Már egy jó ideje nem írtam.. bevallom azért, mert nagyon nem volt hozzá kedvem, na meg lelkierőm. Kb. csak panaszkodni tudtam volna, bár most is azt fogok, úgyhogy tökmindegy :D De próbálok valami pozitívabb hangvételű posztot is belevinni a dologba.
Szóval július 17. óta nem írtam :D 1 hónapja. Sok dolog történt, de ami a legjobb, hogy a tábor utolsó hetében vagyunk, szombaton mennek haza a kölykök és a staff - el sem hiszitek, hogy mennyire várom az utóbbit, bár a konyhások (nagy része) hiányozni fog. Viszont úgy mehetünk a tóhoz, ahogy csak akarunk :D Ugyanis nekem ez a legnagyobb fájdalmam, hogy nem mehetünk akkor, amikor kedvünk tartja. Egy időben drága vízi mentős barátaink napokig nem dolgoztak, ráadásul megtalálni sem lehetett őket, mert állandóan eljárkáltak a táborból. Meg is jegyeztem az igazgatónőnek, hogy ez nem állapot, hogy már 4. napja nem lehet lemenni a tóhoz, mert vagy nem dolgoznak, vagy nincsenek a tábor területén. Ennek az eredménye az lett, hogy odajött hozzám az egyik, aki mondta, hogy ha le akarunk menni, akkor szóljunk neki. Hát én szólnék is, de hogyan, ha soha sincsenek a táborban? :D Na abban a pillanatban lemondtam a fürdésről (mármint a tóban...). Ráadásul drága Jimmy barátom is nagyon kihúzta a gyufát, ami miatt vele már egyáltalán nem beszélek, úgyhogy miatta sem nagyon van kedvem lemenni a tóhoz bámulni a hazug képét. Mostanában viszont olyan dög meleg van (nem, nem olyan, mint Magyarországon, de kezd közelíteni), hogy Jaimie mondta egyik nap, hogy menjünk le fürdeni, megkérte a vízi mentőket, hogy menjenek le előbb - úgyhogy lementünk.. ami tényleg jó is volt, mert nem voltak ott a gyerekek, úgyhogy nyugodtan lehetett fürdeni. Meg rájöttem a "noodle" használatára: ez egy szivacsból készült rúd, amivel tök könnyen a víz tetején lehet maradni. Ha keresztet csinál belőle az ember, akkor akár el is lehet feküdni - na én ezt szoktam csinálni :D
A másik dolog, amiért panaszkodni tudnék, az a konyhai helyzet. Mostanában állandóan kapom beszólásokat Suetól, hogy gyorsan megyek a salátabáros kocsival. Aztán mondja a Petrának is, aki szintén baszogat emiatt, meg más miatt is néha. Jaimievel szoktam beszélgetni erről, aki mondta, hogy egyáltalán nem vagyok gyors, hanem Sue lassú. Néha úgy érzem, hogy Jaimie is kicsit kétszínű, mert Sueval elég jól kijön látszólag, de a háta mögött meg elég jól leszólja... na mindegy. Aztán mondta azt is, hogy a konyhában megszokott dolog, hogy sok az "érintkezés", azaz, hogy az emberek az összeütközés határán vannak. Nem hiszem, hogy sokkal gyorsabb tempót diktálok a Tündinél, meg az előző években is ugyanilyen gyorsan közlekedtem mindenhol - csak most éppen hozzám csapódott egy salátabáros kocsi. Aztán Jaimie mondta, hogy ez miért lehet - én eddig azt vallottam, hogy Sue minden salátabárost utál, mert most hirtelen megutált engem, a Tündit sem szerette, meg az előtte lévő salátabáros gyereket sem szerette. Jaimie azt mondta, hogy szerinte a rangidős lányokat nem szereti szimplán - eddig a Tündi volt itt a legtöbb ideig (mármint Sue után, mert ő 17 éve itt van), most pedig én vagyok az, aki már egy jó ideje itt van. Nem szereti a fiatal lányokat, ezért így viselkedik velük. Úgyhogy India után itt is megkaptam azt a szeretetteljes munkatársat, aki azért utál engem, mert fiatal lány vagyok :D Ráadásul panaszkodik a főnöknek, hogy igazságtalanság, hogy amikor én végzek a munkámmal, akkor nem megyek oda hozzá segíteni. Szerencsére a főnök és Jaimie megvéd, mondták neki, hogy miért menjek oda hozzá segíteni, amikor a gyerekek előtt aláz meg a kiabálással. Meg körülbelül már senki sem segít neki, amin eléggé ki van akadva. De csak magának köszönheti, ha nem alázna meg mindenkit,meg nem szólogatna be másoknak, akkor segítenénk neki - ahogy én is, mert eddig imádtam ott lenni elől és segíteni neki a pultban, de most már csak őmiatta nem megyek oda.
Következő pont, amin állandóan stresszelek, az a gyakorlati hely. Már lassan szeptember van, de én még mindig nem tudom, hogy hol lesz gyakorlati helyem. Jelentkezek én mindenhova, interjúk vannak, de sosem jön össze semmi. Most viszont van egy kis reményem Svédországba. Már túl vagyok a 2. körös interjún is és várom az eredményt, hogy felvesznek-e vagy nem. Szerintem elég jól ment az interjú, 2 fiatal svéd fiú interjúztatott, leginkább ők beszéltek, hogy milyen a pozíció, a cég, milyen lehetőségek vannak... de kérdezgettek a táborról, Finnországról, valamint, hogy milyen munkatapasztalatom van a svédekkel. Úgyhogy szorítsatok, hogy jöjjön össze, mert nem akarok az utazás alatt is ezzel vesződni :D
Utazás... na igen, ugye Hawaii :) megvan az összes repjegy, szállás, kocsi, úgyhogy nagyon királyak vagyunk! Augusztus 27-én dolgozok a táborban utoljára az utazás előtt. A munkaidő 8tól 4ig van, utána lezuhanyzok és mehetünk is ki a buszhoz 6ra, ami bevisz New Yorkba 9 órára. Fél 12kor indulok tovább Philadelphiába, ahova hajnali fél 2kor fogok odaérni. Onnan valahogy el kell jutnom a repülőtérre, amit valószínűleg úgy fogok megoldani, hogy 2 órát benn várok a pályaudvaron és az első metróval megyek a reptérre. Fél 9 körül indul az 1. repülőm Denverbe, ami 4.5 órás, onnan Honoluluba, ami 7.5 órás. Honoluluban leszek olyan 3 körül délután, és ott meg kell várnom egy 8kor induló gépet Lihuebe, az egyik szigetre, ahova 9kor fogok odaérni. Mivel kb. 4-5 óra különbség van Hawaii és New York állam között, mondhatjuk, hogy majdnem 1.5 napot fogok utazni az elején :D Elsején pedig átmegyünk egy másik szigetre, Mauira, majd 5-én megyek vissza Honoluluba 1.5 napot eltölteni. Azután pedig majdnem 11 órás repüléssel átszállás nélkül jövök vissza New Yorkba, valamint a táborba egy esküvő erejéig. Jó lesz, jó lesz, már várom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése