyka - egy új egyén, szerintem 35ös (azaz Robbie) helyére jöhetett... - és elém nyomott egy jókora pizzás dobozt, hogy kérek-e pizzát. Hát mondom persze, miért ne. Eléggé meglepődtem, mert máskor köszönni sem szoktunk egymásnak, most meg pizzát nyom a kezembe... Aztán bejött ismételten Vilmos :D Leültek a géphez (ami most már totál látható volt Melinda számára), és az olimpiai futást nézték. Gondoltam gonoszkodok 1 kicsit, és megkérdeztem a végén Vilmost, hogy szereti-e a vizilabdát. Mondta, hogy hát megvan vele, meg mittudomén, és mondtam, merthogy ma Magyarország leverte az USAt vizilabdában. Ő csak mosolygott, Vékonyka meg egy csaj elkezdett dúlni-fúlni, hogy ez hogy történhetett, meg, hogy ezt ők nem is hallották :D Aztán elkezdtünk beszélgetni Vilmossal, kérdezte, hogy Magyarországnak mióta van jó vizilabda csapata, kibeszéltük, hogy Magyarország a vizilabda és a kézilabda helyett a focit támogatja, ami elég gyér... kiveséztük az érmeket is (az érmeink számát sajnos megfeleztem, a 8 helyett 4et mondtam, úgyhogy legközelebb 1 dolog, amit tudnék neki mondani :D), aztán megállapitottuk, hogy azért 1. az USA (azaz 2.), mert elég nagy ország, igy elég sok jó olimpikon is van itt. Ez volt az esti élményem, remélem, hogy lesz még ilyenre alkalmam, hogy Vilmossal együtt leszek az irodában, és tudunk beszélgetni :D Ő sokkal barátságosabb, mint Puma, úgyhogy nem is félek beszélgetést kezdeményezni.

Ennyit mára, legyetek jóók :)