Első napok a konyhán

Elég gyorsan elment az első 2 hét, így június 23-án már a konyhán kellett dolgozni. Nagyon vártam már, hogy átkerüljek konyhára, mert kicsit fárasztónak találtam a reggel 8tól a délután 4ig tartó műszakokat. Hétfő reggel azonban még karbantartóként kellett kezdenem, Tim viszont szólt, hogy 10től menjek konyhára, ha tudok, addig pihenhetek. Naivan azt gondoltam, hogy úgyis lesz pár óra szabadidő, szal segítek a többieknek, és 10kor lelépek. Nem jött be a számításom, átmentem konyhára 10kor, délben ebédeltünk, de folyamatos munka volt 4ig. Akkor kaptunk 1 óra szabadidőt, aztán mehettünk is vissza vacsit csinálni. Végül este 8kor végeztünk, kb. 11 óra munkával. De legalább mindent ki- és letakarítottunk. Kedden szerencsére már jó nap volt. Mivel minden le lett takarítva, csak a kajakészítéssel kellett foglalkoznunk. Ezért sikerült is 5 óra szabadidőt kapni: 3 órát reggel, 2t délután. Mivel a többiek karbantartósdit dolgoztak, ezért a szabadidőm alatt egyedül voltam. Jó volt, de a végére nagyon untam magam :D aludtam, gépeztem, hajat vasaltam… :D meg délután levelet írtam a finn levelezőtársamnak. És végre Skypeolhattam Melindával is :D Nem tudom miért, de mostanában mindig Skypeolhatnékom van. Az utóbbi 2 nyár alatt vagy 3 alkalommal Skypeoltam, úgyhogy nem tudom, hogy mi lelt. 

A konyhára amúgy mindenki visszajött tavalyról Petra kivételével. A fiúknak nem nagyon örülünk, ráadásul csatlakozik hozzájuk majd egy 3. fiú is, és a mellettünk lévő szobában lakni. Próbálok normálisan hozzájuk állni, lehet, hogy tök jó fej Austin is, csak beszélni kéne vele… végülis tavaly nyár végére is már normálisabbá vált. 

Hogy ne legyen túl rövid a bejegyzés, megemlítem a fura találkozásaimat a fura lényekkel :D Elég horrorisztikussá vált a tábor tele veszélyes dolgokkal: pl. itt van a poison ivy, aminek nem tudom a magyar nevét, de valami fű :D A lényege az, hogy valami olaja van, ami, ha rákerül a bőrre, akkor felhólyagosodik és hajlamos elterjedni. És eléggé fáj. (Laci fűnyíráskor valahogy kapcsolatba került vele….) Az eddigi 2 év alatt nem hallottam erről, mint kiderült, a konyha körül is elég sok ilyen növény van. Na mindegy. Aztán megjelentek a pókok. Illetve szimplán nem mentek el, mi meg korán jöttünk. Sok pók van, de azért nah… nem 10 centisek! :D Múltkor speciel a fürdőben találkoztunk össze eggyel, amit nem is tudom, hogy ki és hogy menekített ki. Mindegy. Egyik este Tündivel játszottunk a szobában, talált 1 labdát, ami tök jól pattogott, 1 órán keresztül dobálgattuk, ha elejtettük, úgy kellett megszerezni, hogy nem mászunk le az ágyról :D azaz eldobáltam az összes papucsomat és cipőmet, hogy visszaszerezzük a labdát a legtávolabb eső részről :D Végül Tündi el akart menni fürdeni, hiszen már este 10 is elmúlt, úgyhogy én nyertem :D Ki akartam menni kezet mosni, és mivel a mosdó rögtön a fürdő bejáratánál volt, nem akartam felkapcsolni a lámpát. Mezítláb mentem ki, erre valami szöszire belerúgtam. Kicsit meglepődtem, hogy elvette volna a Tündi a lelépőt a zuhanyzó elől. Felkapcsoltam a lámpát, erre a lábamtól fél méterre ott volt az a 10 centis pók. Este negyed 11: Dóri elkezd visítani, mint a fába szorult féreg :D:D rögtön indultam is a fiúkhoz, hogy szedjék ki onnan de azonnal, mert akkor én náluk alszom :D Lacihoz akartam menni először, mert az ő szobája van közelebb, de már aludt. Nem akartam felkelteni, úgyhogy menni készültem át Zolihoz. Mivel nem Finnországban vagyok, negyed 11kor itt már sötét volt, és nem világos. Tök kétségbeesetten sietek át a ház másik oldalához, erre valaki hozzám szól. Azon a szinten voltam, hogy elvisítom magam, hogy a pók után kinn is összetalálkozom valami lénnyel, de aztán csak a Zoli ült kinn és gépezett :D úgyhogy kétségbeesetten húztam magammal, hogy segítsen rajtunk, és segített :D Na ez az alkalom óta idegbajos vagyok minden gyors mozgásra, érintésre és hangra :D ezt Laci speciel elég jól ki is használja, állandóan ijeszteget. Múltkor pl. bement a „szentélyembe” (ez 1 kis lyuk a szobán belül, ahol vannak a cuccaim. Egy lepedővel van eltakarva, ezért az egy ilyen titkos hely = szentély :D), a 11 óra munka után mondtam valamit a Tündinek, vettem volna le a pólómat, erre a Laci visítva kiugrik a szentélyemből  :D hát mit tudtam volna csinálni, én is visítottam, azt hittem, hogy ott halok meg :D Tündi meg csak röhögött… :D hát igen, kedvesek az emberek :D:D

És akkor még 1 találkozás: egyik nap bejöttem mosdószünetre a házunkba. Végzem a dolgom, erre látom, hogy valami elsuhan az ajtó előtt. A pókos sztori után képzelhetitek, hogy milyen állapotba kerültem, én pedig semmi jóra nem számítottam azután. Nézem: egy mókus. Egy mókus jött be a fürdőnkbe :D Ki akartam menteni, de aztán elég jól elbújt… később visszajöttünk, hogy kimentjük a házból, de nem találtuk sehol, úgyhogy valószínűleg magától kiment vissza az erdőbe.

Az utolsó találkozásom alkalmával testközelbe kerülhettem egy kullanccsal. Kiszedték belőlem, eddig még nem haltam meg :D Ezzel zárom is ezt a bejegyzést, ha nem kaptam valami kullancsos betegséget, akkor számíthattok újabb bejegyzésekre is a közeljövőben :D