Első napok a konyhán

Közel 1 hete vagyunk már a konyhán. Az elmúlt időszakról azért nem számoltam be nektek, mert nem volt túl sok időm, valamint sikerült eljutnunk Albanyba is Timhez. 2 legyet ütnék 1 csapásra, és beszámolnék nektek az ott töltött hétvégénkről, valamint bemutatnám a konyhás csapatot.

Szóval előző pénteken reggel Noémivel már mentünk is fel a konyhára dolgozni, hiszen csütörtökön megjött Brian, az új séf. 7:15-re rendelt fel minket, mire odaértünk, már le volt pucolva egy csomó krumpli, fel is volt téve vízben, és még a víz is forrt. Nem akartam belegondolni, hogy vajon mennyi ideje lehetett fenn a konyhán. De már akkor rájöttem, hogy egy munkásemberrel lesz dolgunk. Jó fej a pasi nagyon, bár a tavalyiakkal jobban el tudtunk poénkodni. Mindenesetre a konyha szerintem jobban fog működni: természetes anyagokat használunk fel az ételekhez, a maradékokat mind felhasználjuk további kajákhoz, komposztálóba gyűjtjük a biohulladékot és egyéb szelektív gyűjtés folyik a konyhán. Na most az eddigieket képzeljétek el ennek ellentéteként. A hátrány viszont az, hogy a túl sok természetes anyagok használata több idővel is jár majd, hiszen nem a konzerveket fogjuk felnyitni különböző dolgokhoz, hanem saját kézzel állítjuk elő. Így csinálunk majd pizzaszószt paradicsomszeleteléssel, sült krumplit az egész krumpliból, stb. A teát is maga csinálja a séf, különböző füveket gyűjt össze 1 nagy konténerbe és abból csinál pár napon belül egy jókora adag teát.

A munkamenet is változni fog vele, mindenkit belevon különböző dolgokba: így, ha akar főzni az elsőéves, akkor nincs semmi probléma, ő is odaállhat a tűzhelyhez, és főzhet. Cserélődni fognak valahogy a szerepek, aminek én is örülnék, mert nem szeretnék a salátabárban lenni életem végéig. Mindenkinek ugyanakkor kell felmenni a konyhára és ugyanakkor jöhetnek is el: így a mosogatósok sem érkeznek később, és én sem léphetek le a salátabárból előbb azzal az indokkal, hogy én már megcsináltam a magam munkáját. Úgymond fair play lesz a konyhán.

Hétfőn pedig megérkeztek a konyhások. 8-an leszünk a konyhán, ebből  4-en eddigiek, 4-en újak: Brian, Asher, Sue, én, Petra, Noémi, Áron és Dylan. Hihetetlen módon 50%-50% uralkodik a magyar és amerikai dolgozók között is. A másodséf Asher lett, akin nagyon meglepődtem, hiszen eddig nem nagyon tudott főzni sem. De aztán kiderült, hogy azért ő lett kiválasztva, mert ő visszatérő amerikai, és ő meg tudná csinálni a rendeléseket. Kicsit rosszul esett, mert szerintem én is le tudnék adni hetente 2-3 rendelést, na de ez van.  Sue marad a helyén, a többiek pedig mindenesek leszünk, azt csináljuk, ami éppen van.

Így hát ennyit is a konyháról, viszont még hátra van a beszámoló a hétvégémről. Szombat délután jött értünk Sandy (Tim felesége), hogy elvigyen minket hozzájuk Albanyba. Elhívtam Noémit és Orsolyát is, hogy jöjjenek el, mert nem akartam egyedül menni. Felajánlotta Sandy, hogy elvisz minket egy outletbe, ahol eddig még nem is voltam. 

El is mentünk, ahol beruháztam egy új, Tommy Hilfigeres pénztárcába, ugyanis csak $16-ba került (otthon 20 ezerért láttam hasonlót…). Úgyhogy végre kidobhatom a szakadt pénztárcámat és használhatom ezt. A vásárlás után pedig mentünk is Albanyba, ahol futólag találkoztunk Timmel. Sajnos a hétvégén dolgoznia kellett, így nem tudott velünk végig lógni. De megmutatott mindent, hogy mit hol találunk, így elvoltunk a lányokkal: Xboxoztunk, először egy szókirakós játékkal, majd egy kvízjátékkal játszottunk.

Másnap délelőtt otthon voltunk, Timmel beszélgettünk és Xboxoztunk, majd délután egy állami parkba mentünk el Saratogába. 

Kicsit sétálgattunk, majd egy indiai étterembe mentünk el vacsorázni, ahol a kedvenc ételemet, a Shahi Paneert választottam. Indiában ez mindig csípős és fűszeres volt, de mindenhol máshol beletettek valami édesítőt, így mindig édesen ettem. Gondolom déli lehet a szakács, India déli részén inkább édesen főznek, minthogy csípősen. Este Tim hamarabb el tudott szabadulni a munkából, így, mikor hazaért, Unicumoztunk egy kicsit, és pókereztünk egy jót. Hajnali 1kor pedig lefeküdtünk, hiszen hétfő reggel 6kor kellett kelnünk, hogy időben visszaérjünk a táborba.

Ennyit mára. A táborba ma érkeznek meg a csoportvezetők, holnap pedig a gyerekfelügyelők, vasárnap pedig a gyerekek. Szerintem ezekben a napokban nem fogok blogot írni, kivéve, ha megjelenik álmaim hercege a felügyelők között – aki nem fog, ugyanis az igazgatónő elmondása szerint maximum 10 srác gyerekfelügyelő lesz, ők is inkább 20 alattiak.