Sajnos mindennek eljön a vége, így a hazautazásom napja is eljött :( Dóri ma nem késte le a buszt, úgyhogy ő már útban volt Washington fele. Én pedig felkeltem, összepakoltam, és elmentem megenni az utolsó amerikai ebédem egy Mekis menü személyében :D Hazafele megszólított egy pasas, és elkezdtünk beszélgetni, ő is arra jött, amerre én. Nagyon aranyos volt, megkérdezte, hogy honnan jöttem, mit csináltam, és mikor megyek haza.. jól jött ki, hogy pont azt kellett válaszolnom, hogy "ma" :D így jó utat is kívánt :)
Fél 2kor elindultam a metróra cuccostul. Vikivel megbeszéltük, hogy 3kor talizunk a reptéren. Nem beszéltünk a reptéres találkozásról vagy 1 napja, úgyhogy nem tudtam, hogy állt-e a dolog még az ő részéről, mindenesetre én kimentem és vártam 3ig, hátha jött. Na de a metrón felejthetetlen élményben részesültem :D egy csomóan voltunk a szerelvényen, kb. mind bőrönddel tartottunk kifele a JFK-re, erre felszáll 2 néger pasi egy nagy magnóval. Becsukódik az ajtó, bekapcsolják a bömbölő zenét, mondtam is magamban, hogy nah, ezekre most rá ne merjek nézni, mert tuti megvernek :D Elindulunk, erre elkezdtek mutatványozni a metrón :D Hihetetlen volt, amit ott műveltek! :D kb. úgy kell elképzelni a new yorki metrókocsikat, mint az új és a régi metrókat itt Pesten: van 3-4 rúd a szerelvényen (mint nálunk az újakon), és felső korlát is van folyamatosan (mint nálunk a régiken). Na és ezeken kezdtek el tornamutatványozni :D a végén megálltak, és végigmentek a kocsin, hogy aki ad nekik pénzt, az ad, aki nem, az nem. Hát mondom a tehetségeket meg kell jutalmazni, így előszedtem némi aprót a pénztárcámból és a kezébe nyomtam a gyereknek :D Ez volt a búcsúajándék New Yorktól :)
Kinn a reptéren szerencsére sikerült találkozni a Vikivel. Kicsit eléggé elszámoltuk magunkat (legalábbis én), mert 18:50kor indult a gép, mi meg már 3kor ott voltunk, amikor elég lett volna 4re kiérni :D na mindegy. Becsekkoltunk, aztán, amikor benn voltunk, akkor Vikivel képeket cseréltünk, majd ő lefeküdt aludni, én pedig néztem a híreket az Isaac hurrikánról, ami épp New Orleanst ostromolta.
A repülőn sokkal jobb volt, mint odafele: jók voltak a filmek, a zenék, meg minden... megnéztem 1 Jóbarátok epizódot, meg volt 1 kisfilm az angol Premier Leagureről (thank you, British Airways!), de annyira fáradt voltam, hogy képtelen voltam mást filmet megnézni. De aludni sem tudtam a Vikivel ellentétben :( Az utunk 2. felében vodkáztunk is egy kicsit, amit sikeresen túlvodkáztam, így utána éreztem 1 kicsi hányingert, de nem lett semmi bajom :D
Londonban kicsivel több, mint 2 órát kellett várni. Viki ismételten lefeküdt aludni, én pedig őrködtem. A Harvardos pólómat vettem fel, erre odajött egy gyerek hozzám Nepálból, és kérdezi, hogy nem megyek-e véletlenül Bostonba, mert látja, hogy Harvardos vagyok, és akkor mehetnénk együtt a suliba, mert ő is ott tanul :D Na hát kerekedtek a szemeim és mondtam neki, hogy nem, sajnos én csak turista voltam ott, és most megyek haza :D Kicsit beszélgettünk, hogy mit csináltam az USAban, aztán ment is a gépére :)
Így ért véget az amerikai utazásom :) Viszlát 2013-ban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése