Új barát és az utazás

Mielőtt az utazásomról írnék, egy sztorit meg kell osztanom veletek. Szóval tábor eleje óta méregetem a srácot, hogy vajon táboron kívül bejönne-e vagy nem… - na jó, ez elég szerelmes történetnek indul :D Na mindegy, jól néz ki, és ennyi. De inkább közelítsük meg kulturálisan a témát:  van egy csoportvezető, aki Mexikóban született, a szülei keresztény libanoniak, de Amerikában él már pár éve, Indiában is tanult és a Columbia Egyetemen végzett – na erre merjétek azt mondani, hogy nem érdekes személy! Hosszabb haja van, mint nekem, de ugyanolyan göndör, és nagyon hasonló a hajszerkezete is, csak kicsit szárazabb. Félreértés ne essék, egyik este túrtam bele a hajába köszönésképpen, amikor az irodába mentem, mert nem volt kedvem integetni… vagyis véletlenül beleintegettem a hajába :D ahogy hallottam, nem bánja, hogy baszogatják a haját, mindenki csinálja vele, úgyhogy én is bele akartam tartozni a mindenki kategóriába, ha már megvan valahogy a jó viszony kettőnk között. De hogy alakult ez ki? Mindez egy nagyon menő salátabáros munkának köszönhető, meg a közös mogyoróvaj szeretetnek. Ugyanis egyik este adták a desszertet, egy fagyiszendvics személyében, én pedig szedtem be a salátabárt. Hajasbabám drága odajött hozzám (ő az egyik ember, aki állandóan salátabár beszedésekor jut eszébe, hogy dolgok kellenek neki), hogy vehet-e a mogyoróvajból, mert egyszerűen nagyon finom azzal a fagyival. Elkezdtünk róla beszélni, és mondta, hogy majd próbáljam ki én is. Ezzel véget is ért a kettőnk közötti kommunikáció, és folytatódott tovább az amerikai módi: mosolyogtunk csak egymásra. Az egész úgy folytatódott, hogy következett a szabadnapom, amikor a sofőrrel körútra indultunk délelőtt, délután pedig mondta, hogy el kell mennie egy kicsit messzebbi városba, ahol van a vonatállomás, hogy felvegyen valakit – a Hajasbabát. Rögtön kaptam is az alkalomra, hogy hát akkor itt az ideje menni és megismerni – így hát megtudtam, hogy Los Angelesben dolgozik, de New Yorkban vannak haverjai, megtudtam, hogy mit dolgozik (de le nem tudnám nektek írni), és volt egy nagyon vicces incidensünk a Dunkin Donutsba este 10kor, ahol leadta kb. az összes gyerekfelügyelő rendelését egy olyan akcentussal, amit mi értettünk, de a mikrofonos nő nem… aztán miután elmentünk, eszébe jutott, hogy 1 valami lemaradt a listáról, úgyhogy mehettünk vissza. Na ez is olyan élmény volt, amit átélni jobb volt, mint elolvasni. Ja, és persze mondtam neki, hogy az a fagyi mogyoróvajjal isteni, és bemutattam neki a saját alkotású desszertemet (brownie-mogyoróvaj-fagyi-brownie becsavarva és lefagyasztva 1 napig), amiből aztán ő is szeretne majd enni. Lényeg a lényeg, megvoltak az alapok, innentől kezdve random oda lehetett hozzá menni beszélgetni.

És akkor mielőtt bármi nem ide illő információt írnék, térjünk is rá az utazásos témára. Sajnálatos módon a régi csapatomból az egyik tag visszamondta az utazást, aki miatt én is visszamondtam, mert a többiekkel nem beszéltem. Görcsösen kerestem az embereket, hogy kikkel lehetne menni, már egy kanadai csajjal is beszéltem, hogy Alaszkába megyek vele, mire megtaláltam egy másik csoportot augusztus 27. és szeptember 5. között Las Vegas – Los Angeles útra. Gondoltam tök fasza, nem leszek egyedül, aztán jött a multikörnyezetben felnőtt barátunk, aki Los Angelesben lakik. Napokig hezitáltam, hogy hogy környékezzem be, hogy nagyon szívesen elmennék a Yosemite Nemzeti Parkba és nagyon örülnék egy kis társaságnak, de aztán valahogy sikerült megtalálnom, és megkérdeztem tőle. Azt mondta, hogy nagyon szívesen lógna velem Los Angelesben is, és, ha nem kell dolgoznia, akkor a Yosemitébe is eljönne, mert még nem volt ott, és elvinne San Franciscoba, ahonnan repülök vissza a keleti partra. Találtam egy másik lányt is a táborban, ő is Kaliforniában lakik valahol Santa Barbara (?) mellett, ő is mondta, hogy ha nem talál munkát, akkor ő is szívesen csatlakozna. Úgyhogy a rend úgy néz ki, hogy augusztus 27-én repülök Las Vegasba, ahol eltöltök 2 napot a csapatommal, majd elmegyünk az Antelope Canyonhoz, Horseshoe Bendhez, Grand Canyonhoz, Hoover Damhoz, aztán indulunk Calicoba (egy szellemváros, igazából a vadnyugati életet mutatja be), aztán Los Angeles, ahol megnézzük Hollywoodot, Bevelly Hillst, Santa Monicát… miután lelépnek a többiek, én még 1 napot szeretnék Los Angelesben maradni, hogy elmenjek a „Last Book Store”-ba, ami Kalifornia legnagyobb antikváriuma. 

Elég jól fel van építve, én ott szeretném elverni a Las Vegasban megtriplázott pénzemet. Valahol olvastam, hogy már $1-ért lehet könyvet venni.

Ezután a nap után szeretnék valahogy eljutni a Yosemitébe. Ha jön a srác vagy a csaj, akkor könnyű a dolog: megyünk kocsival. Ha nem, akkor egyedül indulok neki busszal, mert elvileg van oda valami busz, így a kocsival nem rendelkező réteg is el tud jutni a Yosemitébe. 2 napot szeretnék ott kirándulni, aztán mennék San Franciscoba 9-én, ahol megnézném a hidat, meg a kacskaringós Lombard utcát.

Zárnám is a soraim mára, próbálok nem hetekre eltűnni megint :)